Éppen a csomagomat követem nyomon online, amikor felugrik egy ablakocska a képernyőn, ezzel jelezve, hogy levelem érkezett. Már előre felszívom magam, készülve arra, hogy esetlegesen a futárcég egyik embere írt, hogy bocsánatot kérjen, amiért nem szállítják ki időben a csomagomat. Mielőtt megnyitnám a levelet, kortyolok egyet abból a finom fehérborból, amiből nem rég töltöttem a poharamba. Ez talán nyugtatja egy kicsit az idegeimet.
Egy kattintás, majd már látom is, ki küldte az üzenetet. Mr. X. (igen, maradjunk ennél a roppant mód frappáns álnévnél, mert hát igazán fontos a diszkréció ebben a szakmában) neve láttán azonban nevetnem kell. Ha most nem egymagamban ülnék a lakásban, hanem lenne itt még rajtam kívül valaki, azon nyomban fogadnék vele. Hiszen már most, előre meg tudom mondani, mi fog állni a levélben. De egyedül nem játszok ilyet, úgyhogy inkább a tettek mezejére lépve megnyitom az üzenetet.
Még jobban nevetnem kell, ahogy a sorait olvasom. Már hétvégén is ajánlgatta a szolgálatait, ahogy azt is, hogy kivásárol az escort ügynökség karmai közül. Csak tudnám, miként értethetném meg vele, hogy engem senki sem kényszerített a munkára... Tehát mindenféle kínzásoktól, fenyegetésektől, de még zsarolásoktól is mentesen, én, Scarlett Winters, saját akaratomból szálltam be a bizniszbe. Bár nem Mr. X az egyetlen, aki ilyen ajánlattal talál meg.
Talán túlságosan elbűvölő vagyok ezeken az eseményeken, s ezért nem akarnak szabadulni tőlem. Hisz mi másért is csinálnák? Vagy mit várnának cserébe? Azt, hogy a saját, külön bejáratú kis nőcskéjük leszek, némi zsebpénzzel és majd mindenhol felvonulok velük, mint valami ékszer az oldalukon? Hm... lehet nem is lenne olyan rossz. De nem számít. Mr. X már vagy ezer éves, nyilvánvalóan nem fogom elfogadni az ajánlatát. Ahelyett viszont, hogy az üzenetet egyszerűen törölném, a válasz gombra kattintok. Megköszönöm a nagylelkű ajánlatát, ám szívélyesen visszautasítom azt. Nincs szükségem megmentésre, mert nem vagyok bajban. Ennyi és a téma lezárva, üzenet pedig elküldve. Csak szívrohamot ne kapjon, ha elolvassa, nem akarnám, ha az én lelkemen száradna az öreg halála. Mert hát kár lenne érte, mivel azért jó fej pasas, a mai fiatal srácok igazán tanulhatnának tőle. Bár ezt pont én mondom?
Újra kortyolok párat a boromból és mérgelődve fújtatok, mikor az oldal, amelyen a csomagot lehet nyomon követni, már azt írja, hogy kézbesítették. Akkor hogy lehetséges az, hogy én még mindig várom, hogy megérkezzen? És nem abban az észvesztően dögös, piros ruhában mászkálok fel-alá a lakásban, hm?
Hirtelen, mint derült égből a villámcsapás, úgy jutnak eszembe a szüleim. Vajon mit gondolnának, ha így látnának engem? Ha látnák, hogy a lányuk, akit mindig is orvosnak vagy ügyvédnek szántak, egy mezei kis escortként tengeti a mindennapjait. Már majdnem el is szégyellem magam, de aztán fejemet megrázva emlékeztetem magam arra, hogy ők már vagy tíz éve halottak. Úgyhogy nem kellene ezen aggodalmaskodnom. Főleg mivel két óra múlva egy partin kellene lennem, de a ruha, amit felvennék, még mindig nincs sehol.
Mert ugye nem lett volna egyszerűbb elmennem az aktuális megbízóm házába, hogy ott átöltözzek, nem, ő ragaszkodott ahhoz, hogy futárral elküldeti hozzám. Pazar ötlet volt, mondhatom, most emiatt a kis magánakciója miatt fogok késni. A végén még a fizetségemből is alkudozni fog, mondván, hogy nem dolgoztam le a megbeszélt óráimat.
Amikor csengetnek, fénysebességgel száguldok az ajtóhoz, hogy kinyissam azt, de korán sem az a látvány fogad, amire számítottam. Egy velem nagyjából egyforma magas nő áll előttem, testéhez simuló ruhában, szépen kisminkelve, egy bájos, bocsánatkérő mosollyal az arcán. Pislognom kell párszor, hogy megbizonyosodjam arról, nem álmodom. Életemben nem láttam még hozzá foghatót, ami különösen azért furcsa a számomra, mert soha nem néztem ilyen szemmel a saját nemem képviselőire. De rá egyszerűen képtelenség volna hetero szemmel nézni és ez eléggé megijeszt. Megpróbálom elterelni a gondolataimat és beljebb invitálom, hogy megtudjam, miért jött, ki küldte és legfőképpen azt, hogy miért is van nála a ruhám. Hiszen ő nem futár, az egyértelmű. De akkor mégis kicsoda és mit akar?