kérdéses, de egyébként kapcsolatban vagyok egy csodálatos lánnyal, csak nem tudom, hogy képes vagy-e száz százalékosan őt, és csakis Őt szeretni.
Kapcsolat a családdal
A szüleim borzasztóan karót nyeltek, azok az igazi földhöz ragadt alakok, akik szerint az normális, ha a gyerek már 13 évesen tudja, hogy mit akar kezdeni az életével és eszerint is tanul. Pont úgy normális, ahogy az is, ha valaki hamar megházasodik és családot alapít, mert tudja, hogy azzal az egy emberrel akarja leélni az életét. Így neveltek engem is, és a bátyámat is, csak sajnos én kicsit lekanyarodtam erről az irányról, csak ők nem tudják. Egyébként én szeretem a szüleimet, hisze mindig ott vannak, ha szükség van rájuk, akkor is, ha nem, de meglehet szokni. Nem szólnak bele az egész életünkbe, de azért noszogatnak bizonyos irányokba, ami kicsit zavaró, akkor is, ha csak jót akarnak nekünk. A bátyámmal pedig mondhatni olyan a kapcsolatom, mint mindenki másnak. Veszekszünk, beszólunk a másiknak, de én mindig fedezem őt, ahogy azt hiszem ő is, amikor épp nem kioktat. Néha kicsit olyan, mintha az apám akarna lenni, pedig nem is olyan sokkal öregebb, akkor sem, ha mindig az orrom alá dörgöli. Attól, hogy idősebb nem biztos, hogy tapasztaltabb, vagy okosabb lesz, inkább csak ráncosabb é szottyosabb. De egyébként fontos nekem, hogy ő van, és nem vagyok egyke, unalmas lenne nélküle a lakás.
Play by
Dylan O'Brien
Csoport
Roundview tanulója
meow ◆ tapasztalat van ◆ multi nincs
Életem története
A hófehér lap felett ülök, amit igazából most a tintának kellene összekoszolnia, mégis az én ragacsos kezem az, ami elfogja rontani a tökéletes fehérségét. A toll az egyik kezemben, a papírka meg a másikban, ahogy körbefordulok a székem tengelye ködül várva a csodát. Egyszer úgy hallottam, hogy mindennek felírom az előnyét és a hátrányát, segíteni fog eldönteni, hogy mi is a helyes döntés. Hát én felírnám és aszerint mérlegelnék, de csak a lap felett ülök, és a gondolataimat próbálom összerakni. Sokkal nehezebb ez, mint egy két ismeretlenes matek egyenlet, amit a kisujjamból kirázok, pedig azt hittem, hogy egyszerű lesz. Hiszen tudom miért szeretem, hogy miért vagyok vele, és mi az ami néha zavarni szokott, mégsem tudom leírni, mert nem tudom, hogy tehetném, hogy lenne igaz. A szüleim szeretik Ez az első dolog, ami az előnyökhöz kerül, de ez igazából hatalmas szó, mert nagyon nehéz a szüleim tetszését elnyerni, ha valaki nem egy kosztümös lány, akinek világmegváltó tervei vannak. Nem egy eszetlen modellalkat sem, azt szerintem egyáltalán nem fogadnák el mellettem, hiszen az ő elveik szerint egy nő tudjon a sarkára állni, és hangot adni nem tetszésének, de csak bizonyos keretek között. Hogy valaki ezeket a kereteket megtalálja érzék kell. Nem olyan könnyű tudni náluk azt, hogy mikor, mit és hogyan szabad, vagy hogyan nem. Néha még én magam sem tudom, hogy lenne szerintük helyes és, hogyan nem, de neki ezt valahogy sikerült eltalálnia. Okos és szép Ez a második dolog ami az előnyökhöz kerül, mert ez a kettő manapság nem igen jár együtt, sőt általában ha az egyik nincs, akkor a másik van, mint valami ördögi körforgásban. Most én is abban vagyok, és nem tudok kiszabadulni ebből a mókuskerékből, akárhova is futok mindig ugyanott vagyok, hogy nem szabadultam. Döntenem kell, csak ez nem olyan egyszerű, ha kétfele szakad a szíved. Most szívesen eladnám a lelkemet az Ördögnek, hogy vigye, rendelkezzen vele, nekem ne kelljen döntenem, de akkor kitáncolnék a felelősség elől, ami nem szokásom, és nem is most fogom elkezdeni. Minden döntésemnek súlya van, ami lehet akár pehelykönnyű is, de nyomhatja is a lelkemet keményen, de nem menekülhetek el sajnos. És a legrosszabb, hogy nincs helyes út, ez az aranyközép utas dolog itt és most nálam elbukik, mert az egyik lépésemmel csak magamnak ártok, a másikkal pedig egy másik embernek is, és egyik sem jobb, mint a másik. Nem Eden Az első dolog ami a hátrányhoz kerül, mégis hatalmas súlya van, hiszen van más Liv mellett, ráadásul a másik nemből, aminek el kellene keseríteni engem. El is keserít, de nem az a tudat, hogy vonzódom a saját nememhez, hanem az, hogy két emberhez is kötődöm igazán erősen. Egyszer hallottam, hogyha két embert is szeretsz, válaszd a másodikat, hiszen, ha az elsőt igazán szeretted volna, nem szereted meg a másodikat. Pedig ez badarság. Ami Eden és köztem kialakult az nagyon lassú lefolyású volt, főleg, hogy barátságtól jutottam el erre a szintre, és rá se eszméltem igazán, hogy mikor, egyszerűen csak érzem. Liv-el sokkal hevesebb volt az egész, mégis annyira jó, és ahhoz is ragaszkodom foggal-körömmel, mintha az életem múlna rajta. Képes leszek valaha dönteni? Nem hiszem...
Kedves Donnie! Olyan szép az arcod, egyszerűen imádom.:3 Ahogy az előtörténeted is. Kíváncsi leszek, hogy Edent vagy Livet választod és remélem Eden minél hamarabb megérkezik. Menj foglalózni és játszani!