A csoki nem kérdez. A csoki megért.
❀ Nem tudok fütyülni. És ez bosszant. A szüleim szerint engem minden bosszant, amit nem tudok, vagy nem értek. Ez nem is így van, hanem… hanem, piszkál, de csak ennyi. Nem is szoktam ideges lenni, vagy valami ilyesmi. De a fütyülés, az tényleg. Csak ragacsos nyálcsöppöket fújok kifele, vagy épp olyan hangot produkálok, mint egy fenék, semmi több. Pedig mindenki tud fütyülni!
✿ Nem tudok hazudni, rettentően rosszul leplezem, és művelem. Jobb, ha nem is akarod látni. Pedig néha nagyon is jól jönne! De pechemre.. Ezt valahogy nem sikerült (még) elsajátítanom. De majd jobban megfigyelem a többieket, és tanulok. Így kell, nem?
❀ Gyerekesnek mondanak, olyannak, aki megragadt egy szinten, és nem lép tovább. Ez tévedés, már kész nő vagyok, babákhoz sem nyúltam évek óta, szóval nem igaz. De talán mégsem vagyok olyan, mint a többi lány.. ezt elismerem. Egyedi vagyok. Ez sokkal jobb megfogalmazás! Néha összekeverek pár szót, de csak amikor messze járnak a gondolataim, és épp nem azon, amire figyelnem kellene. A figyelmetlenség egy átok, biztos valaki rám szórta! Viszont, nem mondhatom magam ügyetlennek. Annyira. Szerencsére nem esek orra semmiben, de néha leverek, és összetörök dolgokat, de nem szándékosan. Bocsánatot szoktam kérni, mert a jó modort megtanultam.
✿ Nemigen tudok szépen rendszerezni, és néha kicsapongok, és hamar eltérek a tárgytól, de csak azért, mert sok dolgot akarok egyszerre közölni, ami épp érdekel, vagy érdekes, és a befogadó is vevő rá. Néha úgy érzem, hogy a sok tudás, vagy ismeret, amiket olvasok, egyszer ki fognak folyni a fülemen, mert megtelik velük a fejem. Nem hiszek buta babonákban, meg ilyenekben, csak néha gondolkodom el dolgokon, és jutok ilyen végletekre.
❀ Szeretek beszélni, néha sokat, nagyon, és néha – mások szerint – akkor is, ha nem kellene, és nemigen tudok leállni. Mondhatni, hiperaktívnak titulálnak emiatt, meg, hogy sokat mozgok, de mit sem számít. Mi jó abban, ha egy helyben kell ücsörögni mindig, és semmit tenni? Nem tudok ilyenre jutni, így, ha lehet, megyek az orrom után, még akkor is, ha kicsit is veszélyes a terep. Azok a kedvenceim, de sosem vallom be. Ahogy azt sem, hogy sok dolog megrémiszt, és, hogy szoktam sírni. Erősnek mutatom magam, mert régen sokat piszkáltak, mondjuk előfordul, hogy mostanság is, de igyekszem nem figyelni egyre sem, és, ami mostanság szokásom, visszavágok.
✿ Jobban szeretek másokat megismerni, és elemezni. Persze, két pillantásból nem tudok regényt írni, és a gondolatokat sem látom, azonban akad, hogy jól tippelek meg valamit csak pillantás útján. Hogy ő inkább morcos alkat, ő sokat olvas, ő mosolyog és pozitív. Vagy épp valami másból. Nem direkt csinálom, ez olyan.. tudat alatti dolog, mintha ösztönösen jönne. Nincs semmi szuper képességem pedig, inkább csak annyi, hogy jól megfigyelek mindent.
❀ A tanulmányaim nos.. mivel ugye szeretek mindenhol ott lenni, ebből az időből faragok le. Mindig azt mondják, nem lennék buta, csak rettentő a lustaságom. Sosem tagadtam le, één sosem. De az évszámok valóban nem épp.. erősségeim. Mivel sokfelé csapongó gondolatokkal van tele a fejem, így elég nehéz még bepréselnem oda ilyesmiket. Ez van, én vállalom. Nem leszek történész. Sem tudós. Majd.. valami. Nem tudom, nem szeretnék egyelőre felnőni.
✿ A külcsínről csupán annyit, hogy kompatibilis a mai világgal. Bár szeretem a retro, ’90-es éveket idéző holmikat, és előszeretettel kombinálom is azok. A hajam barna, a szemem mosolygós, a fogaim épek, és egészségesek, éljen a fogszabályzó! Karcsú testalkatom anya vonalon öröklött, és feneketlen. Képes vagyok egész nap enni, bizonyos napokon, és fél dekát sem felszedni. De légyszi ne gyűlöljetek! Cserébe viszont liliputi testmagasságot kaptam. Míg nektek szép, hosszú combjaitok vannak, és a 155 centimmel csak álmodhatok róla. Persze, kitartok, még 2 évem van, hogy nagyra nőjek, de ezt az álmom lassan a polcra teszem. *sigh* Nem vagyok az agyonsminkelős csoport tagja, de nem is vetem meg azt. Arany középút, hogy ne legyek 20 évesen ráncos banya. Kényelmesen, praktikusan, a magam ízlése szerint öltözködöm, és nem kérek a divatok tömkelegéből. Mint mondtam, egyedi kívánok maradni.
És egyszerű, átlagos, drámamentes alak. Nem balhézom, nem élek csodaszerekkel, és nagyon semmivel sem. Furcsa ez a mai világban, mi? Főleg Bristol városában. De elférnek itt a csodabogarak is, mint én magam.