Idegesen vágtam le a földre két órával ezelőtt a telefonom, amikor Kellint nem tudtam elérni hosszú ideig, aztán közölte, hogy nem ér rá ma este, de hát hiszen péntek van. Nem az a lényeg, hogy elmenjünk bulizni vagy kicsit kettesben legyünk, ha már van egy kis időnk, de nem. Ő nem, ő kiváltságos és inkább a tévé előtt döglik egy sörrel a kezében, mert fél, hogy bárki előtt is lebukunk a kapcsolatunkkal. Kapcsolat? Pff, nem nevezhető annak. Mielőtt még a fejem az idegtől a kétszeresére nőtt volna és felrobbantam volna el kezdtem készülődni, s elhatároztam, hogy ha kell, akkor én bizony egyedül fogok menni és jól szórakozom. Ha kell segg részegen, beszívva fogom hazavitetni magam egy tök idegen csávóval, engem már ez sem érdekel. Furcsa módon nem szoktam sokáig készülni. Felvettem egy sima, szaggatott farmert és egy csipkés, hosszú ujjú, fekete felsőt egy magas sarkúval, s az öltözékem ezzel le is tudtam. A hajam jó szokásomhoz híven behullámosítottam és a sminkem is elkészítettem, ami mindössze szemceruzából, szempillaspirálból, pirosítóból és vörös rúzsból áll. Már így is átléptem a saját határaim, mivel sosem viszem túlzásba a festéket meg annyira nem is áll jól nekem. Így is túl élesek a vonásaim, nem kell még jobban kiemelni őket.
Anyámmal elvitetem magam a klubig és a lelkére kötöm, hogy vegye fel a telefont akármikor is hívom majd hajnalban és jöjjön is értem, mivel elég messze lakunk ettől a szórakozóhelytől és részegen nem fogok bírni hazasétálni. Természetesen csak megforgatta a szemét és azt mondta ne csináljak hülyeséget, illetve ne igyak sokat. A francokat! Magamat ismerve úgysem fogom bírni megállni, ráadásul most Kellin sincs itt, hogy megakadályozzon, így leszarom a dolgokat. Első utam a táncparketten át a pulthoz vezet. Meg is taposok néhány embert, s meglökdösöm őket, ha nem akarnak elengedni. Még csak este tíz van, így nincs tumultus, s szimplán le tudok ülni a pulthoz egy barna hajú lány mellé, aki elég ismerősnek tűnik. Biztosan nem a mi iskolánkba jár, akkor tudnám, hogy ki, ám már biztosan láttam. Nem messze van tőlünk a Roundview így arra tippelek, hogy annak az intézménynek a diákseregét erősíti. - Nem akarsz inni valamit? – kérdezem tőle mindenféle köszönés nélkül, miután meggyőződtem arról, hogy egyedül van. Sosem volt abból problémám, ha idegenekkel kellett ellennem.
Már nyolc óra van és még mindig a telefonomat bámulom. Nem tudok mit kezdeni magammal egyre csak a számokat szuggerálom, mintha ettől a tevékenységtől bármi is jobb vagy könnyebb volna. Vajon még ez a száma? Vajon még tudja az enyémet? Vajon fölvenné egyáltalán? És ha fölvenné? Mégis mi a szar lenne akkor?! Lihegnék a telefonba, mint egy hülye, mert szívizomgörcsöt kapok már egy „hello”-tól is. Végső kétségbeesésemben egyszerűen kivágom a telefont az ablakon, ja drága ketyere volt, de így legalább nem kell ezen a felhívósdin gyötrődnöm. Immár egészen biztos, hogy nem nyomom meg a zöld ikont hívom fel, hiszen nincs mit nyomogatnom a hörcsögömön kívül, az meg ugyebár nem tárcsáz, maximum visít. Annak sincs semmi értelme meg a hülye telefonálásnak sem, szóval pont helyben vagyok az egész agybajommal. Fáj a fejem. Fájdalomcsillapító kell, meg alkohol és az, hogy minél távolabb legyek az otthon melegétől, mind testben, mind lélekben. Egy perccel sem gondolkodom tovább, már állok is föl és lelkesen kezdem kidobálni a ruhákat a szekrényből egészen addig míg valami megfelelően figyelemfelkeltőt és ribancosat nem találok. Valami olyat, amiről az ordít, hogy Leo kinyalhatja és rohadtul nem érdekel, hogy kontaktálunk-e még valaha ebben a redves életben. Egy dugjmeg-ruha, ami csak ápol, el egyáltalán nem takar, ez kell nekem. Mielőtt elhagynám a házat még van néhány fontos dolog, amit meg kell tennem. Tökéletes tusvonal, vérvörös rúzs és anyám lónyugtatószerű fájdalomcsillapítója, amit a bölcsességfogai miatt szed. A biztonság kedvéért utóbbiból jöhet kettő is,nehogy véletlenül jól reagáljon az alkohollal. Két órán belül kurvára nem akarok tudni magamról, remélem a muter bogyója ér valamit, a felháborító árán kívül. Az ajtó előtt tűsarkam még belemélyesztem egykori telefonom képernyőjébe, nehogy bárki menthetőnek bélyegezze és elindulok valami szétcsúszásra alkalmas helyet keresni. Fél tíz után érek a klubba, ahol még nem valami nagy a pörgés, ez pedig idegesít. Péntek van baszki, embereket akarok! Embereket, akik mindenféle különösebb indok nélkül körberajonganak. Itt meg alig van valami, ami a pasikat illeti legalábbis semmi érdemleges, amin a másodperc töredékének a tizedrészénél tovább lenne érdemes legeltetnem a szememet. Leülök a pulthoz, sört kérek és azt kezdem lomhán kortyolgatni annak reményében, hogy a félhomályban mégis megtetszik valaki,de a fejemben megint csak egyetlen ember jár. Rohadt Leo, kibaszott,idióta,faszfej Leo. Arra a baromra gondolok akkor is, mikor már üres tekintettel bámulom a hasonló állapotban leledző poharat, majd egyszercsak…kurva energikus szőke lány tűnik fel mellettem. Szimpatikusnak tűnik, mintha benne is valami furcsa erő munkálna. Hogy iszunk-e? Jó embertől kérdi, hiszen másra sem vágyom, talán még valami ütős anyagra és valakire, aki legalább egy kicsit akar, de egyenlőre a pia sem rossz. -Vodka?-teszem fel a költői kérdést egy széles vigyorral arcomon és már ki is kérem a két vodkát, a sajátomat fapofával húzom le, nem is tehetném máshogy hiszen orosz lennék vagy mi?! A lány sem fintorog a tömény alkohol hatására, ez pedig megelégedéssel tölt el. -Látom neked sincs gondod a töménnyel-nevetek fel rekedtes hangon- amúgy Kala vagyok.
Az valahogy úgy volt, hogy Desdemona Alicia Mortis elhatározta, hogy az édes pici fia, Vexare le fog szokni a narkotikumokról. Az valahogy úgy volt, hogy a srác, akinek állítólag le kellett volna szoktatnia őt ezekről, ahelyett, hogy bármit is kezdett volna ezzel, csak megfektette, aztán eltűnt az életéből egy szó nélkül, aztán baszott felvenni a telefonját, megnyitni az üzeneteit facebookon (pedig aktív volt, látta), viberen, skype-on, sőt, még snapchaten is ignorálta, mintha nem létezett volna. Vexare Reaper Mortis viszont nem volt az a fajta, aki a végletekig futkosott volna valaki után; nagyjából a tizenhetedik neki hagyott üzenet után kikapcsolta a telefonját (legalábbis azt, amelyiknek a számát megadta Neki is), aztán úgy döntött, a teljesen fölösleges önsajnálat és újabb kör videojáték helyett inkább kezd valami hasznosat életével. Furcsa dolog, igaz, hogy ezután nem szakad rá a plafon; elvégre is, amit kitalált magának péntek esti programnak korántsem hasznos, legalábbis a kis szervezetének; tekintve, hogy a sárga földig akarja inni magát, hogy másnap reggel a nevét se tudja kiejteni problémák nélkül, biztos lehet abban is, hogy másnap reggel nem lesz, aki összeszedje őt onnan, ahol éri majd a reggel. Eddig számíthatott legalább arra, hogy majd az a srác összeszedi, hazaviszi, aztán rendbe rakja, de most, hát... Lófaszt. Igen, egész biztosan azt; ezzel a gondolattal lép ki a házuk ajtaján, felhúzva bőrkabátjának ujjait; cigarettát pöccint ki a dobozból, megviseltet, filter nélkülit; a kén szaga elszáll a levegőben, ahogy elpöccinti a gyufát a bokrok közé, aztán leszegett fejjel indul el maga elé, a bristoli éjszakába.
Hosszú percek telnek el, mire eljut az első szórakozóhelyig, ahol annak idején rengeteg időt töltött; igaz, most valamivel kevesebben vannak, mint amennyire emlékezett a péntek estékről, de ez nem zavarja abban, hogy átlavírozva a táncparketten a bárpult felé vegye az irányt. Az a pár száz font, amit a szülei széfjéből lopott el (hahh, milyen jó volt neki, hogy emlékezett a kódra, meg mert hogy azok az idióták, akiket a szüleinek nevezett nem gondoltak arra, hogy lecseréljék a kódot, miután sikerült azt kifigyelnie) ott lapult a zsebében, megviselve, gyűrötten, és bőven elég lett volna neki is, sőt, rajta kívül még egy tucat másik embernek is, hogy a sárga földig igyák magukat, amennyiben tudnák, mire költsék azt el. Valami fura nagylelkűség múltán úgy is dönt, hogy miért is ne találhatna valakit, akinek finanszírozhatná az egész estéjét? Elvégre is, ha neki szar kedve van, legalább másoknak legyen jó, nem? A kicsorbult szélű poharába öntött abszintba kortyol, ahogy körülnéz, de mielőtt jobban meggondolhatná, kit vagy mit is keres, pillantása már lokalizálja is a tőle nem messze álldogáló lányokat a pultnál; ajkait halvány mosolyra húzza, ahogy ellöki magát a faltól, aminek eddig támaszkodott, és remegő kezébe fogva a poharat megkörnyékezi őket, mintha csak vadászna, aztán valahol mellettük megtámaszkodik a pulton és látszatra szórakozottan int a pultosnak. - A következő kört a hölgyeknek én állom. - És a gyűrött bankjegyet a pultra simítja, poharát a két lány felé emelve, afféle koccintásnak szánt gesztussal, mert hát... Hát. Mindegy. Legyen ennyivel szegényebb.
Tárgy: Re: Hazel&Kala&Vexare - pénteki mókázások Pént. Május 20, 2016 10:38 am
Hazel && Kala && Vexare
Teljesen szét akarom csapni magam ma este, olyan szinten, hogy mindenki megbotránkozzon, hogy ez a lány milyen undorító és részeg, s én csak mosollyal az arcomon mutassak be nekik. Igen, mielőtt bárki megkérdezné már volt ilyenre példa. Édesanyám a fejét fogva szégyenkezett, amikor meglátott és egészen reggelig szidott, amikor a hajam tartotta, hogy azt legalább ne hányjam le, ha már minden mást igen. Biztosan fogytam vagy két, három kilót azzal az ivászattal, aminek örültem, mivel nem csak a gondjaim felejtettem el, de még vékonyabb is lettem. Azt akarom, hogy ma is ez történjen, csak ne hívjam fel Kellint véletlenül az este folyamán is rángassam el a klubba, mivel hajlamos vagyok rá, s a tanár bá is ugrik rögtön, ha megkérem valamire, bármennyire is ellenkezik. Hülye módszer. A lány, akihez letelepedtem felajánlja, hogy vodkát igyunk, mire csak bólintok. Imádom a vodkát, mikor először voltam részeg is azt ittam. Sokan azt mondják, hogy a különböző ízesített vodkák nem is olyan jók, mint az igazi, de én azokért is odavagyok, sőt sokszor jobban is, mint a simáért.
Gyorsan lehúzom, a szemem sem rebben meg, nincs szükségem kísérőre, mindössze még egy körre. - Nincs hát, ha már iszok, akkor töményet, hiszen nem azért iszok, hogy ne rúgjak be – válaszolom mosolyogva. Kala. Azt mondja Kalának hívják, ami kicsit meglep, hiszen még sosem hallottam ezt a nevet. – Én pedig Hazel. Te nem Badmintonos vagy, ugye? Akkor ismernélek – vetem oda neki. A Badminton lányai nem túl kedvesek és úgy vedelnek, mint az állat, de a kép az elit leányiskoláról és módszereikről ott lebeg az emberek szeme előtt és ettől nem tudnak elvonatkoztatni. Pedig ha tudnák! Körbenézek a szórakozóhelyen, ahol temérdek ember préselődik össze. Nagy a hangzavar, aminek a tetejébe még a zenétől is dübörög a tér. Ilyenkor mindig, mikor kimegyek, zúg a fülem, s alig bírom visszanyerni a rendes hallásom. Már előre érzem, hogy most is így lesz. Egy srácot pillantok meg nem messze tőlünk, s mikorra elfordulnék már nyitja is a száját. Azt mondja fizet nekünk, aminek felettébb örülök. Arcomra hatalmas mosoly kúszik, mielőtt megszólalnék. - Az nagyon jó lenne, de mit szólnál, ha csatlakoznál hozzánk és nem csak kívülről figyelnéd az eseményeket? – kérdezem, s előre tudom a válaszát. Nincs olyan ember, aki nemet mondana két ilyen lánynak, mint én meg Kala.
Vendég
Darling, my name is
Vendég
Tárgy: Re: Hazel&Kala&Vexare - pénteki mókázások Szomb. Május 21, 2016 12:02 am
I don’t want to be right, baby ever single night.
Retek egy nap ez a mai. Itt ülök a klubban ruszki kurvának öltözve és sajnálom magam, ez valami csodálatos. Lehetnék még ennél is szánalmasabb? Kötve hiszem. Életemben nem görnyedtem még pasi miatt egy napot sem, nemhogy több, mint egy évet! Hihetetlen! Leo hülyét csinál belőlem, én állat meg hagyom aztán kesergek az egész baromság fölött. Na ezt itt fejeztem be! Büszke, önálló, D-s mellű orosz nő vagyok, nekem aztán nem kell senki, aki nem hajlandó felnyalni egész Bristolt a kegyeim visszaszerzéséért! Ez a gondola egészen lelkesít, valószínűleg emiatt nem vágok olyan fancsali pofát, mikor a szőke lány megjelenik mellettem, tulajdonképpen örülök neki, hisz jelenleg senki sem lézeng erre, akit behatóbban ismernék, az új ismeretségek meg ki tudja mikor jönnek majd jól. Egyébként is úgy vagyok vele, hogy, aki bírja a vodkát rossz ember nem lehet,vagy ez virággal volt? Rohadtul mindegy, amíg iszik velem valaki boldog vagyok. -Jó politika, máris bírlak! Mosolyom szélesebbé válik, miközben jobban megszemlélem a lányt, aki egyébként elég csinos. Lehet anyám gyógyszere miatt van, de felsejlik a fejemben, hogy lehet ezúttal a női nem egy kellemes tagjával kellene kezdenem, de ezt egyenlőr inkább nem jelzem felé. Majd ha már nagyon részeg leszek és még akkor is használhatónak tartom a kis ötletem teszek valamit az ügy érdekében, addig is hagyom érlelődni a dolgot. -A Roundviewban rontom a levegőt, valószínűleg ezért nem ismersz-válaszolok és elég megnyugtatónak találom, hogy Hazel nem olyan, mint amilyennek a badmintonos lányokat képzeltem. Aki így issza a tömény alkoholt az valószínűleg nappal sem viselkedik úgy, mint egy szenvelgő angolkisasszony, akinek sétapálcát dugtak a seggébe. Féloldalas mosollyal szemlélam a lányt, akinek meglepően szép világoskék szemei vannak, mikor egy mély hangot hallok, ez a hang pedig valami olyasmit jelent be, hogy a tulajdonosának kontójára iszunk. Lehet, hogy tévedtem, mikor azt gondoltam,ez egy szar este lesz! Felnézve egy fiúével találkozik a tekintetem, akire féloldalas mosolyt villantok. -Pazar, спасибо!-nem is tudom miért oroszul köszönöm meg, lehet hogy a vodka nacionalista érzetet keltett bennem, de jobb lenne ezt még két pohár után mérlegelni, mikor már kicsit kellemesebb állapotba kerülök, legalábbis remélem. -Komolyan, ha már ilyen gáláns vagy muszáj innod velünk valamit-csatlakozom Hazelhez, aki szintén erre bíztatja az idegen fiút, de igaza is van, hiszen egy ivópajtinál csak a kettő kedvezőbb.
TAG: Hazel és Vexare gönc Music: Major Lazer: Light it up
by 
I don’t want to be 