Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Chat
Latest topics
Hyun & Alex - Bad day
------------------------------
by Kwon Hyunwoo
Csüt. Máj. 18, 2017 8:45 pm

Sorin & Jaxen
------------------------------
by Jaxen D. Ford
Hétf. Ápr. 24, 2017 6:37 pm

Hyun & Alex - Elzárás
------------------------------
by Alexander Yang
Szer. Ápr. 19, 2017 12:41 am

Silhouette FRPG
------------------------------
by Hanna Evans
Hétf. Ápr. 17, 2017 8:22 pm

Marvel-Universe Frpg
------------------------------
by Vendég Szomb. Ápr. 15, 2017 11:55 am

Princess and Alien ~ What the fuck are we doing?
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Hétf. Ápr. 10, 2017 9:35 pm

Oliver & Mona
------------------------------
by Mona Barthel
Vas. Ápr. 09, 2017 3:44 pm

Hava Lila Bass
------------------------------
by Hava Lila Bass
Szomb. Ápr. 08, 2017 11:24 pm

Avatárfoglaló
------------------------------
by Hava Lila Bass
Szomb. Ápr. 08, 2017 10:45 pm

Top posters
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
nincsen
A legtöbb felhasználó (25 fő) Hétf. Ápr. 25, 2016 8:31 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Two Laytons and a Blackbourne ~ avagy a cicaharc

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

díler


avatar

Darling, my name is
• hozzászólások :
8
• kor :
20
• tartózkodási hely :
Bristol
• foglalkozás :
Shhhh...

TémanyitásTéma: Two Laytons and a Blackbourne ~ avagy a cicaharc   Csüt. Jan. 12, 2017 6:24 pm

Leave me alone
I was alone anyway
I have no one, everything is meaningless
Take away the sugar-coated comfort
Tonight, I’ll be crooked
tags: Cukijaim

notes: cicaharc

outfit: Ez itt ni

ϟ mei

Az üveg halk  csörömpöléssel hull a betonra, amint az szilánkjaira törik a falon, aminek Jesse Blackbourne teljes erővel nekihajította.
Egy óra. Talán csak ennyi telt el, talán még kevesebb is azóta, hogy olyan nagy hévvel otthagyta azt a kölyköt az erdőben, és valami olcsó éjjel-nappaliban két üveg ismeretlen eredetű, whisky feliratú üveget vett Amiből az egyik maradványai épp az imént hullottak a földre. Amúgy sem nagyon bírja az alkoholt, a bulikban is ügyelnie kell arra, hogy a lehető legkevesebbet igyon, hogy még magánál legyen, mikor a tudatmódosító szerek tömkelegét eladja. Most persze erről szó sincs, sőt, még csak a kedvenc szórakozóhelye közelébe sem ment. Egyedül akar lenni, az alkohollal, berúgni, úgy hogy mindent elfelejtsen, s másnap reggel majd valamelyik parkban ébredjen, borzalmas fejfájással kísérve. Már tényleg csak erre vágyik, és ennek senki nem szabhat gátat. Még az a csapat fiatal sem, akik elég csúnyán néznek rá, amint a halk csörömpölés Jesse felé vonja a figyelmük. De ezzel egyáltalán nem foglalkozik, csak mordul egyet, és szinte letörve a második üvegről a kupakot tör utat a fiatalok között, hogy tovább botorkáljon Bristol utcáin.
És mindennek egy ember a hibája. Pontosabban kettő. A Layton testvérek miatt ilyen; ha anno nem tűnt volna el egyik napról a másikra az apja pénzével, nem kéne szinte napi rendszerességgel látnia az öccse szétvert képét. Akkor talán most is az idősebb Laytonnal lehetne, valahol máshol, és valami sokkal kellemesebb éjszakai tevékenységgel. Akkor talán még emlékezne is, hogyan is kell normálisan mosolyogni, és nevetni, amiben a megvetés, és a gúny cseppnyi jele sincs jelen. De hát ezt akkor magával vitte a másik, mikor azt a pénzt is. És nem maradt utána semmi, csak a harag, és az agresszió, amit mindig is igyekezett magában tartani. Erre itt ez a másik, a fiatalabb, aki annyira hasonlít a bátyjára, hogy Jesse csak őt látja benne. Pedig eleinte ő tényleg nem akarta bántani, hagyta volna, hogy az ikrek mindig elintézzék, ő pedig csak a "diplomáciai" részét vitte volna; mert ha sikerülne rávenni a kölyköt, hogy csatlakozzon hozzájuk, és törlessze a bátyja adósságát, mindenkinek egyszerűbb lenne. Talán csak az újabban halvány lila hajú fiatalnak nem. Mert hát amint abba a dacos szempárba pillant, amik annyira hasonítanak a szeretett személyére, mindig elfogja valamiféle kétségbeesés, és düh, amit csak az tud enyhíteni, hogy üti a szempár gazdáját.
Ezt pedig csak az alkohol tudja elfeledtetni vele, amihez most is menekül. Már a második üveget issza, még a silány minősége sem érdekli. Nem érdekli, mert használ. És érzi, hogy elméjét szépen lassan teljesen elködösíti az alkoholpárlat. Már elég bizonytalan lábakon áll, de csak megy előre. Nem is figyel a környezetére, sem azokra a morgolódó alakokra, akiket félrelök az útjából. Egy valaki azonban mégis magára vonja a figyelmét. Egy ismerős, apró alak; igaz, csak a hátát látja, de így is felismeri a nehézkes járását, és a szakadt kabátját. Nem akar vele foglalkozni. Legalábbis végigfut az agyán a gondolat, hogy most kéne megfordulnia, és elfelejteni, hogy ő valaha is látta azt a srácot. Mégis, ehelyett csak szaporázza a lépteit, hogy gyorsan beérje, kezében végig az üveget szorongatva. És még ezekkel a bizonytalan léptekkel is könnyedén beéri a ásikat, és a felsőjénél megragadva fordítja maga felé, arcára pedig egy halovány, gúnyos mosolyra húzódik.
- Nocsak, nocsak, kit látnak szemeim... - kuncog halkan, majd egy nagyot kortyol az üvegből, hogy aztán szabad kezével aprókat lökve a másikon hamar a falhoz szorítsa. - Nem volt elég neked egy, kéred a következő kört is? - és továbbra is csak vigyorog, ahogy egyik kezével megtámaszkodik a falon a feje mellett, és teljesen a képébe mászik. Nem is érti még maga sem, hogy ezt miért is csinálja. Talán csak az alkohol miatt teszi mindezt. S ahogy közel hajol hozzá, a nyakához, már maga sem tudj, mit akar tenni vele. Ettől pedig csak dühösebb lesz, még a falba is egy hatalmasat ver öklével. - Miért kényszerítesz erre? Miért...?

I start fights for no reason like a town gangster

_________________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

roundview diák


avatar

Darling, my name is
• hozzászólások :
9
• kor :
16
• tartózkodási hely :
Bristol

TémanyitásTéma: Re: Two Laytons and a Blackbourne ~ avagy a cicaharc   Hétf. Jan. 23, 2017 1:19 pm


Jesse & Kian & Sorin




Egy óra, vagy talán több is… Pontosan nem tudom, hogy mennyi idő telt el azóta, hogy Jesse és a bandája az erdőben hagyott. Egy pillanatra elhittem, hogy soha többet nem fogom kinyitni a szememet, hogy megölnek és otthagynak vérbe fagyva, de nem. Jesse leállította az ikreket, de az ütése és a rúgása nem esett jól. Mégis életben hagytak, és noha jól tudom, hogy miért, azt soha nem fogják megkapni. Nem leszek egy közülük, akármennyire is haragszom a bátyámra, amiért lelépett és én szenvedek miatta. Egyszerűbb lenne, tény és való, de nem. Inkább elviselem, hogy minden találkozásunk után félholtan megyek haza, és soha többet nem épülök fel. Hiszen, amint jobban lennék, újra megtalálnak, és kezdődik előröl az egész. de legalább Jesse közelében lehetek…
Mint most. Újra összefutottam vele, miközben próbáltam hazaszenvedni magamat, de nem sikerült. Ehelyett a falhoz lettem szorítva, és teljes testemben remegtem. Próbáltam állni a tekintetét, de mikor ökle lendült, ösztönösen csuktam be a szemeimet, és vártam, hogy az arcomba csattanjon. Hogy fájdalmasan felnyögve csússza a földre, és megint fél óra kelljen ahhoz, hogy felkeljek onnan… Hogy könnyeim terítsék be a járdát, és vért köpjek fel rá. Már-már vártam, de elmaradt. Félve nyitottam ki az egyik szememet, és néztem oldalra, s vettem észre, hogy a fal lett az áldozat. Nem értettem, hogy miért abba vágott bele, bár látom, hogy nincs is nagyon tudatánál az idősebb. Árad belőle a piaszag, holott jól tudom, hogy nem bírja. Mikor még Kiannal volt, sokszor láttam, hogy pár pohár után holt részeg lett, de most egy egész üveggel elpusztított.
– Nem kell a következő kör, és amúgy is te követtél… Erre lakom, mintha nem tudnád! –Időben reagáltam a kérdésére, de mit tehettem volna? Lélekjelenlétem se volt kapcsolni, mikor megpillantottam, aztán meg már a falhoz taszított, és a képembe mászott. Éreztem rajta, hogy valami nem stimmelt vele, de nem mertem szóvá tenni. Az utolsó kérdése, mintha nem is nekem szólt volna… Talán nem is rám dühös? Csak azért büntet engem, mert a bátyámra emlékeztetem? Hát de istenem, még mindig nem én tehetek arról, hogy lelépett az a köcsög, és itt hagyta őt is a szarban. Legalább vitte volna magával… sőt! Le se kellett volna lépnie, és akkor minden sokkal nyugodtabb lenne. Jesse se szenvedne miatta, és én sem. Kibaszott Kian, remélem messzire mentél, mert ennek még lesznek következményei. Ám most mégse vele kellene foglalkoznom, mert jelen helyzetben sarokba vagyok szorítva, bár Jessel szemben mindig is abban voltam.
– Semmire nem kényszerítelek, de idióta. Most is te kötöttél belém minden ok nélkül. Pedig eleget kaptam már tőletek a mai nap, igazán békén hagyhatnál. –Hangom nyugodt volt, bár tekintetem ködös a fáradság miatt, és nem kellett sok, hogy a földre csússzak. Ennek az lett a következménye, hogy az oldalamba nyilallt a fájdalom, s fájdalmas nyögés mellett kaptam oda. – Hagyj inkább békén…

_________________

Hate is just love with its back turned.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

kívülálló


avatar

Darling, my name is
• hozzászólások :
6
• kor :
20

TémanyitásTéma: Re: Two Laytons and a Blackbourne ~ avagy a cicaharc   Vas. Jan. 29, 2017 2:55 pm


Jesse & Sorin
&
Kian

Anglia, Bristol. A furcsa kisváros ahol született, ahol felnőtt, és amit elhagyott. Nem gondolván a következményekre, markolta fel azt a rengeteg lóvét és hagyta el az országot. Az első adandó alkalommal megtette, de csak, mert gyorsan kellett neki a pénz. De már attól a perctől bánta az egészet, amint felszállt a gép. Tudta jól, hogy nem lesz szép vége annak, ha meglátják, hogy mit tett, hogy még azért valaki fizetni fog. Valaki vagy valakik, akik ugyan a szíve csücskei, még is most cserben hagyta őket. Nap, mint nap bűntudattal kelt fel és feküdt le. Aludni se tudott rendesen a folytonos gondolkodástól, de már nem tehetett semmit. A világ másik felén nyalogatta sebeit, ahelyett, hogy meg ült volna a fenekén. Akkor most boldogan élhetné tovább az életét egy imádnivaló kisöcs és csodás szerelme társaságában. De nem, az már túl egyhangú lenne. Belekellet vinni egy kis drámát is az egészbe. Arról nem is beszélve, hogy a kis kiruccanása alatt minden pénzt elhagyott és helyett lett pár szép sebe is.
De a lényeg az, hogy végre itt van. Talán már nem is kellett volna vissza jönnie. Talán már mindenki a halálba kívánná, de itt van. És nem érdekli, hogy ki hogy fog örülni a hírnek. Ha kell, csak letudja ezt az egész tartozásos dolgot és már megy is vissza a dolgára. Nem lenne értelme úgy itt maradnia, hogy a kutya se foglalkozik vele. Annyiból már mehetne világot látni is. Még könnyebb dolga is lenne, legalább nem ismerné senki sem. Persze előbb túl kell élnie egy előreláthatóan igen fájdalmas találkozást. Méghozzá Jesse apjával. Aki természetesen, nem a kedvességéről és a megértéséről híres.
Szerencséjére a fene nem siratná meg. Sose szerette sajnáltatnia magát. Ha lehetett csak egy idegesítő vigyort festett az arcára. Azzal, a vigyorral fojtotta el minden fájdalmát. Igaz néha amiatt is fog majd többet kapni.

Még alig egy hete tért vissza, azóta egy olcsó szállóban alszik. Nem mer haza állítani, nem érzi azt, hogy lenne joga hozzá. Úgy se lenne szívesen látva még otthon sem. Ma még nem evett semmit sem, ezt gyomra hangos korgása is jelzi. Nagy nehezen feltornázza magát az ágyról és kapucniját az arcába húzva indul neki egy közeli kisboltnak. - Csak a szokásos kis egészségtelen félkész ételéért indul, hiszen pechére még a főzés tudományából is alig ragadt rá valami. – Mindvégig a földet bámulva haladt, nehogy felismerjék, ha egy kellemetlen ismerősbe botlana. Nincs kedve még lebukni, hisz az nem lenne valami fájdalom mentes találkozás. Hiába állítja azt, hogy jól van, nincs annyi ereje egy verekedéshez, hogy ő maradjon felül. Nem szándékozik bármire is figyelni maga körül, de egy ismerős hang akaratlanul megcsapja a fülét. Pontosabban kettő. Óvatosan a hang irányába fordítja a fejét és szemei előtt két ismerős alakot vél felfedezni. Azt a kettőt, akiket cserben hagyott. Talán nem kéne oda mennie, talán csak rontana a helyzeten, még se tudja megállni.  Csendben az idősebb mögé botorkál, és csak akkor szólal már meg, amikor már csak pár lépés maradt köztük. –Muszáj folyton a kicsiket bántanod? Néha igazán foglalkozhatnál csak a saját súlycsoportoddal. – morogva emeli fel a fejét rájuk, és mélyen meghúzódva a kapucni végében kezdte felmérni a terepet. Számára hihetetlen, hogy Jesse ennyit ivott. Legalább is gondolja, hogy az üveg tartalma az ő torkán gurult le és nem a füvet öntözgette vele eddig.

Ígérem lesz még jobb is <3



By: Alien

_________________

Lies and love rarely went together, and never for long.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

díler


avatar

Darling, my name is
• hozzászólások :
8
• kor :
20
• tartózkodási hely :
Bristol
• foglalkozás :
Shhhh...

TémanyitásTéma: Re: Two Laytons and a Blackbourne ~ avagy a cicaharc   Csüt. Feb. 23, 2017 3:32 pm

Leave me alone
I was alone anyway
I have no one, everything is meaningless
Take away the sugar-coated comfort
Tonight, I’ll be crooked
tags: Cukijaim

notes: cicaharc

outfit: Ez itt ni

ϟ mei

Nem akarta ezt. Igazság szerint neki nem kellett volna ez az egész kibaszott élet. Ő meglett volna egy teljesen normális családdal is, teljesen normális barátokkal és munkával. de hát ha az ember apja egy maffiafőnök, a normális életről csak álmodozhat. S mint ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja, ez kikészíti őt. Igaz, igyekszik normális maradni, már amennyire tud, és vissza is fogja magát. Hisz Ő inkább a szavak embere, legtöbbször csak a nyelvét és a józan eszét használja, hogy megoldja a problémáit. Sorin esetében is inkább hagyja, hogy a többiek elintézzék, ő pedig csak figyeli és csak nagyon ritkán száll be. De ha az ő ökle is lendül, ott már tényleg baj van. Mint ahogy most is. Tényleg nem állt szándékában megütni, csupán csak el akart beszélgetni, az addigra már eléggé félholtra vert sráccal. De ahogy a szemébe nézett... Azokba a sötét szemekbe, amik olyan dacosan pillantottak rá, még így is, hogy tudta, semmi esélye ellenül, elfogta valami mérhetetlen düh. És szinte automatikusan lendült a keze.
Mert a fiatal annyira hasonlít Rá. És ezt nem bírja elviselni. A tudatot, hogy  pont olyan ő is, mint a bátyja, hogy látszik rajtuk, hogy testvérek. És a másik rútul cserben hagyta. Átverte, és porrá őrölte a szívét, amit olyan könnyen neki adott. Pedig mikor még itt volt, olyan boldog volt. Teljesen kifordult önmagából, talán még az apja ellen is ment volna, ha arra került volna a sor. De azóta minden megváltozott. Mióta Kian eltűnt egyik napról a másikra, Jesse is teljesen más lett. Sokkal inkább hasonlít már az apjára, mintsem a régi önmagára. És ezt még ő maga sem tudja elviselni; igaz, ez az említett személynek igencsak tetszik. És senki másnak nem...
Soha nem bírta az alkoholt. Nem is szokott sokat inni, mert van, hogy akár már két kis pohárkától már teljesen lerészegedik. Most pedig már a második üveget issza. Szinte se hall se lát üzemmódba került, csak botorkál előre, amerre a bizonytalan léptei viszik. Azt se tudja már hol van. Egy valamit mégis észrevesz; egy ismerős kabátot és a tulajdonosának bizonytalan lépteit, amit már megannyiszor látott, mikor egy-egy verés után látta hazafelé menni. Átfut az agyán, hogy talán hagyni kéne, hogy talán vissza kéne fordulnia és egy másik irányba menni, mert már kapott eleget. Agyát azonban már teljesen ködössé tette az alkohol, józan esze már rég szabadságra ment, és talán már a Bahamákon nyaral. Épp ezért, még a saját dülöngélő lépteivel is hamar beéri, és a falhoz szorítja. Még ha szabadulni akarna se engedi. Most nem... Nem is érti, miért teszi, és hogy miért érzi azt, amit, egy pillanatra mintha rokonszenvet érezne iránta, hisz nem ő az egyedüli, akit Kian cserben hagyott. Ezt az ártatlan fiút is, akit talán még van képe az öccsének nevezni magára hagyott, és hagyja, hogy minden héten laposra verjék; mert hát tudhatná, hogy a tettének ez is az egyik következmény. A késleltetett reakcióra csak horkant, és még egyet kortyol az üvegből, aminek a tartalma vészesen fogy, ezzel együtt pedig Jesse egyre inkább elveszti a józan gondolkodóképességét. Akaratlanul is közelebb hajol hozzá, a képébe lihegve így ha az az üveg nem lenne elég árulkodó, az átható piaszag mindent elárul.
- Hagyjalak békén? Tényleg ezt akarod? - hajol hozzá még közelebb, miközben vele együtt guggol le, vészesen közel kerülve az ajkaihoz. Más esetben talán már rég méterekre lenne tőle, de most... most nem érez semmit, csak azt a ér. - Mégis miért tenném...? - még a fejét is oldalra billenti, mint egy kíváncsi kölyökkutya, de aztán teljesen ledermed. Erre pedig egy jól ismert hang készteti. Nem is akar először hinni a fülének, mert az nem lehet. Nem lehet hogy visszajött. De ha mégis... akkor minek, és miért és miért pont most. Nincs már ehhez semmi joga, maradt volna ott, ahol eddig.
- Te... - csak egy halk nyüsszentés az egész, amit talán Kian nem is hallhat, míg az üveg nyakára még jobban rámarkol, de aztán erőtlenül ereszti el, és a földre is esik, a betonra borítva a tartalmát. És még egy fél másodpercnyi hatásszünet, mire feláll, ökölbe szorított kezekkel, s olyan hirtelen rot a másikra, hogy újra megismertesse az öklét azzal a csinos arccal, hogy ne tudja kivédeni. De talán részegen ez nem olyan könnyű dolog.
- Neked semmi jogod itt lenni, húzz vissza oda, ahonnan jöttél... Hagyj minket békén és dögölj meg! - teljesen kikelve magából ordibál, és csak  üti, ahol éri, mert megérdemli. Nagyon megérdemli.

I start fights for no reason like a town gangster

_________________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése




Darling, my name is
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Two Laytons and a Blackbourne ~ avagy a cicaharc   

Vissza az elejére Go down
 
Two Laytons and a Blackbourne ~ avagy a cicaharc
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Hull a pelyhes fehér hó avagy Gundan karácsonya
» Nariko - Avagy a verebek újra szállnak
» Kazuma (avagy egy zombi élete :P)
» Ki micsoda, avagy a foglalkozás lista
» Élmények, avagy az események egy kislány és egy sárkány szemszögéből

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
• life is a party :: Bristol :: Belváros-
Ugrás: