Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
Hyun & Alex - Bad day
------------------------------
by Kwon Hyunwoo
Csüt. Aug. 17, 2017 10:56 pm

Shadowhunters
------------------------------
by Vendég Csüt. Júl. 13, 2017 10:53 am

Secret diary
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Szomb. Május 27, 2017 11:13 am

Jerry && Adrian
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Csüt. Május 25, 2017 8:04 pm

Sorin & Jaxen
------------------------------
by Jaxen D. Ford
Hétf. Ápr. 24, 2017 6:37 pm

Hyun & Alex - Elzárás
------------------------------
by Alexander Yang
Szer. Ápr. 19, 2017 12:41 am

Silhouette FRPG
------------------------------
by Hanna Evans
Hétf. Ápr. 17, 2017 8:22 pm

Marvel-Universe Frpg
------------------------------
by Vendég Szomb. Ápr. 15, 2017 11:55 am

Princess and Alien ~ What the fuck are we doing?
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Hétf. Ápr. 10, 2017 9:35 pm

Top posters
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
Nincs
A legtöbb felhasználó (25 fő) Hétf. Ápr. 25, 2016 8:31 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Brandon & Rebecca -

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég


avatar

Darling, my name is
Vendég

TémanyitásTárgy: Brandon & Rebecca -    Szer. Ápr. 27, 2016 4:21 pm


Kibaszott sok meló ám újraépíteni a hálózatodat dílerként, ha egyszer elveszik tőled az egészet. Nem azt mondom, hogy én voltam a piac királya, de azért beleöltem az időmet a vevőkörömre és megérdemeltem azt a pénzt, mait sikkasztottam.
Hát izé... De nem úgy van, hogy bezárul egy ajtó, kinyílik egy kapu? Nem? Na mindegy, értjük, mit akartam mondani. Lehet, hogy nem is a partiárusításra születtem, vagy a megöregedett sztripperek ellátására, hanem a diákok bedrogozására.
Igen, azt hiszem a sok hiányzó fog és elcseszett tetkó után üdítő érzés lesz tejfogakat és lemosható tetkókat látni. Azt hiszem pontosan arra van szükségem, hogy olyan klienseim legyenek, akik megkérnek egy joint sodrására, mert ők nem tudják, hogyan kell. Aham, már a gondolattól boldogság önt el engem, mindent a jövő generációjáért, nem?
Épp ezért vállaltam magamra a tesztalany szerepét. A környező elosztóktól szereztem pár mintát, szerencsére ide még nem ért el a negatív reputációm.  Szóval itt fekszem az nappali kanapéján, és magma előtt tartom a műanyag lezárható zacskót, meg-megrázva néha tartalmát. Van itt rózsaszín, kék, piros, fehér, amit akarunk. Azt hiszem nyitok a kékkel és a fehérrel, mert ezek a kedvenc színeim. A Fehéret könnyen beazonosítom, felismerem én az ekit kilométerekről is, és erre büszke vagyok. A kékről nincs sejtésem, de ha a hatás is úgy passzol, mint a szín, akkor nem lesz gond.
Lenyelem mind a kettőt, pár pillanaton belül kezdem érzeni a környezetemet. Mintha bőröm körül vibrálna a levegő.
Szóval ja, elvoltam. Tudjuk, mi az a parafeless, ugye? Amikor egy apró (jelen esetben ne is apró) probléma mindent elemésztő rettegést gerjeszt a lelkedben a sok fű és tabletta hatásától. Most ppen az volt a parafless tárgya, hogy már itt csövezek Dannél és Dennél, nem igazán tudom majd eltakarni az afférjaimat, akiket hazarángatok esténként.
És akkor villan az agyamba.... Hé, én simán lehetek még hetero is! Igen, tuti. Ha el tudtam játszani a háziorvosnál, hogy nem szívtam be negyven perccel a rendelés előtt, akkor ez is menni fog.
Már csak egy nő kell.
Vissza az elejére Go down

Vendég


avatar

Darling, my name is
Vendég

TémanyitásTárgy: Re: Brandon & Rebecca -    Szer. Ápr. 27, 2016 5:27 pm


look at that face, you look like my next mistake.

Lassan szégyellem a pofámat, hogy mennyi ürügyet próbálok felhalmozni, csak mert át akarok menni Grahamékhez. Az igazság az, hogy az ő házuk csupa élet és kacagás, miközben az enyém egy magányos zúg, melyben az egyetlen létező életforma a macskám, és én, mert már abban sem vagyok biztos, hogy a kaktuszaim túlélték a telet. És nem ez az egyetlen dolog, ami olyan keservesen vonz a házhoz.
Az igazság az, hogy mindig is imádtam játszani. És amíg tiszteletbeli vendégként kerülgethettem a házat kedvemre, addig mindig elütöttem unalmas perceimet valami érdekessel, izgalmassal. Dannel, Dennel, vagy csak szimplán a focis kineckt játékkal, amiben meglepően menő sztárfocista lettem, pedig őszintén fingom nincsen, hogyan kell játszani.  Mondhatnám, hogy adrenalinfüggővé váltam, de hazudnék. Az igazság az, hogy kibaszottul imádom kavarni a szart. Szarkeverésfüggő... Ez mondjuk nem valami eredeti diagnózis.
A megszállottságom egészen odáig fajult, hogy napokkal ezelőtt igenis meglátogattam Dant, mert már-már elvonási tünetek kezdtek jelentkezni rajtam: Kétszer annyi koffeint vittem be a szervezetembe, mint alapból, ez pedig sajnos megüti a halálos szintet. Minden este disneyt nézek. Gyűlölöm a férfiakat, főleg, ha van barátnőjük, és a múltkor letessékeltem kettőt a buszról. Lefeküdtem még kétszer Den-el.
Persze nem Mr Faszagyerekvagyok Graham az, akinek hiánya kiváltja belőlem mindezt, csupán a tény, és a felismerés, hogy lófaszt nem kezdek magammal a szakítás óta, és unom a nem létező életemet.
Úgyhogy, mondván, hogy rossz nem sülhet ki belőle, mert miért is sülne ki bármi rossz, ha én eldöntök valamit, nekiindulok a rezidenciához vezető útnak, és újból kifogom a részeg taxist. Bassza meg, szerintem elmentették a számomat, és direkt mindig nekem küldik ki Bobby-t (mert közben kiderült, hogy van neve is). Egyébként már kezdem annyira megszokni őt, hogy lassan tudom a szokásait, például hogy mindig kétszer tüsszent egymás után, a középső ujjával vakarja meg a füle belsejét, hétfőn szokott borotválkozni, minden reggel lefogkrémezi a pólóját (ami jó jel, mert ezek szerint fogat mos, hacsak nem ugyanazt a felsőt hordja minden nap, amit két éve lefogkrémezett), és miután kifújja az orrát - már ha egyáltalán kifújja -, sosem felejti el megnézni az az napi termést, mielőtt a pedálokhoz dobja a szerencsecsomagot. Az anyját pedig Mariah-nak hívják. És van egy kutyája, BigDick, ebből pedig van egy sanda gyanúm afelől, hogy kedveli az olcsó pornókat.
A házhoz lépkedek, és előkapom a kulcsomat dzsekim zsebéből, amit a második Dan-el töltött hónap után másoltattam le, csak hogy megijesszem, hogy ide akarok költözni. Meg amúgy is, jó ha van kulcsom, nem igaz?
Lassan benyitok a házba, félig bedugom rajta a fejemet és lélegzetvisszafojtva körbenézek az előszobában, ahol olyan király a hangulat, mint az én albérletemben. Kapok az alkalmon, és beljebb invitálom saját magamat, majd a nappali felé osonok, ahonnan hangokat hallok. Minden bizonnyal valamelyik Grahamet kapom majd rajta, kivéve, ha rajtam kívül más is betört.
És bármennyire meglepő, nem ismerem a tagot. Felismerni felismerem, de még életemben nem találkoztam vele. Dan és Den is meséltek róla, ki többet, ki kevesebbet, de sosem említették, hogy be szokott ugrani nyáladzani a kanapéra. Lehet, hogy valami ünnepnap van, csak én nem tudok róla.
Alaposabban megfigyelve rádöbbenek, hogy Ő is körülbelül annyit tudhat magáról, mint én róla, úgyhogy nem is húzom tovább az időt, és inkább előhozom bájos formámat, és beszökkenek a nappaliba.
- Ez most szíven ütött... nekem miért nem szólt senki, hogy a harmadik testvér is hazamigrált? - pislogok rá bűnbánóan, és megállapodok ülőalkalmatosság mellett, hogy onnan figyeljem a még ismeretlen testvért. - Becca - mutatkozom be gyorsan, és egy pillanattal később hozzáteszem. - Van egy olyan érzésem, hogy még nem hallottál rólam - telepszik kesernyés mosoly ajkaimra, de közben őrülten vágyok rá, hogy megrázza a fejét, és közölje, hogy már sokat hallott rólam. Pedig sejtem, hogy ebben a házban csak abban az esetben hangozhat el a nevem, ha valaki rémtörténetet mesél.

tessék vegamaki c:
Vissza az elejére Go down

Vendég


avatar

Darling, my name is
Vendég

TémanyitásTárgy: Re: Brandon & Rebecca -    Szer. Ápr. 27, 2016 6:56 pm


Hát ez valami kibaszott jó trip volt amúgy.
A zseniális tervem kiötlése után már nagyon jót éreztem, és úgy voltam vele, hogy lehet Den nem is olyan nyomorék szerencsétlen fasz, Dan pedig nem egy karót nyelt fapina. Don pedig még mindig hihetetlenül fasza.
Speaking of... A kék tabletta titka megfejtődött a nadrágomban bekövetkezett változások segítségével. Egy idő után rohadt kényelmetlen lett ez a szűk nadrág dolog, és már nekiálltam volna kigombolni a nadrágomat, amikor valaki megszólalt a hátam mögött.
Nigga, nem szabad egy fellegek között repkedő mögé lopódzni, és csak így hozzászólni. Majdnem leesek a garnitúráról de szerencsére megkapaszkodok és egy olyan laza pózban terültek el, mintha direkt lett volna az egész.
- Faszért ijesztgetsz te lány. - mondom neki gyorsan, majd amint kimondja a nevét, pontosítok - Te Becca. - megvakarom nyakamat, értelmezem az eddig elmondottakat. - Te ilyen bejárós lófasz vagy, vagy mi? - természetesen a lófasz szó a hiányzó szavakat köteles betölteni, tehát ilyen állapotban minden mondtad fele ebből áll. - Dehogynem, az öcsém a te nevedet nyögdösi, mielőtt izzadtan fel nem riad az álmaiból. - azt nem teszem hozzá, hogy általában inkább mondja Mila Kunist erőszeretettel. Ne ítélkezzünk, vékonyak a falak és nem tudok aludni.
- De kurva udvariatlan vagyok. - mondom hirtelen felriadva, felkapom a földön heverő még tablettákat tartalmazó zacskót, és felé nyújtom - Az eki igazán jó.
Aztán ismét megvilágosodok. Ő egy nő.
Basszus, az elmém olyan magaslatokban szárnyal ,hogy valami Einsteinnek kéne lennem. Szóval ja. Én épp állok, szóval ezzel sem lenne probléma, no meg kartávolságra van tőlem. Az egyelten kérdéses pont az, hogy vajon megéri-e a kockázatot az, hogy a nappaliban esünk túl rajta (Nehéz lesz heteronak lennem, ha azt a kifejezést használom, hogy esünk túl rajta). aaah, de olyan kényelmesek itt a párnák, a kurvaélet fog innen felkelni.
Mondjuk azt eddig magától értetődőnek vettem ,hogy ő szíves örömest szétnyitja a lábát előttem.
- Izé.... Ja. - the game is on
Vissza az elejére Go down

Vendég


avatar

Darling, my name is
Vendég

TémanyitásTárgy: Re: Brandon & Rebecca -    Szer. Ápr. 27, 2016 8:00 pm


look at that face, you look like my next mistake.

Már volt dolgom az úrral, meg a szelídítetlen kiscicával, és most mégis itt állok, földbe gyökerezett lábakkal, és bár egész eddig teljesen abban a tudatban ringattam magamat, hogy ott vagyok a helyzet magaslatán, most hirtelen belém hasít a tudat, hogy egyáltalán nem vagyok felkészülve még egy Grahamre. Most ez úgy hangzik, mintha egy Grahamre fel lehetne készülni... Hát még háromra! Nem mondom, mindegyikben van valami eszméletlenül csábító, és biztosan undorítóan perverz vagyok, de hé, lassan kénytelen leszek fétisnek betudni hozzájuk való vonzódásomat. Ugyanakkor ez a példány valahogy megint egészen más. Mintha fagyikat kóstolgatnék, amik rohadtul ugyanúgy néznek ki, de mégis mindegyiknek teljesen más az íze. És most itt állok emellett az új gombóc mellett, és baszki, esküszöm kételyek ébrednek bennem, hogy meg kéne-e kóstolnom.
De van egy bökkenő. Imádom a fagyit.
- Hát... öö... - próbálom tartani vele a lépést - bejárósnak nem mondanám magamat - mosolyodok el saját poénomon. Értitek! Hadd ne magyarázzam, az elvenné a vicc élét.
Következő mondatát inkább elengedem a fülem mellett. Egyrészt, mert nem nagyon tudnék mit kezdeni ezzel az információval, másrészt, mert kétlem hogy igaz lenne, harmadrészt pedig az előbb bejárós lófasznak nevezett, és ez még mindig olyan élénken villog a tudatomban, hogy képtelen vagyok komolyan venni egyetlen szavát is.
- Köszönöm, de allergiás vagyok a... - ránézek a pirulára - ... a szarokra - pislogok rá finomkodva, és arrébb tolom a felém nyújtott bogyókat. Utoljára 19 évesen próbáltam ki ilyen dolgokat, és bevallom, nem az az ember vagyok, akinek jót tesz az ilyesmi. Amilyen vékonyka teremtés vagyok körülbelül fél másodperc alatt átjár egy korty tequila, és akkor nem is beszélnék róla, hogy mikre nem képesek ezek a bogyók. És hát tényleg nem vagyok egy szakértő, kettő meg végképp nem, de az előttem lévő férfiú nem éppen tűnik úgy, mintha mondjuk tudná, hogy hol van. Na... én nem azért jöttem ide, hogy ne tudjam, hogy itt vagyok.
Diszkréten mosolygok rá, és mint akinek nem tűnt fel az ágaskodása ott lent délen, arrébb sasszézok a konyhába, és előveszek egy üveg tequilát. Mit is mondtam róla, mennyi kell hogy átjárjon? Az igazság az, hogy pontosan azért jöttem át, hogy történjen valami, és most itt kínálják nekem tálcán a lehetőséget, mintha a Született feleségek egyik részébe csöppentem volna. Bolond lennék, ha kihagynám...? Vagy akkor vagyok bolond, ha nem hagyom ki?
Tequila. Kell, mert tiszta fejjel túl tiszták a gondolataim, és elszalasztanék egy lehetőséget, hogy végig játsszam az őrült játékot, amibe belekergettem magamat. Sőt, nem is, kezdem úgy érezni, hogy itt én vagyok az áldozat, és ezek hárman egyszerűen az őrületbe kergetnek.

tessék vegamaki c:
Vissza az elejére Go down

Vendég


avatar

Darling, my name is
Vendég

TémanyitásTárgy: Re: Brandon & Rebecca -    Szer. Ápr. 27, 2016 8:41 pm


Aaaaaahj, akarom ezt?
Jah. Pikpakk megleszünk, aztán ha Dan a szemöldökét merné emelni, amikor meglátja a grindrt a telefonomon, csak gyorsan rábökök Beccára, hogy hahó, megvolt, aggodalomra semmi ok... De miért lenne aggodalom? Mármint egy csomó ideig együtt éltünk, akkor is voltak megnyilvánulásaim, meg hát nem is az a szupermeleg vagyok, mert tényleg voltam már nővel, de valahogy nem olyan jó móka, mint a férfiakkal.
- Értem. - bólintok egy hatalmasa, úgy, hogy a mellkasomhoz érve összekoccannak a fogaim. - Az tök jó lehet. És te akkor most ki is vagy?
A nyögdösős dologra nem reagál, ami még a felháborodásnál is gyanúsabb számomra.  Ha lehetséges, hát mégjobban elterülök a kanapén. Mellkasomban mintha valami felszabadult volna, szaporábban veszem a levegőt ajkaimon hatalmas vigyor terül el.
-Kikéremmagamnak, egy minőségi cucc! - hadarom el ezt egy szempillantás alatt - egy hónapon belül ezt fogják nyelni a helyi sulik diákjai, szóval előtesztelem őket, mielőtt bevásárolnék. - magyarázom el neki teljes természetességgel. Hirtelen ingrt rzek arra, hogy megöleljem. Hisz olyan kedves! Pár félmondatot nyögött ide elém eddig, de tudom,  hogy ő lesz az új legjobb barátom, mert hát mert hát nem tudom, a drogok bebasztak, az tuti. Felpattanok a kanpéról, ahogy távozik a helyiségből. Most itt akart hagyni? Nem teheti ezt velem, épp kezdtem megkedvelni a fejét. A konyhában látom, ahogy inni kezd, a kezében lévő pohárral nem törődve megrohamozom, hogy háulról (muhihi) megrohamozva elkapjam, és felemeljem, csak egy pillanatra.
- Annyira de annyira.... Ja. - Ha eddig véletlenül nem terelődött oda a tekintete, hát most már biztos észrevette az izgatottságomat.


Vissza az elejére Go down

Vendég


avatar

Darling, my name is
Vendég

TémanyitásTárgy: Re: Brandon & Rebecca -    Szer. Ápr. 27, 2016 9:39 pm


look at that face, you look like my next mistake.

Tisztában vagyok vele, hogy nem töltök be előkelő helyet ebben a házban, ha témakörökről van szó egy átlagos beszélgetésben, de azért csak-csak bosszúsan reagálom le, amikor ennyire nem tud a létezésemről. Nem beszélnek rólam, és csak néha álmukban nyögik a nevemet. Én olyan kávézós téma kéne, hogy legyek, amikor felkelnek, és kiülnek a konyhába, és miközben rágcsálják a friss kakaós csigát azon gondolkoznak, hogy "nahát, Becca is imádja a kakaós csigát, és mindig neki kell adni a közepét, mert az a kedvence" vagy ilyesmi. Ehelyett olyan vagyok, mint a rég meghalt nagymama, akit azért nem hoznak fel, mert a fele nem is élt még, amikor a nagyi eltávozott, a másik felének meg még mindig túl friss az élmény, pedig a nagyi ott áll az üvegszekrényben egy urnában, por formájában, és igenis kéne róla beszélni. Mert hát.... OTT ÁLL bassza meg!
Mondjuk nem, nem egészen. Én nem cuki nagymama vagyok. én mindenki mocskos kis titka. Csak néha eszembe jut, hogy mocskos kis titoknak lenni már unalmas. Mi lenne, ha mondjuk nem lennék tovább titok, és mindenre fény derülne? Ajkamon halvány mosoly játszik a gondolatra.
- A bátyád meggyűlölt ex-barátnője. Mennyibe kerül a hallgatásod az itt tartózkodásomról? - Miért mondtam el, hogy én én vagyok? Egyszerű. Ha nem akarok titokként poshadni az urna mellett, akkor igenis el kell indítani a lavinát. Talán Brandon - így hívják, nem igaz? - majd kikotyogja itt tartózkodásomat, és ez felvet majd némi kérdést. De ha nem is tudódik ki, legalább feljebb emelkedtem a bejárós lófasz szintnél.
- Előteszteled - pislogok rá hatalmas szemekkel, aztán kitör belőlem egy halk nevetés. - Nem veszélyes ez egy kicsit? Mármint... mi van, ha belehalsz, vagy ilyenek? - Nem tehetek róla, belőlem akkor is előjön az aggodalmaskodás, ha olyan emberekkel szemben aggodalmaskodok, akik vagy leszarják, vagy leszarják. És ő pont mindkettő. De ahelyett, hogy leülnék mellé, és megmérném a lázát, inkább kitérek a döntéshelyzet elől, és a konyhába menekülök. Idő kell, hogy kitaláljam mi a következő lépés. A sakk nem egy gyorsasági játék.
Majdnem kiköpöm a torkomon akadt töményet, amikor hátulról nekem támad, de sikeresen lenyelem. A jó kislányok mindig lenyelik.
Szeretném azt képzelni, hogy annyira kurvára izgató vagyok, hogy elég rám nézni, és máris feláll a kisöreg, hogy átadja nekem a helyet a villamoson, de azért még bennem is felvetül némi bizonytalanság. Pedig vörös kód van, Graham-helyzet, és ilyenkor nem szoktam gondolkozni.
Tesztalany. Aha.
Újabb pohár tequilát erőltetek le a torkomon hátamon a kanossal, kicsit megrázom a fejemet, majd kissé kibontakozom öleléséből, de csak hogy szembe forduljak vele. Elhúzódni nemigen van lehetőségem, elvégre mögöttem a pult, előttem a csávó. Nem akarok könnyen kapható lenni. Engem akarni kell.
Fátyolos szemeit vizsgálgatom tekintetemmel, karjaimat a nyaka köré fonom, és rajta támaszkodva egy aprót ugrok, hogy a pultra kerüljek, majd lassan combjaim közé vonom.
- Brandon... - búgom. - Téged így hívnak, ugye? Szóval az a baj... - sóhajtok elszomorodva, hogy aztán tovább trillázzak egy lehelletnyire az arcától -... hogy nem tehetem meg azt Dannel, hogy lefekszem az öccsével - harapok alsó ajkamba, és szinte könnybe lábadt szemekkel pislogok a szemekbe, amikről nem is vagyok biztos, hogy látnak. - Meg amúgy is - pillantok le a combom közé, egy kis mozgolódásba kezdek, hogy még közelebb kerüljek hozzá, majd szomorú mosollyal visszatérek az arcára -, nem szeretek olyan férfival együtt lenni, aki holmi szaros bogyók miatt akar csak engem - dünnyögöm az ajkaiba, és bánatosan csóválom a fejemet.

tessék vegamaki c:
Vissza az elejére Go down

Vendég


avatar

Darling, my name is
Vendég

TémanyitásTárgy: Re: Brandon & Rebecca -    Szer. Ápr. 27, 2016 10:35 pm


- A bátyám meggyűlölt exbarátnőjét mindig szívesen látom - közlöm vele barátságosan, mielőtt a boldogság új szintjére emelkednék. Ez a cucc valóban gyorsan hatott, és a kék tabletta is már a fájdalmas valóságot hozta létre ebben a szar nadrágban ami olyan szűk, mint egy szűz a báli estén.
Miért fogdosom magam?
Most esik csak le, hogy az egyik kezem a mellkasomon és a hasamon köröz már vagy öt perce biztosan.  Rögtön abba is hagyom a dolgot. Mondjuk amint megszakítom a mozdulatot, tudatosul bennem, mennyire jó érzés volt. Már vagy hat napja nem voltam senkivel, csak a kezemmel, ami azért eléggé gáz. Azért a nadrágon szorításáról nem fogok elmenni, azt megígérhetem.
- Hát, veszélyesnek veszélyes- rántom meg vállamat - De úgy is mondhatjuk, hogy leszarom. Mindent a vevőkért - röhögöm el magam, majd megnézem magamnak alaposabban a zacskó tartalmát. - mondjuk felírhattam volna, melyik-melyik.
A Konyhában orromat megrohanják az illatok, hirtelen mindent érzek, még azt is, ahogyan a levegő kering körülöttem. És kibaszott boldog vagyok
Ezt az érzést már csak azzal lehetne megkoronázni, hogy eltüntetem bátyáim elméjéből örökre a gyanút. Szóval lássunk neki. Átváltok a szexi hangomra, mikor felkapom mordulok egyet, majd megvárom, amíg egy újabb kört iszik és felpattan a konyhapultra.
- Don vagyok. - mondom neki gyorsan, félbevágva mondandóját, és ajkaimat az övéire tapasztom, mert érzem annak a "de"nek az érkezését. Meghallgatom a kifogásait, de már annyira be vagyok pörögve, hogy most vagy soha! - Megteheted vele. Én eddig mindig kibasztam vele, most te bebasztál, és semmi sem akadályozza azt, hogy basszunk. - ezzel a csodás költői kifejezéssel elosztatom az össze kételyét, és nekikezdek nyaka ostromának, megszabadítom a felsőjétől, és pár pillanat alatt eltüntetem a nadrág. Majdnem mondok egy olyat, hogy "Ezek után egy hétig nem tudsz majd egyenesen ülni" de ez eddig csak férfiaknál jött be.
És... És hát megtörténik, ott vagyok, itt vagyok, vele vagyok, de valahogy olyan mélységesen mély depresszióba esek, hogy ELHÁTRÁLOK.
...
Igen.
Tudom.
Itt vagyok én, letolt nadrággal, addig hátrálva, amíg neki nem dőlök az asztalnak.
- Én... Én sajnálom. Én megpróbáltam, de én nem ez vagyok. Én más vagyok. - Az eki hamar eltűnt, és a szokásos utóhatása jelentkezik, a melankólia. Ennek ellenére vicces módon a viagrájuk tökéletesen szuperál továbbra is. Érdekes látvány lehetek, arcomat tenyerembe temetve, állva, azt asztalnak dőlve meztelenül. - És ezek a kurvák még az ekit is elcseszték ,kereshetek új elosztót. - zokogok fel. - Ígérd meg, hogy ezt nem mondod el senkinek. Ez nem derülhet ki, ez sosem!



Vissza az elejére Go down

Vendég


avatar

Darling, my name is
Vendég

TémanyitásTárgy: Re: Brandon & Rebecca -    Szer. Ápr. 27, 2016 11:08 pm


look at that face, you look like my next mistake.

Minden olyan baromira gyorsan történik, és nem tudom, hogy azért, mert ő be van állva, vagy azért, mert én be vagyok baszva attól a kemény két pohár tequilától, vagy csak szimplán azért, mert tényleg fénysebességgel történnek a dolgok. Az utolsóra mondjuk nem annyira tippelnék, ha mondjuk ez egy fizikadolgozat quiz része lenne.
Mindenesetre mikor voltam én bármi jó elrontója, alárendelve magam akaratának megkóstolom ajkait, majd félrebillentem a fejemet, hogy könnyebben hozzáférjen csupasz nyakamhoz. Bár csókjai cseppet sem őszinték, én azért borzongva fogadom őket, mintha Halloween lenne, és izgatottan várakoznék a zombikra, amik igazából csak maskarás kisgyerekek. Mintha egy tehetetlen barbi baba lennék, egyszer csak lekerülnek rólam a ruhadarabok, és abban a hitben ringatom magamat, hogy egy darabig nem is lesz hajlandó visszaadni rám, de ezek a gondolatok éppen olyan gyorsan válnak semmissé, mint ahogy létrejönnek a fejemben, mert már érzem őt a lábaim között, és rádöbbenek, hogy inkább ezen kéne gondolkoznom, és nem a kibaszott outfit-emen, meg az öltöztetős játékokon y8.com-on.
Halkan felszisszenek, és körmeimmel kapaszkodom a hátába és a tarkójába, gyengéden belemarva, de amikor éppen hogy csak elkezdhetném élvezni az újdonságot, már vége is van, és mintha leleplezték volna előttem a Mikulást, zavarodottan pislogok a konyhapulton, és a letolt gatyájú úriembert hallgatom.
Azta...
Szóval biztosan tényleg agyilag beteg vagyok, meg teljes mértékben érzéketlen, de az első dolog, ami megfogalmazódott bennem az az hogy: Akkor ez most számított? Megvolt a három?
Aztán kissé elszégyellve magamat a hangosan fel nem tett kérdésemért, de közben mégis csak fejben röhögve magamon, mert jézusom, azért ennyire még én sem lehetek félresikeredett, elhessegetem ezt a rémes kérdést. Ami remélem sosem merül fel bennem ismét. Bár van egy olyan érzésem, hogy felfog.
Bután pislogok felé, mintha ismét az a három éves kislány lennék, aki előtt túl hamar leleplezték, hogy nem létezik se fogtündér, se senki, és akivel túl hamar közölték, hogy a hercegnő az nem választható szakma. Aztán lepattanok a pultról, felkapom magamról a hirtelenjében elveszített ruhadarabokat, és szinte aggódva lépek közelebb Donhoz, akinek a szemében, mintha a világ szomorúsága gyűlt volna össze egy pillanatra.
Letérdelek elé, és még mielőtt Ő, vagy más, vagy akár én magam, vagy bárki félreérthetné a helyzetet, megfogom a gatyáját, és felhúzom rá. Óvatosan... Még magamra sem húztam gatyát, miközben állt a farkam - mert mondjuk nem igazán rendelkezem vele -, nem hogy másra. Azért nem húzom fel a sliccét, mert nem akarom elszorítani a vérkeringését. Aztán visszaállok elé, és egy apró csókot nyomok a szájára.
- Nyugi már, nem kell ezt ilyen véresen komolyan venni - nyugtatom meg, már amennyire én képes vagyok emberekre hatni, mert sosem voltam jó vállnak, amin ki lehetett sírni, és amin lehetett pihentetni a kisírt szemeket. - A hallgatásom nem drága... Mondjuk... vasárnap esténként hozhatnál sült krumplit a BurgerKingből egy hónapon keresztül - vetem fel az ötletet teljesen komolyan, mert kurvára imádom a sült krumplit, aztán szigorúan rápillantok. - De csak a Burgerből... Messziről felismerem, ha mekiből jött, vagy máshonnan, és van egy ilyen fura elméletem, miszerint a Burgeres krumpli egészséges. - Természetesen ezt az elméletet akkor állítottam fel, mikor rádöbbentem, hogy a diéta nem azért szar, mert nem ehetsz semmit, hanem mert nem ehetsz Burgeres sült krumplit.

tessék vegamaki c:
Vissza az elejére Go down




Darling, my name is
Sponsored content

TémanyitásTárgy: Re: Brandon & Rebecca -    

Vissza az elejére Go down
 
Brandon & Rebecca -
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
• life is a party :: Archívum :: Archivált játékok-
Ugrás: