Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
Hyun & Alex - Bad day
------------------------------
by Kwon Hyunwoo
Csüt. Aug. 17, 2017 10:56 pm

Shadowhunters
------------------------------
by Vendég Csüt. Júl. 13, 2017 10:53 am

Secret diary
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Szomb. Május 27, 2017 11:13 am

Jerry && Adrian
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Csüt. Május 25, 2017 8:04 pm

Sorin & Jaxen
------------------------------
by Jaxen D. Ford
Hétf. Ápr. 24, 2017 6:37 pm

Hyun & Alex - Elzárás
------------------------------
by Alexander Yang
Szer. Ápr. 19, 2017 12:41 am

Silhouette FRPG
------------------------------
by Hanna Evans
Hétf. Ápr. 17, 2017 8:22 pm

Marvel-Universe Frpg
------------------------------
by Vendég Szomb. Ápr. 15, 2017 11:55 am

Princess and Alien ~ What the fuck are we doing?
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Hétf. Ápr. 10, 2017 9:35 pm

Top posters
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
Nincs
A legtöbb felhasználó (25 fő) Hétf. Ápr. 25, 2016 8:31 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Calliope Evans

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég


avatar

Darling, my name is
Vendég

TémanyitásTárgy: Calliope Evans   Kedd Ápr. 26, 2016 1:07 pm


Calliope Evans
Az élet szívás, aztán meghalsz.

Becenév
Callie
Születési hely, idő
1997. december 2.; New York
Foglalkozás
se iskola, se munka. Jól elcsesztem, mi?
Családi állapot
egyedülálló
Kapcsolat a családdal
3 évvel ezelött váltak el a szüleim, én az apámmal jöttem Bristolba. Az anyámmal azóta nem találkoztam, csak telefonon beszéltünk, ez nekem bőven elég is. A bátyámmal találkoztam egyszer-kétszer az elmúlt évek alatt, de sosem bocsátottam meg neki igazán, hogy az anyánkkal maradt, aki megcsalta apát. Persze Ő mindig azzal védekezett, hogy nem anya miatt, hanem a régi megszokott életét nem akarta maga mögött hagyni. Az apámat imádom.
Play by
Candice Accola
Csoport
kívülállók
usernév ◆ tapasztalat ◆ multik
Életem története
Néha úgy érzem, hogy mindaz, amiről kislányként álmodoztam, álom is marad. Az élet nem egy tündéremese, ahogyan azt mindig is gondoltam, és milyen irónikus is minden: Kislányként felnött szerettem volna lenni, most pedig szívesen lennék újra az a copfos kislány, aki a saját nevét sem tudja rendesen kimondani. Az a kislány, akinek a legnagyobb problémája az volt, hogy elveszett a kedvenc macija, és aki ha sírt, csak azért tette, hogy felfigyeljenek rá. De az évek telnek, és bármennyire is szeretnénk újra átélni a gondtalan napokat, már semmi sem lesz a régi.
A szobámban ülök, és valami ostoba könyvet fürkészek, bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy értem miről van szó. Meg az igazat megvallva annyira azért nem is érdekel, csupán csak az időmet töltöm. Mert mi értelme kimenni a házból, ha egyszer mindenki úgy néz rád, mintha bizony tehetnél arról, ami két hónappal ezelött történt. Az emberek tekintetében vagy sajnáloatot látsz, ahogyan rád néznek, vagy pedig elítélnek, amiért felelötlenséget csináltam. Az apám szerint mindezt csak én magam képzelem el, hiszen seki sem tudja, hogy mi történt. Hát persze, hogy nem. Hiszen erről ki tud beszélni?
Kopognak a szobám ajtaján, én pedig nem szólok, csak leteszem a könyvet és a kinyíló ajtóra szegezem tekintetemet. Az apám nyit be, tekintete aggódó, mint minden egyes alkalommal amikor csak rám néz. Gyűlölöm ezt a tekintetet.
- Bejöhetek? - kérdi, miközben engem fürkész. Mintha újra valami nyomokat keresne rajtam, ami megerősíti benne, hogy segítségre van szükségem. Igen, egyszer egy kicsit túl messzire mentem, és vagdostam az ereimet, de megbántam. Nagyon is. Tehát nincs szükségem sem kórházra, sem pedig valami dili dokira, aki megállapíthatja rólam, hogy bediliztem. Kutya bajom! Vállat vonok, de nem szólalok meg. Nincs mit mondanom neki, sem másnak. Mindössze egyedül szeretnék lenni. Belép a szobámba, de nincs egyedül. Mögötte lépked Ryan Kingsley, én meg értetlenül bámulok egyik férfiról a másikra. Ryan-t New Yorkból ismerem, szinte gyerek korom óta. Barátok voltunk, szinte elválaszthatatlanok. De 3 éve nem beszéltünk. Engem okolt amiért az apámmal Bristolba költöztem, és még csak el sem köszönt tőlem. Mit keres itt? Dühösen nézek az apámra, mert már értem. Azt gondolja, hogy azzal, hogy ide hozta Ryan-t, bármi is megváltozik majd. Nem fog. - Tiszteletben tartottam a döntésedet, hogy nem akarsz orvoshoz menni, ezért az orvost hoztam ide. Ryan sikeres pszichológus lett, és hiányoztál neki. - Szólal meg egy hosszú, kínos csend után az apám ismét, aztán távozik a szobámból. Én meg csak ülök és figyelem a közeledő Ryant, aki leül az ágyam szélére. Nagyon remélem, hogy most csak valami vicc. Mosolyogva néz rám, és a kezemért nyúl, én azonban elkapom. Nem akarom, hogy hozzám érjen, és nem akarom azt sem, hogy itt legyen.
- Nézd, Callie. Tudom, hogy megbántottalak, amit nagyon sajnálok. Csak dühös voltam amiért magamra hagytál. Az apád hívott, azt reméli, hogy én majd segíthetek neked. És nem úgy mint egy pszichológus, hanem úgy, mint egy régi jó barátod. Bár fogalmam sincs, hogy miért vagy ilyen állapotban, de tudnod kell, hogy nem megyek el addig, amíg nem árulod el. Segíteni szeretnék... - a szavak csak úgy áradnak belőle, nekem meg potyogni kezdenek a könnyeim. Arcomat a tenyerembe temetem, és úgy próbálom elfojtani magamban a bennem lévő fájdalmat. Szívem szerint felsikoltanék. Nem akarom, hogy így lásson, hiszen nem ilyennek ismert. Hová lett a mosolygós, és életvidám énem? Szépen kiölték belőlem. Ryan közelebb csúszik hozzám és magához ölel. Én pedig engedem, ezúttal nem húzódok el tőle. És, hogy amiatt sírok-e ami 2 hónappal ezelött történt, vagy inkább azért, mert boldog vagyok, hogy itt van Ryan...? Hát nem tudom. - Mi történt, Callie? - Kérdi aggódoan, miközben a hátamat súrolja. Egy pillanatra elhúzódok tőle, aztán a tekintetét keresem. Végig simít az arcomon, belőlem pedig ömleni kezdenek a szavak.
- Rendes srácnak tűnt. Azt ígérte, hogy nem kell elsietnünk semmit, azt mondta, hogy bármeddig vár rám. Pedig még nem is ismertük egymást. Egy hétig udvarolt, virággal várt az iskola elött, de aztán... Arra kért, hogy menjek fel hozzá. Hát felmentem, mert bíztam benne. Ittunk egy kicsit, aztán én akartam haza jönni, de Ő... - ismét zokogásba török ki, Ryan pedig megszorítja a kezemet bíztatóul. Nyelek egyet, amjd megrázom a fejemet. Még én magam is meglepődök azon, hogy ennyit beszéltem, hiszen az elmúlt napokban nem túl sok szó hagyta el a számat. Erről pedig soha, senkinek nem szabadott volna beszélnem. Már az is épp elég kínos, hogy apának elmondtam, aki persze dühösen egyből a rendőrségre akart menni, aztán jött azzal, hogy megöli azt a srácot. Nem engedtem. Egyiket sem. Hogy miért? Azért mert szükségem van az apámra, és azért, mert nem akarok idegenek elött erről beszélgetni. Ryan magához ölel, miközben azt súgja a fülembe, hogy minden rendben lesz, meg, hogy megoldjuk a problémát együtt. De én tudom, hogy ezt nem lehet megoldani. Megerőszakoltak, amit majd csak az idő fog tudni helyre hozni. Elfelejteni azonban sosem fogom.


Vissza az elejére Go down

roundview diák


avatar

Darling, my name is
• hozzászólások :
151
• kor :
20
• tartózkodási hely :
bristol •
• foglalkozás :
diák •

TémanyitásTárgy: Re: Calliope Evans   Szomb. Május 07, 2016 4:16 pm

Gratulálunk, elfogadva!
Szia Callie! (imádom a neved, olyan csodás*-*)

Már régóta vártam a lapodra és mikor megláttam a profilodban a gifet Paul Wesley-vel hirtelenjében felcsillant a szemem, s még kíváncsibbá tettél! Smile Igazából először azt gondoltam egy vidám karaktert hozol nekünk, de a karakterlapod áttanulmányozása után igencsak meglepődtem, s egyértelműen jó irányban. Remélem minél hamarabb megérkezik Ryan köreinkbe és onnantól már együtt boldogítotok minket.Smile
Menj foglald le az arcod és játssz, elfogadlak! Very Happy

_________________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://skinsfrpg.hungarianforum.com
 
Calliope Evans
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Hayden G. Evans
» Trish Lilith Evans - Boszorkány
» Mr. & Mrs. Evans

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
• life is a party :: Archívum :: Archivált karakterlapok-
Ugrás: