Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
Hyun & Alex - Bad day
------------------------------
by Kwon Hyunwoo
Csüt. Aug. 17, 2017 10:56 pm

Shadowhunters
------------------------------
by Vendég Csüt. Júl. 13, 2017 10:53 am

Secret diary
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Szomb. Május 27, 2017 11:13 am

Jerry && Adrian
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Csüt. Május 25, 2017 8:04 pm

Sorin & Jaxen
------------------------------
by Jaxen D. Ford
Hétf. Ápr. 24, 2017 6:37 pm

Hyun & Alex - Elzárás
------------------------------
by Alexander Yang
Szer. Ápr. 19, 2017 12:41 am

Silhouette FRPG
------------------------------
by Hanna Evans
Hétf. Ápr. 17, 2017 8:22 pm

Marvel-Universe Frpg
------------------------------
by Vendég Szomb. Ápr. 15, 2017 11:55 am

Princess and Alien ~ What the fuck are we doing?
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Hétf. Ápr. 10, 2017 9:35 pm

Top posters
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
Nincs
A legtöbb felhasználó (25 fő) Hétf. Ápr. 25, 2016 8:31 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Don & Den - poppin' pills

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég


avatar

Darling, my name is
Vendég

TémanyitásTárgy: Don & Den - poppin' pills   Szomb. Ápr. 30, 2016 4:45 pm




Szar nap ez is.
Reggel sikerült egy jó kis ordibálásos vitába keverednem a világ leghaszontalanabb öcskösével, aki képes volt beszólni arra, hogy egyetlen boxerben ültem le a családi asztalhoz. Már épp mondtam volna, hogy ha ez valóban a családi asztal lenne, aminél apánk is eszik, még rá is szarnék a tölgyfalapra, de Dan megjelent és tökéletes ragyogásával kettéválasztott minket, forró kávéját lóbálva, mondván neki mennie kell, ne öljük meg egymást abban az öt percben, amit kettesben töltünk. Az a bizonyos öt perc gyilkos csönddel telt el, alig vártam, hogy  lelépjen. Ahogy eltűnt, elkezdtem végignézni a telefonomba mentett jegyzeteket, melyekben fényképekhez társított telefonszámok voltak, a tegnap esti trófeák. Rebecca és én mindig ilyen vadászos játékot játszunk, azt nem tudom, hogy ő is áthívja-e a legdögösebbet másnap. Én viszont megtettem... ahamm, nagy rebel vagyok, nem szóltam a ház többi lakójának, de na. Két órát töltött itt az úriember, majd távozott, én viszont a földre rakott matracomon maradtam. ki kellett pihennem ezt az egészet, ugyanis az affért megkoronázva megérkezett a sokak által szeretett másnap is.
Szóval a nap további részét itt fekve, a sötétben agonizálva terveztem tölteni, mikor beugrott, hogy hé, nekem még van pár termékmintám, amit ki kéne próbálni.
Bevettem a rózsaszín tablettát, mert hát miért is ne venném be a rózsaszín tablettát, és vártam a hatást... Öh... Az elején kurvajó volt az egész. Elemelkedtem a matractól, egész testem bizsergett, gondolataim tompán, mégis sebesen száguldottak keresztül-kasul a szobában.
Aztán vettem észre, hogy valami nincs rendben.
Testem már nem csak bizsergett, hnem egyeesen remegett, és nem a jó fajta remegés volt ,hanem az a görcsölő izmokkal járó, amitől úgy érzed, elvesztetted az uramat.
Légzésem felgyorsult, pillantásom cikázva pattod a szürke falakon, tüdőm térfogata percről percre kisebbnek érződik.
Pánikroham.
Rég volt már ilyenem, amióta elköltöztem otthonról mondhatni elmúlt, de úgy tűnik, ez a szar előidézte újra. Ha hazaérne Hope, Dan, vagy NE ADJ ISTEN DEN, ők tudnák, hogy milyen pózban kell lefektetni, miket kell mondani, mit kell csinálni.
De most? Az agyam az elemi rettegéstől vezérelve igyekszik megfojtani. Szemem előtt szürke foltok és csillogás jelenik meg, látásom kezd elhomályosulni a gyors levegővételtől, mikor egy sziluettet vélek felfedezni szobám ajtajában.Segítségért kiáltanék, de torkomat egy árva hang nem képes elhagyni.

Vissza az elejére Go down

Vendég


avatar

Darling, my name is
Vendég

TémanyitásTárgy: Re: Don & Den - poppin' pills   Szomb. Ápr. 30, 2016 7:39 pm

Utálok kettesben maradni a bátyámmal, Brandonnal. Nem hiszem el, hogy volt pofája egy bokszerben leülni zabálni. Legközelebb egy szál pöcsben jöjjön, könyörgöm. Ha én nem teszem, akkor neki is legyen már 22 éves fejjel, hogy nem! Basszus, érettebben viselkedek mint ő a legtöbb esetben. Aztán csodálkozott a múltkori után, hogy egyszerűen idegenként kezelem és nem testvérként. Egy ilyet? Most komolyan? Ha normális lenne, azt mondom oké. De így? Inkább elkerülöm.
Nem is tudom mennyi ideig voltam a földszinten TV-t nézni, valami sorozat ment, de nem értettem belőle semmit, valami szerelmes, megöllek a picsába, megcsalós szar volt. Olasz. Az a legjobb benne. Szóval nem is az első észét néztem, hanem a 34.-et… értelmetlen volt. Ez van. Kb 50 perces volt, aztán ment valami Hír is, azt is meglestem, meg telefonáltam is. El kellene lépni a haverokkal valamerre, szóval 20 perc múlva lekellene lépnem itthonról. Aztán csapatjuk a banzájt. Le okéz-tam SMS-ben mindenkivel mindent, aztán felkocogtam vigyorogva az emeletre. Valami olyasmi érzésem volt, mintha egy kést szúrtak belém… ez nem sűrűn jelentkezik… A lépteim Don szobája felé vezettek, benyitottam mindennemű kopogás nélkül, kissé sötét volt ugyan az elhúzott függönyök miatt, de kivettem a bátyám sziluettjét a sötétben. Gyors villanyt kapcsoltam. - Hé!Don. - szinte rohantam (képletesen, de tényleg siettem) abban a rövidtávban is, hogy mellé térdeljek. - Mi a szart vettél be? - érdeklődtem, pedig tudom, hogy válasz nélkül hagy. Megragadtam a karját, oldalára fordítottam, a szájába nyúltam, hogy a nyelvét elkapjam, le ne nyelje nekem itt még azt is.
Undorító, igen! De a testvérem, még ha nem is vallanám be, szeretem őt. - Hé! Figyelj rám. Minden oké! Oké!? -  nyugtatónak tűnő szavakat préseltem ki magamból, leseggeltem a sarkamra és csak figyeltem, közben tartottam kifelé a nyelvét, hogy azért nah… Közben figyeltem, hogy mit is szedhetett be, vagy egyáltalán mit tett, hogy ez van? Ideges voltam, aggódtam érte, hogy mikor csillapodik le benne minden… amint láttam a felém meredő tekintetet, meg a lenyugvó zihálást, aprón sóhajtottam, kivehette aggódó tekintetemből, naná, igen! Aggódtam a picsába is. - Hé. Don… - nyeltem egyet, majd elengedtem a nyelvét, a gatyámba töröltem, majd szusszantam… - Ne hozd rám így a masszív frászt…oké? - feleltem neki, nem volt él a hangomban, inkább valami kedves, de mégis aggódó szavakként csendültek.
Vissza az elejére Go down

Vendég


avatar

Darling, my name is
Vendég

TémanyitásTárgy: Re: Don & Den - poppin' pills   Szomb. Ápr. 30, 2016 9:11 pm




Nem tudjátok, milyen érzés elveszíteni az uralmat a testetek felett fölött. Nem olyan, mint amikor véletlenül azon kapod magad, hogy a hűtőt nyitogatod megint, hanem olyan, mintha a saját hús és vér börtönöddé válnál, amiből csak szemlélheted a történéseket, érezheted az izmaid izzását és a láthatatlan ujjakat ráfonódni a nyakadra.
Aztán meghallom a nevem, Den hangján. ajkam remeg, mégis fel lehet rajta fedezni egy halvány mosolyt, itt van, valószínűleg nem halok meg.
benyomja az ujját a számba, megfogva a nyelvemet, oldalra fektet, fejem közvetlenül a lába mellett van, érzem a közelségét. Szaporán verő szívem lenyugszik, minden egyes pillanattal nagyobb uralmat érzek a testem fölött, végül már a kezemet is meg tudom mozdítani, lassan megmarkolom a csuklóját,, és jelzem, jobban vagyok. Nem engedem el, szükségem van rá most. A roham elmúlt, kezem még mindig remeg, de az elemi sokktól, ami a friss trauma után maradt.
- Hat éve nem volt ilyen. - mondom neki - Amióta kidobtak. - valahogy most nincs kedvem basztatni, egyszerűen meg akarok nyíli, meg akarom mutatni neki, miért és hogyan érzek. - Nem tudom miért van ez... Pedig tizenhét évesen egyedül Bristolban igazán stresszes tudott lenni, akkor aztán lehettek volna rohamaim.... De nem, valahogy akkor nem volt rá időm, vagy nem tudom. Most meg.... Itt vagyok, itt vagytok, és talán túl sok ez az egész hirtelen. Bocs. - Bocs, hogy gy fasz voltam, bocs hogy itt vagyok, bocs hogy rádijesztettem, bocs hogy a számba kellett nyúlnod, bocs, hogy végig kellett hallgatnod a picsogásomat. Ezt mind mögértheti.


Vissza az elejére Go down

Vendég


avatar

Darling, my name is
Vendég

TémanyitásTárgy: Re: Don & Den - poppin' pills   Hétf. Május 02, 2016 3:12 pm

Elkapja a csuklóm, nem rántom ki kezéből, mert nem, csak megáll a mozdulat és figyelem őt szelíden. Hallgatom, ahogy veszi a levegőt, ahogy próbál megnyugodni a történtek miatt, aztán megszólal. Kíváncsian kivárok. Már hat éve? Ebből nem lehet kinőni. Legalábbis. Szóval elég ijesztő lehetett számára. Kemény időszak áll a háta mögött, oké, nem szépítem, baromi nehéz volt mindhármónknak. Az a néhány másodperc, amíg a válaszát kellett várnom, hosszúnak és soha véget nem érőnek tűnt. Életem talán eddigi leghosszabb másodpercei peregtek le, én pedig semmit sem tehettem, hogy felgyorsítsam az eseményeket. Mert hát tulajdonképpen mit is tehettem volna? Válasza végül súlyos köveket zúdított le a helyükről, Kibaszottul rühellem ezt az egész helyzetet. Nem így kéne lennie, fogalmam sincs, mi lenne a jó, de nem az, az tuti.
Hallgatom a másikat, szívembe mar, nem igazán a szavak, inkább, amit kiváltanak. Összeomlunk, és meghalunk, vagy élünk, és boldogan alakítjuk a sorsunk. Valahogy úgy.
- Hééé... - hangom nyugodtan csendül, de még mindig aggódom, teljesen nyugodt vagyok irányába.
Hosszú napok óta most először érzem úgy, hogy jól vagyok. Hogy együtt vagyunk.
- Volt már ennél rosszabb is, nem? Ne a hátad mögé nézz soha. - adok egy testvéri tanácsot. - Én örülök... hogy itt vagy. - tessék, kimondtam. Most boldogok vagytok? Bontsunk pezsgőt!
Csuklómon fordítok egyet, hogy megragadjam a karját. - Annyi mindent vágtunk a másik fejéhez, hogy az röhej... - húzom keserű mosolyra szám. - Bocs a múltkori miatt... a nem vagy a tesóm dolog végett... Örülök, hogy van egy ilyen nem normális bátyám... - vallom be őszintén egy apró mosollyal megfűzve.
Sóhaj szakad fel a mellkasomból, talán sokkal felszabadultabb vagyok, mint az eddigi egy évben bármikor, és nem emlékszek arra, mikor is éreztem magam ennyire kisimultnak, ennyire nyugodtnak.
- Amúgy milyen bigyót szedtél be? - érdeklődöm... hátha várható még valami más is, a rohamán kívül.
Vissza az elejére Go down




Darling, my name is
Sponsored content

TémanyitásTárgy: Re: Don & Den - poppin' pills   

Vissza az elejére Go down
 
Don & Den - poppin' pills
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
• life is a party :: Archívum :: Archivált játékok-
Ugrás: