Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Chat
Latest topics
Sorin & Jesse
------------------------------
by Jesse A. Blackbourne
Today at 6:05 pm

Hyun & Alex - Elzárás
------------------------------
by Kwon Hyunwoo
Yesterday at 6:13 pm

Brooklyn Ace Peterson
------------------------------
by Brooklyn A. Peterson
Hétf. Márc. 27, 2017 6:28 pm

Jerry && Adrian
------------------------------
by Jeremy Bureau
Hétf. Márc. 27, 2017 1:47 pm

Jeremy & Sorin ~ Please save me
------------------------------
by Jeremy Bureau
Kedd. Márc. 21, 2017 6:28 pm

Jesse & Jaxen
------------------------------
by Jesse A. Blackbourne
Szomb. Márc. 18, 2017 4:59 pm

Alexander Yang
------------------------------
by Hazel Megan Ray
Kedd. Márc. 14, 2017 11:50 pm

Hell or Heaven
------------------------------
by Vendég Pént. Márc. 10, 2017 12:08 am

A két törpe és a vad meséje
------------------------------
by Blythe A. Ledford
Csüt. Márc. 09, 2017 11:27 am

Top posters
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
A legtöbb felhasználó (25 fő) Hétf. Ápr. 25, 2016 8:31 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 A két törpe és a vad meséje

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

roundview diák


avatar

Darling, my name is
• hozzászólások :
8
• kor :
15
• tartózkodási hely :
Bristol
• foglalkozás :
táncos

TémanyitásTéma: A két törpe és a vad meséje   Szer. Feb. 01, 2017 10:23 pm













Hyun, Jax && Blythe
What you do not want to happen to you, do not do it yourself either.

Talán megint túlhajszolta magát. Sőt... minden bizonnyal. Igaz, odáig még nem jutott el, hogy be is fulladjon, de talán addig jó neki. Hisz megint egyedül van, csak az az idős portásbácsi ücsörgött a kis székében, ügyet sem vetve a fiatalra. De hát ez mindig is így volt. És amikor csak volt egy kis szabad ideje, mindig a próbateremben volt, még ha Rini ezt kifejezetten meg is tiltotta neki. De hát amilyen makacs Blythe, ha táncról van szó, nagyon ritkán hallgat az idősebbre. De eddig nem is volt semmi baj, és most is még pont időben döntött úgy, hogy mára épp elég lesz a gyakorlásból. Igazság szerint a portás döntött úgy, hogy végre aludni tér, és bezár, de hát azt addig ő se tudja megtenni, míg csak egy valaki is itt van. Épp ezért döntött úgy, hogy most már kiteszi a fiatalabbat, és végre bezárja az épület ajtóit. És épp időben.
Ha nem lenne Sorin, és ezek a véletlenek, talán már rég alulról szagolná az ibolyát. Hisz már nem egyszer előfordult vele, hogy túlhajszolta magát, és egyszerűen csak összeesett a próbaterem kellős közepén. Jó estben akkor, mikor más is ott volt, rosszabb esetben pedig csak szerencséje volt azzal, hogy valaki épp arra járt. Hisz olyankor a légszomjtól szinte mozdulni sem tud. Csak ott ül, esetleg fekszik a padlón, az életéért küzdve, Eddig mindig volt valaki, aki az orra alá tudta volna dugni az inhalátorát. És hiába nyugtatja magát azzal, hogy nincs egyedül, itt a portás, aki tud a betegségéről, és aki minden bizonnyal vigyáz majd rá; még ő is tudja, hogy egy vak szamártól is több segítséget várhat, mint attól a vénségtől, aki egész nap csak a régi, fekete-fehér filmeket bámulja, és csak szökő évente egyszer néz rá a biztonsági kamerák felvételeire, esetleg saját maga mászik el a csigatempójával a próbateremig. Ha baj lenne, tuti nem venné észre.
Talán épp ezért nevezhető szerencsésnek. Még most is. Hisz ha az a vén pocakos nem küldte volna el, még mindig ott lenne, és gyakorolna, mintha csak az élete múlna rajta. Vagy talán már az életével küzdene. De így, hogy az öreg megunta a várakozást, talán a filmjeit is mind végignézte már, és útjára engedte a fiatalabbat, már nyugodtan, a saját lassú tempójában tart hazafele a kihalt, esti utcákon. Maga elé mered, s a csendben szinte messzire hallatszik a fejhallgatójában dübörgő zene. Nem is figyel a környezetére, csupán csak maga elé meredve halad a jól ismert utakon, amit akár csukott szemmel, vakon is képes lenne végigsétálni. Most viszont valami megállásra készteti. Maga előtt, igaz, még egészen távol megpillant egy egyre csak közeledő alakot, aki még közelebb érve fel is ismer. Igaz, még sosem találkoztak szemtől szemben, de már látta őt. Ő i abba a bandába tartozik, akik a legkedvesebb barátját, szíve elsőjét állandóan verik. Látta már nem egyszer a próbaterem előtt, meg a suli előtt is, egyszer talán még a házuknál is. És tudja jól, hogy ő az egyikük, akik leginkább a halált érdemelnék, amiért egy náluk jóval védtelenebbet bántanak. Na nem mintha Blythe annyira erős, és vele egyenrangú lenne, már csak az asztmája miatt is, de most, amint megpillantotta a másikat teljesen egyedül, valamiféle düh keríti hatalmába, és megszaporázza lépteit, hogy minél hamarabb elé érjen. És nem is vár egy pillanatot sem, lába azonnal lendül a másik bokáját megcélozva, hogy egy erőset rúgjon bele. És csak ezután, mikor a vörös köd elszállt a feje fölül, esik le neki, hogy mit is csinált. Arcára ki is ül az ijedtség, és csak egy rövid sikkantás hagyja el ajkait, mielőtt sarkon fordulna, s mielőtt az idősebb bármit is tudna tenni, elrohan, de olyan gyorsan, mint még soha, Hátra se néz, meg sem áll, mert tudja, hogy akkor neki annyi. Még akkor sem, mikor érzi, hogy alig kap levegőt.
- Segíts! - csak egy halk egércincogás, mi elhagyja ajkait abban a pillanatban, mikor egy ismeretlenbe csapódik. Karjait automatikusan fonja a másik elég véznának tűnő teste köré, mintha csak az utolsó szál lenne, ami életben tartja. És így az ismeretlen már tisztán hallhatja is azt a jellegzetes sípoló légvételt, amivel megküzd minden egyes oxigénmolekuláért. De legszívesebben még rohanna, hisz az az elmebeteg bármikor utolérheti.

Lesz ez jobb is <3 || Run run run || Dress

_________________

Dance can reveal all the mystery that music hides.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

díler


avatar

Darling, my name is
• hozzászólások :
9
• kor :
20

TémanyitásTéma: Re: A két törpe és a vad meséje   Szomb. Feb. 04, 2017 5:16 pm

Ígérem lesz még jobb is <3

Blythe & Hyun & Jax

Este van. Kora este, de Jaxen Dayl Ford kiterülve hever a kanapén, mint aki épp alváshoz készülne. Pedig még ahhoz sincs kedve. Ahhoz kétség sem fér, hogy nem ártana neki, de már feladta a próbálkozást. Hajnal négy óta csak szenved. Nem tudott aludni, mert óránként fent volt, most meg olyan kialvatlan, hogy még a szokásosnál is ijesztőbbnek hathat. És hát, mint ahogyan a legtöbben ismerik, amúgy sem a türelméről híres, hát még így. Ma teljesen használhatatlannak érezte magát, ha tehette inkább keresett egy nyugodt kis sarkot és ott küszködött az ébren maradással, több-kevesebb sikerrel.
De egy idő után viszont felkellet kászálódnia, mert már szétfeküdte az oldalát. Arról nem is beszélve, hogy már enni se ártana. Hihetetlen, de testalkata ellenére is elég sokat tud enni. Ráadásul még ma nem is evett semmit se. Nagy morgások közepette kimászik a konyhába és azzal a ténnyel kell szembesülnie, hogy még a hűtő is üres. Vagy is van benne egy normál embernek való kis adagnyi sült tészta meghagyva tegnapról, de attól még nem megy a falnak.
Sehol senki. A ház teljesen üres. Testvére már megint oda lehet a ház tulajdonosával szórakozni. Szokás szerint otthon hagyták szenvedni és még az étel vadászatot is ráhagyták. Nem nagy tudása van, ha a főzésről van szó, de azért elég kreatív tud lenni, ha van megfelelő mennyiségű hozzávaló. De nem, ez most nem az a nap. Akármennyire is lusta kimenni a hidegbe, muszáj lesz neki, ha nem akar éhen halni.
Nagy nehezen össze is szedi magát és neki indul a legközelebbi gyorskajáldához. Zsebre dugott kézzel dülöngél a keskeny kis járdán. Ha valaki most meglátná tuti, hogy ittasnak nézné, pedig egyszerűen csak zombi állapotban van. Nem is néz előre, csak a földet bámulja. Néha elnyom egy-egy hatalmas ásítást és egy kisebb morgást. Valahogy sikerül felszenvednie magát a városba és csak a lámpáknál kapja fel a fejét. Legalább is eleinte. Ugyanis hirtelen lábakat pillant meg maga előtt. Mire felnézne a tulajdonosára, már hatalmas fájdalmat érez a bokája felől. A fájdalmat egy hatalmas morgás követi, ami egyfajta vész jelzés is a másiknak, hogy van két perce elhúzni a csíkot. Egyébként sem szereti, ha valaki ilyen bátornak képzeli magát, így meg aztán, hogy éhes is, meg fáradt is… Elég rosszkor sikerült belekötni ebbe a morgós medvébe. Az viszont biztos, hogy erre a rúgásra, kipattan a szeméből az álom és helyét a düh váltotta fel. Szinte ölni tudna a szemével, de akit most legszívesebben kinyírna, az már rég arrébb iszkolt. Ennyivel ezért nem fogja hagyni. Ugyan a fáradság miatt van egy kis fáziskésése, de amint eljutott hozzá is a jel utána ered. Csak egy kis nyúlfarknyi előnyt sikerült bezsebelnie a másiknak, nem többet. Annyi szerencséje van annak az ostoba fiúcskának, hogy Jaxen hiába gyors futó, most nehezére esik ez a fajta mozgás és így talán még, ha ügyes is a másik és nem valami lassú dög, akkor talán van még esélye tovább húzni az időt, ezzel meghosszabbítva az életét.
De attól még nem tudja elkerülni Dayl haragját. Azzal a rúgással ugyanis aláírta a saját végrendeletét. És pechére nincs hova menekülnie, már egész közel jár hozzá. Pár száz méter választja el az arcát az öklétől. És ez a táv egyre csak rövidül. Ha még élni szeretne, a kölyök…jobb ha bevág egy sprintet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

roundview diák


avatar

Darling, my name is
• hozzászólások :
19
• kor :
17
• tartózkodási hely :
Bristol
• foglalkozás :
Diák

TémanyitásTéma: Re: A két törpe és a vad meséje   Vas. Feb. 12, 2017 6:56 pm

Jaxen & Blythe & Hyun
Három fokban nem a legjobb ötlet milkshake-t inni, de amikor megláttam a finomság plakátját nem tudtam neki ellenállni. Már vagy negyed órája iszom teljesen átszellemülten az epres-krémes löttyöt. Lefagyott tőle a torkom, de nem érdekel. Imádom, akkor is imádni fogom ha holnap torokfájással ébredek, és nem fogok tudni beszélni. Tíz percbe telt, mire eldöntöttem, hogy melyiket akarom. Az epresen kívül volt még csokis, karamellás és banános. Az eper a kedvenc gyümölcsöm, így nem is volt kérdés, hogy ezt fogom választani. A banánt is szeretem, de azt nem milkshakes formában. Rám fér a kikapcsolódás, egy hónapon belül két debillel is találkoztam. Az egyiken konkrétan keresztül zuhantam éjszaka, a másik meg...megmentett. Izgalmas az életem. A torkomra meg vigyáznom kéne, mert ha Darth Vader hangon beszélek a kuncsaftjaimmal, szegények szívrohamot fognak kapni. Kivéve, ha a Star Warsra gerjednek. Én utálom, brr. Na mindegy, torokfájásra úgy is azt mondják, hogy a legjobb orvosság a nyeles aszpirin. Istenem, mennyi időbe telt mire rájöttem, hogy ez mit jelent. Milyen ciki.
A hideg idő ellenére eléggé lenge öltözetben ácsorogtam a járdán. Sötétlila pulóver, semmi kabát, és a szokásos kék farmer. Az edzőcipőm tiszta sár, mert sikeresen beleléptem egy nagy, mocskos tócsába. Igaz, a kutyaszarnál azért jobb.
Nem figyeltem a mellettem elhaladó emberekre, de ennek ellenére is tudtam, hogy páran megbámulják a színes hajamat. Engem a szívószál foglalt le, rossz szokásom, hogy mindig megrágom őket. Egyszer le is haraptam egynek a végét, rossz minőségű volt a cucc. A munkámból kifolyólag erről hamar le kellett szoknom, harapás helyett maradt a rágcsálás. Az ivásból egy hang és egy idegen kéz ölelése szakított ki, annyira megijedtem, hogy reflexből elejtettem a milkshake-t. - Hé! - Morogva fordultam az idegen felé. - Mit akarsz? - Nagyokat pislogva néztem le a kezére, nem értettem miért ölelget. - Mi ez a hang? - Mintha egy sípoló gumikacsát nyomogatna valaki. Pár másodperc után leesett, hogy a srác sípol. - Miben segítsek? Neked mondjuk tényleg kéne segítség, mit ölelgetsz? - Kétségbeesetten néztem körbe, féltem hogy meg fog késelni vagy nem tudom, őrült és azt hiszi démon vagyok. De aztán megláttam, hogy valaki fut felénk. - Ez meg ki? - Nem kellett zseninek lennem ahhoz, hogy átlássam a helyzetet, és hogy tudjam, az a valaki nem egy délutáni kocogó. - Eleresztenél? - Próbáltam lefejteni magamról a kezét. -  Rossz embertől kérsz segítséget, nézz rám, mit tudnék kezdeni ő vele? - Ennyit a jó estémről.


_________________



Load up on guns, bring your friends It's fun to lose and to pretend She's over bored and self assured Oh no, I know a dirty word With the lights out, it's less dangerous Here we are now, entertain us I feel stupid and contagious Here we are now, entertain us I'm worse at what I do best And for this gift I feel blessed Our little group has always been And always will until the end
With the lights out,
it's less dangerous
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online

roundview diák


avatar

Darling, my name is
• hozzászólások :
8
• kor :
15
• tartózkodási hely :
Bristol
• foglalkozás :
táncos

TémanyitásTéma: Re: A két törpe és a vad meséje   Csüt. Márc. 09, 2017 11:27 am













Hyun, Jax && Blythe
What you do not want to happen to you, do not do it yourself either.

Előfordul, hogy gyakran nem gondolkozik, mielőtt cselekszik. Épp ezért szokta szinte heti rendszerességgel túlhajszolni magát, amiből volt, hogy már komolyabb baja is lett, egyszer még kórházba is került, annyira befulladt. Azóta persze egy kicsit jobban vigyáz magára, de még így is megesik vele, hogy kicsit későn gondolkozik, vagy épp elfelejt pihenni. Mert hát a tánc száméra olyan, ami szinte teljesen elvesz az eszét, és ha meghall valami dallamot, szinte automatikusan mozdul és táncol. Előfordult már vele olyan is, hogy a lift halkan szóló dallamára indult meg a lába és kezdett el táncolni valamit, míg fel nem ért a legfelső emeletre, ahova lusta volt felmászni, vagy épp a bevásárló központban ha épp megszólalt valami zene. És ilyenkor nem is érdeklik a bámészkodók, mert azt csinálja legalább amit szeret, és amiben még jó is. Persze azért néha feltűnnek neki a furcsálló tekintetek, amik szavak nélkül is kérdőre vonják. Olyankor pedig igyekszik lenyugodni, és normális ember módjára viselkedni, még ha ez elég nehezen is megy neki.
Épp ezért szereti a próbatermet. Mert ott legalább a rendszeres próbákon kívül csak nagy ritkán tartózkodik bárki is, így nem zavarják meg. Csak néha a portásbácsi, aki három óránként egyszer ránéz, hogy egyáltalán még él-e. Meg persze néha itt van Rini is. Olyankor persze sokkal kevesebbet gyakorol, mintha ketten lennének, mert az idősebb mindig elvonja a figyelmét valamivel. De így legalább nem terheli magát annyira túl, mintha teljesen egyedül lenne. Mint most is. És talán még mindig ott lenne, ha a portás nem unta volna meg a várakozást, és nem akart volna végre aludni menni. mert hát neki az a dolga, hogy addig vigyázzon az épületre, míg mindenki el nem megy. Utána pedig be kell zárnia. De ha a fiatalon múlt volna, akkor akár még itt is éjszakázott volna, már ha nem fullad be idejekorán. De így, már a sötétben, a kihalt utcákon tart hazafele, em is figyelve a környezetére. Talán még csukott szemmel, alva járva is hazatalálna, annyira jól ismeri az utat. Nem is kell figyelnie, hogy merre megy, szinte már automatikusan fordul be a megfelelő sarkon, és halad tovább. Persze az ismerős, és utált alakot egyből kiszúrja. És talán még az a szerencséje, hogy Ő nem vette észre, csak amikor már odaért hozzá és lába is fájdalmasan találkozott a bokájával. Nem is tudja miért tette ezt, csak felidegesítette magát azon, hogy ő az, aki állandóan veri a legjobb barátját, és semmit nem tud tenni ellene.
De minden bizonnyal ez egy rossz lépés volt tőle. Meg is bánja, amint megtette és realizálja is, hogy mekkora hülyeséget követett el. Így meg sem várja az idősebb reakcióját, azonnal felveszi a nyúlcipőt, és halkan nyüsszentve elszalad. Vissza se néz, csak rohan, mert így is tudja, hogy követi, és ha megáll, akkor neki annyi. Viszont azt is tudja, ha még sokáig fut, akkor így is úgy is búcsút inthet az életének, mert a pániktól nem lesz képes előhalászni a zsebéből az inhalátorát. És ekkor csapódik egy ismeretlenbe, akit vékony karjaival azonnal átkarol, segítséget kérve. Bár azt ő is realizálja, hogy talán még nála is véznább a másik, és elég kicsi az esélye, hogy bármit is tudnak majd kezdeni azzal az őrülttel ott a hátuk mögött. De hát a pánik, amit az egyre csak erősödő sípolása és a légszomj vált ki belőle sokkalta nagyobb hatással van rá. Meg hát a remény hal meg utoljára, nemde?
- Nem... Nem... Nem... Nem tudom csak... Csak se-segíts... Kérlek... - húzódik el tőle, hogy a szemeibe nézhessen, bár már ez is igencsak a nehezére esik. A levegőt is egyre nehezebben veszi, s a mellkasa is egyre inkább csak emelkedik és süllyed és igencsak rendszertelenül. - B-bo-bocsi... Gyere...! - még hátra is pillant, hogy meglesse mennyire van közel a vég, mielőtt csuklón ragadná az ismeretlent, és elkezdené erőtlenül húzni. De hát nem jut sokáig, a légszomj hamar akkora hatással van rá, hogy nemes egyszerűséggel csak összecsuklik, és elég rondán sípolva kapkod levegő után.

Lesz ez jobb is <3 || Run run run || Dress

_________________

Dance can reveal all the mystery that music hides.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése




Darling, my name is
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: A két törpe és a vad meséje   

Vissza az elejére Go down
 
A két törpe és a vad meséje
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Csapat/Játékos/Mesélő Kereső
» Hiroto Osumi
» -= Mesélő Tagfelvétel =-

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
• life is a party :: Bristol :: Külváros-
Ugrás: