Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Chat
Latest topics
Shadowhunters
------------------------------
by Vendég Csüt. Júl. 13, 2017 10:53 am

Hyun & Alex - Bad day
------------------------------
by Alexander Yang
Szomb. Júl. 08, 2017 11:22 pm

Secret diary
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Szomb. Máj. 27, 2017 11:13 am

Jerry && Adrian
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Csüt. Máj. 25, 2017 8:04 pm

Sorin & Jaxen
------------------------------
by Jaxen D. Ford
Hétf. Ápr. 24, 2017 6:37 pm

Hyun & Alex - Elzárás
------------------------------
by Alexander Yang
Szer. Ápr. 19, 2017 12:41 am

Silhouette FRPG
------------------------------
by Hanna Evans
Hétf. Ápr. 17, 2017 8:22 pm

Marvel-Universe Frpg
------------------------------
by Vendég Szomb. Ápr. 15, 2017 11:55 am

Princess and Alien ~ What the fuck are we doing?
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Hétf. Ápr. 10, 2017 9:35 pm

Top posters
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
nincsen
A legtöbb felhasználó (25 fő) Hétf. Ápr. 25, 2016 8:31 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Jeremy & Sorin ~ Please save me

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

roundview diák


avatar

Darling, my name is
• hozzászólások :
9
• kor :
16
• tartózkodási hely :
Bristol

TémanyitásTéma: Jeremy & Sorin ~ Please save me   Szer. Jan. 25, 2017 12:05 pm


Jeremy & Sorin




Hideg van. Habár mit vár az ember akkor, ha január vége fele, mínuszokban, hóban és fagyban fekszik egy park kellős közepén? Persze nem azért, mert kedvem támadt csúszkálni, és a kimerülés után egy hóangyalt csinálni… nem. Szép is lett volna, túl szép is, hogy igaz legyen. Az ok egyszerű: Jesse és a bandája megint megtalált, és úgy döntöttek, hogy rájuk fér egy kis gyakorlás, így előveszik a bokszzsákjukat –jelen esetben engem– s püfölik egy kicsit. Ebből jó néhány ütés érte a gyomromat, meg az arcomat és ha eddig nem volt, most már tuti biztosan van egy-két törött bordám is. Mindig olyan pontosak, és kiszámolják, hogy mikor gyógyulnak be a sérüléseim, hogy aztán újra szétverjenek, és visszaessek a lábadozó állapotomba. Mi mást is várnék egy olyan bandától, mint az övék? Ezekután azt se értem, hogy Kian, hogyan tudott közéjük tartozni… Lehet rájött, hogy milyenek, és ezért lépett le? Legszívesebben én is megtenném, de se lehetőségem se pénzem nincs arra, hogy megszökjek. Ha csak egy kicsit sikerülne összekaparnom, és az országot elhagyni, már nyert ügyem lenne. Amilyen bénák, úgysem találnának meg, hiába keresnének. Mert, ha profi nyomkövető banda lenne, akkor Kiant is megtalálták volna, és nem engem vernének hétről-hétre olyanná, hogy a hó is stabilabb állapotban van nálam.
Apropó hó: sokkal jobban szeretem a csillogó fehérségét, ehelyett apró foltokban piroslik néhány helyen, tökéletesen mutatva azt az útvonalat, amerről jöttem. Az ajkam természetesen megint felrepedt, és kénytelen voltam köpködni a vért, hogy ne fulladjak meg, és az íze se valami kellemes. Még jó, hogy senki nincs a közelben, és nem kell magyarázkodnom, hogy miért nézek ki úgy, mint akin átment egy úthenger. Nagyjából elértem a park végét is, mikor a fejemen éreztem, hogy csattant egy hógolyó. Meginogtam, de nagy nehezen hátra fordultam. Örültem volna, ha B viccel meg, de nem így lett. Aki fogadott nem más volt, mint Jesse egyik csicskása, aki alig ért hozzám. Elég felbőszült volt, gondolom nem esett jól neki, hogy alig üthetett, és most jött bepótolni az elmaradást. Nagyot nyelve léptem hátra kettőt, de szinte már előttem volt, és az arcom is megismerkedett az öklével. Nem kellett sok ütés, hogy a földre essek, kezeimmel próbáltam védeni az arcomat, de olyankor a gyomromba kaptam az ütést. Segítéségért nem kiáltottam, mert csak nyöszörgés, és fájdalmas szisszenések hagyták el az ajkaimat. – Szállj le… rólam… –nyöszörögve igyekeztem lelökni magamról, de hát ez lehetetlen volt, így inkább csak reménykedtem abban, hogy hamar levezeti a dühét, és lelép.

_________________

Hate is just love with its back turned.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

kívülálló


avatar

Darling, my name is
• hozzászólások :
10
• tartózkodási hely :
Bristol
• foglalkozás :
Egyetemista önkergető

TémanyitásTéma: Re: Jeremy & Sorin ~ Please save me   Csüt. Jan. 26, 2017 12:09 am




Tu m'entends?Réveille toi. Regarde moi


-Nem untad még meg ezt az egészet?
Mindig ugyanez a kérdés. Negyed órája próbálom elmagyarázni édesanyámnak, hogy nem fogok hazamenni, de ő még mindig nem úgy néz ki, mintha el akarná hinni vagy mintha egy kicsit is meg akarná érteni az álláspontom. Szinte kétnaponta hív, hogy hosszan könyörögjön, menjek vissza, holott még csak egy hete vagyok Angliában. Ő maga hiányzik nekem, ahogy a kényelmes szobám, a  Diadalív, a francia nyelv mindennapos használata és azok a megszokott dolgok, amik húsz év alatt szerves részei lettek az életemnek, de nagyon sok mindenre egyáltalán nem kellemesen nosztalgiázgatva gondoltam vissza. Még semmit sem csináltam Bristolban azon kívül, hogy berendezkedtem a szerencsétlen szociológiát hallgató egyetemista átlagjövedelmével összeegyeztethetetlen lakásba. Nem ismertem senkit és ez még egy kicsit jól is esett. Olyan volt, mintha egy kicsit egyedül maradtam volna a világban. Senki nem jött utánam, senkit sem érdekelt, hogy mit csinálok, hogy öltözöm, merre járok, bár nem sűrűn mertem bármerre is járkálni az egyetemen kívül.
Nem volt sanszos, hogy bárki felismerjen, de én mégis tartottam a dologtól. Apám megfenyegetett a telefonba, amint megtudta mi is történt. Megparancsolta, hogy azonnal menjek vissza Franciaországba, majd, mikor ezt megtagadtam választás elé állított. A lényeg az volt, hogy amennyiben nem hagyom abba a hónap végére ezt az ostoba hisztit, ne is merjem többé betenni Párizsba a lábam. Én az utóbbit választottam kissé határozatlanul, de nem úgy tűnt, mintha bárki elhinné, hogy tényleg meghoztam egy ilyen súlyos döntést. Szerintem még azon is meglepődtek, hogy elbírok egy ehhez hasonló helyzettel.
-Nem és nem is fogom megunni-sóhajtottam a telefonba franciául, anya ugyanúgy sóhajtott. Szerintem már ő sem tudta minek futja a felesleges köreit, semmi nincs, amivel haza tudna csalogatni, felszórhatná gyémánttól kezdve, a gumicukron át, egyenesen a sültkrumpliig bármivel a Csalagutat, akkor sem venném az irányt újra a hazám felé.
-Értsd meg, hogy Avignon nem működőképes számomra, ahogy Párizs sem, szükségem van e…-magyaráztam éppen, mikor valami furcsa hang ütötte meg a fülem. Puffanás.
-Ne haragudj, de le kell tennem-súgom a telefonba és lezárva azt már dugom is zsebre, közeledem és mintha nyöszörgés ütné meg a fülem. A fák árnyékából figyelem néhány másodpercig, ahogy két fiú verekszik. Pontosabban inkább egy, mivel nagyon egyoldalúnak tűnik küzdelem, hisz a másik alig látszik még védekezni is. Nem tetszik ez nekem. Nagyon nem. Felveszem a fekete szövetkabátom kapucniját és kilépek a takarásból, nyugodtak, lassúak a lépteim. Nem szeretnék verekedni, szóval remélem az is elég lesz, ha a fellépésem elég határozott és fenyegető. Az épp nyeregben lévő rám emeli a tekintetét, egy másodpercre abbahagyja a másik ütlegelését.
-Szűnj meg-mondom a legérzelemmentesebb és férfiasabb hangomon, a testtartásomon is változtatok, támadóvá válok és a magányos farkas szerencsére el is takarodik, én pedig megszabadulva a kapucnitól hajolok le a sráchoz, aki elég megviseltnek tűnt.
-Mon Dieu…veled meg mi történt?-kérdezem őszinte aggodalommal a hangomban, még azzal sem törődöm, hogy nem figyeltem és tisztán hallhatóvá vált az akcentusom. Kíváncsi vagyok, vagyok miért próbálhatta meg feltrancsírozni a emberünk ezt a fiút.




_________________

It's better to regret what you have done
than what you haven't.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

roundview diák


avatar

Darling, my name is
• hozzászólások :
9
• kor :
16
• tartózkodási hely :
Bristol

TémanyitásTéma: Re: Jeremy & Sorin ~ Please save me   Hétf. Jan. 30, 2017 9:07 pm


Jeremy & Sorin




Megszoktam már, hogy elagyal a banda, de arra nem sokszor volt példa, hogy valamelyik visszajön repetáért. Imádkoztam, hogy időben hazajussak, de persze megint én húztam a rövidebbet. Az az idióta elég ütést vitt be ahhoz, hogy az ájulás kerülgessen, de egy pillanatra később éreztem, hogy a felesleges súly eltűnik rólam. Azzal egyidőben pedig az ütések is abbamaradtak. Egy másik hang ütötte meg a fülemet, bár nagyon nem fogtam fel, hogy mit mondott. Leeresztettem a kezeimet, felesleges lett volna védekeznem, és csak pár nyöszörgés után szólaltam meg.
– Ha meg akarsz verni, csak rajta… úgy se tudok védekezni… –Könnyeimet, és vérrel keveredett nyálamat nyeltem, és vártam az ütéseit. Fogalmam sincs, hogy ki a tag, de mikor nem közeledett támadó szándékkal, kicsit meglepődtem. Aztán nagy nehezen eljutottam oda, hogy megértsem az előbbi mondatát. – Bocsánat… azt hittem te is bántani akarsz… –Sóhajtva ültem fel, és néztem végig az illetőn, jobban mondva a megmentőmön. Hálával tartozok neki, mert ha nem jár erre, nem tudom, hogy mi lett volna a támadás kimenetele. – Fogalmazzunk úgy, hogy egy kis nézeteltérésünk van, és olyasmit követel, amit én nem adhatok meg. –Mert igazából erről van szó: a bátyám lelépett egy halom pénzzel, és Jesse rajtam akarja bevasalni a bandájával egyetemben. Csak azt nem fogják fel, hogy úgy sem tudok nekik fizetni, és csatlakozni sem fogok hozzájuk, akármennyire is erőszakosak. Tuti élvezik, hogy szenvedek, ezért nem öltek még meg, na meg az eléggé feltűnő is lenne mindenki számára.
– Jut eszembe, ameddig még el nem ájulok: köszönöm, hogy megmentettél. –Mert lényegében azt tette, csak az összevert képem elég okot adott arra, hogy későn realizáljam a helyzetet. Meg még eléggé ködösen látok, és még nem is ittam! Időközben megpróbáltam felkelni a földről, mert így is eléggé át voltam fagyva, és nem tett volna jót a szervezetemnek, egy esetleges betegség is. De persze, amilyen szerencsétlen voltam, nem bírtam talpra állni, és szépen a másik srácra estem. Ügyes vagy Rin, így kell ismerkedni: veresd el magad, és ess össze a megmentőd karjaiba. Színésznek készül nem? Nem? Kár…

_________________

Hate is just love with its back turned.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

kívülálló


avatar

Darling, my name is
• hozzászólások :
10
• tartózkodási hely :
Bristol
• foglalkozás :
Egyetemista önkergető

TémanyitásTéma: Re: Jeremy & Sorin ~ Please save me   Vas. Feb. 05, 2017 1:49 am




Tu m'entends?Réveille toi. Regarde moi


Azt hiszem, hogy hihetetlen szerencsém van, bárhogyan is nézem. Lehetett volna nagyon rossz vége is annak, hogy eszembe jutott hősködni, de ebbe bele sem gondoltam, pedig millió kellemetlen  kimenetele lehetett volna a helyzetnek. Volt rá esély, hogy a pasas, aki azt a szerencsétlent készül kibelezni nincs egyedül, ebben az esetben velem is nyugodt szívvel mosták volna fel az egész parkot, én pedig elég keveset tehettem volna a dolog érdekében, mivel csak vívni tanultam, verekedni azt viszont egyáltalán nem tudok. Másfél hétig tanultam kravmagát, de aztán édesanyám úgy döntött, hogy nem állnak jól a kék és lila foltok a testem különböző részein, tehát nem nagyon volt lehetőségem tapasztalatokat szerezni a harcművészetek terén.  Hegedülni tudok ugyan, de egyrészt hangszer nincs nálam, másrészt pedig elég furcsa volna agyonvágni a támadót egy Stradivarival, miközben mondjuk Mozart Requiemjét dúdolom, hogy a drámai hatás is meglegyen. Emberünk viszont teljesen egyedül volt és úgy döntött, nem akar velem szóba állni, tehát sikerült megszabadulnom tőle, így meg tudtam jobban tekinteni, hogy mennyire is van rossz állapotban az áldozat. Nagyon rossz állapotban volt, ráadásul össze-vissza beszélt.
-Non…én nem akarlak, miért is akarnálak megverni?-ráncoltam a szemöldököm, mert nem igazán értettem mi is van, de láthatóan a másik sem, mivel fenyegetőnek gondolta a közeledésem, hálisten hamarosan rájött, hogy nem bántani jöttem. Védekezésére kedvesen elmosolyodtam.
-Ne hidd azt, eszemben sincs, igazából pont a reciproka-próbáltam jól kifejezni magam, de kicsit még zaklatott voltam, így nem lehettem benne biztos, hogy sikerül is. Magyarázatát nem értettem, de nem mertem többet kérdezni, hiszen nem voltam benne biztos, hogy akar mesélni róla. Végül is csak egy idegen voltam, aki kapóra jött, mivel nem bírja kegyetlenkedést. Úgy bólogattam inkább, mintha tudnám miről beszél, nem csak próbálnék nagyon empatikus lenni.
-Nagyon szívesen, de azért kérlek, hogy ne ájulj el, ha nem muszáj-mondtam neki és vele egyszerre mozdultam, mikor  megkezdte a feltápászkodást arra viszont egy percig sem számítottam, hogy azonnal rám is fog esni.  Normális esetben valószínűleg meg tudtam volna tartani, hiszen valamivel magasabb, vállasabb és izmosabb is voltam nála, de a meglepetés nem az én malmomra hajtotta a vizet, tehát a fiúval együtt eldőltem,akár egy zsák krumpli.
-Merde!-káromkodtam, ahogy a fejem nekikoppant a kemény és hideg földnek, de nem sokáig maradtam a földön, azonnal a fiú arcát kezdtem el pásztázni.
-Figyelj…izé-jöttem rá, hogy fogalmam sincs a nevéről- egyben vagy?




_________________

It's better to regret what you have done
than what you haven't.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

roundview diák


avatar

Darling, my name is
• hozzászólások :
9
• kor :
16
• tartózkodási hely :
Bristol

TémanyitásTéma: Re: Jeremy & Sorin ~ Please save me   Szer. Feb. 22, 2017 5:24 pm


Jeremy & Sorin




Az élet mindig okoz meglepetést, mint ahogyan most is. Nem fogtam fel, hogy a srác mit akar tőlem, ezért is hagytam fel azzal, hogy védekezni próbálok vele szemben. Leeresztett karokkal vártam, hogy lendüljön a karja, és megismerkedjen a már így is szétvert képemmel, de nem történt ilyen dolog. Tényleg megmenteni jött, ami elég bátor tett tőle, és egyben botor is. Minden bizonnyal jó kondiban van, ha be merte vállalni azt, hogy fellép a támadóm ellen, hiszen ki tudja, hogy van-e még itt valaki más is. Mondjuk akkor nem egyedül ütlegelt volna a degenerált barom, de ez van.
– Már nem lepődnék meg, hogy újabb tagokat toboroztak… –Elcsuklott a hangom, és jól tudtam, hogy ez a válasz kevés arra a kérdésére, hogy miért is akarna ő is megverni. Hiszen megmentett, és ezt ő is megerősíti. Kérésére apró mosolyt varázsoltam az arcomra, s bár nem úgy festek, mint aki stabil állapotban van, és biztosra mondaná azt, hogy nem ájul el, de minden erőmmel azon voltam, hogy ne következzen be. Ezért is bátorkodtam felkelni a földről, és most már tényleg azon lenni, hogy hazamenjek, de nem úgy sült el az akcióm, mint szerettem volna. Ahelyett, hogy talpon lennék az idegen mellett, őt is a földre küldtem, és rajta fekve nyöszörögtem. Hallottam a koppanást és a hangját, amire a szívem összeszorult. Nem akartam benne kárt tenni, és nagyon reménykedtem abban, hogy jól van. Lefordultam róla, s inkább úgy döntöttem, hogy ameddig nem érzem magam jobban egy kicsivel, fekszek inkább a földön.
– Ne haragudj… nem akartam rád esni, csak azt hittem, hogy már fel tudok állni. Egyben, azt hiszem… Te jól vagy? –Aggódó tekintettel néztem rá, mintha ő szenvedett volna nagyobb sérüléseket, és nem én. Időközben mellkasom is szűrni kezdett, légzésem szaggatottá vált, de nem foglalkoztam vele. Az sokkal jobban érdekelt, hogy a mellettem fekvő srác –ha még nem kelt fel– hogy van, hiszen a koppanás nem hangzott valami bíztatóan. Próbáltam ismét felkelni, de most távolabb voltam tőle, hogy ne rá essek, ha esek. Nehezen ugyan, és öt perces botorkálás után két lábon voltam. Nem éreztem stabilnak a talajt, de legalább felkeltem. Komolyan, úgy festhetek, mint egy részeg, aki fel nem bír kelni a földről, holott csak a fájdalom az, ami az egészben meggátolt. – Egyébként… Sorin vagyok… téged hogy hívnak? –Remegő kézzel indítványoztam kézfogást, remélve, hogy el is fogadja.

_________________

Hate is just love with its back turned.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

kívülálló


avatar

Darling, my name is
• hozzászólások :
10
• tartózkodási hely :
Bristol
• foglalkozás :
Egyetemista önkergető

TémanyitásTéma: Re: Jeremy & Sorin ~ Please save me   Kedd. Márc. 21, 2017 6:28 pm




Tu m'entends?Réveille toi. Regarde moi


Nem gondolom magam hős típusnak, soha nem is éreztem, hogy Supermanebb lennék a Batmennél és eszerint is éltem, legalábbis, ami az eddigieket illeti. Ezután a remek kis akcióm után viszont komolyan át kell vennem magamban a dolgokat, mert elképzelhető, hogy diplomatagyerekként rossz lóra tettem, vagyis tettek a drága szüleim.
Már látom magam előtt, ahogyan nappal kellemes arcberendezésű szociológia hllgatóként vagyok ismeretes, ellenben éjszaka fekete színű kezeslábasban, egy puma lépteivel suhanok és én vagyok a bristoli ninja, aki néha kicsit hülyén ejti az r betűt. Valószínűleg soha a büdös életben nem jönne rá senki, hogy a fura francia fiú ijesztgeti a támadókat azzal a fenyegetően mély és férfias hangjával, némileg raccsolva.
Félretéve az ostoba ábrándokat, azért most, hogy jelentősen kevesebb esély van rá, hogy a korábban látott srác többszörösére osztódva megjelenik és bemutatja öklét az arcomnak, meg merem engedni magamnak, hogy kicsit büszke legyek a tettemre.
-Tagok? Ezek szervezetten…csinálják a bármit?-kérdezek vissza kicsit összezavarodva, mert nem nagyon értem miről beszél újonnan szerzett patronáltam, bár ha érteném sem biztos, hogy akarnám tudni mi is folyik itt.
Tényleg rosszul követhetem az eseményeket, mikor a sráccal együtt terülök el a földön és fájósan simogatom a fejem azon pontját, ami kicsit kölcsönhatásba került a kemény talajjal. Azon is eléggé meglepődöm,mikor ijedten szabadkozni kezd, hogy ő ugyan nem akart maga alá temetni, mondjuk azt hiszem ez egy kicsit nyilvánvaló, bár…ez itt a ködös Albion, ugyan ki tudja divat-e itt ok nélkül felborogatni csigazabáló barátainkat.
-Én jól vagyok-ülök fel, amint már nem érzem a súlyát a mellkasomra nehezedni- sokkal jobban, mint te-állapítom meg orvosi pontosággal. Az arca véres és kezd a szivárvány minden színében játszani és ez csak a képe, nem szívesen lennék most a bordái helyében, amiket úgy megrugdostak, mint Lloris szokta a labdát.
Egy idő után mindketten felkelünk a kemény és hideg földről, bár az idegen mozgására még mindig nem használnám a biztató szót, sokkal inkább énekelnék, valami olyasmit, hogy a srác ingatag, ravaszul kicserélve az asszony szócskát.
-Jeremy vagyok vagy Remy-szorítom meg egy kicsit kezét- kedves Sorin…veled viszont kezdeni kellene valamit. Mi lenne a javaslatod?
Kezem inkább a hátára csúsztatom, hogyha esetleg megint probléma lenne a két lában való léttel tudjak neki segíteni.




_________________

It's better to regret what you have done
than what you haven't.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése




Darling, my name is
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Jeremy & Sorin ~ Please save me   

Vissza az elejére Go down
 
Jeremy & Sorin ~ Please save me
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Jeremy Gilbert - Átvételi szándékát az adminnál lehet jelezni

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
• life is a party :: Bristol :: Belváros-
Ugrás: