Tárgy: I’ma sprang my joint Csüt. Május 05, 2016 12:30 pm
Rég voltam ilyen másnapos, talán még aznapos is vagyok. A fejemet, mintha két oldalról próbálnák szétszakítani, hiába masszírozom a halántékomat az ujjaimmal, nem lesz jobb. Csak rosszabb. Még azt is elhiszem, hogy reggel van, amikor lemászok a lépcsőfokokon, pedig már dél is elmúlt, az időérzékem úgy tűnik felmondta a szolgálatot. És a lábaim is, ugyanis az utolsó foknál kicsúsznak alólam, és a fenekemre esve érek le a lépcső aljára. - Aú, hogy a fene esne beléd. - káromkodom fájdalmas hangon, majd miután feltápászkodom, a nappali irányába indulok, miközben a hátsó részemet dörzsölgetem. Hogy milyen kívánatosnak néz ki most az a kanapé, és milyen puha lehet, pláne így, fenékre esés után. Már huppannék is le, amikor meglátom, hogy nem vagyok olyan egyedül, mint gondoltam. - Donnie. - mosolyodom el a középső Graham fiú láttán. - Kinyírtad a testvéreidet, hogy ilyen magányosan üldögélsz itt? - ugratom, mert tudom, hogy a Graham család híres a napi veszekedés mennyiségeiről. - Na, menj arrébb, muszáj leülnöm, iszonyatosan fáj a fenekem. - grimaszolok egyet, mialatt helyet foglalok mellette, és kényelmesen elhelyezkedve, magam alá húzom a lábaimat. Csak utána esik le, hogy mennyire kétértelmű mondatot adtam a szájába, és mit gondolhat, miért is fáj most a hátsó részem. - És ne képzelj bele semmit, nem az éjszaka ártott meg neki, csak az a hülye lépcső nem szeret engem. - magyarázkodok, a végét elnevetve. - Mik a terveid mára? - kérdezem oldalról nézve rá, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve fordulok felé. - Nincs kedved szórakozni egy kicsit? Úgyis olyan unalmasak ezez a vasárnapok. - vigyorodok el. Úgyis tudja mire gondolok.