Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
Hyun & Alex - Bad day
------------------------------
by Kwon Hyunwoo
Csüt. Aug. 17, 2017 10:56 pm

Shadowhunters
------------------------------
by Vendég Csüt. Júl. 13, 2017 10:53 am

Secret diary
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Szomb. Május 27, 2017 11:13 am

Jerry && Adrian
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Csüt. Május 25, 2017 8:04 pm

Sorin & Jaxen
------------------------------
by Jaxen D. Ford
Hétf. Ápr. 24, 2017 6:37 pm

Hyun & Alex - Elzárás
------------------------------
by Alexander Yang
Szer. Ápr. 19, 2017 12:41 am

Silhouette FRPG
------------------------------
by Hanna Evans
Hétf. Ápr. 17, 2017 8:22 pm

Marvel-Universe Frpg
------------------------------
by Vendég Szomb. Ápr. 15, 2017 11:55 am

Princess and Alien ~ What the fuck are we doing?
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Hétf. Ápr. 10, 2017 9:35 pm

Top posters
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
Nincs
A legtöbb felhasználó (25 fő) Hétf. Ápr. 25, 2016 8:31 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Lucienne Sallow

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

badminton diák


avatar

Darling, my name is
• hozzászólások :
3
• kor :
19
• tartózkodási hely :
Bristol
• foglalkozás :
Diák, Kisegítő egy antikvitásban

TémanyitásTárgy: Lucienne Sallow   Kedd Jan. 03, 2017 9:12 pm


Lucienne Sallow
This world is a comedy to those who think, a tragedy to those who feel.


Lucie

1998. 06. 12.

Bristol; Anglia

Antikvitásban kisegítő
Szingli

Bristol

Badminton diákjai

Shelley Hennig


       



- Nézzétek már a disznót... Népszerűnek képzeli magát...
- Szégyen...
- Nem... én, én nem is...
- Nem? Akkor mégis EZ micsoda? Azt hitted el tudod rejteni?
- Én nem... Az nem.. Az csak egy... Ajándék volt...
- Ejj te disznó... Ajándék?
- I-igen...
- És pont olyan, mint az enyém. Érdekes... De nézd meg, hogy áll rajtad... Szinte szétszakad rajtad. Mégis van merszed felvenni...
- Röhej vagy, Lucienne... Röhej...



Nyolcvan kiló.
A mérleg még mindig ennyit mutat, mikor a fiatal lány rááll. És ettől a sírás kerülgeti. Nem tudja mit csináljon már, hisz arra rájött, hogy az egyszerű fogyókúra nála nem használ. Igaz, nagyon meg se erőltette magát, hisz a falási rohamok csak úgy rátörnek, ez ellen nagyon nem tud mit tenni. Csak eszik, és eszik, hiába tudja, hogy ez így nem lesz jó, és soha nem fog tudni lefogyni, ha így folytatja. Épp ezért hánytatja is magát, hátha attól kevesebb zsír fog lerakódni a nem kívánatos helyekre, sőt, még futni is eljár rendszeresen. De most, hogy ismét a mérlegre áll, elsírja magát. Semmi nem változott. De miért...? Egyszerűen nem érti, miért nem tud ő is lefogyni, és olyan lenni, mint a többi lány a suliban. Akkor talán nem bántanák minden egyes nap, és akár ő is boldog lehetne. Vékony és boldog...


- Lucie... Minden rendben veled?
- Persze, miért ne lenne?
- Olyan rosszul festesz... Tudod, hogy előlem nem tudsz semmit titkolni, ugye?
- De tényleg nincs semmi bajom, Noxi...
- Mi történt...? Megint ők bántottak? Ugye Ők voltak?
- ...
- Ne titkolózz...! Tudod, hogy bármit elmondhatsz nekem... Segítek...
- Ez nem olyan, amiben tudnál segíteni...
- Azért én megpróbálnám... Gyere ide, Lucie!
- Au... Ne szorítsd a csuklóm!
- Miért...? Jesszus Lucienne... Mégis mit csináltál te magaddal?


A borotva éles pengéje halk koppanással érkezik a földre, mikor a vékony ujjak lazítanak a szorításon. Véres a penge is, ami a hófehér, bársonyos bőrt úgy szakította fel, mintha csak a kés szántott volna a vajba. A sebből pedig lomhán folyik a vér; le Lucienne kezén, végig az ujjain, majd a cseppek a padlóra csöppennek, beszínezve a kék csempét is. És a lány csak néhány pillanatig még dermedten nézi a művét. Maga sem hiszi el, hogy erre tényleg képes volt. Nem süllyedhetett ilyen mélyre miattuk... De ő csak végre véget akart vetni a szenvedésének, mert ezt tényleg nem bírja tovább. Utálja, hogy tudja, valami baj van vele, és nem tud változni, és utálja, hogy azok a lányok folyamatosan bántják. Valamilyen szinte még Noxit is utálja, amiért olyan kedves vele, és segíteni akar rajta. Igen, egy pillanatig úgy gondolta, hogy mindenkinek jobb lesz nélküle. De most, hogy nézi a karján lecsurgó vörös vérét, a pánik, és a halálfélelem kezd úrrá lenni rajta. Nem... Még nem akar meghalni...

- Lucienne Sallow?
- Igen...?
- Nem jutunk soha egyről a kettőre, ha maga nem mondd semmit.
- És mégis mit mondjak? Nem kérdez semmi... Magamtól kéne beszélnem? Az nem menne...
- Meséljen mondjuk kicsit magáról... Meg szeretném ismerni.
- Mégis minek? Mi értelme van ennek az egésznek? Nem tudok még magamról sem beszélni. Főleg magamról nem.
- Miss Sallow... Pont azért vagyok, hogy megoldjuk a problémáját.
- De nekem nincs semmiféle problémám... Nézze, sajnálom, hogy itt rabolom az idejét, és tudom, hogy maga pszichológus és pont ez a dolga, de nekem ez nem fog menni... Én... Én nem tudok magamról beszélni. Csak kész időpocsékolás az egész...
- Azért egy próbát tegyünk meg... Még ha maga csak itt ül és bámuljuk egymást, az is jobb, mintha otthon csonkítaná magát, nem?


Lucienne Sallow. Egy duci lány a Roundwiew gimiből. Legalábbis régen az volt. Mára már a Badminton padjait koptatja, mióta a szülei kiíratták előző iskolájából, hogy a lehető legmesszebb kerüljön attól a környezettől, ami ilyen szinten tönkretette. De azóta sikeresen felépült, hála a pszichológusnak, a szüleinek, és nem utolsó sorban Noxinak. Ő mindig mellette állt, még azután is, hogy a lány szülei egy időre tőle is eltiltották, nehogy visszasüllyedjen oda, ahonnan nagy nehezen sikerült kirángatniuk. De azóta minden rendben vele. Most már nem az a duci lány, aki volt, sikerült legyőznie a bulímiát, és egészségesen lefogyni, így már boldogabb nem is lehetne. Igaz, az az időszak mély sebet hagyott benne, ami soha nem is fog begyógyulni. Még mindig tart valamennyire az emberektől, és lesi a körülötte lévőket azon gondolkozva, hogy vajon mit gondolhatnak róla. Most is, ahogy ezen a hideg téli délutánon az órái után az antikvitásban ül a pult mögötti széken egy könyvet olvasva, azon töpreng, az a férfi, aki az imént vett meg egy igen régi, díszen és nagyon drága dobozt, vajon milyennek láthatja. És hogy vajon látja-e benne azt a túlsúlyos kislányt, aki egykor volt...


_________________

Nothing can bring you peace but yourself.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

badminton tanár


avatar

Darling, my name is
• hozzászólások :
156
• kor :
25
• tartózkodási hely :
△ Bristol
• foglalkozás :
△ Tanár, CTT alapító

TémanyitásTárgy: Re: Lucienne Sallow   Szomb. Jan. 07, 2017 12:37 pm



Elfogadva!
you passed the test!
Kedves Lucie!

Örömmel értesítelek arról, hogy gyönyörű vagy. Nem kell azon töprengened, hogy mit gondolhatnak mások rólad, mert nem a külső a lényeg, hanem a belső. Nekem, mint tanárodnak, elhiheted ezt az elcsépelt dumát, mert aki igazán szeret azt nem érdekli a külsőségek.
Az előtörténetedből sok szomorú dolog átjön, magam is tapasztaltam őket kisebb koromban, és azt kell mondjam nagyon megfogtad a lényeget. WOW. Surprised
Na, de nem untatlak tovább hiszen irodalom órán úgyis találkozunk. Very Happy
Jó játékot és üdvözöllek közöttünk. <3

_________________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Lucienne Sallow
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
• life is a party :: Karakteralkotás :: Elfogadott karakterlapok :: Badminton diák-
Ugrás: