Tárgy: Liv × Donnie - i'm in trouble Hétf. Ápr. 25, 2016 8:30 am
to Liv
Kerülöm, egy teljes hete kerülöm, de már nem tudom meddig tehetem ezt. Nem akarom ezt csinálni, érzem, hogy hiányzik, egy kis űr tátong most bennem, hiszen nem csak vele, Edennel sem találkoztam, csak az órákon. Utálom ezt, utálok most magamat, hogy ennyire tehetetlen vagyok, és a saját êrzéseimben sem vagyok biztos, sőt semmiben sem vagyok biztos ami velem kapcsolatos és a körülöttem élőkkel. Sosem voltam még ennyire bizonytalan, semmiben sem, de most, mintha valami egészen megváltozna az életemben, sőt, inkább teljesen. Mondjuk ez értelem szerű, hiszen rájöttem, hogy a saját szexualitásomat nem tudom, és egészen idáig tévhitben éltem. Tudom, hogy vannak, akik cdak házasság után jönnek rá, értem én, de ha nem lene Eden, lehet én erre sosem jöttem volna rá. Ezt most nem rá akarom fogni, csak ő váltotta ezt ki belőlem, eddig soha senki más. Igaz olyan közel soha nem engedtem senkit, mint amilyen közel engedtem őt magamhoz. A történelem órám kihagyására adom a fejemet, valahogy nincs kedvem most a világháborúhoz, inkább akarok a magányomba maradni, és azon gondolkozni, hogy mit fogok mondani Liv-nek, ha elkapja a grabancomat emiatt az egy hét miatt. Persze van egy magyarázatom, ami mondhatni tökéletes álca lenne valaki másnak, csak nem nekem, hiszen mindenki tudja rólam, hogy nem a tanulás az erősségem, csak az órán figyelek és ezzel tökéletesen el is bukdácsolok a tantárgyaim között. Pont emiatt lehet, hogy Liv normális választ akar, majd hallani, amit teljesen megértek, hiszen megérdemli. Csak én nem tudom hogy mondhatnám el neki az igazat, anélkül, hogy a pofámba röhögne, vagy megbántódna. A folyosón ballagok végig, amikor is megpillantom őt, tekintetem nem kapom el azonnal róla, de mégis inkább elnézek oldalra, hátha nem vett észre, de ez persze esélytelen. Megállok ott ahol vagyok, csak a falnak dőlök neki, és várom, hogy most mi lesz, de van egy olyan érzésem, hogy semmi jót nem várhatok. Ebben is igazat adok neki, egy borzalmas alak vagyok, a legrosszabb barát, akit csak találni lehet, és ha ő elhagyna egy lány miatt én elásnám magam szégyenemben.
331 || music || lesz ez jobb is :$
Vendég
Darling, my name is
Vendég
Tárgy: Re: Liv × Donnie - i'm in trouble Hétf. Ápr. 25, 2016 8:19 pm
you're my favorite place to run
donnie & liv
Ideges voltam. Nem elég, hogy a nővérem felhúzott a pasimat se láttam egy hete. Kellett valami biztos az életembe és az jelenleg Donnie volt. Tudtam, hogy számíthatok rá, hogy kapaszkodhatok belé ha zuhanok a mélybe. Úgy éreztem minden percet, amit vele tölthetek meg se érdemlek mert annyira tökéletes volt ő maga, hogy az én tökéletlenségemhez ez szinte alig illett. Szerettem benne, hogy megértett és sosem ordította le a fejemet, hogy azt kaptam tőle, amit kapni akartam. Fülig szerelmes voltam belé és azt hittem ezt a boldogságot nem ronthatja el semmi, eddig a pillanatig. Nem tudom mit követtem el amiért ezt érdemlem, vagy egyáltalán Ő mit tett amiért úgy érzi, hogy kerülnie kell? Szerettem tiszta vizet önteni a pohárba és erre egy mód volt, mégpedig, hogy megkeressem iskolában és számon kérjem. Máshol nem volt rá lehetőségem, hogy elérjem, a telefont, ha fel is vette iszonyatosan rövidre zárta a beszélgetést és olyan érzésem volt mintha le akarna rázni. Az érzéseim nem csaltak, mert a napok egy hétté nőttek össze és én kezdtem idegbeteggé válni. Hiányzott, hogy hozzá bújjak, hogy megöleljem, persze ezt senkinek nem mondtam volna el, hogy ennyire belerokkantam a hiányába. Bágyadtan ültem a folyosón és lestem a telefonomat mire sikerült rájönnöm, hogy lekéstem a következő órát. Nem is pazaroltam több időt erre a gondolatra, nemtörődöm módjára konstatáltam magamban, hogy ezt is kihagyjuk, majd Lor leigazolja vagy csinál vele, amit akar. Egy cigarettát forgatva a számban indultam el az udvar felé, hogy egy zugba elbújva rá tudjak gyújtani és kicsit emésszen magamat a történteken és kiagyaljam, hogy is fogom leteremteni az én szerelmemet, hogy kellőképpen érezze a súlyát annak, ahogy bánt velem. A sors nem adott több haladékot s ebben a pillanatban akadt meg tekintetem Donnien. Hirtelen megtorpantam és annyira meglepődtem látványán, hogy a cigi is kiesett a számból. Automatikusan guggoltam le, hogy felvegyem azt majd próbáltam magamra ölteni a könyörtelen Liv arckifejezést. Legszívesebben a nyakába borultam volna és elsírtam volna magamat örömömben, hogy újra láthatom, és végre biztonságban érezhetem magamat. Mikor kellő távolságba értem hozzá, hogy hallhassa mondandómat anélkül, hogy ordibálnék már neki is kezdtem monológomnak. - Nahát, Őfelségét is látni néhanapján? – nyelven csípősen csattant egyet számba jelét adva annak, hogy mennyire megtisztelve is kéne, éreznem magamat a jelez helyzetben. Egy lépésnyit közelebb léptem hozzá s félrebiccentett fejjel kezdtem fürkészni az arcát. - Kapok valami magyarázatot Donnie vagy fogadjam el, hogy már nem vagyok kívánatos személy az életedben? – sosem voltam az a lány, aki szó nélkül tűrt mindent és akkor is hangot adtam nemtetszésemnek, ha tudtam azzal megbántok valakit. Ellenben most én voltam a megbántott fél és ebből a pozícióból nem voltam hajlandó engedni. Magyarázatra volt szükségem, hogy el tudjam fogadni a jelenlegi helyzetet, vagy ha ezt nem kapom, meg akkor valamit nagyon jól kell csinálnia, hogy kiengeszteljen. Egy egyszerű sajnálom most édes kevés lesz.
Tárgy: Re: Liv × Donnie - i'm in trouble Szer. Ápr. 27, 2016 9:55 pm
to Liv
Nem vagyok normális, sőt ez nem kifejezés arra, hogy milyen vagyok, hogy mennyire elcseszek most mindent. De tényleg mindent, mert az a nő, akit annyira szeretek most biztosan utál engem, teszem hozzá teljesen jogosan. Na jó, talán megeshet, hogy az utálat túl erős szó, hiszen nem csaltam meg, nem vertem át és nem csináltam belőle hülyét. Vagyis most még nem, de van egy olyan érzésem, hogyha kiderül ez a kettősség, ami bennem van, hülyének fogja érezni magátm pedig én nem azért teszem, sosem azért tettem, egyszerűen csak úgy jött, és nem tudom mit kellene tennem. Ki kellene űznöm magamból? El kellene valahogy felejtenem, és úgy tennem, mintha sose lettem volna szétesve? Ha sose kavarodtak volna efféle tisztátlan gondolatok a fejemben? Tisztátlan gondolatok. Jesszus, mintha a szüleimet hallanám, kezd az agyamra menni ez az egész helyzet, már nem vagyok önmaga, sőt teljesen kifordulok önmagamból, és nem tudom mit akarok. Vagyis tudom, akarom Oliviát, hiszen szeretem, az pedig, hogy egy teljes hétre nélkülöznöm kellett, ráébresztett arra, hogy hiányzik nekem. Nem akarom elveszíteni és szükségem van rá, és borzalmasan érzem magam nélküle. Már csak az a kérdés, hogy így mit teszek azzal a másik dologgal, amit érzek, mert elnyomni nem tudom, ahogy letagadni sem, viszont, ha Liv-et választom, akkor azt ily módon el kell felejtenem, és akkor Eden, csak a legjobb barátom marad. Már nem mintha biztos lenne az, hogy akar tőlem bármit is, sőt lehet esélyem sincs nála, és nem ezért választanám a barátnőm, mert hogy ő a biztos. Neeem, ha őt választom, vagyis maradok nála, az azért lesz mert csak őt szeretem igazán. A kérdés még az, hogyha ezt megtudja, képes lesz-e elfogadni, hogy milyen érzéseket táplálok más valaki iránt is. Meglep engem is és őt is a tény, hogy tekintetünk találkozik, a cigit is elejti, és én magamban megeresztek egy fintort, de nem mutatom ki. Nem kedvelem azt a nyamvadt dolgot, de néha napján én is elszívom, tudom, csak fogalmam sincs jelenleg miért utálom ezt a dolgot. Valamiért jelenleg nem igazán tetszik, de hát ez van, nek fogom változásra késztetni, hiszen az a lényege a kapcsolatnak, hogy szeressük egymást a hibájukkal együtt is. Ha ő neki ez jót tesz, én nem fogom azt mondani neki, hogy ne tegye, vagy, hogy mosson fogat, és egyen rágót mielőtt csókot váltunk, mert nem akarom a dohányízét ízlelgetni a számban. Nem, erről szó sincs, tényleg elfogafom, ha ezt szereti, vagy valamekkora élvezetet nyújt neki, ha már én nem voltam ott neki. Egy hét hosszú idő, én pedig kerültem, és leráztam, mint valami gyerek. Komolyan, kezdem azt hinni, hogy bátyámnak igaza van és gyerekes vagyok. - Én is örülök neked, Drágám. - egy kis mosolyt mutatok felé, hogy ne gondolja azt, hogy ezt sértésnek szánom. Lépek, ahogy ő is lép, fáj a távolság, de félek egy kicsit, hogy fájni fog bizony a közelség is, hiszen csattanhat még egy pofon az én arcomon. Jogosan persze, nem vitatom, hogy ne lenne az, de mégis fájnak a pofonok, kapjam jogosan, vagy sem. - Ne beszélj butaságokat. Mi az, hogy nem vagy kívánatos személy? - kérdezem felvont szemöldökkel, és teszek még egy lépést felé, igaz, ott van a távolság, de már mégsem olyan hatalmas, mint volt. - Sajnálom. Jól tudom, hogy ez nem elég, és azt is, hogy haragszol, talán még a pokolra is kívánsz engem, de attól, hogy egy kicsit kivontam magam a forgalomból, még nem leszel nem kívánatos személy. - próbálok rámutatni a lényegre és arra, hogy még fontos nekem és nem félek a tetteim következményeitől, ezért teszek pár lépést még felé, talán még egy ember befér kettőnk közé. Próbálom ezzel húzni az időt, amíg kiagyalok egy rendes indokot erre.
by 
