Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
Hyun & Alex - Bad day
------------------------------
by Kwon Hyunwoo
Csüt. Aug. 17, 2017 10:56 pm

Shadowhunters
------------------------------
by Vendég Csüt. Júl. 13, 2017 10:53 am

Secret diary
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Szomb. Május 27, 2017 11:13 am

Jerry && Adrian
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Csüt. Május 25, 2017 8:04 pm

Sorin & Jaxen
------------------------------
by Jaxen D. Ford
Hétf. Ápr. 24, 2017 6:37 pm

Hyun & Alex - Elzárás
------------------------------
by Alexander Yang
Szer. Ápr. 19, 2017 12:41 am

Silhouette FRPG
------------------------------
by Hanna Evans
Hétf. Ápr. 17, 2017 8:22 pm

Marvel-Universe Frpg
------------------------------
by Vendég Szomb. Ápr. 15, 2017 11:55 am

Princess and Alien ~ What the fuck are we doing?
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Hétf. Ápr. 10, 2017 9:35 pm

Top posters
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
Nincs
A legtöbb felhasználó (25 fő) Hétf. Ápr. 25, 2016 8:31 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Effy & Freddie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég


avatar

Darling, my name is
Vendég

TémanyitásTárgy: Effy & Freddie   Pént. Ápr. 29, 2016 9:45 pm

{  Effy & Freddie }



Az óra kattogását hallgattam, ami kivételesen jóval hangosabbnak tűnt a megszokottnál, mert minden más hangot elnyomott, amit a teremből hallhattam volna, hiszen minden figyelmemet a mutatókra összpontosítottam. Egyik kezemmel a fejemet támasztottam a padra könyökölve és szinte farkas szemet néztem a másodpercmutatóval, mintha egy kis szuggerálással időt utazhatnék. Ez sajnos nem következett be bármennyire is reméltem, helyette továbbra is kínzó lassúsággal teltek a másodpercek, s olyan volt, mintha ez a délelőtt az örökkévalóságig tartana. A tanár pedig csak pofázott, pofázott és pofázott...
Fél szemmel végigpillantottam a termen, de a látvány pontosan olyan volt, mint vártam. Mindenki mással volt elfoglalva az óra anyaga helyett, ezt viszont teljes mértékig meg tudtam érteni. A tekintetem szép lassan átvándorolt Cook-ra, aki a szokásos idióta mosolyával bámulta a tőlem két sorral arrébb, velem párhuzamosan ülő Effy-t. A tekintetem végül megállapodott a lányon, ahol akaratlanul is elidőztem. Eszembe jutott a múltkori incidens, ami a fészeremben zajlott a lány és Cook között. Nekem nagyon is úgy tűnt, hogy Effy még mindig nem tette túl magát azon, hogy a haverom leállt Pandával, de bármennyire is szemétség Cook-kal szemben, nem hagyhattam ki a lehetőséget. Úgy éreztem, végre eljött az idő, hogy közelebb kerüljek Effy-hez mindenféle akadály nélkül, az pedig csak dobott a reményeimen, hogy rajta is láttam valamit. Mintha komolyan érdekelném, mintha végre hajlandó lenne engedni a mélyre elnyomott érzéseinek – mert nekem ne mondja senki, hogy teljesen közömbös vagyok a számára, nem hinném el.  Vagy csak ezt teszi velünk a szerelem? Talán egyszerűen csak túl sokat látok bele a dolgokba, többet, mint kellene, és talán hatalmas pofára esés lesz a vége.
Gondolataim fogságából a lány hirtelen mozdulata zökkentett ki, ahogy a magasba emelte egyik kezét. Csak akkor tűnt fel, hogy már percek óta bámulhatom, de szerencsére, látszólag ezt ő nem vette észre. Kissé összevont szemöldökkel emeltem meg a fejem, ahogy végighallgattam a párbeszédet, ami közte és a tanár között zajlott, majd figyeltem, ahogy kiment a teremből. Nem tudtam, hogy tényleg rosszul van-e, vagy egyszerűen csak szabadulni akart, mindenesetre késztetést éreztem rá, hogy kövessem, még akkor is, ha nem épp az én társaságomra vágyik.
A tanár felé fordultam, majd mindenféle jelzés nélkül csak a szavába vágtam:
- A biztonság kedvéért inkább utána mennék – még mielőtt bármit is mondhatott volna, már nyúltam a táskámért, hogy átlendítsem a vállamon. Amint engedélyt kaptam, hogy a lány után menjek, már rohantam is ki a teremből és szétnéztem a folyosón, hogy vajon merre mehetett. Effy-t ismerve azonban volt egy olyan érzésem, hogy nem a mosdó felé vette az irányt, mint ahogy ígérte.
Elindultam a kijárat felé, végül kiérve az épületből megláttam a távolban kirajzolódni az alakját és gyors léptekben, néha futáshoz hasonlító mozdulatokat végezve próbáltam utol érni.
- Effy! – Kiáltottam utána, majd mikor láttam, hogy a válla felett hátranéz, csak akkor lassítottam kicsit, hogy nyugodtabb tempóra váltva sétálhassak oda hozzá. Mikor sikerült elé vágnom, kíváncsian fürkésztem az arcát, hátha valamit le tudok olvasni róla, bár ez reménytelen volt. Felesleges volt abban reménykedni, hogy ez egyszer változni fog. Számomra totális rejtély volt, mert a hangulatingadozásain sosem tudtam kiigazodni.
- Mi történt, Effy? – Tettem fel végül a kérdést, feladva, hogy megfejthetem magamtól az arcvonásai alapján. Mindketten tudtuk, hogy ez nem egy általános kérdés volt, hanem leginkább arra vonatkozik, hogy mi van most vele és Cook-kal. A történtek részleteit nem tudom, viszont nem vagyok vak, és látom, mi zajlik körülöttem. Pandora bulija után említette a szüleit is, talán ez is rátett azokra a szar érzésekre, amik a napokban folyamatosan rátörnek, de szerettem volna tisztán látni, ha már múltkor is hajlandó volt valamilyen szinten megnyílni előttem.
- Ha gondolod, elhúzhatunk valahova. Bárhova – jelentettem ki kissé félve, mert nem voltam benne biztos, hogy most az én társaságomra vágyna a magány helyett, de ha bármiféle módon szeretne kikapcsolódni, abban szívesen segítek neki, csak egy szavába kerül. Amúgy is bármi mást szívesebben csináltam volna aznap az iskola helyett.

szíív | 640 | ✖️
Vissza az elejére Go down

roundview diák


avatar

Darling, my name is
• hozzászólások :
58
• kor :
18
• tartózkodási hely :
bristol •
• foglalkozás :
student •

TémanyitásTárgy: Re: Effy & Freddie   Csüt. Május 05, 2016 9:48 pm




Freddie & Effy


Csak egy szál cigi. Csak egy csík fehér por. Csak egy korty a családtagjaim dugipiájából. Apró örömök az életben, már ami az én elképzelésem erről a fogalomról. Mégis, mintha egy ostoba, értelmetlen napot egy kicsit az ellenkezőjére fordítana bármelyik. Talán tönkreteszik az életem. Talán más elszörnyed, ha meghallja, hogy nekem ezek örömet okoznak, de ugyan, ki nem szarja le?! Nem fogadok el kritikát az életvitelemmel kapcsolatban a hozzám lehető legközelebb álló személyektől sem, akkor egy idegen miért gondolja, hogy néhány bosszankodó szóval meg tud változtatni? Egyáltalán miért akar? Miért kellene minden embernek megfelelnie a társadalom elvárásainak? És miért teszek én fel nap mint nap ehhez hasonló bugyuta kérdéseket, mikor tudom, hogy akkor sem fog válaszolni senki, ha kimondom hangosan? Semminek semmi értelme nincs. Semminek.
És elvárják, hogy fegyelmezetten, csendben, lelkesen figyelve üljem végig a napom nagy részét egy olyan helyen, ahol a mai fiatalok jókora csoportjának depressziója születik. Nem csupán lehangoló, de még undorító is, hogy ezzel a ténnyel nem csak én vagyok tisztában, még sincs senki, nálam nagyobb tekintéllyel rendelkező egyén, aki tenne is ellene. Elvégre jó az, ha a kölykök szenvednek. Legalább egyre kevesebb lesz belőlük, ha a betegség eléri célját, nemde?
Nem esik annyira jól a menekülés, mint hittem. Pont azért, ami, menekülés. Alapjáraton büszke vagyok. Utálom, ha menekülnöm kell, még akkor is, ha nincs más választásom. Utálom bevallani, hogy elbuktam, nem bírom tovább, utálok segítséget kérni, s utálok mindenkit, aki azt állítja, meg kellene tanulnom mindezt. Baszok rá.
Nézhetnénk más szemszögből. Több esélyt látok magamban, mint azokban az idiótákban, akik még tűrik a megpróbáltatásokat, s bemennek minden nap. Persze, ez sem igaz. Egyáltalán nem. Mégis megnyugtatóbb.
Megtorpanok, még a parázs a cigarettámban is megszűnik néhány pillanatra égetni a dohányt, amint meghallom, hogy valaki követett. Már megint.
Erőt veszek egy mély levegő formájában, s szívom tovább a cigit, mintha nem is ő állna meg előttem.
- Meguntam - vonom meg a vállam, előkotorva a legflegmább stílusom. Hangsúlyából érzem, hogy nem igazán arra kíváncsi, miért rohantam ki az óráról egy olcsó kifogás segítségével, többet azonban képtelen vagyok mondani. Neki nem. Freddie jelenleg az egyetlen, akiben úgy érzem, megbízhatok, s pont ezért nem kívánom neki elpanaszolni, mennyire kiborított, ami Panda és Cook között történt. Sosem fogom megérteni, miért képes bármit is érezni irántam, mégsem akarom tönkretenni. Önzőmód szeretem, ahogy rám néz. Szeretem, hogy Effy-t látja, nem pedig a potenciális programot néhány éjszakára a héten. - Nem kellene miattam hanyagolnod az órát, Freddie. Ha jól emlékszem, van miből javítanod - szemrehányóan pillantanék, ha rá bírnék nézni. - Ne aggódj folyton miattam, kérlek - bármennyire szeretném, bármennyire esik jól, sosem fogom tudni viszonozni. Nekem mindegy, nem bánom, ha nincs, aki megbecsül. Neki viszont kijár a szabadság, hogy ne egy olyan lányt kelljen szeretnie, aki nem méltó rá.
Lassan pillantok rajt végig, végül tekintetem megállapodik az oly sok melegséget árasztó szempáron. Nagyot szívok a cigarettából.
- Remekül hangzik - mosolyodom el végül, majd elküldöm magam melegebb éghajlatokra érte. A szívem valamiért akarja. Legyen ez az ő napja.  

szószám: 495 || megjegyzés: ♥
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég


avatar

Darling, my name is
Vendég

TémanyitásTárgy: Re: Effy & Freddie   Csüt. Május 12, 2016 1:50 pm

{  Effy & Freddie }



Terveim szerint ki kellett volna bírnom a napot az iskolában, hiszen a hiányzásaim is egyre inkább gyűlnek, hiszen rendszerint késem órákról, legalábbis az elsőről biztos. Ezek pedig szépen összeadódnak, és mehetnek az igazolatlan hiányzásaim közé, aminek lehet, nem lesz jó vége, ha így folytatom. Azonban úgy gondoltam, hogy ez az egy nap belefér, ha Effy-ről van szó. Nem akartam elszalasztani az alkalmat, hiszen Cook végre kikerült a képből. Nem kellene így gondolkoznom erről az egészről, elvégre az egyik legjobb barátomról van szó, és úgy érzem, hogy ezzel egy kést szúrok a hátába, viszont rossz látni, amit Effy-vel művel. Fogalmam sincs, komolyak-e az érzései, vagy egyszerű szórakozás ez csak a részéről, én viszont úgy érzem, teljesen belezúgtam. Azt hiszem, erre mondják, hogy a szerelem hülyét csinál belőlünk.
Effy válasza a feltett kérdésemre nem lepett meg annyira. Nem is vártam, hogy mélyre ható lelkizésekbe kezdjünk, és a stílusából ítélve egyértelművé vált számomra, hogy nem szeretné ezt a témát feszegetni. Valahol megértem, az viszont mégis érthetetlen számomra, mégis mi fogta meg annyira Cook-ban. Ráadásul ez a kapcsolat már az elején halálra volt ítélve – ha egyáltalán lehet ezt bármiféle kapcsolatnak nevezni a dugáson kívül, hiszen semmi másról nem szólt. Mindenesetre a rövid válaszára nem akartam reagálni, mert nem akartam kiborítani a faggatózással. Jobbnak láttam, ha lezárjuk ezt a témát, mielőtt tönkre vágom az egyetlen esélyemet, hogy kizárólag Effy-vel tölthessem a napomat végre. Senki más, csak Ő és én.
A kijelentésére ugrott egyet a szemöldököm. A jegyeimről szinte teljesen megfeledkeztem már. Az otthoni és az Effy-féle drámáktól teljesen máshol járok néha, és képtelen vagyok normálisan koncentrálni, főleg, ha a tanulásról van szó. Valóban elindultam egy bizonyos lejtőn, de az iskolai szarságok az utolsók, amikre most gondolni akarok. Egyáltalán nem érdekel, mi lesz, ha a magánéletemben nincsenek rendben a dolgaim. Most az a legfontosabb. Mellesleg pedig, ha akarnék, sem tudnék nyugodt körülmények közt leülni tanulni otthon, az pedig nem oszt, nem szoroz, hogy bent vagyok-e órán, úgyis csak nézek a semmibe és kattog az agyam.
- Amúgy sem terveztem tovább bent maradni. – Valamiféle lazaságot magamra erőltetve vontam vállat, miközben olyasfajta hangnemben próbáltam válaszolni, mintha semmi sem érdekelne. Azonban ez sem tartott sokáig, hiszen teljesen igaza volt abban, hogy aggódom érte. Kár lenne tagadni, akár neki, akár magamnak, hiszen valóban így van, és mindketten pontosan jól tudjuk. Bár nem értem, mi ebben olyan rossz, elvégre tudja, mit érzek iránta, az érzéseim ellen pedig nem tudok mit csinálni. Egyszerűen csak szeretnék ott lenni, mikor szüksége van valakire, és valahol mélyen legbelül még mindig reménykedem abban, hogy egyszer észhez tér, és rájön, lenne jövője annak, ami kettőnk közt egyértelműen érezhető.
- Csak gondoltam neked is jobb lenne most valaki az egyedüllét helyett – válaszoltam végül, bár kissé bizonytalanul. Viszont mikor belement, akaratlanul is egy kisebb mosoly húzódott az arcomon, és hagytam, hogy a bennem feltörő boldogság átvegye az irányítást felettem, még akkor is, ha a nap végződhet rosszul, egy jól megszokott pofára eséssel. Bármennyire is esik szarul néhány dolog, azt az apró reményt valószínűleg sosem fogom elveszíteni, főleg, ha néha úgy érzem, hogy ebből még akármi is lehet.
- Király. Na, és mihez lenne kedved? – Pillantottam rá, miközben zsebre dugott kezekkel elindultam Effy mellett.

szíív | 524 | ✖️
Vissza az elejére Go down




Darling, my name is
Sponsored content

TémanyitásTárgy: Re: Effy & Freddie   

Vissza az elejére Go down
 
Effy & Freddie
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
• life is a party :: Archívum :: Archivált játékok-
Ugrás: