Sullivan Walden Dwight

Sullivan Walden Dwight

rövid idézet

Sullivan Walden Dwight. Csak egy átlagos végzős srác, aki próbál minden rossztól távol maradni. Na igen, csak a hangsúly a próbáláson van. Sose volt egy pörgős ember. Még kicsinek is nyugodt és csendes volt. Ugyan a napsütötte Floridában született túl sokáig nem éltek ott. Ugyanis apja halála után édesanyja jobbnak látta visszatérni családjához, Angliába. Kicsit nehezen szokott hozzá, az új helyhez és elég gyakran volt honvágya is. Nem volt bátorsága barátkozni, így egy ideig nem is voltak neki barátai. Egészen a közép suliig. Aminek még mindig issza a levét...
Mint mindig, úgy most is buliba próbálja elrángatni drága barátja. Egy ideig még próbál ellenkezni, de aztán mikor meglátja, hogy a másik már épp az ablakon készül kimászni, rájön, hogy ismét csak nincs választása. Ha akar, ha nem ma is bulizni fognak. Pedig a háta közepére nem kívánja ezt az egészet. Hagyhatná, hogy egyedül induljon neki. De a franc egye meg azt a jó szívét… Képes végig unni azt a pár órát, csak azért, hogy utána vissza cibálja a szobájába. Dehogy miért is unatkozik egy 18 éves srác egy jónak ígérkező partin tele emberrel, piával és miegymással? Csupán nem az ő műfaja ez az egész. Nem meri elereszteni magát, így alig iszik párkortyot is. A drogoktól és a cigi füstjétől, meg egyszerűen csak rázogatja a hideg. Belátja ő is, hogy ez talán nem tűnik túl egészségesnek a korabelieket elnézve, de nem érdekli. Nem akar ezekhez a módszerekhez kötődni, nem akar függőjévé válni, annak a mámorító érzésnek, mikor végre szabad lehet az elméje és gátlásaiból kibújva csináljon valami őrültséget. Nem, ő nem Adrian, aki simán benne van ezekben. Nem ő túlságosan is jófiú az ilyesmikhez. Őt nem erre nevelték, neki nem kell… csak egy kis segítség, hogy megfelelően ellazuljon. De túlságosan is küzd még maga ellen is, olykor-olykor. Mint, aki kezdené elkapni a fiatalságnak hívott nyavalyát. Mert eddig hiába volt azt, szinte még élőnek sem nevezték volna. Ami valamilyen szempontból igaz is, hiszen a tanuláson és egy kis munkán kívül nem nagyon csinált mást. Ja, vagyis hobbiból szokása haza cipelni fiatalabb és jóval bevállalósósabb részeg haverját, bár ez néha egy edzéssel is felér, mire az emeletre mászik vele. Ez történik most is.
Kicsit bosszús miatta, hiszen nem elég, hogy most cipelheti, de még azt is végig kellett néznie, ahogy a buliban mindenkinek enyelgett, ő rá meg még rá se nézet, hogy él e még. Legszívesebben most nem is tudja, hogy mit csinálna vele. Nem érdemelné meg, hogy ilyen jó legyen, hozzá és még is… Ráadásul ezt a tőle kapott becenevet még mindig rühelli. Még is mi a francért hercegnő? Még nem is néz ki lánynak… - Remélem legalább ért is valamit az egész estém…- morogja a szöszinek, akit az utóbbi időben viszonzás kép űrlénynek becéz, úgy is mindig dimenziót ugrik…
Már lassan egész gyakorlottan szenvedi vissza magukat a szobába, ahonnét tilos lett volna kilépni. Nemes egyszerűséggel dobja le az ágyra és már menne is, de lelke nem hagyja nyugodni és inkább visszafordul, hogy szépen ágyba dugja és betakargassa a másikat. Mert,hát azért mégse bukjon le egyhamar…Csak tudná miért törődik vele ennyit.