Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
Hyun & Alex - Bad day
------------------------------
by Kwon Hyunwoo
Csüt. Aug. 17, 2017 10:56 pm

Shadowhunters
------------------------------
by Vendég Csüt. Júl. 13, 2017 10:53 am

Secret diary
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Szomb. Május 27, 2017 11:13 am

Jerry && Adrian
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Csüt. Május 25, 2017 8:04 pm

Sorin & Jaxen
------------------------------
by Jaxen D. Ford
Hétf. Ápr. 24, 2017 6:37 pm

Hyun & Alex - Elzárás
------------------------------
by Alexander Yang
Szer. Ápr. 19, 2017 12:41 am

Silhouette FRPG
------------------------------
by Hanna Evans
Hétf. Ápr. 17, 2017 8:22 pm

Marvel-Universe Frpg
------------------------------
by Vendég Szomb. Ápr. 15, 2017 11:55 am

Princess and Alien ~ What the fuck are we doing?
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Hétf. Ápr. 10, 2017 9:35 pm

Top posters
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
Nincs
A legtöbb felhasználó (25 fő) Hétf. Ápr. 25, 2016 8:31 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Detention - Noxi & Vani

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

roundview diák


avatar

Darling, my name is
• hozzászólások :
16
• tartózkodási hely :
bristol ✖
• foglalkozás :
queen bee ✖

TémanyitásTárgy: Detention - Noxi & Vani   Pént. Dec. 30, 2016 5:42 pm



Noxi & Vani
I'm a cool girl. Ice cold, I roll my eyes at you, boy

Elkéstem, nagy ügy, nekem ez semmi, csak majdnem az első óráról maradtam le. Mit gondolnak, három perc összerakni azt, hogy így nézzek ki? Vagy mi? Talán így fekszem le aludni, a hajam tökéletes hullámokban marad az éjjel, sminkem pedig nem kenődik el, és a ruháim is tökéletesen állnak? Csak nem gondolhatják ezt, csak a sminkem olykor fél óra, és akkor nem beszéltünk arról, hogy a ruháim között kiválasztani a megfelelőt sem két perc, mert nem lehet mindent hordani mindig. Vannak bizonyos alkalmak, illetve hangulatok, amikor a rózsaszín felejtős. A mait pont nem tudtam eldönteni, csak álltam a tükör előtt és nézegettem magam elé a ruhákat, válogattam, de egyik se tetszett igazán. Mondjuk lehet az volt a gond, hogy fejben egyáltalán nem a ruhákon gondolkoztam, sokkal inkább lefoglalt az az este, amit nem tudok megmagyarázni, de azt tudom, hogyha visszagondolok, még mindig remegnek a térdeim. Nem szabad így gondolnom rá, nem szabad, hogy a gyomrom görcsbe ránduljon, amikor csak arra gondolok, hogy hozzámér, és édes ajkait érezhetem. Nem, most nem lehet, előbb kellett volna gondolkoznom, és normálisan viselkednem, nem most, hogy tudom milyen az ágyban. Néha megundorodom magamtól is, főleg, ha ilyen gondolstok jàrnak a fejemben, de az igazság az, hogy nem cdak most fordultak meg a fejemben ilyen dolgok. A múltkor is pont azon agyaltam, hogy milyen aranyos, mikor nagyon koncentrál a matekfeladatra, van, hogy nyelve hegyét is kitudja, én pedig magamról megfeledkezve bámulom csak őt egy mosollyal. Nem lenne szabad, nem kellene így gondolnom rá, de néha elvesztem a fejememet és úgy figyelem őt, mint egy szerelmes tini. Pedig nem vagyok szerelmes, nem, az lehetetlen lenni, hiszen annyi éve ismerem, nem most kellene kijönnie annak az érzésnek, amit távol akarok tudni magamtól.
Reggel pont a matektanár kapott el, hogy na akkor most én megyek a büntetésbe, ezért vagyok az egyik teremben egymagam és várok arra, hogy az imádott tanár befusson azokkal, akik még ide kerülnek. Sosem voltam még elzáráson, nem tudom hogy is működik ez, de inkább ülök hosszú órákat a teremben, minthogy besegítsek a konyhásnéniknek. Nincs bajom velük, kedvesek, meg minden, de ha nekem egy hajhálóba kell erőltetnem a hajamat valakit kiherélek. Az valami undorító találmány és tönkre is teszi lenge fürtjeimet.
A matektanár pont egészkor toppan be kíséretével, azt várom, hogy ő is, meg még jó pár diák bejöjjön, de nem, csak egy embert hoz magával, az én gyomrom pedig abban a pillanatban görcsbe rándul. Nem, nem, nem és nem. Ez nem lehet igaz, nem lehet pont ő itt velem, csak kettesben, ha a tanárt nem számítjuk. Nem voltam felkészülve arra, hogy ilyen hamar összefutok vele, egy olyan helyen, ahol talán esélyünk nyílik a beszélgetésre. Ha most nem lesz bent a tanci, akkor bizony sok alkalmunk lesz rá, mivel én nem tudok kussban megmaradni a seggemen. Az más kérdés mennyire lesz vevő rám, és arra, hogy társalognia kelljen. Egyáltalán emlékyzik az estére?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

roundview diák


avatar

Darling, my name is
• hozzászólások :
12

TémanyitásTárgy: Re: Detention - Noxi & Vani   Pént. Dec. 30, 2016 6:32 pm



Vani & Noxi
i heard you're good in algebra
can you please subtitute my "x" without asking "y"?

A tanár után lépkedtem nyugodtan a folyosón, ahol senki sem volt rajtunk kívül. Matekóralógás gyanánt kapott el, a gyanúja pedig teljesen igaz volt, nem is tagadtam, de nem önszántamból lógtam, a forgalom volt ellenemre. Az persze nem mentség, ilyenkor megkapom, hogy időben el kellene indulnom, pedig én mindig kalkulálom az indulásom, most sem lett volna gond, ha minden a terveim szerint ment volna, másodpercpontosságra beértem volna, de nem, az életnek bele kellett köpnie a levesembe. Ezért a kedves matektanárom elzárásra bocsájtott, éppenséggel oda is vezet, ami nem lesz ellenemre, többször megfordultam már itt. A tanárok kedvelnek engem, de a szabályok elől nem húznak ki, amit el sem várok, ha késtem, hát késtem, büntetés, mit bánom én. A tanár amúgy sem szokott bent lenni, általában egyedül tengetem el itt az időm, ahogy most is tervezem, más nem kerül ilyesféle helyre, inkább választják a konyhai segédkezést, ami nincs ínyemre. Szeretek egyedül lenni, világmegváltó dolgokon törni a fejem, és csak ellenni önmagammal, és a falaimmal, amiket magam köré építettem.
Jól ismertem a termet, így be sem kellett mutatni, könnyedén libbentem be a terembe, hátizsákom pántjait fogva, le ne csússzanak vállaimról, de földbe gyökereznek lábaim, amint az ismerős eperszőke tincsek megütik tekintetemet. Nem látszik rajtam a lepettség, inkább a magyarázó oktatótanár felé fordítottam fejem, szemüvegem mögül rá pislogtam, de rohadt kínosan éreztem magam. A tanár idegesen lesöpri fejemről a sapkát, amit kiveszek a kezéből, mikor pedig a lány melletti helyhez indulok, lazán visszahelyeztem fejemre. Csak azért Vani mellé ültem, mert oda intettek, legszívesebben a sarokba ülnék, a tőle legtávolabbra lévőre. Még mindig hallom nyögéseit fejemben, még mindig ugyanúgy érzem puha ajkainak mézédes alkoholos ízét, de próbáltam feledni, tudom, hogy neki semmiség volt.
- Szia Vani - biccentettem felé, mikor lehuppantam a székre, ujjaimmal idegesen dobolva az asztalon, de ezt betudhatjuk annak is, hogy nem akarok büntetésben lenni. - Hát te? - vontam fel kérdőn szemöldökeim, sosem beszéltem vele úgy igazán, de most valamiért meg mertem szólítani azok után, hogy mik történtek. A tanár ránk nézett, csöndre intett minket és kilépett a teremből, becsukva az ajtót, én pedig csak lopva sandítottam álmaim nőjére, aki itt volt, ráadásul csak velem.


 Rolling Eyes  szíív    || dangerous love
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

roundview diák


avatar

Darling, my name is
• hozzászólások :
16
• tartózkodási hely :
bristol ✖
• foglalkozás :
queen bee ✖

TémanyitásTárgy: Re: Detention - Noxi & Vani   Pént. Dec. 30, 2016 9:49 pm



Noxi & Vani
I'm a cool girl. Ice cold, I roll my eyes at you, boy

Ha tudom, hogy itt fogok kikötni, akkor is ennyi szórakozok a hajammal, viszont akkor be sem jövök ma, vagy csak a harmadik óra környékén, reggel még igazolást is tudtam volna szerezni, de nem, én jó diák akartam lenni, hogy bejövök, a késést pedig el kellene nézni. Van jobb doglom is, mint a délutánom hatalmas részét, egy teremben tölteni, vagy valakivel mással és a tanárral, vagy a tanár nélkül, esetleg tök egyedül. Nem tudom mi a fenét kezdek magammal, ha itt egyedül maradok, bár, elég valószínű, hogy akkor fogom a kis cuccaimat, és elmegyek innen, sok mindent nem tud tenni a tanár, maximum megint idehoz, vagy beír. Nem zavarna egyik sem, ha beír, hazaviszem, anyám pedig körberöhög, majd elkezdi mesélni, hogy ő hány elzárásról lógott el, vagy épp miket csinált a bent lévő diákokkal, esetleg a tanárral. Ha apámnak mutatom meg, pont ugyanez lesz a válasz, a két nimfomániás még a gimiben egymásra talált, azóta voltak félrelépések, de a mai napig együtt vannak, ami csak jelenthet valamit. Mondjuk fogalmam sincs, hogy jutottak el idáig, a néha összefekszünk, és dugunk dolog, nem hiszem, hogy át tud alakulni szerelmemmé, aztán lehet csak a jó szex, meg én tartom össze őket. Szuper, jól hangzik.
Pont olyan jól, ahogy az is, mikor a tanár megjelenik, és nem egymaga, hanem egyetlen diákkal, aki nem más, mint Noxi... Mit vétettem és a Sors és a karmám ellen, hogy már most megkapom pont őt?! Nem lenne vele bajom igazából, ha arról nem lenne szó, hogy mi volt köztünk azon a bulin. Míg mindig hallom a szuszogását, ahogy alszik, és a nyögéseit, mikor felettem mozgott. Az ízére még most is emlékszem, és minden rezdülésére testének, ahogy nekem nyomódott merevedése a nadrágon keresztül, és... Oh, bassza meg, nem szabad erre gondolnom, ha csak rágondolok érzem, hogy testemet elönti a forróság, amit nem akarok. Egy, az iskolában vagyunk, nem erre van, kettő, nem is biztos, hogy ő emlékszik arra az estére, három, mi a francot akarok tőle? Eddig utáltam, most meg vágyok rá, de nem csak a testére, megakarom ismerni, és helyrehozni, hogy seggfej voltam vele. Miért?
- Szia Noxi! - egy mosolyt megengedek magamnak, abból még baj nekem lehet, vagyis nagyon remélem, hogy nem lesz belőle baj, viszont, mikor válaszolnék kérdésére a tanár csendre itt mindkettőnket. Egy pillanatra még meg is örülök neki, hogy nem kell majd vele társalognom attól függetlenül, hogy mellém ültette a tanár, de aztán kimegy. Ne már, ne csinálják ezt velem. - Lekéstem a matekórát, túl sokat szórakoztam a ruhámmal - vallom be, hiszen minek hazudjak, ez így történt, a sminkem és a hajam bőven meglett volna, csak ez a fránya időjárás, emiatt nem voltam biztos a szoknyában, aztán tessék, csak abban jöttem el. - Te? Sokszor jutsz ide? - kérdezek rá, nem tudom miért, nem akartam vele beszélgetni, most meg azt veszem észre, hogy a padban felé fordulok teljes testtel, a lábaim is felé fordulnak, ezzel kifejezve, hogy csak rá figyelek, bár másra nem is nagyon lehetne.




A hozzászólást Vainness E. Hurley összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Dec. 31, 2016 1:06 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

roundview diák


avatar

Darling, my name is
• hozzászólások :
12

TémanyitásTárgy: Re: Detention - Noxi & Vani   Pént. Dec. 30, 2016 10:35 pm



Vani & Noxi
i heard you're good in algebra
can you please subtitute my "x" without asking "y"?

Sosem voltam egy mintagyerek, a magam feje után mentem, de mindig nekem lett végül igazam, mert racionális tényekre alapuló gondolataim többre mennek, mint az önkényes hisztériára alapuló felesleges dolgok, amik vezérlik az embert, hogy márpedig ő akkor is felsőbbrendű, mint a másik, ezért igaza van. Ezért is kerülök folyamatosan ide, ebbe a terembe, mivel a ráció úgy tűnik elég relatív fogalom, annyira relatív, mint maga a relativitás lehet relatív, s ezt még sorolhatnám. Egyszóval, a tanár véleménye a forgalmi dugókról nem egyezett meg az enyémmel, ő engem hibáztatott, én a karambolozókat, akik miatt torlódás volt. Persze lenyeltem, semmit sem ér nekem az a pár óra egyedül egy teremben, sok időt töltöttem már itt, elütöttem az időt ügyesen.
Arra viszont nem számítottam, hogy társaságom lesz, ráadásul az a lány, akiért odáig voltam sokáig, aki megalázott, elvette az önbizalmam és minden szociális életem, aki kinevetett mindenért, aki csak pokollá tette az életem, én annak ellenére akartam őt, egy bizonyos ideig. Utána megálltam a hajkurászással, kedves közeledéseimmel, mert nem tolakodtam sosem, sokszor csak odamentem megkérdezni, milyen napja van, és a barátnőivel hangosan kiröhögtek, hogy miért beszél egy olyan ember, mint én egy olyannal, mint ő. Persze, voltak barátaim, de barátnőm még nem, én Vanit akartam annak, de ő esélyt sem adott, amit megelégeltem. Aztán, miután nem mutattam felé érdeklődést, furcsa módon pont ő talált rám ittasan, és ágyba csalogatott, bár nem mintha annyira ellenkeztem volna. Csak az a különbség, nekem ez fontos volt, mert első alkalom, neki pedig egy a sok közül.
- Megérhette a sok szenvedést, ha most senki sem láthatja rajtam kívül - sóhajtottam egy aprót, halkat, nem értem ezt a logikát, bajba kerülni egy szoknya miatt? Mindegy, meg sem próbálom már őt megérteni, nem is szeretnék vele beszélni annyira, mert ahogy hangját hallom, párhuzamosan hallom mellé, ahogy alattam nyög, és ez rohadtul nem jó, főleg nem itt, még otthon a zuhany alatt egészen okés, vagy lefekvés előtt, de itt nem. - Én sokszor - sóhajtottam, mielőtt elmondtam volna, ma miért vagyok itt, nem hazudok neki, tényleg rengeteg időt vagyok itt, ez már szinte a második otthonom. - Reggel forgalom volt, és csak az utolsó pár percre tudtam beesni, egymásba - itt volt az a pont, mikor lekaptam róla a tekintetem, és a doboló ujjaimat figyeltem gyors, de mély lélegzetvételem mellett. - ütközött két autó, torlódás volt - mondtam el neki késésem rövid történetét, én nem fordulok felé, elég ellenszenvesnek tűnhetek, de nem vagyok az, csak nem tudom miről beszélhetnék vele, így bevetem a legegyszerűbb módszert, a táskámból előkapom a kis bársonykendőmet, és levéve szemüvegem elkezdem a lencsét tisztogatni, így tuti nem kell az arcára néznem. - Milyen koszos lett - még morgolódok is, ahogy nem hagyom abba. - Milyen napod volt amúgy? - talán túl feltűnően is, de arrébb rúgtam magam a székemmel, nagyon, de nagyon nem akartam most vele lenni, de ignorálni sem tudom, nem kaphatom elő a telefonom és tehetek úgy, mintha nem is létezne. Ahhoz most túl... Nem tudom micsoda. Fontos személyiség.


 Rolling Eyes  szíív    || dangerous love
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

roundview diák


avatar

Darling, my name is
• hozzászólások :
16
• tartózkodási hely :
bristol ✖
• foglalkozás :
queen bee ✖

TémanyitásTárgy: Re: Detention - Noxi & Vani   Szomb. Dec. 31, 2016 12:13 am



Noxi & Vani
I'm a cool girl. Ice cold, I roll my eyes at you, boy

Én és az elzárás, nem vagyunk túl jóban, sőt, még sose jutottam ide, viszont most az egyszer össze kell szednem magam, és úgymond elvinni a hátamon a bajt, amit okoztam. A fene vigye el, hogy nem tudok időben dönteni arról, hogy mi a szart vegyek fel, úgyis olyan ruháim vannak, amik jók, és mindegyik jól áll rajtam, tényleg nem ezzel van a baj, csak azzal, hogy nem mindegyik illik a hangulatomhoz, vagy az időjáráshoz. Esetleg nem vagyok abban biztos, hogy senki se venne a szájára benne, ilyen a cicás harisnyám, annyiszor akartam már felvenni, de nem hiszem, hogy illene az én stílusomhoz, amit itt az iskolában képviselek. Így csak otthon mutogatom anyámnak, aki minden alkalommal közli, hoyg ezt nem neki kellene látnia, hanem valamelyik pasinak, de ezt is elvetem. Nem fekszem össze akárkivel, ez az egyik, a másik pedig, hogy egyik sem olyan fajta aki nem szólná meg, vagy tenne megjegyzést a harisnyára, így kihagyom.
Társaságom meglep, nem bánt, csak kicsit kellemetlenül érint, mégis le kell nyelnem ezt a békát, eléggé össze leszünk zárva néhány órára, hiszen nem fognak elengedni csak úgy, amíg nem nem bűnhődünk. Úgy érzem magam, mint Bart a Simpson családban, csak nekem nem a táblára kell írogatnom a csengetésig, hanem vagy csendben kell lennem, vagy társalognom Noxi-van, pont vele, akivel nem akartam mostanában. Na nem mintha eddig olyan borzasztóan sokat társalogtunk volna.
- És mi van, ha pont miattad vettem fel ezt a szoknyát, és nem a feketét? - persze ez nem igaz, bár a lelke mélyén remélte, hogy ma még bele fog futni, lehet ezért is tartott olyan rohadt sokáig, hogy elkészüljön, aztán tessék, a Sors, pont úgy csinálta, hogy egy helyen kelljen lenniük jó ideig. Egyszerre utálom azt akai alakítja életünk szálait, és áldom is, hiszen beszélnünk kellett, de nem most, nem itt, mégis tökéletes hely, csak ketten vagyunk, jobb, mint egy szobában, ahol ágy van, amin elfeküdhetünk, egymás ajkainak esve, és... Nem basszus! Erre most nem gondolhatok, nagyon nem lenne jó ötlet, iskolában vagyunk, elzáráson, a tanár bármikor bejöhet, és ránk nézhet, hogy még itt vagyunk-e. Történetét várom, bár egészen meglep, hogy ő sokszor van itt, nem azért, mert nem nézem ki belőle, csak elég okosnak tűnt, azok meg nem szoktak elzárásokon kikötni, általában szabályokat nem szegnek, története pedig megerősít abban, hogy önhibáján kívül jutott ide. Mondanám, hoyg sajnálom szegényt, mert tényleg, hiszen ez nem az ő hibája volt, de annyira mégsem zavar, hogy nem ért be időben, bár a tanárokat nem érdekli a torlódás, az se, ha a busz robban le veled, és kapsz valami papírkát róla, hogy ez és ez volt a gond. Seggfejek, mindannyian, nem érdekli őket semmi. - Voltak sérültek? - lehet nem is tudja, vagy értelemszerűen voltak, de mindegy is, már feltettem az idióta kérdésem, amivel igazából csak a beszélgetést akarom életben tartani. - Néha elég idióták tudnak lenni a sofőrök, és a tanárok is, hogy ezt nem fogadják el indoknak - vonok vállat, nem tudom mi a francért akarok vele beszélgetni, el kellene foglalnom magamat valamivel, amihez nincs hozzá köze, van nálam telefon, füles, még egy könyv is, bármit kezdhetnék magammal, de egyszerűen nem, a ő figyelmét akarom felkelteni, szinte úgy, ahogy ő csinálta, de tőle, így visszatekintve aranyosnak tűnik. Figyelem, ahogy a szemüvegét kezdi takarítani, és ezt a pillanatot találom annak, hogy egy kicsit visszaforduljak a pad felé, egyik lábamat keresztbe teszem a másikon, és úgy könyökölök föl az asztalra. Nem túl nőies, és nem is illendő, de mivel nem egy étteremben vagyunk, így csak nem olyan nagy pofátlanság. - Unalmas... Minden nap ugyanolyan szinte, csak eddig nem kaptam büntetést - húzom el a számat, nem is értem miért mondom ezt neki, ezzel bevallottam, hogy minden napom unalmas, amit nem kellett volna az orrára kötnöm, de már késő. - Neked? - kíváncsiskodom, érezzem magam bármilyen kényelmetlenül is a helyzet miatt, ami akkor este kialakult. Persze érzem rajta, hogy annyira nagyon nem akar a közelemben lenni, hiszen kicsit messzebb van, a székkel arrébb ment, ezért sem fordulok felé teljes testtel, csak a fejemet fordítom felé.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

roundview diák


avatar

Darling, my name is
• hozzászólások :
12

TémanyitásTárgy: Re: Detention - Noxi & Vani   Szomb. Dec. 31, 2016 5:00 pm



Vani & Noxi
i heard you're good in algebra
can you please subtitute my "x" without asking "y"?

Nem bánom, hogy vele vagyok büntetésben, mármint de, akkor nem bánnám, ha itt lenne még velünk valaki, mert akkor nem tudnánk egymásra koncentrálni teljesen, így pedig másra sem tudok, csak arra, mennyire szép ma is, bár nem hittem volna, hogy annyit szenved a készülődéssel, hogy itt köt ki amiatt, hogy így nézzen ki. Sajnos nem volt szerencsém az éjszaka után mellette ébredni, mert lelépett, de nem hibáztatom annyira, mindig is gyűlölt, sokkba kerülhetett és menekült. Én nem ezt tettem volna, igaz, én is hagytam volna tovább aludni, de sejtem ő is másnapos volt, így vittem volna neki reggelit, meg vizet, aztán kávét. De erre nem volt lehetőségem, mert neki biztosan egy éjszakás kaland voltam, lehet azt sem tudja, hogy én voltam vele.
- Akkor azt mondanám, hogy a fekete jobban tetszene - pillantgattam a szoknyájára, nagyon csinos benne, de nem tudom, lehet a fekete jobban állna neki, mint ez, mivel nem látom, így csak feltételezem, az a szín menne is az öltözékéhez, meg kifinomultabbnak nézne ki. Bár, mindig, mindenhogy tetszett nekem, akár felfogva, akár leengedve hordta tincseit, vagy fonásban, félig felfogva, tényleg bárhogy tökéletes a markáns arcvonásaihoz, amit nem lehet összehasonlítani senkiével. Ha meglátom, nem jut senki más eszembe, akire hasonlítana, ő Vani, és egyedi. Talán ezért olyan nehéz kiverni a fejemből, mindig ilyen lányra vágytam, csak szebb személyiséggel. Nem tudom ő valóban ilyen-e, vagy a társadalmi ranglétra miatt csinálja ezt, egy biztos, nekem ilyen perszóna nem kellene, aki megaláz, vagy követeli, hogy megváltozzak a barátai méregető szemei miatt. De nem tudom ő milyen, szeretném kideríteni. - Ha zúzódásokat annak veszünk, akkor voltak. Sülhetett volna el szerencsétlenebbül is - ez nyugtat, mert az autóbalesetek elég kegyetlen kimenetelűek szoktak lenni, halálok, vagy kerekesszékben tölti az ember a hátralevő életét, ezért örülök nekik, hogy nem lett bajuk, még akkor is, ha miattuk most itt kell lennem, mert zabpelyhes dobozból szerezték a jogosítványukat. - Ez a tanár ilyen, szokd meg. Az sem érdekelte volna, ha én vagyok az egyik karambolozó, akkor is érjek be a matekra. Pedig szinte én tartom az órát helyette - forgatom meg szemeimet, tényleg én szoktam néha kijavítani, ha például a matematikatörténelemben hibázik, vagy egy matematikus nevét rosszul mondja.  Ezért is szokott inkább elhallgattatni, és adni nehezebb feladatokat, amik kicsit fejtörősek, de elvagyok velük csendben, és megoldom mindent odafigyelve, többször leellenőrizve. A tanár értékeli, hogy ennyit tudok, én pedig csak a jövőmet alapozom az iskolával, ezért jeleskedem benne, akik pedig ma megaláznak, pár év múlva főnöknek fognak hívni.
Örömmel érdeklődtem arról, milyen a napja, de ez a közelség kikészít, nem akarok annyira közel lenni, azért rúgtam el magam, halkan terveztem, de eléggé csattogósra sikeredett, de már mindegy, megtettem, túl erős célzás, de ez van.
- Miért nem viszel valami újat a napokba? Mondjuk kedvesebbnek lenni azokkal, akik csak szeretnének megismerni? - vonom fel szemöldökeim, és ez kikívánkozott, ha már ketten vagyunk, szeretném jobb belátásra bírni, nem csak velem kapcsolatban, hanem úgy minden olyannal, aki nem tartozik a suli felső "tízezrébe". Sokan próbálkoznak Vaninál, tudom, de vannak olyanok, akiket kegyetlenebbül megalázva utasított el, mint engem valaha. Nem szeretem bántani az embereket, és látni sem, ahogy bántják őket. - Te azt érted, hogy itt mindenkinek vannak érzései? Te pedig gond nélkül átgázolsz rajtuk? Tudod, Vani, lehet kívül gyönyörű vagy, de belül rothadsz. És sejtem, hogy se te, sem a többi ribanc barátnőd nem ilyenek lennétek, de kell a megfélemlítés a népszerűség tartása miatt. Te azt hiszed mindenki szerelmes beléd, de nem, mindenkinek az tetszik, ahogy riszálod a feneked a kis szoknyáidba, és ennyi, de a legmélyebb kútba lökne mindenki. Sosem tudhatod kinek van otthon gondja, például az apukája veri, vagy éppenséggel meghalt az édesanyja, és jól esne beszélgetni valakivel, te vagy a közelben, csak köszön neked, és porig alázod basszus. Gondolkozz el ezen, ha izgalmasabb napokat akarsz, tudod, több ember lesz körülötted, ha javítasz stílusodon, mert ez nem menő, ez gáz - írtam körbe most random az egész lányt, és nem magamról beszéltem, amúgy is építőjellegű kritikát mondtam most, nem bántani akartam, csak talán észhez téríteni, de csak a saját kedvem rontottam el ezzel. Azért, mert eszembe jutott, mekkora egy hárpia, én pedig mennyire bele vagyok zúgva így is, pedig szerezhetnék egy sokkal kedvesebb és aranyosabb lányt, igaz szebbet nem, de nem kell a szép külső ronda bensővel. - Az én napjaim változatosak - vonok vállat, nem részletezem, felesleges, amúgy is fel fog háborodni lehet a jellemleírásomon, de nem baj, jól esett kimondani, hiszen az igazat mondtam, mindenki utálja az egész csapatát.


 Rolling Eyes  szíív    || dangerous love
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

roundview diák


avatar

Darling, my name is
• hozzászólások :
16
• tartózkodási hely :
bristol ✖
• foglalkozás :
queen bee ✖

TémanyitásTárgy: Re: Detention - Noxi & Vani   Vas. Jan. 01, 2017 6:04 am



Noxi & Vani
I'm a cool girl. Ice cold, I roll my eyes at you, boy

Nem értem magam, egyáltalán nem, hiszen nem tudom miért akarok vele társalogni, miért foglalkoztat a jelenléte, és az, amit azzal sugároz felém, hogy rám pillant. Van valami a tekintetében, amit nem tudok hova tenni, nem érten, annyira furcsa, de mégis jól szokott esni. Eddig mikor ő nézett engem mindig éreztem a tekintetét, megborzongtam olyankor és kellemes melegség járta át a testem, de most... Valami más lett nagyon, de nem tudom megfogalmazni, hogy mi és miért. Oké, valószínűleg az, hogy lefeküdtem vele, én kezdeményeztem, tudom, erre emlékszem, de arra nem, hogy miért támadtam le ajkait. Az ital merész tettekre sarkallja az embert, velem is ezt tette, a kérdés csak az, hogy ő mit gondol erről. Tudni akarom, azt pedig nem tudhatom meg úgy, hogy nem beszélek vele, így most ez egy jó alkalom, senki sehol, csak mi ketten, nincsenek itt a barátnőim, hogy szarba kelljen vennem őt, bár a kell dolog kicsit erős túlzás, nem kell, csak én érzem úgy. Sajnos igen, ha a lányokkal vagyok mindig kicsit ferdül a személyiségem, sokkal érdektelenebbé válnak az emberek, az érzéseik számomra a kukába mennek, és nem érdekel, hogy fáj-e nekik a viselkedésem. Szemét vagyok, tudom magamról, de mindig úgy voltam vele, hogy akinek nem tetszik, az mehet ahova akar. Mennek is.
- Hát, akkor legközelebb a feketét veszem fel - vonom meg a vállaimat egy mosollyal az arcomon, de már megint csak nem értem magamat. Eddig szerencsétlent kutyába se vettem, vagyis vettem én, csak nem úgy, hogy tudjon róla, sose mutattam felé érdeklődést, nem akartam, hogy tudja, pedig imponált nekem azzal, hogy annyiszor próbálkozott, én meg mindig lelomboztam. Láttam a szemében, hogy egyre inkább rombolom le őt, de már késő volt egy idő után, nem mondhattam, hogy bocs, a barátnőim miatt vagyok szemét veled, de ha nem lesznek ott, majd cukin mosolygok rád. Nem ez nem lett volna szép, de az sem szép, ahogy bántam vele, de még mindig kedvesebben küldtem el, mint egyeseket. Ők nem érdekeltek egy fikarcnyit sem, de Noxi... Ő más, ő érdekelt, és érdekel is, de ezt nem szabad megtudnia. Ha nem ülne itt velem szemben, és kiderülne, hogy nincs bent, mert karambol volt az utcán, biztosan felkeresnék valakit, hogy tudakolja meg jól van-e. - Na, akkor ez egész szerencsés volt, ahhoz képest, ami lehetett volna - persze nem szerencse egy baleset, senkinek sem az, de mégis jobban sült el, ahhoz képest ami lehetett volna. Halálos áldozatok is lehettek volna, de szerencsére nem lettek, ami jó, és valamilyen szinten az is, hogy most emiatt tudunk beszélgetni, legyen akármilyen szar is a légkör, nem árt egy kis beszélgetés, sőt a mi helyzetünket nézve igazán fontos is. - Lehet pont azért büntetne, mert nem lenne matekóra nélküled - vetem fel az ötletet, hiszen igaza van, tényleg ő az, aki a matekórákat tartja, a tanár sokat hibázik, még én nekem is fel szokott tűnni, de én nem teszem szóvá, míg Noxi igen. De ez nem baj, ha ő nem lenne minden képletet hibásan tanultunk volna meg, vagy legalábbid hibásan mondta volna el a tanár és sokaknak le sem esett volna, hogy az nagyon nem úgy van, valamit nagyon szarul mond. Mondjuk én jókat mosolygok olykor, hogy mennyire tud vitatkozni a tanár Noxival, nem szokott neki tetszeni, hogy jobban tudja az anyagot, mint ő, de hát ennyit és egy diplona, kitörölheti vele a hátsóját a drága tanár.
Valamilyen szinten megértem, hogy elhúzódik a székkel, na de basszameg csinálhatta volna halkabban is, hogy ne vegyem észre, mert ez most kicsit szarul esik. Nem az, hogy távolságot akar tartani, én sem akarok belemászni az arcába, de ez azért mégsem túl szép húzás. Nem láthatja rajtam, hogy esett, mert arcomról szinte semmi érzelem nem olvasható le, sose, általában közömbösen, vagy lenézően nézek, de még a barátnőinre is.
- A kedves embereket könnyen kihasználják, nem akarok a kihasznált lenni, úgyhogy ezt kihagynám, köszike - anyám egész életemben azt erőltette belém, hogy sose hagyjam senkinek, hogy kihasználjon, használjam ki én az embereket, és akkor minden jó lesz. De nem, hazudott, neki lehet, hogy bevállt ez, de most itt van negyven évesen, barátok nélkül, csak apám van neki, akivel a szexen kívül nem nagyon van kapcsolata. Én azt hittem ő jó példa, akire felnézhetek, és akihez igazodhatok, de rájöttem, hogy ezt elbasztam. Ha olyan akarnék lenni, mint ő valami olyan egyetemre mennék, ahol lányklub van, és bevesznek oda, ahol csak a hajakról és a körmökről beszélnek, de én nem akarok ilyen lenni, sosem akartan, csak megfelelési kényszerem van anyám irányába, és egész jól megvagyok ezzel a életformával jelenleg. Viszont Noxi szavai keserű ízt hagynak a számban, sosem gondoltan ebbe bele igazán, nem hittem volna, hogy valaha valakinek úgymond lesz mersze ahhoz, hogy felnyissa a szememet és elmondja mekkora szemét picsa vagyok. Tudom ezt magamról, de visszahallani tőle rosszabb. Nagyot nyelek, hogy összeszedhessem magam, fel kellene háborodnom, tudom, hogy hisztiznem kellene, hiszen mégis mi a faszt képzel magáról, hogy ilyeneket mond. De nem tehetem ezt, a lányok elvárnák, de nem teszem, mert igaza van, és joga is, hiszen vele sem voltam jó soha. Ő mégse vádol, vagy lebasz, nem szid, és nem is utálkozik, csak elmondja a véleményét, én pedig nem tudok min felháborodni, csak csodálom, hogy úgy mondta el, mintha semmi rosszat nem akart volna közölni ezzel. Az utolsó kis mondatára, hogy milyenek a napjai nem reagálok, sőt, most még semmire sem, csak újra felé fordulok, és lábaimmal észrevétlenül körülfonom a szék lábát, majd egy erősebb húzással közelebb rántom magamhoz. Elég közel van ahhoz, hogy egyik térdére támaszkodjak és úgy keltsem fel a figyelmét, ha a magamhoz rángatás nem lett volna elég. - Na idefigyel, eddig senkinek sem volt bátorsága ahhoz, hogy ilyeneket mondjon nekem, el se tűrném senkitől, de most akkor tisztázzuk. Egy: nem hiszem, hogy mindenki szerelmes lenne belém, kiszaladnék a világból, ha úgy lenne. Kettő: tudom, hogy vannak érzéseik, és én a többiekhet képest kedvesebben utasítok el mindenkit, nem igaz? Három:  ők ha más környezetben lennének se változnának meg, nem tudnának elbeszélgetni veled annyira sem, mint én. - mosolygok rá, kedvesen, nem akarom megbántani, nem is mondok semmit olyat, sőt inkább meg is dicsérem, hogy úgymond belém állt azzal amit mondott. Haragudhatnék rá, de nincs miért, én legalábbis nem tudok erre okot, egyet sem, ebben a pillanatban.
Nem tudom így mit mondhatnék ezek után, ezért megemelem a lábaimat egyszerre, és nem külön, akkor igazából pont terpeszt tennék neki, amit nem hiszem, hogy akarna. Én legalábbis nem akarom, nem vagyok egy könnyűvérű nőcske, akkor sem, ha annak mutatom magam. Felrakom a tappancsaim a padra, és hátradőlök, ahogy kényelembe helyezem magam, nem szeretem az iskolai padokat, és a székeket, utálom, hogy olyan kényelmetlenek, és nem lehet rajtuk rendesen elhelyezkedni, mégis megpróbálkozom vele.



_________________

I am tired of this place I hope people change I need time to replace what
I gave away
And my hopes, they are high, I must keep them small
Though I try to resist I still want it all
only dools fall for you, only fools fall





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

roundview diák


avatar

Darling, my name is
• hozzászólások :
12

TémanyitásTárgy: Re: Detention - Noxi & Vani   Kedd Jan. 03, 2017 6:18 pm



Vani & Noxi
i heard you're good in algebra
can you please subtitute my "x" without asking "y"?

Nem azt mondom, hogy nem áll jól neki ez a sötétlila színű szoknya, mert észvesztően csinos benne, mindig is tudta hogyan kell öltözködni, de a fekete lehet jobban kiemelné vékonyka derekát, és formás fenekét. Hazudnék, ha azt mondanám, nem szoktam méregetni, mert tényleg nagyon szép lány, az arca is, a teste is, és jó ránézni. Nem tudom, hogy szerencsémre vagy sem, de sikerült megtapasztalnom közelebbről is milyen, és érinteni is jó, nem csak nézegetni. Végül is, ami szemrevaló az szemrevaló, ennyi.
- Hízelgő lenne, ha a kedvemért felvennéd - mosolyodtam el egy röpke pillanatra, majd rápillantottam, de valójában nekem mindegy mit ölt magára, nem a stílusa fog zavarni, vagy az öltözködése, ameddig nem dobja ki melleit, amit nem szokott, vagyis nem láttam még, pedig vannak neki, hűha. Azok is nagyon szépek, nem tudom kiverni a fejemből az emléket, milyen volt azokat is megfogni, és milyen sóhajokat hallatott, mikor megtettem. Nem élénken, de nagyjából emlékszem az éjszakánkra, és megmondom őszintén, nem ilyennek képzeltem az első alkalmam. Bár ezt inkább a lányok szokták tervezgetni, én nem terveztem, de azt tudom, nem egy buliban akartam részegen. Azt sem tudom hogyan teljesítettem, sokszor olvastam, hogy a nők legtöbbször csak megjátsszák, hogy élvezik, közben meg sehol semmi, így fogalmam sincs, Vani vajon hogyan értékelte a teljesítményem. - Így van, nem volt nagyobb gond - bólintottam egyetértően, a baleset sülhetett volna rosszabbul is, haláleset, kerekesszék, bénulás, minden olyan, amit nem érdemel senki egy rohadt autó miatt. Ezért kellene inkább jobban megválogatni, kiknek adunk jogosítványt, mert túl sok beszámíthatatlan sofőr van jelenleg is, akik bármelyik percben életet olthatnak ki figyelmetlenségük miatt. - De ha összekeveri a szezont a fazonnal, ki kell javítanom - védtem magam, tényleg rengetegszer szólok közbe, hogy ez nem érthető, ez nem pontosan így van, és erre az egyenletre van sokkal egyszerűbb megoldási mód is, minek tanítja a nehezebbet, amikor van könnyebb. A tanár ilyenkor majd felrobban, én pedig csak vállat vonok, annyira nem érdekel, mert én tudom az anyagot, viszont akkor ne panaszkodjon mennyien buknak meg, és mennyien nem tudják letenni az érettségit. Nem okoskodom olyankor, nem vágok fel az eszemmel, tudom, hogy ott van, de nem dobom ki a kirakatba, nem emelem magamat a többi ember felé, csupán segíteni szeretnék azoknak, akiknek nehezebben megy, mint nekem. Ezért is világosítom fel a tanárt a könnyebbik módszerről, vagy javítom ki, mert rosszul mondott valamit, pontatlanul. Olykor, mikor tanárosdit játszom, néha Vanira pillantok, mégis mit szól ehhez, de rajta is inkább az mutatkozik, a tanár mekkora gyökér, szóval ebben egy véleményen vagyunk.
Alapvetően nem lenne gondom a lánnyal, csupán a néhai szóbéli és hangnemi megnyilvánulásai nem tetszenek, hogy nem tudja féken tartani a nyelvét, és emberek önbizalmát rombolja le csupán két szóval. Ezt a szemére is vetettem, miután eltávolodtam tőle. Nem akarom, hogy közöm legyen egy ilyen nőhöz, mint hozzá, de már van, régebben is mindig azt reméltem, én meg tudom változtatni, de kezdem azt hinni, ezt az elbaszott személyiséget a jó Isten sem tudná jobbá tenni.
- Gratulálok, öntelt picsa - szökött ki, de csak halkan, ő nem nagyon hallhatta, még én is aligha hallottam a saját hangom. Sokszor ejtek el hozzá ilyen megjegyzéseket, mert nem bírom már magamban tartani, kikívánkozik, de nem akarom megsérteni, nem alacsonyodom le az ő efféle szintjére. Inkább csak pusmogok magamnak pár ilyen jelzőt, és rögtön lenyugszom. Kedvelem őt, de ingázik egy rendes, és egy elviselhetetlen síkon, és egyik pillanatban felhúz, másikban pedig jól érzem magam vele. Rohadtul idegesítő, nem tudom megérteni őt.
Amikor hirtelen visszahúz lábával, meglepődök, erre a lépésre nem számítottam, el is kerekednek szemeim, ahogy megérzem a rántódást, nem is tudom hirtelen mit reagáljak. Épp szóra nyitnám a szám, majd kezét érzem térdemen, és önkéntelenül odateszem a sajátomat is, először azzal a céllal, hogy most rögtön eltávolítom az aurámból a nem kívánatos személyt, de inkább kézfején pihentettem tenyerem, nem tettem semmit, csak egy helyben hallgattam szavait, amik nem is voltak olyan rosszak, pedig biztos voltam benne, hogy le fog cseszni.
Köpni-nyelni nem tudtam attól, amiket mondott, így inkább nem is válaszoltam, fogalmam sem volt mit mondhatnék erre. Csak néztem arcát, majd lesütöttem tekintetem, és a padlót bámultam, nem is tudom mit éreztem, egyszerre utáltam őt és kedveltem, ami jobban összezavart, mint bármi. Elém kerülő lábára pillantottam, hosszú pillanatok múlva, amíg gondolatok cikáztak a fejemben megemeltem kezem, és lábszárára helyeztem, végigsimítva rajta, majd megállva a mozgással, de nem elvéve.
- Vani, én nem hiszem, hogy rossz ember vagy - kezdtem bele újabb mondandómba. - Szerintem megfelelési kényszered van. Önbizalomhiányod. Középpontban akarsz lenni, elnyomni embereket, nehogy téged nyomjanak el. De ettől egy szörnyeteg lettél. Nem tudod hány embert teszel tönkre. Biztosan nem emlékszel, de volt egy lány, aki nagyon jó barátom volt, bántottad őt is, ahogy engem, őt durvábban, és ugyan te nem láthattad, de én láttam min ment keresztül te miattad. Nem volt olyan vékony, mint ti, ezt megemlítettétek, éheztette magát, hánytatta magát, vagdosta magát ahol tudta, majd a szülei megelégelték és elvitték az iskolából. Nem engedik velem sem beszélni, ne legyen köze ehhez az iskolához, de néha találkozunk, szépen lefogyott azóta, természetesen, de a hegek, amiket szavaid okoztak, sosem gyógyulnak be. Fél az emberektől, és erről csak te tehetsz, mert ilyenek mutatod magad, pedig tudom, hogy nem csak a rossz van benned - nem pillantottam rá, miközben meséltem, erről semmit sem sejthet, de én végig ott voltam, ez volt az egyik nyomós ok, amiért lemondtam a lányról, aki itt van előttem, és úgy gondoltam ideje megtudnia, hogy az ő és a többi lány szavai sokat jelentenek mindenkinek, és mennyire rombolnak akár egy jelzővel is, talán ez az eset kicsit felnyitja a szemét, és nem lesz ekkora arca.


 Rolling Eyes  szíív    || dangerous love
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

roundview diák


avatar

Darling, my name is
• hozzászólások :
16
• tartózkodási hely :
bristol ✖
• foglalkozás :
queen bee ✖

TémanyitásTárgy: Re: Detention - Noxi & Vani   Szer. Jan. 04, 2017 10:07 am



Noxi & Vani
I'm a cool girl. Ice cold, I roll my eyes at you, boy

Nem igazán értem, hogy miért is beszélgetünk a szoknyámról, soha nem öltöztem még amiatt, hogy őt lenyűgözzem, de most, mégis megfordult ez a fejemben. Lefeküdtünk, nagy dolog... Nem hiszem, hogy ő ennek bármilyen feneket is kerítene, csak engem rengetett meg a dolog, de nem is olyan értelemben, ahogy szerettem volna. Úgy kellene éreznem, hogy rosszul vagyok önmagamtól, hogy utálom, amit tettem, és ki kellene törölnöm az életemből úgy, ahogy van. De nem ezt teszem, nem tudom kitörölni, nem tudom elfelejteni, ahogy felettem mozog, ajkait az enyémeknek nyomja hevesen, és felsőteste az enyémhez simul... Sosem hittem volna, hogy pont egy olyan emberről fogok ábrándozni később is, mint ő, erre tessék. Igaz, nem emlékszem pontosan az estére, de tudom, hogy meglepően jól csinálta, amibe belekezdett, de a legmeglepőbb az volt, hogy tényleg élveztem, nem csak azt akartam, hogy úgy gondolja, tényleg jó volt vele.
- Meglesz, majd mutogatom is - ebben biztos lehet  neki fogom mutogatni, és senki másnak, ami zért is vicces, mert nem szoktam vele beszélni, ha mégis, akkor nem vagyok rendes. Van, hogy nem vagyok olyan bunkó, mikor már unom, hogy én vagyok a rossz ember, de ezt én hoztam ki az emberekből, csakis én. Meg a lányok, de ez nem fontos, hiszen ha ők nem lennének, akkor se biztos, hogy másmilyen lennék, anyám miatt teszem ezt, meguntam azt hallgatni, hogy nem vagyok méltó a család nevére, nem érti, hogy lehet ennyire más lánya, és a többi. Egy idő után unalmas volt, hogy szinte a család szégyene vagyok, így felálltam, megemeltem a fejemet, és a koronámat a tetejére tettem. Bánom már? Kissé, nem akartam mindig ilyen lenni, mostanában már unom is ezt, a lányok ennyi idő után nagyon unalmasak, nincs kedvem hozzájuk, mjndig csak ugyanazt a pár dolgot tudják megtenni, pletykálni, kibeszélni és hisztizni. Nem tudom mit kellene tennem, nem léphetek ki, csak úgy az eddigi életemből, amit már megszoktam, és megszoktak, változni meg nem is könnyű. A balesetes dologra csak bólogattam, egyetértek vele, lehetett volna sokkal rosszabb. - Jól is teszed, sose érettségizek le az osztály nagyobb része, ha az ő összekevert dolgait tanulják - ezzel kicsit dicsérem, engem sosem zavart, hogy kijavítja a tanárt, sőt, utálom, ha elrontja, mert én van, hogy azt írom le, aztán csak nézek, hogy valami nagyon nem jó, és mivel a tanár nem javítja ki, nekem kell megtennem, ezzel kicsit firkálom is a füzetem. Kár érte, egész szépen tudom vezetni.
- Hmm? - vonom fel szemöldökeimet felé fordulva, nem hallottam mit motyogott, igazából abban is biztos vagyok, hogy nem fogja elmondani, de vannak ötleteim rá. Nem vagyok egy makulátlan tiszta ember, ami miatt nem mindig kapok kedves jelzőket, de szinte mindet hallottam, így ilyenkor, csak megkérdezem: jobbat nem tudsz? Szinte reflexből vagyok már bunkó, nem tudom visszafogni, kicsúszik, és vége, nem lehet visszafogni. Igyekeztem, jó ideig ezeket megtanulni, hogy vágjak vissza azonnal, de meglepően gyorsan ment, mondhatni a véremben van a családi hátterem miatt, de sosem voltam biztos abban, hogy ez lenne a helyes. A szüleim szerint igen, én pedig mindig azt hittem, hogy igazuk van, aztán tessék, jön Noxi, és ez az elmélet borul.
Muszáj közelebb húznom magamhoz, rám kell néznie amíg beszélek hozzá, kezemet is csak azért teszem a térdére, hogy teljesen felkeltsem a figyelmét. Azt hiszem elakarja venni a kezemet, de nem teszi, ami meglep, de ettől függetlenül végig mondom amit akarok. Nem cseszem le, nem mondok neki semmi rosszat igazából, mert tudom, hogy csak elmondta a véleményét, amiben igazat tudok neki adni, nem vagyok olyan amilyen lenni akartam mikor kicsi voltam, ha az akkori énem látna, biztosan undorral az arcán nézne rám.
Nem válaszolt, pont ez volt a célom, hogy kicsit elmondjak neki abból, ami velem van, nem minden, nem is lesz minden, mert nem akarok neki annyira megnyílni, pedig képes lennék rá. Szarul vagyok, nem mondtam senkinek, nem is mutattam, hiszen minek tenném, senkit sem érdekel. Lábamra csúsztatott keze most engem lep meg, amit láthat is az arcomon, nem számítottam erre, tekintetem rá is emelem, hogy láthassam mi van az arcán.
Szavait hallgatom figyelmesen, lehet nem hiszi el, de tudom mit teszek, látom az embereken, hogy mit érnek el a szavaim, de ami amögött van, azt nem látom, arról nem tudok. A meséje mondjuk úgy, hogy szívenüt, nem tudtam, hogy emiatt ment el az a lány, emlékszem rá, jó a memóriám, és tudom a mai napig, hogy mit mondtam neki. Ha tudtam volna, hogy lelkileg ennyire labilis nem mentem volna el olyan messzire, nem húztam volna a végletekig ezt, inkább abbahagytam volna, és lehet még bocsánatot is kértem volna. Elismerem, ha valamit nem jól teszek, és most is azt kell tennem. - Én… - kezdek bele, és mély levegőt veszek, egy sajnálom nem elég ebben az esetben. - Ha tudtam volna, hogy ennyire erősen hatnak rá a szavaim, nem csináltam volna. Nem az a szándékom, hogy bárki is ártson magának emiatt, sohasem ez volt, csak... most mit mondjak erre? Nem tudom még magam sem, de azt hiszen igazat kell adnom neki. - Csak megfelelési kényszerem van, ahogy mondod, tudom magamról, csak tenni nem teszek ellene, eddig legalábbis nem akartam tenni - ingatom meg a fejemet, tényleg bánom, hogy azt tettem amit, pedig akkor ez eszembe se jutott volna, de most nem vagyok olyan állapotban, hogy szemétkedjek. Nem vagyok formában, amit részben bánok is, részben nem, de ha arra gondolod, hogy miért van így, a torkomba gombóc szökik, és összeszorul a gyomrom.



_________________

I am tired of this place I hope people change I need time to replace what
I gave away
And my hopes, they are high, I must keep them small
Though I try to resist I still want it all
only dools fall for you, only fools fall





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

roundview diák


avatar

Darling, my name is
• hozzászólások :
12

TémanyitásTárgy: Re: Detention - Noxi & Vani   Csüt. Jan. 05, 2017 6:44 am



Vani & Noxi
i heard you're good in algebra
can you please subtitute my "x" without asking "y"?

Kicsit furcsa, hogy a szoknyáiról beszélget velem, sosem volt erre példa, bár arra sem nagyon, hogy mi ketten rendes emberek módjára tudtunk volna beszélgetni, mert akárhányszor megpróbáltam, elhajtott, vagy durvábban, vagy viszonylag kedvesebben. Nem nehéz összeraknom, hogy amiatt ennyire nyílt, mert lefeküdtünk, ami tényleg rohadt jó volt, de nem hiszem, hogy ez olyan nagy dolog, mármint neki. Nekem nem tudom mekkora, de nem kicsi, az biztos, elvégre ő volt a legelső lány, akit úgy érintettem, és... Zavaros.
- Én pedig jól megnézem - bólintottam, jelezve, hogyha tényleg miattam vesz fel egy szoknyát, majd legeltetem rajta a szemeimet, mert biztosan egy csinos darabot fog felvenni, nagy eséllyel ronda ruhái nincsenek is, bár nem tudom. Nem jártam még a szekrényében, valószínűleg soha nem is fogok. - Nem tudom ilyen emberek minek mennek tanárnak. Mármint, én megértem, legtöbb ember itt sosem fogja ezeket használni, de lehet, ha megértenék, megtetszene nekik, matek sok mindenhez kell, bővülne a pályaválasztási látókörük - gondolkoztam el, ezt nem tudom miért is mondtam ki hangosan, de mindegy. Ez a véleményem, valószínűleg ő is ezen van, így gond csak nem lehet abból, hogy szavakkal is kiemelten mennyire béna ez a tanár, és velem lehet többre mennének.
- Semmi - legyintettettem morgolódva, eléggé felhúzott a hangnemmel, és a szókincs választékával, mert ez is annyira csitrisen hangzott, amit utálok. Nem tudom velem miért viselkedik így néha, sosem bántottam, ellentétben vele, aki engem már hosszú évek óta elnyom mindenféle ok nélkül. Sosem tudtam megérteni ezt a viselkedést, nem csak tőle, úgy ámblok mindenkitől, aki ezt a normát képviseli. Emberek vagyunk, mindenkinek vannak érzelmei, amikre oda kell figyelni, hiszen komolyabb bajok is lehetnek tőle.
Ennek ellenére hagytam beszélni, nem szakítottam félbe, mivel nagyon mondja a sajátos véleményét, ami nem éppen a legjobb, de legalább megosztotta. Térdemen pihenő kezét sem vettem el, pedig azt terveztem, nem nagyon szeretem, ha ok nélkül nyúlkálnak, neki pedig nem volt rá különösebb oka, szavai az érintkezés nélkül is ugyanúgy hatottak volna, mint vele. De mindegy, nem löktem el, nem is fogtam meg enyémmel, csak ott hagytam, egyszer csak elveszi. Régebben örültem volna, ha a nagy Vainness fogdosna, most pedig csak arra tudok gondolni, hogy húzzam el feltűnés nélkül a lábam kezétől. Erről biztos az az éjszaka tehet, most az érintése éget, felszakítja az emlékezetem, hogy milyen is volt máshol tudni apró kezét. Ez pedig kikészít.
Utána valamiért pedig az én kezem siklik ő lábára, komolyan nem tudom miért, de kellett, még, ha olyan semmisnek is tűnhet, én simogattam, miközben próbáltam megfejteni a viselkedésének okát, még pszichológiát is bevetve rajta. Válasza meglep, nem számítottam volna arra, hogy szavaim hatni fognak rá, azt hittem majd vállat von, és kineveti szegény lányt, aki miatta ment tönkre.
- Nincs okod arra, hogy megfelelj bárkinek is, főleg nem így - ingatom a fejem rosszallóan, ez nem vezet semmi jóhoz, csak magányos évekre, miután kijárja a sulit, és nem lesznek mellette a ribanc barátnői, és a nagymenő pasik. - Ha kedves lennél, ugyanolyan gyönyörű lennél, mint most, ha nem szebb. Nem lenne jobb érzés úgy bejönni, hogy mindenki imád, minthogy mindenki megölne, ha nem kapna érte börtönt? - pillantok rá, jelezve, hogy ezen gondolkozzon el, mert szerintem sokkal jobban esne neki, ha az emberek szeretnék őt, úgy ahogy van, nem amilyennek mutatja magát. - Bántasz embereket, amikkel sürgősen le kellene állnod, mert a karma mindent visszaad - végigmértem, mintha azt mondanám, neki a karma határozottan nem állna jól, szóval kerülje el, ameddig még nem késő, bár lehet már az, nem tudom. De látom rajta, hogy kicsit megviselte, hogy ennyire beleláttam a bensőjébe, pedig nem ártani akartam, és nem is elszomorítani, bár nem tudom mit érez, de nekem nem tetszik. - Gyere ide - intettem neki, majd gyorsan közelebb húztam hozzá a széket magammal, és karjaimat vékony teste köré fontam, így zárva ölelésembe, hátha így jobb kedvre deríthetem. Nem tudom el fog-e lökni, de nincs rajtunk kívül senki itt, szóval nem kell szégyenkeznie amiatt, amiért én bátorkodtam megölelni, de, ha nem akarja, elengedem.


 Rolling Eyes  szíív    || dangerous love
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

roundview diák


avatar

Darling, my name is
• hozzászólások :
16
• tartózkodási hely :
bristol ✖
• foglalkozás :
queen bee ✖

TémanyitásTárgy: Re: Detention - Noxi & Vani   Csüt. Jan. 05, 2017 8:49 am



Noxi & Vani
I'm a cool girl. Ice cold, I roll my eyes at you, boy

Válasza miszerint majd akkor jól megnézi egy vigyort csal az arcomra, pont ez volt a cél, csak a baj az, hogy akkor más is megnézi nem csak ő, amit most nem akarok. Ha felvenném a feketét, akkor azt csak neki tenném, mivel szerinte az lehet jobb lenne, döntsön ő, ha kell minden ruhámat felveszem csak az ő kedvéért, hogy megmondhassa melyik áll jól. Csak azt tudnám, mi a francért érdekel ennyire a véleménye, eddig szartam rá, vagyis részlegesen azt tettem, de most...
- Helyes - így van, nem szabad ellágyulnom, így ha már miatta veszem fel, nézze is meg. Nem azért vagyok vele ilyen, mert lefeküdtünk, egyszerűen csak nem vagyok jó passzban, de ez nem az a fajta állapot, amikor bunkó akarok lenni, az szinte az alap nálam, ez most más, nem tudok szemét lenni vele, elküldeni melegebb éghajlatra, mert akárhogyis, de jól esik vele társalogni. Mondjuk ezt gondoltam, csak nem hittem volna, hogy eljutunk a beszélgetésig is. - Szerintem azért tanít így, mert tudja, hogy az osztály hatalmas része azt sem fogja fel, ami az alapműveletekhez tartozik. Bár ettől függetlenül, ha nem így kezelné, lehet többen figyelnének - értek vele egyet, de már most ki tudnék emelni embereket, akik még a szorzást is képesek elrontani, ráadàsul számológéppel, ami azért elég gáz. De hát, az ő bajuk, ha nem tanulnak semmit, mert a végén, egy boltban sem köthetnek ki, mert a visszajáró adását is képesek lesznek elrontani, így maradnak az ostobáb munkáknál. Mondjuk ebből nem arra gondolok, hogy egy takarítónő ostoba, vannak köztük olyanok, akik belekényszerültek, de kivételek mindenhol vannak, jobb állásokban is.
- Hát jó... - vonok vállat, nem tudom mit motyogott, de lehet nem is akarom tudni, lehet jobban járnánk. Mondjuk jelenleg nem tudnak felhúzni engem, és haragszom is magamra, hogy nem a fekete szoknyámat vettem fel, de féltem, hogy feltűnő lenne a fekete felsőm mellett. Nem szoktam sokat azt hordani, ez az ami miatt nem mertem egyszerre túl sokaz felvenni, de bassza meg, tényleg gyászolok, és nem is a kurva szoknyám miatt késtem el, de kit érdekelt volna az igazi indok. A matektanár így is kinevetett, akkor is kiröhögött volna, mert minek gyászolni azt, lesz majd másik, aranyosabb, okosabb, vagy szófogadóbb, de nekem nem kell egyik sem.
Szavai még nem hatnak meg, vagy legalábbis nem mutatom, magam sem értem, hogy miért fogom meg a térdét, igazából csak addig akartam megfogni, amíg rám figyel a húzásom után, de mikor kezét az enyémen éreztem, nem mozdítottam el. Arra vártam, hogy ő löki el, vagy valami, de nem tette meg, így én is kitartottam egészen addig, ameddig elmondtam, hogy mit akarok. Nem teljesen ez a véleményem, de ezt nem kell tudnia, elég kell legyen az, hogy van véleményem, nem csak az, amit a másik három picsa képvisel. Szép is lenne, ha csak az lenne, hiszen akkor a "volt pasim" is szarban lenne mellettük.
Érintése meglep, de az mégjobban, hogy jól is esik, nem akarom, hogy jól essen simítása, elakarok szakadni tőle, de képtelen vagyok, jó érzés, hiszen nem azért teszi, hogy kihasználja a helyzetet. Ennyire már ismerem, ez tőle nem azért van, nem tudom, hogy mi az oka, kedves gesztus, vagy csak kényszer, hogy ráfigyeljek, nem tudom, de az biztos, hogy azon segít, mivel minden figyelmemet rá szentelem, és a szavaira egészen máshogy válaszolok, mint amire számíthatott. Erre én se számítottam.
- De ha csak így tudok megfelelni? - vonom fel szemöldökeimet, ezt ő nem tudja, de anyámnak így felelek meg, neki ez a norma, az ami elfogadható, azt is utálja, ha néha elmegyek a menhelyre besegíteni, mert szerinte az alja munka. Én viszont megyek, mert imádom az állatokat, de csak titkon teszem most már, nem szeretem a szidalmait hallgatni. - Lehet... Nem tudom. De legalább az visszatartja őket, hogy annyit kapnának értem, mint egy rendes emberért. - igazából, anyám véleményén kívül soha senkié nem érdekelt, erre itt van Ő a kék sapkájával, és fekete keretes szemüvegél, - ami amúgy nagyon aranyosan áll neki - és felforgat mindent. Nem akarom, hogy érdekeljen a véleménye, nem akarok tőle semmit, mégis úgy figyelek rá, mint még soha senkire. - A karma egy picsa -  eddig meg se fordult a fejemben ez, reggel sem, amikor Banana ott feküdt élettelenül a nappaliban. Még mindig összeszorul a gyomrom az emlékre és sírni tudnék, de nem, nem adom meg senkinek azt az örömöt, hogy bármiért is sírni lásson. Soha nem hagytam senkinek, anyám és apám is csak nagyon ritka esetekben látott úgy, a ma reggel pont ilyen volt. Azért késtem, mert össze kellett szednem magam, be se akartan jönni, de nem, nem hagyhatom ki az iskolát, majd ő elvégzi a dolgot. Szavaira rápillantok, a lábaimat leveszem az asztalról, és mikor karjait érzem magam körül, mindenféle gondolkodás nélkül bújok hozzá, és karolom át. Nem akarom, hogy jól essen ez, de mégis olyan jó, nem akarok kiszakadni karjaiból, és sajnos pont ez az a környezet, ami miatt lelkiállapotom annyira megnyugszik, hogy még pár könnycseppet is elengedek, de gyorsan letörlöm, ahogy egy kézzel elengedem őt.



_________________

I am tired of this place I hope people change I need time to replace what
I gave away
And my hopes, they are high, I must keep them small
Though I try to resist I still want it all
only dools fall for you, only fools fall





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése




Darling, my name is
Sponsored content

TémanyitásTárgy: Re: Detention - Noxi & Vani   

Vissza az elejére Go down
 
Detention - Noxi & Vani
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
• life is a party :: Bristol :: Roundview High-
Ugrás: