Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
Hyun & Alex - Bad day
------------------------------
by Kwon Hyunwoo
Csüt. Aug. 17, 2017 10:56 pm

Shadowhunters
------------------------------
by Vendég Csüt. Júl. 13, 2017 10:53 am

Secret diary
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Szomb. Május 27, 2017 11:13 am

Jerry && Adrian
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Csüt. Május 25, 2017 8:04 pm

Sorin & Jaxen
------------------------------
by Jaxen D. Ford
Hétf. Ápr. 24, 2017 6:37 pm

Hyun & Alex - Elzárás
------------------------------
by Alexander Yang
Szer. Ápr. 19, 2017 12:41 am

Silhouette FRPG
------------------------------
by Hanna Evans
Hétf. Ápr. 17, 2017 8:22 pm

Marvel-Universe Frpg
------------------------------
by Vendég Szomb. Ápr. 15, 2017 11:55 am

Princess and Alien ~ What the fuck are we doing?
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Hétf. Ápr. 10, 2017 9:35 pm

Top posters
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
Nincs
A legtöbb felhasználó (25 fő) Hétf. Ápr. 25, 2016 8:31 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Emmaline & Felix - Nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég


avatar

Darling, my name is
Vendég

TémanyitásTárgy: Emmaline & Felix - Nappali   Pént. Május 13, 2016 4:36 pm




Emma & Felix


Lábaim a dohányzóasztalon, bokánál egymásra pakolva, én magam a fotelben félig fekve semmint üldögélve és a kezemben egy matematika tanulmánykötet, amibe teljesen belemélyedek – ezt onnan a legkönnyebb megállapítani, hogy rajtam a szemüvegem, amit csak akkor veszek fel, ha érdekel is az, amit olvasok – egészen addig, míg fen nem fedezem, hogy Emma is közben a nappaliba toppant.
A könyvet nyitva a hasamra fektetem és a szemüvegkeret fölött pislogok rá.
- Szia! – integetek is, csak csuklóból és röviden, nem mintha nem volnék nem észrevehető jelenség, ahogy itt terpeszkedek.
- Milyen napod volt? – ma csak négy órám volt, ezért már délben itthon voltam, a cipőimből még az ajtóban kiléptem, a táskámat elhagytam út közben a nappali felé jövet, leültem ide a könyvemmel és azóta látványos semmittevésben vagyok. Hé, ennyi nekem is jár.
- Sikerült már választanod? – hirtelen váltok témát, vagyis kapom elő a legújabbat, ami mostanában megvitatásra – na jó, inkább bejelentésre – került és én meg kíváncsi vagyok. Na, de, hogy mire is, csak épp azt felejtettem le a kérdésből, szóval, ha esetleg nem lenne azonnal egyértelmű – ha igen, mondjuk akkor is – nem vagyok rest hozzátenni mi is érdekel ilyen nagyon.
- Spermapapát. – mászik fel egy széles vigyor-mosoly a képemre. Nem akarom én elbagatellizálni ezt az egész dolgot, elvégre tudom, hogy mennyire fontos Emsnek az egész és szerintem tök bátor, hogy egyedül is belevág az anyaságba, amiért meg felnézek rá, de hát ettől még nem kell besavanyodott fejjel beszélnünk a témáról. Plusz szerintem viccesebb így hívni őket, mint donoroknak. Az… olyan steril megnevezés.
- Egyáltalán milyen a felhozatal? – el nem tudom képzelni, hogy megy ez, egyáltalán mi van az adatlapokon? Hányból választhat? És akkor ez még csak az első két kérdés, ami felmerült bennem puszta kíváncsiságból a többi száz előtt.


Vissza az elejére Go down

Vendég


avatar

Darling, my name is
Vendég

TémanyitásTárgy: Re: Emmaline & Felix - Nappali   Hétf. Május 16, 2016 8:20 pm

Felix and Emma

Próbáltam gondolkodásra bírni a srácokat, a tananyagtól is eltértem, hogy a kedvükre tegyek a feladattal, de a mai időjárás a legélénkebbek energiáit is lecsapolta. Sietős léptekkel tartottam haza felé, fél szememmel folyamatosan a sűrűn szőtt felhődunnát figyelve az égen – az ernyőmet otthon hagytam reggel, nem hiányzott egy kiadós és kéretlen fürdőzés, amit az egyre hangosodó dörgés is hirdetett. A kapualjat már látótávon belül volt, amikor szemerkélni kezdett. Egyre nagyobb és nagyobb cseppekben, nem sokon múlt, hogy a hirtelen leszakadásban nekem is részem legyen. Az előszobába érve nagyot szusszanok és fél kézzel átborzolom a vízpermetet kapott loboncomat, mielőtt kibújnék a lábbelimből. Egy Felix-párat máris látok, a folyosó végén, az ajtófélfánál, pedig a táskáját is észreveszem, amit menet közben a vállamra kapok a sajátom mellé. Megszokásból ő elhagyja, én egy helyre gyűjtöm őket; olyan mindennapi rutin ez, mint egyik lábunkat a másik után tenni.
A nappaliban végül rábukkanok és a pillanatra elkapó irigység egy sóhajt présel ki belőlem – órák óta olvasni akarok, csak szabadidőm nem volt hozzá. A látványos, vállat leeresztős besóhajtásom felér egy köszönéssel, legalábbis annak előzményével, amit gyorsan pótlok az integetésre.
- Szia-szia! – emelem a bal mancsomat, hogy letükrözzem a mozdulatát, majd közelebb megyek. A dohányzóasztal lába mellé teszem le a csomagjainkat és megigazítom a pulóverem vállrészét. Hümmentek a kérdésére, ami a tollászkodás idején ér. Elmerengve szegezem a tekintetem a plafonra, hátszóvalazúgyvolt..
- Egyhangú. Senkit nem lehetett kimozdítani a kábaságból, képzelheted mennyire voltam lelkes az utolsó órára.. Nemhogy a diákok. – elmarom az egyik díszpárnát, miközben törökülésbe ledobom magam a kanapéra és az ölembe véve gyürködjem az egyik csücskét. – A tiéd? Azt ne mondd, mióta hazaértél azt a könyvet bújod. Mit olvasol különben? – döntöm oldalvást a fejemet és nyújtózom felé egy kicsit, hátha elcsípem a borítóját. A választást felemlegetve egy másodpercig nem tudom pontosan mire gondol – szeretlek front! –, de el sem téveszthetném, amint megtoldja a belőlem most is változatlanul sunyi sandítást kiváltó kifejezéssel. Ha a szájszegletemben ott is tanyázik a mosolykunkor, azért megérdemli a felé repülő párnát. A szemüveg nem fog leesni az orrnyergéről, arra ügyelek – oldalba, pedig majd akkor csípem érte, amikor már kevésbé számít rá.
- Nem. Döntésképtelen vagyok. Van egy csodás arccsontozatú olasz és egy baltával faragott arcú német jelöltem.. – kettőt koppintok az államon; nem, ezt én sem tudom komolyan venni. – A viccet félre téve tényleg nem tudok dönteni, egyikre sem tudom határozottan azt mondani, hogy „igen, az ő génállományának felét szeretném a leendő gyermekemének”. Nincs meg az a szikra és ne! – tartom fel a kezemet. – El ne merj elsütni egy disznó viccet erre! – megsemmisülten dőlök hátra és újbóli sóhajtás járja be a szoba szegleteit. Biztos vagyok a dolgomban, abban, hogy mit akarok, de minél jobban körbejárjuk a témát, annál nehezebb látnom a megvalósításának első lépcsőfokait, ha még dönteni is képtelen vagyok a rengeteg kétely hatására.
Megvonom a vállam.
- Mint a zsiráf..? – teszem fel puhatolózón a kérdést. – Szép, szép, de itthonra nem kellene. – milyen érzékletesen festem le min hasal el mindegyik lehetőség továbbgondolása.. – Képeket természetesen nem mutatnak a „spermapapáról”, kórelőzmény, testsúly, hasonló testi adottságok alapján válogatják ki a megfelelőnek ítélt párt. Ettől teljesen fehér egérnek érzem magam.. – azt már ki sem mondom, hogy a tényleges kiválasztás előtt mennyi vizsgálatom van hátra, ami alapján alkalmasnak ítélnek bekerülni a programba. A költségekről nem is beszélve. Kiráz a hideg, ha rágondolok, amin az ablakon kopogtató eső hangja sem segít.



Vissza az elejére Go down

Vendég


avatar

Darling, my name is
Vendég

TémanyitásTárgy: Re: Emmaline & Felix - Nappali   Kedd Május 17, 2016 2:30 am




Emma & Felix


Hát a rendtartás nem nagyon kenyerem. Ha nem középiskolai tanár lennék, hanem mondjuk az egyetemen oktaték, akkor tipikus példája volnék a szórakozott professzornak, aki;
1) sosem tudja épp milyen nap van
2) elfelejti mikor is akart dolgozatot íratni
3) előfordult, hogy el is hagytam kész dolgozatokat, nem vallottam be az osztálynak, azt mondtam újra írhatják, így mindenkinek van lehetősége javítani
4) zseniként a káoszt látja át – jó, bevallom, zseni nem vagyok, de tényleg bírom a kupit magam körül
5) volt, hogy reggel felemás zokniban mentem be tanítani – jobb, mint a felemás cipő egy fokkal – csak amikor felültem a tanári asztalra magyarázás közben – ilyet is szoktam – a nadrágszára felhúzódott annyira, hogy kivillantak, az egyik fekete volt, a másik fehér kék és piros csíkokkal a szárán
6) széthagyom a cipőimet, amikor hazaérek és a táskámat is ott ejtem le, ahol éppen eszembe jut.
Következésképpen szegény Ems az, aki összeszedi az eszemet a széthagyott dolgokat utánam, amit igyekszek mindig megköszönni és tök hálás vagyok, amiért nem vágja a fejemhez, amit éppen megtalál utánam. Nem direkt csinálom, valahogy fel sem tűnik, hogy szétmarad ez meg az.
- Ennyire jó volt? – szaladnak magasba szemöldökeim a saját korábbi kérdésemre rákontrázott második nyomán, csak a sóhajtása miatt. Nem, azt nem feltételezem, hogy a fejemnek örül ennyire, mert azt már megszokhatta ennyi idő alatt és eddig nem érkezett panasz rá. Azon túl, hogy néha a kezembe akadhatna egy fésű is. Megígértem, hogy Karácsony és Húsvét másnap meglesz a dolog, de persze elfelejtettem a sok karácsonyi pudding és pulyka hadak közepette. És erről most eszembe jutott, hogy éhes vagyok.
- Fú, az szar. Gondold el milyen, mikor matek vagy fizika az utolsó órájuk, az fincsi szokott lenni nálam is. Bár valahogy nem függ össze az időjárással, nem egy közönség kedvenc egyik sem. Nem értem miért. – teszem mutató ujjamat ajkaim elé, ahogy elmerengek a dolgon. Én mindig nagyon élveztem ezeket az órákat, nem véletlen lettem a tanára is a tárgyaknak. Az pedig, hogy alapvetően a számításokkal nem ápolnak közelebbi viszonyt a diákok vagy pedig a tanárukkal van bajuk… nos, eddig még senki nem panaszkodott tudtommal, szóval azt hiszem inkább az lehet a gond, hogy egyenleteket kell használni. De azok meg tök izgalmasak… Meggondoltam magam, továbbra se értem miért is foghúzás élmény, amikor az óráimat teszik a nap végére.
- Dupla matek nulladik és első órában, utána egy-egy fizika még két osztálynak és végeztem a nappal, órák óta itthon vagyok. Olyan volt, mint máskor. – elgondolkozva próbálok rájönni, hogy vajon az idő befolyásolta-e őket az órai aktivitás tekintetében, de amikor süt a nap, akkor sem sokkal lelkesebbek.
- De igen. Amióta hazaértem, olvasok. Basszus, mit felejtettem el? – megmozdulok, hogy hátra nézzek a fotel mögé, amerre a konyha található és próbálok lázasan rájönni vajon van-e mosatlan a mosogatóban. Vajon ma én vagyok a soros?
- A héten enyém a mosás? Mert akkor elviszlek bugyit venni, ugyanis totál kiment a fejemből. – vallom be bűnömet, mert ez is beugrott.
- Ebben a cudar időben még felfáznál alsó nélkül. – vigyorgok rá szélesen, amolyan Felixesen. Jó, tudom, szemtelen vagyok, de legalább megvan a humorom és próbálom rávenni, hogy ne rágjon be, amiért olvasással csaltam el a napot.
- Stoyan Gisbert Numerikus módszerek kötetét. – mutatom meg neki a borítót.
- Kéred? – ajánlom fel, önzetlenül megosztva vele, amim van.
Aztán áttérünk a spermapapákra, amiért alacsonyan repülő díszpárna lesz a jussom. Talál-süllyed, mert becsapódik. Nem tudom miért nem bírja Ems ezt a megnevezést, szerintem vicces. Szerintem.
- Egyik izgalmasabbnak tűnik, mint a másik. Megnézhetem őket? Mármint a papírjukat. – lelkesen pattanok fel az elbitorolt díszpárnával, hogy aztán bevetődjek Ems mellé a kanapéra. Leveszem a szemüvegem és az asztalra pakolom a könyvvel együtt.
- Segítek én választani, na add csak. – kérem jó fiú módjára, vigyorogva, még a kezem is nyújtom érte, nehogy ne legyen egyértelmű mit is akarok.
Lebiggyed az ajkam, ahogy túljátszom a szomorú fejet. Ejj már, hogy előre lecsapja a fel sem dobott labdát.
- Olyan vagy! Pedig tényleg van egy jó kis viccem... – ami úgy tűnik, hogy bennem marad, mert figyelmeztetett, hogy ne merjem és akkor gondolom az arckifejezése is ezt adja tudtomra(?), amiért mégis bepróbálkozni akartam vele.
-...amit ezek szerint mégse fogok elmondani. – most duzzoghatnék, mégse teszem. Pedig képes lennék ám rá. Na mindegy, lapozzunk.
- Amúgy milyen szikrára is vársz pontosan? Vagy milyet szeretnél? Ha nem lenne megadott lista, akkor milyet is akarnál? – hátha így közelebb kerülünk – főleg ő – a megoldáshoz és ha közben megkapom milyen is pontosan az a bizonyos olasz és német, akkor alaposan szemrevételezem az adataikat.
Épp visszakérdeznék, hogy olyan magasak-e, mint a zsiráf, mert azt megérteném, hogy olyat nem akar. Mi lenne, ha a gyerek is azokat a géneket örökli, aztán itt csak beverné szegény mindenbe a fejét, ha túlontúl magasra találna nőni, de hamar kiderül, hogy nem feltétlen egyre gondoltunk. Szerencsére most időben csöndben maradtam még.
A tarkómhoz nyúlok, hogy megvakarjam ott és közben elhúzom kissé a számat.
- Azt mondjuk megértem, hogy szafarit nem akarsz itthonra. – nem, ez abszolút nem arról szól, hogy ilyen vagy olyan származású valaki, mert felőlem aztán bárhonnan jöhet bárki, nekem egyre megy. De ha se az olasz, se a német nem volt bejövős, mert itthonra nem kéne, akármilyen szép is – apropó, honnan lehet tudni, hogy szép-e, amikor képeket nem mutatnak?! de nem akadok fenn ezen, mert a végén még megint megkapnám, hogy nem kell mindent szó szerint venni – akkor talán van köztük olyan, aki esetleg itthonra is kéne, de mondjuk nem annyira szép.
- Bizton állíthatom, hogy nem vagy fehér egér. – simogatom meg a hátát fél kézzel vigasztalásként.
- Na lássuk, akkor milyen súlyút akarsz? Milyen legyen a hajszíne meg a szeme? Iskolázottság? Humán vagy reál beállítottság játszik jobban? – példának okáért ő és én pont a két végletbe tartozunk, ő az irodalmár, én meg az egyenleteket szeretem.
- Nem vagy éhes amúgy? Csinálhatok popcornt és kitalálhatjuk együtt milyen legyen keresztfiam. Vagy keresztlányom. – kap még egy széles vigyort, hogy ne legyen már ennyire elkenődve. Csak van olyan a felhozatalban, aki megfelelő lesz. Az meg – számomra – nem kérdés, hogy kineveztem magam keresztapának, akkor is, ha meg se kért erre.


Vissza az elejére Go down

Vendég


avatar

Darling, my name is
Vendég

TémanyitásTárgy: Re: Emmaline & Felix - Nappali   Kedd Május 17, 2016 10:55 pm

Felix and Emma

Egyszer fent, egyszer lent. Sokat mondón tárom szét a karjaimat és emelem meg mindkét vállamat egy „lehetett volna jobb” mosoly kíséretében. Bővebben nem ecsetelném a nap alakulását, örülök, hogy a végéhez érkeztem és nincs más dolgom, mint kényelembe helyezni magamat. Csak lejjebb faragna az életkedvemből, ha felidézném a szirupos unalmat, ami a napot jellemezte.Ennyire még érdekel, hogy ne legyen mindegy és ez esetemben jó jel.
Én igyekszem, tényleg igyekszem visszafogni a vigyorgásomat az értetlenségbe fulladó gondolatmenetét hallgatva. Direkt be is harapom a számat, ami többé-kevésbé elfedi mennyire azon vagyok, hogy tartsam magam és nyugodtabban játsszam az egyet értőt, akit nem fenyeget – nagyobb mértékben francokat nem – a lebukás veszélye.
- Én sem. – nagy meggyőződést színlelve, fapofával bólogatok és közelebb húzom magamhoz a párnát. Sosem jutottunk dűlőre ebben a témában, tényleg, egyetlen egyszer sem. Túlságosan szereti ahhoz a számokat és ezért nem hibáztatom, sőt, örülök neki. A kuncogás egy fél másodperc elteltével akaratlanul is kitör belőlem.
- Imádlak, tudod, de utolsó órában egy precizitást igénylő és komoly szabályok köré épített tananyag elől én sikítva menekülnék. Bocsi. – bocsánatért esdekelve kapom az összefont ujjaimat a szívemhez és mindehhez illő, bűnbánatos szemekkel pislogok rá. Az újra s újra előkerülő témában legalább azt a haladást elértük, hogy teljes mértékben elismerem: az ő dolga a legnehezebb nap végén. Az én kezem kevésbé kötött az anyag megközelítését illetően.
Hm, szóval órák óta bele van merülve a kezében tartott könyvbe. Kíváncsian – egyben kétkedő, rosszat sejtő szemöldökívvel – követem a tekintetét a konyha felé és már látom is milyen gondolat érte őt derült égből villámcsapásként. Derűs bólintással adom tudtára, jól fogalmazta meg a kérdését, benne van a válasz is, viszont a hozzáfűzött megjegyzésére legszívesebben oda hajítanám a párnámat. Kár, hogy túl kényelmes kartámasznak találom  jelenleg.
- Felix Andersen, mit gondolsz, nem számolok – évek óta – azzal, hogy kevesebbszer marad meg a fejedben, mint kellene és már eszerint töltöm fel a gardróbomat? Miattam ne aggódj, én vagyok az, aki aggódik vajon az is kimegy a fejedből egy nap, hogy felvedd a sajátodat.. – hetykén kihúzom magamat és egy „kérlek” állemeléssel fordítom odébb az orcámat, hogy a szemem sarkából azért még lássam a kötet címét. Édes és önzetlen a felajánlás, de megingatom a fejemet a kérdésre, mi szerint kérem-e.
- Most nem, de köszönöm. – bele-beleszoktam olvasgatni az általa átlapozott tanulmányokba. Kíváncsiságból, mintsem valódi érdeklődésből fakadóan.
Az előbb ugyan ragaszkodtam a párnához, de előbb-utóbb mindennek eljön az ideje, így már puffan is, ahogy találatot ér. A lelkesedésén azért még mindig el tudok csodálkozni, amivel a téma iránt viseltet. Bizonyos értelemben nagyobb, mint az enyém. Vagy csak pozitívabb. Nem tudnám megmondani melyik a kettő közül.
- Remélem tudod, hogy néha egészen ijesztő vagy. – célzok a segítőkészségére, de nem rosszból. Fejcsóválás közben állok fel a helyemről, hogy a táskámért áthajoljak az asztalon és elővegyem a mappát, amiben néhány adatlap szerepel. Magammal vittem őket, de.. Meditáló szőnyegként szolgáltak a könyököm részére. Visszahuppanva átadni készülnék neki, de szúrós sandítást kap jussául a megkezdett mondatért. Ne, ne merje, mert nem adom oda és kétszeres fogok belé csípni, ami minimum két napon túl gyógyuló sérülésnek fog számítani. Némán tartom átvételre a mappát, amikor meggondolva magát szívja vissza a viccmondási próbálkozását. Na azért.
- Ez nem ilyen egyszerű. Egy kocsiról meg tudod mondani pontosan milyet szeretnél. Bármelyik kislányt megkérdezed milyen barbie babát szeretne rögtön elkezdené sorolni a külsőségeket, de ezt nem lehet levezetni egy gyerekre. Főleg nem a későbbiekre. Fogadni mernék sem anyám, sem apám nem ilyennek képzeltek el annak idején.. – nem, mintha bármelyikőjükre is lehetne számítani jelenleg. Ezért vagy azért. Lényegtelen is. – Szóval nem tudom. Akarom, csak.. – tanácstalanul megemelem a vállaimat. Nem, nem vonom meg őket. Ez – már – különben sem a beszédtéma, ahol helyén való lenne.
- Ah, miért ilyen bonyolult? Lehet egyszerűbb lenne selyemfiút fizetnem. Azt legalább nem számok és orvosi kifejezések alapján kellene megítélnem. – felhúzom a térdeimet és a ráfektett kezemre hajtom az államat egy makacs fújtatással egybe kötve. Nyugodtabban szusszanok azért a simítás hatására, de csak a felsorakoztatott kérdések után fordítom vissza a tekintetemet Felix-re.
- Legyen alapjellemét tekintve kedves..? – félszegen, elhúzott szájjal formálom a mondatot, mert ez is számít. Nem csak a neveltetés, főként az, persze, de.. Tudom nem vagyok egyszerű eset, de nem én vagyok az, aki a tényekre alapozza a véleményét, a tudását. Az ő. Megrázom a fejem.
- Egy igazi felföldi mondjuk nem lenne rossz. – merengek el látványosan és mintha, mintha elkaptam volna a szálát. Na persze, még mit nem. A kedvem eddig sem volt rossz, csak mérsékelt. Most egy kicsit élénkítettem rajta a kedvéért.
- Hüm, de. Jó, hogy mondod és rendben. – megállni egy pillanatra a feltételezés miatt? Nem, ezt magától értetődőnek tartom. Nem ússza meg. – Valami édeset is hozunk be mellé, ugye? Kell valami édes is. – vacillálok nagy határozottságomban.. Nem tehetek róla. A kaja-kérdésben örök bizonytalan maradok. Mindet szeretném egyszerre.

Vissza az elejére Go down

Vendég


avatar

Darling, my name is
Vendég

TémanyitásTárgy: Re: Emmaline & Felix - Nappali   Pént. Május 20, 2016 10:18 pm




Emma & Felix


- Na ugye?! Te legalább megérted. – elégedetten bólintok. Tényleg nem teljesen vagyok azzal tisztában, hogy miért is nem övezi nagy lelkesedés az óráimat úgy általánosságban, amikor mindig érdekes, amit éppen veszek a srácokkal. Már épp örülnék annak, hogy ez alkalommal nem röhög ki, amikor is megtörik a varázs és egyetértésünk illúzióját elviszi a nappalin végigfutó, képzeletbeli szellő.
Megforgatom a szemeimet látványosan.
- De csak, mert nem én voltam a matektanárod. – öltök rá nyelvet és duzzogó képet vágok, úgy két percig. Igen, tudom, ebben a kérdésben sosem fogunk konszenzusra jutni, szerinte nem lehet a számokért rajongani utolsó tanítási órában, szerintem meg igen.
- És amúgy is, pont a szabályszerűsége miatt könnyű. – gesztikulálok a két kezemmel, azt alátámasztva, hogy ennél nem is lehetne pofonegyszerűbb az egész.
- Csak a képleteket kell követni és a végén megkapjuk az eredményt, nem pedig saját gondolatokat kreálni mondjuk egy novelláról vagy versről és olyasmiket belelátni, amik vagy ott vannak a sorok között vagy nincsenek. – makacskodok, immáron szerintem vagy ezredik alkalommal, amikor ez a téma felmerül kettőnk között. Azért vicces, hogy ami nehézséget látunk a másik által oktatott tárgyakban, számunkra pont az a könnyű benne.
Upsz. A házimunka egy részéről – már megint – sikerült megfeledkeznem. Fel kell írnom – mindig fel van írva a konyhában a hűtőre és azt is mindig elfelejtem lecsekkolni –, hogy mikor mit kell megcsinálnom. Basszus.
- Nem felejtek el alsót venni! – kérem ki magamnak megjátszott felháborodással, de azért belesek a saját farmerem derekánál, hogy reggel vajon vettem-e fel. Megkönnyebbültem szusszanok, igen vettem fel.
- Általában... – vigyorgok Emsre rendkívül elégedett fejjel, mint aki nagyon ügyesen elvégezte a házi feladatot azzal, hogy megfelelően öltözködött fel reggel.
- Oké. – bólintok a könyvemmel kapcsolatban és hamarosan át is térünk az érdekesebb témák felé.
- Most miért?! Persze, hogy segítek és érdekel, hogy milyen lurkód is lesz. – hát na, lelkesedésem igen nagy, leginkább miatta. Meg amúgy is, egyedül akar belevágni, mégis miféle barát lennék, ha nem támogatnám őt teljes vállszélességgel?!
Elmarad a vicc – pedig tényleg vicces lett volna –, és még mindig a mancsom tartom a közben előkerült mappákért.
- Nem is a gyereket kell elképzelned, hanem a biológiai apját. A kicsi lesz, amilyen lesz, te meg egészen biztosan csodálatos anyaként fogod megállni a helyed. – elhagyom a hülyéskedést és a komolytalanságot egy kicsit, mert ezt valóban így gondolom. Egészen biztos vagyok abban, hogy fantasztikus anya lesz belőle.
- Akárki segítsen hozzá ebből a listából, a gyerek egy rohadt nagy mázlista lesz veled. – küldök felé egy kedves és bátorító mosolyt.
- Jah és a terhesgondozó után rögtön mehetnénk a nemibeteg gondozóba is. – forgatom meg a szemeimet a zseniális ötletére, remélem nem komolyan beszél, mert akkor bajok lesznek. Vagyis lehetnek, plusz a nyakába kap engem is mindenféle károgásommal együtt, hogy miket kaphat el egy selyemfiútól. Utána kell nézzek miféle nemi bajok is vannak még azon a néhány nagyon ismerten túl, ami most hirtelen eszembe jut, hogy legyen mivel fárasszam és lebeszélnem őt erről a tervéről.
Közben, ha megkaptam azt a mappát, akkor elkezdem olvasgatni és, ahogy egyre többet tudok meg a spermapapákról, úgy torzul a fejem egyre-másra különböző grimaszokba.
- Azon már elindulhatunk, hogy kedves. Hol írják ezekben, hogy kedves-e a kedves-adományozó vagy sem?! – vigyorodok el megint, hogy jobb kedvre bírjam és felé is fordítom a lapokat, hogy rábökhessen a megfelelő részre, már, ha van egyáltalán ilyen a paksamétában a jelöltek kapcsán.
- Persze, valld csak be, hogy a lángolón vörös hajuk miatt kéne. – egy felföldi. Persze már. Meg amúgy is, azok elég nagy legények, Ems meg kicsi, nagy embernek meg nagy gyereke lesz, nem?! Szerintem egy nagy gyereket nem lenne akkora élvezet a világra hozni, de én mit tudhatok erről, nem igaz?! Sose fogom megtapasztalni. Hála a magasságosnak!
Felpattanok mellőle a kanapéról.
- Akkor popcorn és édesség rendel. Mi van itthon? Fagyi vagy valami más? – hadd ne mondjam mennyire állok hadilábon a bevásárlással is, így aztán gőzöm sincs, hogy milyen nyalánkságot tartunk még a konyhában.
Mindenesetre elindulok kifelé és beteszem a mikróba a kukoricát, hogy popcornosodjon, közben kerítek egy tálat is neki, meg előveszem az édességet is, ha kaptam eligazítást, hogy mit is keressek pontosan.
Amint kész minden már grasszálok is vissza a nappaliba, a dohányzóasztalra teszem le az elemózsiát, magamat meg vissza a kanapéra Ems mellé.
- Amúgy, hogy fog menni ez az egész, ha meglesz a jelölt? Utána mi történik? – kezembe veszem a pattogatott kukoricát és hátradőlök, miközben Emma felé pislogok kíváncsian.


Vissza az elejére Go down




Darling, my name is
Sponsored content

TémanyitásTárgy: Re: Emmaline & Felix - Nappali   

Vissza az elejére Go down
 
Emmaline & Felix - Nappali
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Nappali
» Part 14 / 2
» Nappali
» Előtér és nappali

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
• life is a party :: Archívum :: Archivált játékok-
Ugrás: