Mini McGuinness

Minerva McGuinness

Ha az élet citrommal kínál, kérj hozzá egy tequilát is!

Lilith ◆ 7-8 év ◆ Alone

Életem története

Kemény éjszaka volt. Szobám ablakán már korán reggel besüt a nap, a függönyt amikor hazaértem elfelejtettem behúzni. Természetesen volt jobb dolgom is annál, mondjuk bevetni magam az ágyamba és elaludni. Ez sem ment ám olyan könnyen, mivel még úgy fél órán keresztül forgott velem a világ mire nehezen el tudtam bóbiskolni. Mint mondtam, kemény volt az éjjel. Égszínkék szemeim kinyitom, de azonnal hunyorogni kezdek és durcásan, takarómat megfogva a másik oldalamra fordulok. Nem mintha ez a számítana, mert így is túl világos van a szobában. A fejemre húzom a takarót, de már mindegy, mert felébredtem. Úgy érzem, ma nem lesz valami túl jó napom. Pillanatokkal később ajtónyitásra leszek figyelmes, de nem mozdulok meg, a takaróm biztonságos pontot nyújt nekem, és ki az az őrült, aki ilyenkor egyáltalán be mer hozzám jönni? Az ágyam leülepszik, valaki mellém ül és lehúzza rólam a takarót.
-Mins! A hasadra süt a nap! Kelj fel, nem emlékszel ma milyen nap van? - Pillantok fel Gracere, akinek látványa azonnal jobb kedvre derít. Mindig is jóban voltunk és imádtam ezt a csajt. Végigpillantok rajta, de az öltözködését ítélve, valamit nagyon elfelejthettem, de tényleg.
-Gracey. Nyaj, ne már. Túl korán van még ehhez. Mond, hogy csinálod? - Jól tudja, hogy a másnaposságra értem, hiszen tegnap ő is ott volt a buliban, ő is ugyan úgy beállt, mint mindenki más, mégis olyan mint egy fitt unikornis. Lassan felülök, fejem majd szét esik, de meglepetten pillantok az éjjeli szekrényemen lévő pohárka vízre és fájdalomcsillapítóra, amit már Grace nyújt is felém. Egy pillanatig sem habozok, mohón kapom be a gyógyszert és öntöm le az egész pohár vizet, hiszen már a kiszáradás szélén éreztem magam. Kicsit észhez tértem és felpattantak szemeim. - Te jó ég, Grace! Ugye nem az a nap van ma?! - Egy pillanat múlva már ugrottam is ki az ágyból és a naptáramhoz siettem. A dátum bekeretezett volt rajta, és piros, óriási betűkkel írta: "FŐPRÓBA!!!". A szekrényemből előtúrtam valami egyszerű cuccot, ami attól, hogy egyszerű még menő, és tökéletes a stílusomhoz, teljesen nyugodtan öltöztem át barátnőm előtt.
-Nem hiszem el, hogy elfelejtetted! Pedig mennyire rá voltál készülve erre a napra. Igyekezz, mert elkésünk, a többiek már ott lesznek, Liv írt is smst az előtt. - Vidáman pattant fel az ágyamról, és én pár percig csak néztem. Tudtam, hogy igaza van. A színdarab, amivel készülünk az idei megnyitóra, nagyon jól kell hogy sikerüljön, sokat készültünk rá. A többiek kevésbé, mint mi, de jól teljesítenek összességében. Kicsit félek, hogy nem lesz minden meg a következő pár órában, a kosztümök még félkészek voltak amikor legutóbb láttam őket, a díszlet sem állt túl jól a napokban. Sietnünk kell! Az ajtóban állva várt már rám, mikor én az utolsó simításokat végeztem. Mindig tökéletesen kell kinéznem! Nem csak a barátom, Nick miatt, hanem úgy általában is. Tudom, sokan felnéznek rám és azt is, hogy utálnak, de nem érdekel. Attól, a tökéletesen nézek ki, mindent egy fokkal jobbnak látok. Körülnézek még egyszer, a szobám, mint egy bombatámadás, mindenhol ruhák hevernek, smink cuccok a földön, egy-két piás üveg, talán még ha az ágy alá nézünk, kis kínai gyereket is találnánk. Jó, hogy anyám nem sűrűn jár be ide mostanság. Amióta az új faszijával van, teljesen be vannak húzódva a szobájukba. Egészségtelenül gusztustalanok.
-Menjünk, tényleg elkésünk! - Becsaptam az ajtót magunk mögött, hátradobtam hajam, majd szinte futva vágtunk neki az útnak, ami az iskolába vezetett. Roundview, jövök! Készülj fel rám!