Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Chat
Latest topics
Hyun & Alex - Bad day
------------------------------
by Alexander Yang
Pént. Jún. 09, 2017 10:49 pm

Secret diary
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Szomb. Máj. 27, 2017 11:13 am

Jerry && Adrian
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Csüt. Máj. 25, 2017 8:04 pm

Sorin & Jaxen
------------------------------
by Jaxen D. Ford
Hétf. Ápr. 24, 2017 6:37 pm

Hyun & Alex - Elzárás
------------------------------
by Alexander Yang
Szer. Ápr. 19, 2017 12:41 am

Silhouette FRPG
------------------------------
by Hanna Evans
Hétf. Ápr. 17, 2017 8:22 pm

Marvel-Universe Frpg
------------------------------
by Vendég Szomb. Ápr. 15, 2017 11:55 am

Princess and Alien ~ What the fuck are we doing?
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Hétf. Ápr. 10, 2017 9:35 pm

Oliver & Mona
------------------------------
by Mona Barthel
Vas. Ápr. 09, 2017 3:44 pm

Top posters
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
A legtöbb felhasználó (25 fő) Hétf. Ápr. 25, 2016 8:31 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Bronie & Bandit - 2. találkozásunk

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

kívülálló


avatar

Darling, my name is
• hozzászólások :
34
• kor :
22
• tartózkodási hely :
x Bristol
• foglalkozás :
x egyetemista, gyakornok

TémanyitásTéma: Bronie & Bandit - 2. találkozásunk   Hétf. Máj. 16, 2016 4:46 pm

UP IN THE AIR
Fogalmam sincs, hogy tegnap egyáltalán hogy tudtam lefeküdni attól a szégyentől, amit elszenvedtem. A többi órámat kihagytam, nem is mentem be rájuk, ide már úgysem kell igazolást vinnem. Az egyik barátnőmtől elkértem a jegyzeteit, és otthon tanulmányoztam őket, miközben a napomon gondolkoztam. Ezt helyre kell hoznom így vagy úgy, de tökre megszégyenültem valaki előtt, és ezt a büszkeségem nem igazán tudja elfogadni. Valószínűleg teljes egészében leszarná ma dolgot, ha nem arról lenne szó, szóval ki kéne találnom valamit még tíz előtt, amikor az első órám kezdődik.
Tönkretettem valakinek a ruháját, aki ezért kiröhögött. Úgy néz ki, hogy ezzel rendezve is lett a számla, de én így nem tudom elfogadni, nem fogadhatom el. Egyáltalán nem érdekeltem meg a dolgot – na jó, talán egy picit, de lényegében nem azért tette, amiért kijárt volna nekem – szóval ezért nem is értem ezt az egészet. Na mindegy, úgy néz ki, hogy ez a srácoknál már csak így megy, szem előtt fogom tartani. Ha szép vagy, akkor szóba állnak veled, ha nyomi, akkor leszarnak. Oké, akkor a mai napom ezek szerint fog alakulni.
És ekkor kattanhatott valami az agyamba, ami örömmel töltött el. Talán meg kéne leckéztetnem egy kicsit? Jó, de ezt mégis hogyan tehetném? Ma is odamegyek úgy, ahogy tegnap, és megcsókolom az egész suli előtt, vagy mi? Nem, az úgy nem lenne jó, viszont amúgy is jövök neki egy felsővel. Talán csak csinálnom kéne egyet neki, és odaadni, mivel ilyet még egyet nem kaphat. Nem is kellett nekem több, fogtam magam, és a tegnapi szerelésemben – elég lehangolt voltam, ezért egy kisebb hiszti után magamra zártam a szobám ajtaját és elaludtam – elindultam anyagot venni. Nem igazán emlékeztem arra, hogy tapintásra milyen volt az övé, de akkor kap valami finom pamut anyagból, ami elég szellős, nem tapad rá, és kényelmes. Mert amúgy rohadtul nem érdemli meg, de mindegy, megkapja.
Ahogy hazaértem rikácsoltam az öcsémnek, levettem a méreteit, és az alapján próbáltam belőni a srácét. Ő Cyonnál magasabb és valamivel izmosabb is, ergo bővebb és hosszabb kell. Ha magamhoz akarom mérni, akkor talán egy olyan kéne, ami legalább a combom közepéig lelóg, és annyira bő rajtam, mint az amit tegnap viseltem. Firkálgatni kezdtem a vázlatfüzetembe, körülbelül öt perc alatt meg is lett a terv, én pedig mosolyogva készítettem el a felsőt. Beletelt két órába, de még így is csak reggel nyolc van, szóval bőven van időm még készülődni. Na és akkor most jön a dolog műsor része, azért csak nem mehetek így elé, abban nincsen számomra semmi szórakoztató, meg amúgy is, tegnap kipróbáltam ezt a stílust, és szerintem az bőven elég volt egy életre. Először is lezuhanyoztam és megszárítottam a hosszú szőke hajamat, ami immáron puhán és tisztán ölelte körbe az arcom. Máris sokkal jobb az összhatás. Ezek után felvettem azt a ruhát amit a múlt héten készítettem el csak úgy, néhány hozzá illő kiegészítővel, a hajamat pedig picit begöndörítettem, de csak az alját. Csak egy kevés sminket tettem az arcomra, a szememre szinte semmit, úgy döntöttem ma inkább a vöröses rúzst választom hangsúlyosnak, az összhatás pedig egész jó lett, még magam is meglepődtem. Nem tartom magam igazából az átlagosnál többnek, de azért elismerem, hogy most egész jól mutatok.
Nem is szórakoztam többet, rögtön bepattantam a kocsimba annak ellenére, hogy még így is volt egy órám az első előadásig. Legalább lesz bőven időm arra, hogy megtaláljam, feltéve ha ma egyáltalán a suliban van. Remélem ,hogy ott lesz, különben felesleges ez az egész… Na mindegy, legalább csinos lettem, csak az a köcsög ne találjon meg, mert eskü leütöm…
Lefékeztem, és egyből az udvar felé indultam el, ugyanis a diákok nagyrészét ilyenkor ott eszi a rosseb, meg már az idő is tök szép, egyáltalán nem fáztak a lábaim, miközben a harmatos fűben keltem át. Szinte azonnal felismertem annak ellenére, hogy háttal állt nekem és csak egyszer láttam. Arra emlékeztem, hogy milyen volt a testtartása, ezért magabiztos léptekkel indultam el felé, és megkocogtattam a vállát a mutatóujjammal. Vártam, hogy megforduljon, és azon gondolkoztam, hogy talán közölnöm kéne vele, hogy lentebb keresse a zargatóját, mondjuk a földi halandók szintjén, de aztán végül visszaszívtam a megjegyzést.
- Úgy hallottam tegnap tönkrement az egyik pólód – mondtam tárgyilagos hangnemben, aztán nemes egyszerűséggel odadobtam neki. Na jó, talán inkább hozzávágtam, de ez részletkérdés, általában így adom oda az embereknek a cuccokat, tegnap is csak kávéval próbáltam megkínálni, szóval egy rossz szava sem lehet. Egyáltalán nem akartam letagadni azt, hogy én vagyok a csaj tegnapról, nem igazán szeretek hazudni az embereknek, igazából a kegyetlen igazságok híve vagyok, ő meg majd gondol amit akar, ezek után úgysem találkozunk már szerintem.
- Akkor én megyek is. – intettem neki, aztán már el is indultam visszafele. Ennél többet nem szándékoztam kihozni a helyzetből, nem akartam bocsánatot kérni a kávéért, kellett neki ott lennie. Most nem lenne ez az egész… Na mindegy. Nem foglalkoztam azokkal az emberekkel akk megbámultak minket, tisztában vagyok azzal, hogy a hátam mögött jéghercegnőnek hívnak és nem mindennapi dolog, hogy csak úgy valakinek adok valamit, amit én csináltam, de mindegy. Hamar rá is fog jönni, hogy ez nem valami bolti cucc, mert sokkal puhább és drágább anyagból készült, meg címke sincs benne, szóval remélem boldog lesz attól, hogy valaki csinált neki ruhát.

<3333 | ruha | 855 | nincszenelustavagyokrakni
THANKS HANNAH OF CAUTION, ATF & SHINE

_________________

i'm not in love
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

kívülálló


avatar

Darling, my name is
• hozzászólások :
46
• kor :
22
• tartózkodási hely :
Bristol
• foglalkozás :
Egyetemista

TémanyitásTéma: Re: Bronie & Bandit - 2. találkozásunk   Kedd. Máj. 24, 2016 1:15 pm


Hey, Coffee-girl!
Ha valaki azt mondta volna pár napja, mikor megvette azt a vakítóan fehér felsőt az egyik üzletben, hogy "ne tedd, mert az első alkalom után dobhatod is ki a szemetesbe", Bronte Sylvester Davin valószínűleg kinevette volna. Most viszont Zane Kristofer Davin tette ugyanezt, mikor az öccse elmesélte, mi történt. Mesélte? Szabályszerűen nyávogott, mint valami rossz kurva, akinek letörött a méteres körme (khm... karma). Nem érti, miért pont őt veri a sors ilyenekkel, mikor ő mindig is egy áldott jó gyerek volt. Mármint... Az órákra mindig bejárt, kivéve mikor otthon haldoklott valami betegség miatt, az elé rakott ételt is többnyire mind megette (kivéve a brokkolit, mert azt milyen épeszű ember eszi meg?), és a nála egy perccel idősebb bátyját is csak néhanapján akarta hat méterrel a föld alatt látni.
És erre jött ez a nő... Lány... Valami, és nyakon öntötte kávéval, aminek eredményeképp nem csak a fehér felső lett tiszta kosz, hanem még mellkasán is ott éktelenkedett egy nagy vörös folt; mert ugyebár az a kávé kicsit rohadtul forró volt. Más esetben persze örül, ha megkínálják kávéval, mert imádja; de így azért a helyzet már egy kicsit másabb volt, főleg, mikor meglátta, hogy néz ki az a lány, nem is bírta ki, hogy ne nevessen. Ami persze kicsit jobb kedvre derítette, de még mindig nem annyira, hogy ne ezen lovagoljon a nap többi részében. Mert hogy az összes utána következő óráját kihagyta, mondván, majd elkéri valaki jegyzeteit.
Ma is épp ezért jött be kicsit korábban, hogy megtudakolja, mi hova merre hány méter, volt-e valami említésre méltó, míg nem volt. És hát persze, hogy nem! Felesleges volt most is egy órával korábban bejönnie, de ha már  itt van, hülye lesz hazamenni, majd elfoglalja magát, míg nem kezdődik az első előadása. Mondjuk esetleg megkereshetné azt a lányt tegnapról; már amennyiben nem égett le a pofájáról tegnap óta a bőr, és veszi a bátorságot hogy eljöjjön. Bár Bronte azon se csodálkozna, ha napokig nem látná, hiába keresné, hisz valószínűleg neki sokkalta megalázóbb volt az egész.
A keresést pedig az udvaron kezdi, mert hát minden épeszű diák ott dekkol, mikor nem épp a teremben ücsörög, és  van egy olyan érzése, hogy Őt is ott fogja megtalálni. Arra azonban nem is számított, hogy a lány fog először rábukkanni; igaz, beletelt egy pár másodpercbe, mire megtalálta támadóját, tekintve hogy Bronte-hoz mérten egy kis törpe, és arra is kellett egy kis idő, hogy idegsejtjei feldolgozzák a látottakat és társítani tudják a tegnapi lányhoz. Ugyanis most egészen máshogy néz ki. Persze a méret, a hajszín meg az arcforma úgy nagyjából stimmel, erről is tudja felismerni őt, de az egész összkép olyan... Más; pozitív értelemben más, természetesen. Egy fél lépést hátrál is döbbenetében, meg a hirtelen hozzávágott ruhadarab miatt, és...
... és egy árva szava sincs. De komolyan, amit mondani akart, az is valahol félúton elakadt, és csak pislog a pólóra meg a lányra felváltva, míg keresi a megfelelő (és lehetőleg cseppet sem sértegető) szavakat. Csak aztán fogja magát, és elmegy. Mármint csak menne, ugyanis Bronte az útját állja, nem hagyja ilyen könnyen megfutamodni, hogy aztán közelebb hajoljon hozzá, már-már frusztrálóan közel.
- Várj csak... - csak ennyi. Legalábbis egyelőre, egy kis hatásszünetet tart, közben pedig emeli kezét. Na persze nem azért hogy megüsse (Bronte Sylvester Davin jófiú, nem ver nőket), és még csak nem is azért, hogy megpaskolja a fejét, mint valami kutyának, mikor jól viselkedik, és ügyesen hallgatott az "Ül!" "Fekszik!" "Marad!" parancsokra. Hanem azért, hogy megpöckölje a másik homlokát. - Köszönöm!
Vigyorogva húzódik távolabb tőle, hogy aztán az "ajándékot" vegye jobban szemügyre. Jó puha... És még a címke sincs benne, szóval vagy kivágta, vaaagy... Kíváncsian pislog fel (jobban mondva le) a lányra végül, ha az nem hagyta még faképnél, majd eszébe jut valami...
- Nem is akarod megnézni, hogy legalább jó-e a méret? - igen, itt és most. Nem igazán zavartatná magát, ha le kéne vennie a fekete felsőjét, amit reggel halászott ki szekrénye mélyéről, hisz nincs mit rejtegetnie; nincs semmi titkos anyajegye, és még csak a felsőtestén sincs semmi szégyellni való. Egyesek imádkoznának ilyen kinézetért.
Az meg hogy a másikat talán ezzel zavarba is hozhatja... Az már mellékes.
THANKS HANNAH OF CAUTION, ATF & SHINE

_________________

Do I love you?

Yes, I do!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Bronie & Bandit - 2. találkozásunk
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Geista Kahoko
» Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)
» Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó
» Nolah & Ashley // Első típusú találkozás.
» Véletlen találkozások

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
• life is a party :: Bristol :: Belváros-
Ugrás: