Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
Hyun & Alex - Bad day
------------------------------
by Kwon Hyunwoo
Csüt. Aug. 17, 2017 10:56 pm

Shadowhunters
------------------------------
by Vendég Csüt. Júl. 13, 2017 10:53 am

Secret diary
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Szomb. Május 27, 2017 11:13 am

Jerry && Adrian
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Csüt. Május 25, 2017 8:04 pm

Sorin & Jaxen
------------------------------
by Jaxen D. Ford
Hétf. Ápr. 24, 2017 6:37 pm

Hyun & Alex - Elzárás
------------------------------
by Alexander Yang
Szer. Ápr. 19, 2017 12:41 am

Silhouette FRPG
------------------------------
by Hanna Evans
Hétf. Ápr. 17, 2017 8:22 pm

Marvel-Universe Frpg
------------------------------
by Vendég Szomb. Ápr. 15, 2017 11:55 am

Princess and Alien ~ What the fuck are we doing?
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Hétf. Ápr. 10, 2017 9:35 pm

Top posters
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
Nincs
A legtöbb felhasználó (25 fő) Hétf. Ápr. 25, 2016 8:31 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Den xx Becca - 6 hónapja

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég


avatar

Darling, my name is
Vendég

TémanyitásTárgy: Den xx Becca - 6 hónapja   Kedd Ápr. 26, 2016 7:35 pm


Nobody sees, nobody knows
We are a secret can't be exposed

Jámboran turkálok könyékig a legdrágább csipsz zacskójában, amit a nasis szekrényben találtam, mindeközben pedig egy oposszumra próbálok hasonlítani, ahogyan a kanapén játszom a döglöttet, aki várja, hogy arrébb sétáljanak a kardfogú tigrisek valami élőt keresvén. De valójában a keselyűmre várok, hogy idejöjjön, azt higgye rólam, hogy valóban döglött vagyok, és fel akarjon falni.
Jézusom! Nem, határozottan nem kéne jégkorszakot bámulnom, mert a gondolkodásom nem egy hat évesére kezd emlékeztetni, hanem egy szellemileg visszamaradottéra. Vagy éppen, hogy egy zseniére, aki nagyon extra gondolatokat közvetít a társadalom felé, és megkapja a Nobelt, meg minden, de mindeközben nincs senki a környezetében, aki ne gondolná, hogy már bőven átlépte azt a bizonyos hajszál vékony határt, ami egy zsenit elválaszt egy őrülttől. És nyilvánvalóan nem a zseni irányába. Zseni lennék? Őrült lennék? Ezzel aligha szeretnék most foglalkozni. Túlságosan leköt az, hogy mélységesen haragos legyek, és utáljak mindent magam körül.
Az arcom fokozatosan változik szomorúan mérgesből mérgesen szomorúba, és vissza, miközben próbálom elhitetni magammal, hogy a tv-ben játszott mamutokat és lajhárokat bámulom, nem pedig a készülék felett lógó faliórát. De a helyzet az, hogy csak a periférikus látásom miatt tudom, hogy hol tart a mese. Tekintetem körbe-körbe cikázik, táncot járva a percmutatóval, és hacsak Dan be nem lép a nappaliba, nem is vagyok hajlandó magára hagyni táncpartneremet.
Baszd meg Ryordan Graham. Baszd meg magadat is, meg azokat az ágról szakadt, lebujban két sörért felszedhető luvnyákat is, akikre most olyan nagy erőkkel vereted a nyáladat az osztálytalálkozódon. Baszd meg a régi nődet is a gimiből, akibe olyan totálisan bele voltál zúgva, és aki idézem „rettentően hiányzik, főleg, hogy barátságos volt a szakításunk”. Igazából magamat érzem a legbutábbnak, amiért ennyire brutálisan várom, hogy hazaérkezzen, hogy aztán agyon üssem a legközelebbi vázával – erre az egy gondolatra mégiscsak a sarokban ácsorgó üvegvázára pillantok – és megmondjam neki, hogy ma van a névnapom, és legalább annyit elvártam volna tőle, hogy ahelyett, hogy a gyökér volt barátaival tölti az estéjét, akikkel amúgy évek óta nem beszélt többet néhány olcsó, internetről lopott újévi üdvözlődumánál a facebookon (mert még az sms-t is drágállják egymásra), esetleg mondjuk velem töltse az estét, és megnézze velem a kedvenc mesémet, zabálva a kedvenc csipszemet, és utána boldogan kényeztetne egész este, hiszen elvégre én vagyok a barátnője. De. Nem. Nem. Ryordan fontos ember. Ő, mint az osztály strébere biztosan kurvára kénytelen volt megjelenni azon a rühes nyomi találkozón. És most gondolatban ismétlem el, ahogyan délután elküldtem őt az anyjába, és most gondolatban újból hozzávágom a távirányítót, és gondolatban újból elismétlem az obszcén szavakat, amik mindig kitörnek belőlem idegességemben, bármennyire nem nőies. Meg amúgy is leszarom mennyire nőies.
Rövid otthoni shortban, és egy bő fekete felsőben feszítek, a rossz időjárásra tekintettel ez igencsak hiányos öltözetnek bizonyul, úgyhogy egyik kezemmel meztelen combjaimat próbálom felmelegíteni, majd a sikertelen próbálkozás után ujjaimmal egy puha takaró után kutatok, de persze minél kevésbé aktívan, mert olyan lusta vagyok, mint a rohadt élet. De isten is úgy akarja, hogy megmozduljak, mert kilométeres körzetben nem található hosszabb nadrág, vagy takaró. Mármint, karnyújtásnyi körzetben, pardon.
Egy végzetes sóhajjal nekilendülök az akciónak, és feltápászkodom a kanapéról. Miért van ekkora rend a nappaliban, amikor máskor minden szét van dobálva? Dan, biztosan tudta, hogy takarót fogok keresni, és azt akarja, hogy szétfagyjak. Ez is csak az ő hibája.
Elkeseredett arccal állok a nappali közepén, és szinte durcásan pislogok a kanapéra, mintha minimum felgyújtani készülnék azt, aztán tanusítva, hogy tényleg én vagyok a világ leglustább embere, aki még a kanapéig sem hajlandó visszahurcolnia magát, ott helyben leülök a földre, és átkarolva combjaimat a térdemre támasztom homlokomat.
- Cseszd meg magadat, Graham! – dünnyögöm.

hihi na csapjunk a lecsóba kistacskó :3
Vissza az elejére Go down

Vendég


avatar

Darling, my name is
Vendég

TémanyitásTárgy: Re: Den xx Becca - 6 hónapja   Kedd Ápr. 26, 2016 10:02 pm

Rebecca megint a házban van… halottam a hangját, na meg a bátyóét is. Tekintetem a falamat pásztázza, nem jött meg a kedvem a tanulásra, sose szokott megjönni… ennyit erről… ajtó csapódás… mi a szösz? Meglepetten tornászom fel magam, felkelek és kimegyek szobából, síri csend a felső folyosón. Lépteim a lépcsőhöz vezetnek és a nappaliban találom a hölgyeményt… a kanapén elheverve.  Hol a bátyó…nem együtt mentek akkor? Még jó hogy nem velem marakodott megint.
Nekünk nem kellett néző sose, a mi veszekedésünk nem cirkusz volt sose.
Lassú léptekkel megközelítem a csajt és a kanapé hátuljára rádőlök. - Hé. - köszöntöttem egyszerűen, miközben elidőztem szemein.
Van valami elégedett és egyúttal nem sok jót ígérő a képemre kúszó félmosolyban, ahogy tekintetét keresem pillantásommal. Nem kifejezetten Beccán nevetek, sokkal inkább a helyzeten, negyedannyira sem vagyok emberevő, mint amilyennek első, sőt, sokszor második blikkre is tűnhetek. De ha már itt van, igyekszem kihozni a legjobbat a helyzetből részemről. Talán különös, de kifejezetten boldog voltam. Ez annyit tett, hogy nem voltam olyan elviselhetetlen, mint az esetek túlnyomó többségében, ami annak volt köszönhető, hogy a testvéremmel voltam és ez dobott mindig a hangulatomon... Léptem egyet felé. Önkéntelen volt a mozdulat, arckifejezésem pedig nem változott, kisugárzásomba viszont árnyalatnyi változás állt be, ahogy merőn farkasszemet néztem vele. Megkerültem az ülőalkalmatosságot és az asztalra tettem a hátsóm.
- Mi a helyzet? Az a majom hova viharzott el? - könyökeim a térdemre helyeztem, karjaim pedig lelógtak lábaimról.
Finoman vontam fel a szemöldököm, szám sarka pedig valamiféle mosolykezdeményre rándult. Hát ez kurva vicces lesz!
Utáltam így látni, mert az egy dolog, ha én épp szétesek, nagy ügy. Pár havonta egyszer, vagy évente egyszer eljátszom, aztán megyek tovább. De nála nem tudom, hogy ez milyen, meddig tart, hova vezet.
Vissza az elejére Go down

Vendég


avatar

Darling, my name is
Vendég

TémanyitásTárgy: Re: Den xx Becca - 6 hónapja   Kedd Ápr. 26, 2016 11:44 pm


Nobody sees, nobody knows
We are a secret can't be exposed

Annyira jellemző, hogy ha lépteket is hallok, biztosan nem azét, akinek valóban látnia kéne kissé túljátszott, de még magammal is teljes mértékben elhitetett szenvedésemet. Dan egy pöcs, amiért nincs most itt. Én olyan vagyok, mint egy macska. Velem igenis foglalkozni kell, vagy depresszióssá válok, és elkezdem hobbiból lekarmolni az emberek arcáról a bőrt, meg a szemöldököt. Felettébb kiakaszt a gondolat, hogy ennyi idő alatt nem sikerült megfejtenie eme igen csak egyszerű vágyamat. Tisztára, mintha fogyatékosokkal lennék körülvéve. Csak ez sokkal, sokkal nehezebb. Ezek férfiak!
Az ismerős hangra nem mozdulok, csak bűnbánóan dünnyögök döglött pozíciómban maradva.
- Nem mondta, hogy itthon vagy, ha tudom, akkor halkabban balhézom - vallom be, ahelyett, hogy csak szimplán elintézném egy sziával a dolgot, és felpillantok a felettem megjelenő szempárba, ahogyan a háttámlára támaszkodva lepillant sorvadozó lényemre. Szegény, így is egy pöcs a bátyja, most még engem is megfigyelhet, ahogy emberből visszafejlődök páfránnyá.
Én pont az az ember vagyok, akinek szüksége van a lélekgurukra, de bármennyire is ítélkezőnek tűnik ezt gondolnom, egyszerűen szürreálisnak találom azt a lehetőséget, hogy pont Dan kisöccse pofozzon vissza az élők sorába. Főleg, mert annyiszor vitatkozom a bátyjával, hogy ez már afféle rutin, és holnap megint minden ugyanolyan lesz, mint máskor. Elvégre ki kell békülni ahhoz, hogy újra össze lehessen veszni az emberrel.
Ennek ellenére nem küldöm el. Sőt, undorító egy teremtés vagyok, de élvezem a helyzetet, hogy amikor az egyik Graham nem hajlandó észrevenni a bajomat, akkor a másik megjelenik, és rákérdez a problémámra.
Zavartan az alsó ajkamba harapok, hogy leküzdjem a kikívánkozni vágyó vigyort. Ezt kapd ki Dan! Látod, van aki nem unja a társaságom. Anyád!
- Osztálytalálkozó - vonok vállat miközben felülök törökülésbe, és mint aki nem is akar beszélgetni az egészről, mert hé, semmi kedvem beszélgetni róla, vállat vonok. De rögtön a következő pillanatban rájövök, hogy igenis szükségem van rá, hogy beszélgessek. - Utálom őt - törik ki belőlem és visszadőlök a kanapéra poshadni, pedig épp hogy csak felemelkedtem onnan. Szerintem a vérkeringésem meg fog őrülni. - Gyűlölöm, hogy folyton csak veszekszünk. Kurvára idegesítő. Olyan, mint egy hisztis négy éves. Sőt, egy hisztis négy éves értelmesebb nála. Ő a nagy, kemény férfi, akire minden nőnek szüksége van, de közben pontosan tudom, hogy a felszín alatt egy döglött meztelencsiga is sokkal férfiasabb - dünnyögöm a díszpárnát belepasszírozva a kanapéhuzatba, olyan erővel feszülök neki. Visszatartom a könnyeket, mert más sem hiányzik, mint hogy Den-nek kelljen elsírnom a bajaimat. Egy, mert pont nem az az ember, akit ilyesmi érdekelne. Kettő, mert csak játékból szeretek sírni, és most éppen nem játszom. Ehelyett reménytelen tekintettel ismét megkeresem Den szemeit, és halk kuncogásba kezdek. - És most éppen én hisztizek, ez ragályos - nyögöm.

hihi na csapjunk a lecsóba kistacskó :3
Vissza az elejére Go down

Vendég


avatar

Darling, my name is
Vendég

TémanyitásTárgy: Re: Den xx Becca - 6 hónapja   Hétf. Május 02, 2016 4:14 pm

- Ugyan. – nevetem el magam. – Bírom a hangod. – mást is bírnék tőle, de az más tészta.
Azt hiszem, az ilyen esetekben más is e képen cselekedne, hisz emberi tulajdonság, hogy képtelenek vagyunk nemet mondani a kíváncsiságunknak, ha valami kibillent minket a nyugodt állapotunkból. Automatikusan szembenézünk az ismeretlennel annak reményében, hogy az semmi veszélyt nem tartogat számunkra, bízunk abban, hogy a látványa megnyugtat minket, de ha mégsem ez történik, akkor azzal próbáljuk engesztelni magunkat, hogy a tudatlanság szította feszültség nagyobb lett volna bennünk, ha továbbra is háttal álltunk volna neki. Az élet csalfa játékai néha képesek félrevezetni az embert és elhitetni vele azt, hogy letért a jó útról, ezért pedig bűnhődnie kell.
- Egy osztálytalálkozó miatt magára hagyott téged? De gáz már a bátyám! - a vérem elképesztő sebességgel zubog az ereimben, egyre gyorsabban, s ezzel egyenesen arányosan testem hője rohamosan emelkedik, de ebből én vajmi keveset érzékelek. Saját magammal vívok harcot, s az elmémmel.
Ryordan baszd meg! Mekkora barom vagy! Ezt a nőt itt hagyni, így!!!
Ahogy törökülésbe vergődik, úgy követem tekintetemmel és hallgatom szavait. Gyűlöli a bátyámat… én meg épp azt gyűlölöm, hogy lelépett egy szar miatt, őt meg itt hagyta. Ez túlzás…válassza a piát. Én a nőt választom! Beccát.
- Ryordan egy pöcs…nem becsül ő senkit, csak saját magát fényezi…. -  vonok vállat, bár ebben lehet ő is tisztában van. – Pedig neked kijárna egy kis kényeztetés…. – pillantok végig rajta, ahogy elfekszik újfent, mosolyt csal a képemre. - Megérdemelnéd!
A gondolataimat, valami furcsa, újszerű dolog lengte körül, mely eddig alig bukkant fel életem során, s most, ebben a pillanatban gondolataim minden szegletét bejárták... nem mondanám félelemnek, mert nem féltem, de nem mondhatom azt sem, hogy nyugodt vagyok, inkább izgatott vagyok. Nem értem azt, ami éppen uralmába kerít... milyen érzés ez?
- Jól áll. -  a hiszti neki kifejezetten jól áll.
Olyan izgatottság volt bennem, melyet nem értettem, mégis testem minden szegletét elérte, s a vágy, mely a folytatásra késztetett, csak nőtt.
Vissza az elejére Go down

Vendég


avatar

Darling, my name is
Vendég

TémanyitásTárgy: Re: Den xx Becca - 6 hónapja   Hétf. Május 02, 2016 9:29 pm


Nobody sees, nobody knows
We are a secret can't be exposed

Den hirtelen megjelenése, és még hirtelenebb kedveskedése sokkal váratlanabbul ért, mint a gondolat, hogy mennyire jól esik, amiért törődik a még félig élő testemmel. Igazából őszinte leszek, köpni-nyelni nem tudok, amikor a hangomnak bókol, és csak értetlenül pislogok rá, mint egy ma született bárány, mint aki nem mer arra gondolni, hogy "ó baszd meg miért néz ki a pasim öccse is kurva jól". De arra gondolok, hogy nem merek erre gondolni, szóval akkor ez már majdnem félig olyan szinte mintha arra gondolnék, miközben elméletileg nem. Gyakorlatilag meg... Nem értem, elvesztettem a fonalat, sajnálom.
- Jó, jó, csak a ferde igazságot kötöttem az orrodra - teszek neki egy gyors vallomást, hogy ha esetleg visszamondja Dannek, akkor mégse derüljön ki, hogy egy utolsó hazug köcsög vagyok, mert nem akarom már rögtön az elején ezt a látszatot kelteni, aztán folytatom. - Igazság szerint engem is meghívott, és már vagy két hete szólt, de azt hittem legalább eszébe jut, hogy névnapom van, és megkérdezi, hogy nem lenne-e kedvem inkább itthon maradni kettesben és valami nyomorék animációs filmet bámulni - bökök szánalmas arckifejezéssel a tv felé. Na igen, ha az igazságot közlöm vele, akkor azért mégis csak úgy, hogy én legyek az áldozat. Bár, hé! Most az egyszer tényleg én vagyok az áldozat!
Oké, lehet én vagyok az, aki nagyon félreértelmezi a dolgokat, de a kényeztetésemről szóló mondata már a második olyan dolog, amit nagyon félreértelmezhetnék. Lényeg a lényeg, hogy már akkor bűnösnek kezdem magamat érezni, amikor még csak rá sem mosolygok, mert önkéntelenül is kiszámolódik a fejemben a köztünk lévő korkülönbség, anélkül, hogy ezt az utasítást adnám az agyamnak. Hát még akkor mennyire bűnösnek érzem magamat, amikor érdeklődve rápillantok, és ismét csak nem az agyam utasítására alsó ajkamba harapok, miközben azon éppen egy hálás mosoly játszadozik.
Shit, ez nem ér, én imádok bűnös lenni. Az a kedvenc játékom.
Úgyhogy ennek örömére megint csak nem felelek, inkább kivárok, és némán eldöntöm, hogy következő ehhez hasonló megszólalásánál már tényleg nem hallucinálok, és akkor majd felelek neki valamit.
Nem kell sokat várnom. Némi rinyálás után rögtön meg is kapom a következő két szót, amiért titokban üvöltve könyörögtem. Okkéééé, Becca, nem halluzol, ez a srác komolyan akar valamit. Édesen rámosolygok.
- Den, ha nem tudnám, hogy a bátyád nője vagyok, akkor egészen azt hinném, hogy te flörtölsz velem - könyökölök fel a kanapén, mert ha még egyszer hirtelen ülő helyzetbe tornásznám magamat, akkor tényleg megérezné a fejem a légnyomásváltozást. Rámutatok ugyan Den bűnszagú cselekedetére, de mindezt nem úgy teszem, mintha bármiféle bajom lenne vele. Sőt, legyek bármekkora elcseszett asszonyság, egyáltalán nem leplezem, hogy mennyire élvezem felém intézett szavait. Ami azt illeti Den nem is olyan fiatal. És én hirtelen leküzdhetetlen vágyat érzek az iránt, hogy megnyerjem magamnak a legőrültebb barátnő díját. Ha még nem birtokolnám.

hihi na csapjunk a lecsóba kistacskó :3
Vissza az elejére Go down




Darling, my name is
Sponsored content

TémanyitásTárgy: Re: Den xx Becca - 6 hónapja   

Vissza az elejére Go down
 
Den xx Becca - 6 hónapja
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
• life is a party :: Archívum :: Archivált játékok-
Ugrás: