anon. ◆ 7 yrs ◆ none
A millió és egy könyvvel teli doboz közül már a harmadikkal gyűlik meg a bajom, ahogy a többi tetejére helyezve felszáll belőle a por a huppanás pillanatában – a végeredmény egy az arcomba toluló szál által tovább ingerelt prüszkölést. Gyors fújtatással zárom, mielőtt egy újabbal folytatódna a sor és már hajolok is a következőért.
Sosem akarnak elfogyni, mindhiába a pakolási igyekezet..- Apád tényleg nem hajlandó továbbra sem segíteni? – apró ránc költözik a homlokomra; nem emeltem időben Félix-re a tekintetemet, ismételten porpamacs-támadás áldozatává válok. Számtalan alkalommal pakoltuk össze jelentéktelen papírdobozokba az életünket, nem tudnám egyszerre felsorolni valamennyit. Vele ellentétben. Ő emlékszik helyettem is azokra a lakásokra, amiket felejtésre ítéltem és néha azt kívánom bárcsak azokról lenne szó, amikor a hasonló sorsra szánt társasági események baklövéseire vagy – az élet bármely területén megeső, – szerencsétlenül kijött lépéseim felemlegetésére kerít sort.. A kezeimre ragadt szöszöket, kellemetlenül piszkos érzést hanyagul a nadrágom szárába törlöm, miközben törökülésben helyet foglalok az egyik fonott puffon. Örülök, hogy nem hagytam lebeszélni magam és az elsők között hoztam fel.
- Nem, de nem is akarom igazság szerint. A pénzével együtt jár az is, hogy úgy kell éljek, ahogyan az neki tetszik és kösz, de ebből nem nagyon kérek.- Hüm, azért remélem megengeded, hogy hagyjam pislákolni a reményt, talán az elfüggetlenedésed észhez téríti. – csak egy kicsit.
– Várj, segítek! – egy másodperccel nyújtja el a lustaságom a felpattanást, de a második lépésnél már ott is vagyok közvetlenül mellette, a kanapé hátuljánál navigálni, ha rossz irányba akarna csúszni a bútor.
Nem kergetek naiv ábrándokat, egyikőnk sem teszi. A saját keresztem ugyanahhoz a személyhez kapcsolódik, mint az övé:
az apámhoz.„Emmerson Hinchcliffe könyve újabb sikereket ért el a könyvesboltokban.” (…) „A héten a hetedik a legkeresettebb könyvek listáján.” (…) „Jövő hét kedden saját sajtókonferenciát tart, ahol lesz alkalma az érdeklődőknek a saját példányaik dedikáltatására.” (…) „Emmerson H. – Csalogány sirató, bestseller; a könyvkiadó berendelte a második kötetet.”
Egykedvűséget tettetve támasztom meg az államat a felhúzott térdemen, mintha a felvetődött téma ugyanakkora extravaganciát tartalmazna, mint az időjárás vagy a
tegnapi meccs eredménye.- Emma ez komoly? Biztos vagy benne? - határozottan bólintok. Legutoljára mi volt az, amit ilyen magabiztossággal meséltem..? A meghallgatás
– a lekésett meghallgatásom.. Ezt szeretném. Akarom, a vele járó nehézségek teljes tudatában.
- Aha Félix, komolyan beszélek. Nézd, fiatalabb már én sem leszek – mellékelek egy beletörődő, de kedélyes vállvonást a szavaimhoz.
– és még azelőtt szeretnék anya lenni, hogy kivénülnék az egészből.- Már, hogy vénülnél ki belőle?! – félárbocra eresztett szempillák alól sandítok rá; ez a tekintet, többet mondd minden szónál
– szólt a férfi.. Nagy szerencséje, hogy messzebb ül és nem lenne elég mindössze a karomat kinyújtanom, hogy belecsípjek az oldalába. Látványos sóhajjal konstatálom a sörös üveg pereme felett a könnyelmű nevetését.
- Te nem vénülsz ki belőle, az én biológiai órám sajnos gyorsabban ketyeg. – a nyelvem kiöltése hiába számít infantilis megnyilvánulásnak, ez csak arra bizonyíték, hogy lélekben fiatalodhatok – a testem a lejárati évek felé közeledik. A tartalékolási politikájáról könyvek írnak,
biológia könyvek, nem a matematikai számhalmazok.
- Jó, jó. A te döntésed és én támogatlak benne. És, hogy tervezed a dolgot?- Lombik program, spermabank, tudod. – felelevenítem az előbbi eszközölt vállvonás alapmozdulatát, de ebből hiányzik az a csipetnyi derű. Nem olyan könnyű beszélni róla, boncolni a buktatókat, mert minél gyakrabban veszem át fejben, annál többet s többet találok, amik keserű szájízt hagynak maguk után.
- Ooké… és anyagilag nem lesz nagyon gázos?- De, az lesz. Nagyon is. – a legnagyobb akadály.. Elkenődötté válik kis híján a szusszanásom, de a sörrel elterelem felőle a gyanút, minek után nem adok lehetőséget elhúzni a saját szám sarkát.
- Hát hm. Mindenesetre melletted állok és segítek, amiben tudok.Most
úúgy utálom, amiért átragasztotta rám azt a széles mosolyát. Megint.
by 
