Zane, Leader, Zénci, habár így csak az öcsém hív, annak ellenére, hogy utálom - talán pont azért -
Születési hely, idő
Bristol, 1994. 07. 23.
Foglalkozás
zenész, autószerelő
Családi állapot
hivatalosan szingli
Kapcsolat a családdal
Nos hát... A közeli családdal elég jó kapcsolatban vagyok, mert anyák és az öcsém is mindig támogattak, hogy azt csináljak, amit csak szeretnék. Igazából az idill az megvan, jól érzem magam anyáékkal, maximum nem megyek el velük sehova, mert elég gáz ott kullogni melllettük ahogyan turbékolnak. Az öcsémmel is tök jó a viszonyom, néha ráverek a seggére meg megkergetem ha éppen nem úgy viselkedik ahogyan azt én elvárnám. Mondanom sem kell, ilyenkor előjön a játékos, gyermeki énünk, de ez engem sosem zavart, sőt, örülök, hogy a dolog nem veszett ki a kapcsolatunkból. Kifejezetten jól esett néha játszani vele, ezért is rágtam addig a fülét, amíg megtanult dobolni, és megalapítottuk a bandánkat. Soha nem mentünk tovább a garázsban való zenélésen túl, pedig tök jó lenne már hivatásszerűen űzni, de tiszteletben tartom, hogy neki elsősorban nem ez az álma. Ezen túl viszont az életem maga a Pokol, ugyanis én vagyok a család fekete báránya még akkor is, ha ezt nem érzékeltetik velem. A nagyszüleimmel nem beszéltem már tizenhat éves korom óta, mert nem támogatják a terveimet és koszosnak tartanak a munkám miatt, engem viszont nem érdekel a dolog, ha ők így viselkednek, akkor én sem fogok másképp, Az unokatesókkal is ugyanez a helyzet, csak azokkal tartom a kapcsolatot, akik apám testvéreinek házasságából születtek.
Play by
Lee Jong Hyun
Csoport
Kívülállók
ne akard tudni
Életem története
- Hé! Engedj már el te nyomorék, nem látod, hogy dolgozom? – ordítottam rá Bronte-ra, aki éppen most rángatott ki egy kocsi alól. Fogalmam sincs mi lelte, vagy mit talált ki, mindenesetre nem volt alkalmas, ha nem akartam, hogy a főnököm kirúgjon. - Jönnöd kell! Ma van az a fesztivál, amire annyira el akartál menni – na igen. Ezt úgy mondta, mintha nem tudtam volna. Amatőr zenészeket néznek meg, ezért gondoltam egyedül megpróbálom, hogy mennyire nehéz egy ilyesmi, és majd jövőre nevezünk közösen ha úgy látjuk, hogy vállalni tudjuk a dolgot. Nagyon sokat kellett erősködnöm azért, hogy a többiek benne legyenek, de végtére, mivel én vagyok a banda oszlopos alapítótagja, és én rendelkezem a leghatározottabb jellemvonásokkal is, hallgattak rám és belementek. Mindneképpen azt akartam, hogy tudják: nem szólóakcióra készülök, hanem szeretném egyszerűen megpróbálni. Persze mélyen belül ott van az is, hogy én vagyok az egyetlen, aki úgy tekint a zenére, ahogy. Tudom, hogy a többieknek is fontos, de ők megvannak ha hobbiszinten csináljuk, jól érezzük magunkat. Nem vágynak arra a pluszra, hogy fellépjenek, klipeket forgassanak, albumokat adjanak ki… Ez engem elkeserített, de soha nem mondtam el nekik, csak örültem, hogy együtt vagyunk és kész. - De várjál már te baszadék, hát hova akarsz engem így cipelni? – mutattam végig magamon. Nem festettem valami jól a hajam kócos volt a kezeim és az arcom feketék az olajtól, de egyébként mindig ilyenek voltak, mert mielőtt lemoshattam volna, újra összepiszkolódtak. Meg amúgy, ki az az idióta, aki egy kezeslábasban megy fesztiválozni? Ez a cucc sokkal inkább illene egy sörhasú, szőrös szerelőhoz, de köszönöm szépen, nekem azon testrészeimen kívül, ahol kötelező szőrt viselnie egy férfinak nincsen sehol, mert egyszerűen zavar és mocskosnak érzem ha magamon hagyom… Na mindegy, ez nem is ide tartozik. - Hoztam egy táskányi ruhát, majd eldöntöd, hogy melyiket veszed fel – válaszolta, és már rángatott is ki az ajtón, nekem meg mennem kellett utána, ha nem akartam, hogy leszakítsa a karomat a helyéről. A kis pöcsös elég erős lett az utóbbi időben… Na nem mintha annyira kicsi lett volna, magasabbra nőtt, mint én, viszont az az egy perc, ami a születésünk különbségében jött létre felém mutat, szóval rácsesztél, életed végéig Hyungnak kell szólítanod Bronte Sylvester Davin! - Honnan szedtél össze annyi cuccot? Tudod, hogy alig van valami a szekrényemben – nem szokásom ruhákra költeni. Otthon lakom még, de mivel dolgozom, nem engedem meg, hogy anyáék egy fillért is költesenek rám, gyakorlatilag azt kértem tőlük a 20. szülinapomra, hogy legyen egy külön lakrészem, amire tudom mennyi a rezsi és hadd fizethessem már magamnak a dolgokat. Nem akartam ingyenélő lenni, tudtam, hogy ők sem örültek annak, hogy nem mentem egyetemre, de ez van, nem akartam, ezért nem is fogok. - Én vezetek – pattantam be a kocsiba, aztán gyorsan magamra kaptam egy tiszta farmert, kockás inggel, amit egyelőre nem gomboltam be, csak hagytam szabadon, úgyis egy fesztiválra megyünk, ott felesleges ilyenekkel vesződni… ._._._._._._._._._. - El kell mennem – suttogtam az öcsém fülébe, aki éppen sörrel a kezében röhögött valamin a haverjainkkal, és még mielőtt megszólalhatott volna fogtam magam, és elfutottam. Nem szokásom gitárral a hátamon rohangálni, jó hülyének is néztek az emberek, de nem érdekelt. Amikor biztonságos távolságban voltam már tőlük, akkor megálltam egy fa mögött, és arra a pontra fókuszáltam, ami a legszínesebb volt az egész fesztiválon. Egy vékony, fiatal lány, szivárványszínű hajkoronája, amely mellett a többi szín szinte elszégyellte magát. Fogalmam sincs, hogy miféle haja lehet, hogy az ilyen szintű festést elbírja, de hát nem azért vagyok, hogy ezeket a rejtélyeket kiderítsem? Ellöktem magam a fától és zsebre tett kézzel indultam meg felé, majd amikor mellé értem elővettem az öngyújtómat és odatartottam neki a lángot. - Ezt kerested, nem? – néztem rá mosolyogva, aztán amikor már eléggé parázslott a cigije, elővettem én is egyet a saját Black Stones dobozomból, és meggyújtottam, mert ugyanúgy füstölni volt kedvem. Ismét a lányra pillantottam, viszont ezúttal hosszasan szemléltem, egészen addig amíg rám nem förmedt, hogy mit nézek rajta ennyire. - Ez paróka? – kérdeztem és rögtön oda is nyúltam, és finoman megrántottam az egyik tincsét, ami nem mozdult el a helyéről, szóval megtudtam, nem az, de azért jól esett heccelni vele. - Miért, talán nem tetszik? – vetette oda nekem, mire csak elnevettem magam, és leültem a fűbe. - De tetszik – huncutul vigyorogva mondtam ezt neki, aztán egyszerűen megrántottam a lány lábát, aki így pontosan az ölembe pottyant – Talán túlságosan is. Csatt. Nem lepődtem meg, erre a szövegre minden normális lány így fog reagálni. Éreztem, hogy az arcomon a keze nyoma olyan piros lesz, hogy lassan már el is fedi az olaj nyomát, amit ott hagyott. - Mi a neved? – tettem fel a következő kérdésemet és felé nyújtottam a sörömet. - Azt hiszed elárulom? – azért a piát elvette és elég jól meghúzta de nem baj, van még pár a tokomba, még a számára is. A válaszán pedig mosolyogtam. - Ezek szerint nem fogod. Akkor… Van hobbid? – béna csajozós szövegek, nem is az volt a lényeg, egyszerűen csak beszéltetni akartam, hogy hallhassam a dallamos hangját. Egész életemben minden lányban csak azt kerestem, hogy vajon meg tudom-e húzni, és ha igen, akkor mennyi időbe fog telni. Őt beszéltetni szeretném, minél tovább, azt akarom, hogy mondja és mondja, akár egész este. - Szar a szöveged. – megint csak mosolyogtam, aztán elővettem egy újabb doboz sört és kinyitottam. - Mégsem mész el… - húztam egy pimasz félmosolyra az ajkaim, amitől az egyik oldalt megjelent a gödröcském. Aztán ebben a pillanatban vetődött az egyik részeg idióta az ölembe, és kezdett el őrült módjára kántálni. - Óóóóóó Zéncica, óóóóóó gyere, adj egy csókot – mondta, és közelebb hajolt hozzám, mire én undorodva löktem ki az ölemből. - Menj a faszomba már – ordítottam rá, és ekkor hirtelen meghallottam a lány csilingelő nevetését, de nem mutattam ki, hogy foglalkoztat a dolog, elkezdtem rugdosni a földön a srácot, aki végül visszarohant az öcsémhez. Ezek után pedig megtörtént… Egész este csak beszélgettünk, amíg el nem aludtam a puha fűben, viszont hajnalban már egyedül ébredtem a lány sehol. Egész végig kínosan ügyelt arra, hogy ne árulja el nekem a nevét… Álmodtam volna ezt az egészet? Felkaptam a gitárom tokját a hátamra, amiből kiesett egy apró fehér cédula a következő felirattal: a nevem: …….. Csak elmosolyodtam és a zsebembe gyűrtem a papírt, aztán pedig indultam vissza, hogy megkeressem a többieket.
roundview diák
Darling, my name is
Cassie Ainsworth
• hozzászólások :
151
• kor :
26
• tartózkodási hely :
bristol •
• foglalkozás :
diák •
Tárgy: Re: Zane Davin Hétf. Május 16, 2016 9:47 pm
Gratulálunk, elfogadva!
Szép jó estét neked kedves Zane!
Mi újság veled? Szerintem szép kis előtörténetet hoztál össze, vártam már mikor bukkan fel Bronte bátyja, biztosan sok vicces cseszegtetést fogunk még látni kettőtöktől. Egyébként azt tanácsolom, hogy a továbbiakban is nevezd nyominak, ha fel akarod húzni, ez biztos módszer. Menj foglalózni és játszani! El vagy fogadva.