Oh, I lost my fucking mind It happens all the time 'Cause I can't stand myself I'm an asshole baby
Becenév
Megpróbálod, meghalsz!
Születési hely, idő
Anglia, Brighton 1983. 09.15.
Foglalkozás
Festő, hobbikertész
Családi állapot
egyedülálló (vagy inkább bonyolult?)
Kapcsolat a családdal
A St Mary Gyermekotthon aligha lehet családnak nevezni, ugyanis Vaughn ott nőtt fel. Már szinte néhány hónapos kora óta a nevelőnők nevelték, na meg persze az idősebb gyerekek, akik hozzá hasonlóan nem kellettek senkinek. Őket persze nem tekinti családjának, szinte már teljesen el is felejtette a nevüket, csak héhány arc maradt meg. Egyedül él; igaz, nem is sokan lennének képesek elviselni azt a káoszt, ami nap mint nap körülveszi. Egyedüli háziállata egy növény, pontosabban egy vénusz légycsapója. Igaz hogy az nem állat, de azt is etetni kell, akkor meg nem mindegy?
Play by
Lee Donghae
Csoport
dílerek
Miaú ◆ van egy pár év ◆ nope
Életem története
Csupán csak az emberi agyban több milliárdnyi apró idegsejt található, amik mind megszámlálhatatlan kapcsolatot létesítenek egymással. Egy sejt akár tíz másikkal is összeköttetésben állhat közvetlenül, közvetetten meg még annál is sokkal többel, mint gondolnád. bizton állíthatjuk, hogy ez a világ egyik legösszetettebb, legbonyolultabb, de egyben legcsodálatosabb szerkezetét, amit az ember valaha megismert. Leginkább egy számítógép működéséhez lehetne hasonlítani, ám annál sokkalta bonyolultabb, kiismerhetetlenebb. Ezt az óriási hálózatot pedig apró elektromos kisülések, és megannyi kémiai anyag, hormon hozza működésbe, végigvezetve a sejteken az ingerületet, egyenesen a célállomásra, annak piramissejtjeibe, hogy ott feldolgozásra kerülve egy választ küldjenek vissza. Egy teljesen más úton, a neuronok hálózatán az emberi test minden pontjára. Éjt nappallá téve dolgoznak azon, hogy te élhesd a mindennapjaid, hogy boldog lehess, és nevetve tehesd tönkre az életed, boldog tudatlanságban. Most pedig ezek a neuronok sikítanak egyszerre, fájdalmasan követelve a következő adagot. Az anyagot, ami olyan erővel ütötte ki olyan, annyira eltompította működésük, és annyira függővé tette őket, hogy már nem is tudnak másra gondolni, egyre csak követelik a metiléndioxipirovaleront azt a világosbarna, éles szagú port. Vaughn Alexis Cooley pedig már az egész lakást felforgatta, hogy találjon legalább egy keveset abból, ami életben tartja elméjét, képzeletét. Hisz még be sem fejezte legújabb alkotását, azt a színes katyvaszt, ami ott díszeleg a festőállványon. És neki szüksége van rá. - Hol van? Áruld el, te ribanc!! Hova tetted? Elfogyasztottad az összeset, igaz? - teljesen önkívületi állapotban van, úgy szorítja a falhoz a nőt, a szomszédját, mikor az belép az ajtón. Üvölt. Arcát teljesen eltorzítja a düh, és akármennyire is próbálkozik, nem tud lenyugodni, nem megy neki. De hisz mindig is ilyen hirtelen haragú volt. - Igen. Talán zavar? Nélküle egy senki vagy? Ooh igen... még mennyire hogy az vagy. Egy nagy senki - Az volt, most is az, mindig is az lesz. Vaughn Cooley a drogok nélkül nem több, csak egy arc. Nem is... Nem több egy árnyéknál, kire senki nem emlékszik. Ez mindig is így volt...
"- Egy senki vagy, Cooley! - durva szavak egy gyerek, tini szájából, melyet hangos, gonosz kacaj kísér. Még egy rúgás, aztán vége is; Vaughn Alexis Cooley, a fiatal, árva gyerek pedig reszketve, sérült kismacskaként húzódik be szobája egyik eldugott sarkába. Fél, és nem tudja, mivel érdemelte ki ezt, a többi gyerek utálatát, és hogy miért bánnak vele így. De már maga is kezdi azt hinni magáról, amit ők is állítanak; hisz nem kellett a családjának, azt sem tudja kik ők, akik már születésekor eldobták. És még más családnak sem kell. Pedig Ő egy áldott jó gyerek, soha semmi rosszat nem tett a tűzre és szófogadó is bolt eddig mindig; mégsem kellett egyik idelátogató szülőnek sem. Bégül mindenki valaki mást választott arra hivatkozva, hogy ők sokkal aranyosabbak, vagy épp jobban hasonlítanak rájuk. De hát hogy is hasonlíthatna egy rendes európai családra ez a szegény gyerek, aki minden bizonnyal ázsiai génekkel rendelkezik? Végül minden nap ugyanott köt ki; az ágyán, rajzfüzete, meg egy ceruza társaságában. A rajzolás az egyetlen, ami lenyugtatja ilyenkor háborgó lelkét, ha csak rövid időre is, de nyugalmat ad. És ilyenkor mindig megfogadja magának, hogy egyszer megmutatja azoknak a fiúknak, megmutatja mindenkinek, hogy Ő igenis többet ér, nem egy senki. Egyszer majd híres lesz a festményei által, és meggazdagszik. És akkor soha többet nem kell látnia ezt az istenverte helyet, és az itt lakókat."
Nehéz, acélbetétes bakancsok koppannak lomhán a régi, elhagyatott gyárépület tetején, a távolban pedig a már látszódnak a város éjszakai fényei. Vaughn Alexis Cooley pedig nem tudja, hogy miért jött ide ki. Pont ide, ahol annyiszor találkoztak Vele. Szereti ezt a helyet, mert olyan nyugodt és csendes (ami az életéről egyáltalán nem mondható el), s ha lehet, mindig ide beszéli meg a találkozóit. Most egyedül jött, nem is hívott ide senkit, hisz csak egy kicsit ki akarja szellőztetni a fejét. Csak áll, zsebre dugott kezekkel, és néz a semmibe. Próbál visszaemlékezni, hogy vajon mi is történt tegnap éjjel. Elképzelései ugyan vannak, de az egész éjszaka egy nagy fekete folt elméjében. Azt tudja, hogy ismét látni akarta, ki akart békülni vele; hisz pár hónapja nem is látták egymást, egy nagyon csúnya veszekedést követően. Hónapokig nem is akart tudni a létezéséről, el is akarta felejteni, de rá kellett jönnie, hogy az lehetetlen. És bár magának sem ismerné be, de szüksége van rá, nem tud nélküle élni. Mintha csak egy élő, lélegző drog lenne Vaughn számára. Gyengén simít végig nyakán lévő harapásnyomon, halkan szisszen fel saját érintésére, ajkai mégis mosolyra húzódnak; igaz, ez sokkal inkább hasonlít egy állatias vicsorra, mint egy szép mosolyra, de tőle már csak ilyenre futja. Vaughn Alexis Cooley. Ezt szépen elintézted...
Szépen írsz, nagyon lenyűgözött a karakterlapod és remélem még rengeteg irományt olvashatunk majd tőled az oldalon. Nem jó dolog drogosnak lenni és ajánlom, hogy szokj le minél hamarabb, habár könnyű ezt mondanom nekem, aki még életében nem próbálta ki. Örülök, hogy még egy dílerbácsival gazdagodott az oldalunk és azt is remélem, hogy még jó sokáig fogsz minket boldogítani! Foglald le az arcod és menj játszani, kapj el valakit pár játékra.