díler
Darling, my name is Jesse A. Blackbourne • hozzászólások : 8
• kor : 26
• tartózkodási hely : Bristol
• foglalkozás : Shhhh...
| Tárgy: Jesse Adair Blackbourne Szomb. Jan. 07, 2017 12:18 am | |
|
Jesse Adair Blackbourne rövid idézet
Jesse?
1997. 05. 16.
Bristol; Anglia
Barista | Boldog szingli?
Bristol
Díler
Lee Taeyong |
A távolban mintha egy kóbor kutya ugatna. De ez csupán csak halk háttérzaj, amit szinte teljesen elnyom az öt srác kárörvendő nevetése, és beszélgetése, valamint a fiatalabb fájdalmas nyögése minden egyes bemért ütés után. Talán azt gondolhatja, milyen jó lenne, ha valaki épp erre járna, és megmentené őt; de az lehetetlen. Hisz ki járkálna az éjszaka közepén az erdőben ezeken a nem teljesen normális, agresszív srácokon kívül. A válasz: senki. A fiatal, az áldozat is csak azért van itt, mert öten lefogták, és elrángatták ide, ahol anélkül tudják félholtra verni, hogy bárki is meglátná őket. Mert hát az nekik se lenne jó, ha bárki is ráhívná a zsarukat. Ez a kölyök meg eléggé tart tőlük már ahhoz, hogy ezt ne akarja megtenni. Ami nekik csak jó. De hogy miért kell egy ártatlan tizenhat éves fiút heti, ha nem napi rendszerességgel megverni, mikor ő semmiről nem tehet? Ezt már az a hatodik személy sem érti pontosan, aki csak ott áll, az egyik hatalmas fa törzsének dőlve, és nézi a társai. Miért is pont őt kell megverni, a bátyja hülyesége miatt? Mintha ezzel elérnék, hogy visszajöjjön az az idióta, hogy ne az öccsének kelljen szenvednie. Igaz, azt sem érti, az apja miért a könnyebb megoldást választotta ahelyett, hogy Kian keresésére szánnák az idejüket. Hisz annyira csak nem tudta eltüntetni a nyomait az idősebb, hogy soha ne lehessen a nyomára bukkanni. Annyira ismeri már a srácot, és tudja, hogy nem olyan ügyes. De hát még Jesse sem tudja, mi játszódik le sokszor az apja fejében. - JESSE ADAIR BLACKBOURNE!!! Nem megmondtam, hogy tartsd rajta a szemed?!? Erre te mit csinálsz?? Összefekszel vele, és hagyod lelépni... És még így is a fiamnak mered nevezni magad? - és szinte hallani lehet a reccsenést, amint a már idősödő, de még mindig ereje teljében lévő férfi ökle a fia állkapcsának ütközik. Talán még el is tört, de hogy megrepedt, az biztos De ennyivel a férfi nem éri be. Dühös. A fiára is, mert balga módon megszerette a srácot, aki hónapokkal ezelőtt a bandához csatlakozott, és akinek minden egyes lépését figyelemmel kellett volna kísérnie, míg biztos nem lesznek abban, hogy tényleg közéjük tartozik ő is. - Hát erre tanítottalak én? Tudod te mennyit vitt el?!? Szinte mindent... Az én pénzem... És tudod ki ezért a felelős? Te... Mert megszeretted... Nem is értem, miért nevezlek még mindig a fiamnak... És ennyi nem is elég neki. Csak üti a fiát, míg a dühe el nem múlik. A srác pedig szótlanul tűri. Hisz az apja... Rá mégsem emelhet kezet, mert annak nagyobb következményei is lehetnek... Ezt a kis verést meg még kibírja. - Apám... Jóvá teszem, ígérem... - nyögi fájdalmasan két ütés között. Már szinte lábra állni se tud, de az apjára még így is dacosan pillant fel, tekintetében a fájdalom és a kétségbeesés nem látszik, csak a hangján érződik kissé. - Ez a legkevesebb... Tudod, Kiannak van egy öccse...- Srácok, elég lesz... - lép végül oda, hogy az egyik szerencsétlen fiún tehénkedő idiótát lerántsa róla. Szegény srác már mozdulni se tud. Csak fekszik ott a sárban, véres képpel, az ajkai is felszakadtak, s a szeme alatt is egy jó nagy bevérzés látható, ami minden bizonnyal napokig ott fog díszelegni, és talán még az orra is eltörött. Jesse pedig mindezzel nem törődve ragadja meg a hajánál fogva, miután leguggol mellé, hogy felhúzza magához, s közel hajolva hozzá nézzen a szemébe. - Már kezdem azt hinni, élvezed, hogy folyamatosan félholtra verünk... De gondolom már tudod, mit kell tenned, hogy ennek vége legyen, nem? - pillant rá, s ajkai halvány félmosolyra húzódnak, ami az éjszakai félhomályban még elég ijesztőnek is hathat. - Ha tényleg nem tudod, merre van a bátyád... még csatlakozhatsz hozzánk is. Jobban jársz, ha elfogadod, mintha ismételten csak elutasítod az ajánlatunk, ugye tudod? - és az a gúnyos mosoly végig ott játszik az arcán, még akkor is, mikor kicsit megrántja a fiatalabb haját, hogy visszahúzza a szinte már teljesen eszméletlen testet. A szemeibe pillantva azonban csak azt a dacos tekintetet véli felfedezni... Azokat a barna íriszeket, amik pont ugyanolyanok, mint az övé... Az a dacos tekintet mindig megmosolyogtatja, ahányszor csak megpillantja. Most is, mikor belép a szobába, ahol a kanapén elterülve meglátja a másikat, és ahogy ő is visszapillant rá azzal a jól ismert vigyorával, még az ő arcára is kiül egy apró mosoly. Pedig ő sosem mosolygott. De ez az idióta még ezt is kihozza belőle. Más persze már ezt nem mondhatja el magáról. Hisz csak emellett a hülye mellett fordul ki teljesen önmagából, hiába próbálkozik ugyanolyan komor, és érzelemmentes maradni, nem megy neki. Épp ezért szaporázza meg a lépteit, hogy minél hamarabb ugorhasson is rá, elterülve rajta, mire a reakció csak egy halk nyögés, s az erős karok, mik a derekára fonódnak. - Este buli lesz, el kell jönnöd velem... - morogja, ahogy automatikusan bújik hozzá közelebb. Mert hát azért bármennyire is kifordul önmagából mellette, az a morgós stílus mindig is megmarad. - Minek...? Vidd magaddal az ikreket... - vigyorodik el az idősebb, mert noha nem látja, tudja, hogy Jesse fintorog ezen felvetésen. - Inkább kihagyom... Én téged akarlak magammal rángatni. - vigyorodik el ismételten, ahogy megfordul, hogy a másik csípőjére ülve hajoljon hozzá közelebb. - És utána...És egy ökölbe szorított kéz, ami ismételten a fiatal srác arcában landol. Nem tervezte megütni, és mégis... Ahogy abba a dacos tekintetbe pillant, amik annyira hasonlítanak a bátyjáéra, nem bírja megállni. A karja szinte automatikusan lendül hogy levezesse azt a düht, amit az exe emléke okoz neki. Végül pedig csak egy hangos mordulás után löki el a srácot, vissza a sárba, hogy még egyet belerúgva hagyja ott. Ő már csak minél hamarabb el akar tűnni innen...
|
|
roundview diák
Darling, my name is Effy Stonem • hozzászólások : 58
• kor : 24
• tartózkodási hely : bristol •
• foglalkozás : student •
| Tárgy: Re: Jesse Adair Blackbourne Vas. Jan. 08, 2017 6:01 pm | |
|
Elfogadva! you passed the test! Nemkedves Jesse! Nem szép dolog másokon bosszút állni, ha haragszol valakire. Akkor pedig főleg nem, ha látszólag ezt a valakit nem igazán hatja meg a dolog, már ha tud egyáltalán róla. És még felsorolhatnék itt pár dolgot, amiért csúnya rossz fiú vagy, meg amiért nem kéne kedveljelek, de az a helyzet, hogy imádlak. Nem csak, de azért is, mert a keménycsávó játszása közben azért megmutatod - ha nem is mindig akaratlanul -, hogy egyébként van szíved, csak jól tudod takargatni. Nagyon imádom, ahogy írsz, és most kéne írnom még valamit anélkül, hogy az egekbe repítenélek, de ahhoz egyrészt túl sok volt az agymenők, másrészt pedig amúgy sem nagyon lenne mit. Imádlak, csak ennyi. Szóval akkor nyomás pofit foglalni, aztán játszani!
|
|