Ian Amadeo Offman - Benedetto Forelli

Ian Amadeo Offman

Meg kell tanulnod, hogy minden lehetséges. Még a kudarc is.

L. ◆ pár év ◆ van

Életem története

Ian az a fickó, aki megjelenik az ajtódban egy makulátlan, élére vasalt öltönyben, majd betöri a képed. Másnap farmerben grasszál, kiélesített fegyvert lóbálva, hogy alkalomadtán padlóra küldje az agyvelődet. Harmadnap lehengerlő vigyorral búg egy szépség fülébe, kéjsóvár pillantásokat vetve annak keblére. Eljön a negyedik nap, ő ismét más arcot mutat. Kisfiús lelkesedéssel heccel, ránézel és tudod, innen többé nem mehetsz el. Ötödnapra lenyugszik, arca kisimul, mosolyától minden nő földre hull. Hatodik nap reggel glóriát növeszt, ajtót nyit előtted, úriember lesz. Hetednapra hála, megpihen a pokol veszett kutyája. Hűvös üzletember, kit nyugalom leng körbe, a Szicíliai drogbáró méltán büszke erre. Jobb keze, fogadott fia egy sokoldalú csonttörő masina.



A halálnak egyedi szaga van. Van, akit körbeleng, egyre feszesebben simulva köré, mígnem eljön a végső óra. Másokon átsuhan, egyetlen pillanat alatt meghozva a szív utolsó dobbanását. A halál, egy igen különleges dolog. Ki vágyik rá, ki rettegi, de végül, mindenki megízleli. Unottan nézek le a dús, élénkvörös hajzuhatagra, jobb kezemmel odébb söpörve pár tincset üvegessé vált, élettelen tekintetéből. Még néhány órája is olyan élénk volt, lehengerlő és magabiztos. Rég ráuntam már, de távozásom után is talonban tartottam volna. Megölték! Az ágy mellett lévő tükörképemre nézek, düh szikrája villan meg dacos tekintetemben. Moreno te patkány, lejárt az időd! Így kezdődött minden.
Egy nő halála és a bosszú miatti büntetés indított el a Bristolba vezető rögös úton.

Nyugodtan ücsörgök a rezidencia parkolójában pihenő bébim motorháztetején és miközben jobb kezemmel csokit tömök az arcomba, ballal egy képregényt lapozgatok. Ezen a helyen nőttem fel, de lehet akárhány kényelmes szoba az épületben, én jobban érzem magam a kocsim közelében. Ragaszkodok ehhez a tragacshoz, mióta a Don nekem ajándékozta a 16. születésnapomra. A nap, amikor először büszke volt rám és a fiának hívott. Ezért a szeretetért kénytelen voltam kést vágni az egyik embere hasfalába, de megérte. Egy kis sérülésbe egyébként sem lehet belehalni. Frusztráló, ha olyasvalaki lesz a mostohaapja egy árvának, aki csak a felesége miatt fogad be gyereket a házába. Sokat harcoltam azért, hogy megkedveljen és a mai napig is ezért ugrok minden kérésére. Felnőttem, de ugyan úgy vágyom az elismeréséért, mint régen.
- Benedetto, mi a fenét csináltál már megint, fiam?! Miért nem bírod visszafogni az indulataidat? – Maga a drogbáró áll előttem teljes életnagyságban, árnyékot vetve a képregényem soron lévő oldalaira. Hátra hajítom a kezemben lévő tárgyakat és ártatlanul nézek fel borús arcára. Tudom, hogy irtózatosan mérges, ha nem így lenne, magához hivatott volna, és nem jön ide. Szégyellem magam a tettemért, azonban, ha újabb esélyt kapnék, sem cselekednék másként. Tőle tanultam, hogy bármi áron meg kell védenem azt, ami az enyém. Én csak ez alapján cselekedtem.
- Ciao papà! – Anyanyelvén köszöntöm, hogy megenyhítsem. Jobban ismerem őt, mint bárki más a világon. Ha valaki tudja, hogyan lehet kezelni a Don haragját, az én vagyok.
- Nem lehetsz rám dühös Moreno halála miatt! Az egy patkány volt, ráadásul Lina halálát nem hagyhattam annyiban. Tudod, hogy közel állt az ágyamhoz! –Magyarázkodok, mert lehetnék akár ötven éves is, ez a férfi előttem nem csupán a mostohaapám, hanem a család feje. Hogy mindenkinek elég világos legyen, nem a szűk családi köré, hanem a Forelli maffiacsaládé.
- Értem, de még hasznát vehettük volna! Tudod, hogy nem szeretem, ha önálló akciókba kezdesz, de ha ennyire ragaszkodsz a szabadságodhoz, megkapod. Csomagolj, holnap Bristolba mész! – Érzem, hogy tudott Lina valós kilétéről és nincs ellenére a halála. Talán épp ő rendelte el! Én is tudtam, hogy ügynök, de semmi kézzelfogható nem volt a kezében és annyira szexinek tartottam ezt a hazugságokra szőtt kapcsolatot, hogy elnéztem neki. Mozdulatlanul mered rám, nem kér, kijelent, ami nagyon-nagyon nem jó. Baljós jövő elé nézek, érzem a csontjaimban.
- Mi van abban a porfészekben? –Most kellene csendben maradnom, de soha sem voltam az a belenyugvó típus. Ha kell valami, megszerzem, ha kíváncsi vagyok valamire, kiderítem, ha szólni akarok, szólok.
- Az öcséd, már egy hete! Oda küldtem, mert a környéken megszaporodott a hamis és vizezett árú, ráadásul pár dílerünkkel is probléma van. Giampiero napok óta nem jelentkezett, ez lehet a te magán akciód! Derítsd ki, hogy mi a fene folyik ott, simítsd el a dolgokat és találd meg a fivéred! – Hatalmasra tágult szemekkel és bamba fejjel meredek a mostoha apámra. Most tényleg arra kér, hogy azt a mihasznát pesztráljam? Biztosan elgurult a tablettája, vagy szimplán csak a legkegyetlenebb büntetéssel akar illetni.
- Ekkora bűnt azért nem követtem el! Piero egy elviselhetetlen kétbalkezes kis tacskó. Rosszul van a vér látványától is! Nem várhatod el, hogy én pesztráljam! – Kikelek magamból. Ezt nem hiszem el! Nekem nincs öcsém, ő csak egy másik örökbe fogadott fattyú, aki egy kicsit sem illik a családba. Soha nem is illett, de a mostohaanyánk rajongott érte, gondolom a Don épp ezért próbálja egyengetni a sorsárt. De miért az én káromra? Az a lebuj fényévekre van a civilizációtól. Na nem!
- Kizárt, hogy utána futkossak! – Lehuppanok az eddigi ülőhelyemről és egy pillanatig farkas szemet nézek a főnökkel. Én vagyok a föld egyik legmakacsabb teremtménye, sajnos ő meg a másik és kettőnk közül, nála a hatalom.
- Ez nem kérés, hanem parancs! – Rideg és távolságtartó. Olyanok vagyunk, mint a Titanic és az a bizonyos jégtömb. Bassza meg, hogy megint süllyedek!
- Jól van, megcsinálom! Rendbe teszem a dolgokat és haza hozom a nyamvadtat is! Rendben? – Végül bosszúsan mégis rábólintok a dologra, mert nem tehetek mást. Deangelo nem az a fajta vezető, akivel sokáig szórakozhat az ember. Még élek, mert lát bennem kurázsit, a jobb keze vagyok, mert egykori önmagára emlékeztetem, de ezek nem jelentik azt, hogy nem tenne el láb alól, ha az útjában lennék. Irány Bristol, a senki földje!




FBI Forelli akták; Belina egy beépült ügynök utolsó jelentése:

Dátum: 2015. 04. 07.
Név: Benedetto Forelli
Rang: A Forelli család fejének fogadott fia és jobb keze
Álnevei: Nico Yandiev, Michael Swartz, Adam Grower
Kor: 33
Családi állapot: Nőtlen
Állampolgárság: Olasz
Bűnlajstrom: Fenyegetés, csalás, testi sértés, súlyos testi sértés, fegyverhasználat, rablás, gyilkossági kísérlet, gyilkosság

Jellemzés:

Bosszúra erősen hajlamos, sokszor öntörvényű hedonista. Szereti kiélvezni az életet, zülleni és nőzni. Laza, minden helyzetben teljesen magabiztosnak mutatja magát, akkor is, ha épp a félelem száz szikrája égeti a testét. Megnyerő mosolya mögött elborult elme lüktet, arra várva, hogy agressziója kitörhessen. Nehéz a szívére hatni, de nem lehetetlen. Megvannak a saját szabályai szinte mindenre, betartani viszont, nem mindig szokta őket. Társra vágyik, miközben szabadságot akar. Mélyen antiszociális, felületesen mégis magához vonzza az embereket. A csonttörés, fegyverhasználat, fenyegetőzés, közelharcok az élete részei, olyan hétköznapi számára, mint másnak az evés, vagy a dohányzás. Sokszor játszik a földi halandókkal, másnak mutatja magát, mint ami. Kedvence a fontos üzletember figura, de soha sem képes huzamos ideig tartani az álcáját. Ölne a jó gyors kajákért és egy energiaitalért. Iszik, de drogosnak senki nem mondhatná. Kipróbálja, amit ki kell, semmi több. A bonyolult, forróvérű nőket kedveli. Románcai rövidek, de annál érzelemdúsabbak. Vakon követné Don Deangelot, aki öt éves kora óta viseli gondját. Szarkasztikus, hülye humorral megáldott férfi. Képes megállni az aluljáróban, hogy a hamburgere felét egy kóbor kutyának adja pár jó szó és egy kis simogatás mellett. Képregényeket és szex magazinokat olvas, mégis ismer egy rakás idézetet, amikkel előszeretettel dobálózik. Filmmániás, mozijegyekkel van kitömve a kesztyűtartója. Kicsit sem szégyell hülyének mutatkozni, magasról tesz mások véleményére. Hal iszonya van, sem látványukat, sem érintésüket nem viseli jól.

Vigyázat, a megfigyelt személy különösen veszélyes!


Utólag kötelességem megemlíteni, hogy jelentésem igyekeztem elfogulatlanul megírni, de  álcám fenntartásának érdekében, túlzottan közel kerültem a gyanúsítotthoz.