Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
Hyun & Alex - Bad day
------------------------------
by Kwon Hyunwoo
Csüt. Aug. 17, 2017 10:56 pm

Shadowhunters
------------------------------
by Vendég Csüt. Júl. 13, 2017 10:53 am

Secret diary
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Szomb. Május 27, 2017 11:13 am

Jerry && Adrian
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Csüt. Május 25, 2017 8:04 pm

Sorin & Jaxen
------------------------------
by Jaxen D. Ford
Hétf. Ápr. 24, 2017 6:37 pm

Hyun & Alex - Elzárás
------------------------------
by Alexander Yang
Szer. Ápr. 19, 2017 12:41 am

Silhouette FRPG
------------------------------
by Hanna Evans
Hétf. Ápr. 17, 2017 8:22 pm

Marvel-Universe Frpg
------------------------------
by Vendég Szomb. Ápr. 15, 2017 11:55 am

Princess and Alien ~ What the fuck are we doing?
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Hétf. Ápr. 10, 2017 9:35 pm

Top posters
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
Nincs
A legtöbb felhasználó (25 fő) Hétf. Ápr. 25, 2016 8:31 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Lia Prescott

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég


avatar

Darling, my name is
Vendég

TémanyitásTárgy: Lia Prescott   Vas. Ápr. 24, 2016 8:56 pm


Cordelia Prescott
Make life fun, tomorrow isn’t guaranteed.

Becenév
Delia, Lia
Születési hely, idő
London, 1998. 10. 07.
Foglalkozás
diák - Badminton
Családi állapot
tequila
Kapcsolat a családdal
jelenleg mindenkit egyformán utálok. Apámat anyámmal közösen utáljuk és szidjuk; kurva élet, hogy a férfivel szemben anyám pártjára állok. De ez nem változtat azon, hogy a válásuk miatt ebbe a szaros városba kellett költöznünk. Grátiszba, mióta apám hivatalosan is összejött azzal a hülye picsával és összeköltöztek, a hétvégi látogatásaim lecsökkentek havi egy hétvégére - ha le nem mondja a férfi.
Play by
Sophie Turner
Csoport
Badminton diákjai
Tequila ◆ 4 yrs ◆ not yet
Életem története
Az iskola első napja a borzalmak napja.
Tegnapelőtt este, éjszaka – és tegnap hajnalban – még a barátaimmal buliztam Londonban. Most meg... itt állok, egy üres szobában, a nagynéném szomszédságában. Anyám pakol valamit, miközben a mikrohullámú sütő hangosan berregve melegíti fel a gyorsfagyasztott, olcsó pizzát. Ez van. Mondhatni.
Tegnap délben indultunk el otthonról. Anyám egész nap csak annyit volt hajlandó hozzám szólni, hogy azonnal pakoljam be a bőröndbe a maradék cuccomat, hagyjam az étkezőasztalon a kulcsaimat és nyomás az autó. Bristolig jövet egy rohadt szót sem szóltunk egymáshoz. Anya telefonált vezetés közben, amiért pár hónapja még lebaszta apát. Az apámat. Azt a címeres faszfejet. Azt, akinek tegnapelőtt éjszaka a háza előtt ordítoztam.
Baszd meg. Baszd meg a kurvádat. Bassza meg mindenki.
És a kapu elé hánytam.
Úgy hallom még most is a saját hangomat, a fülemben visszhangozni, mintha most is ezt mantráznám. Felfordul a gyomrom ettől az egész rohadt helyzettől.
Egy szaros év. Ennyiről volna szó. A végzős évemről. E helyett apám elveszti a józan eszét, kitalálja, hogy nem szereti anyát, megdug valami no name, random ribancot, akivel ÖSSZEKÖLTÖZIK, anyám meg csodálom, hogy nem kattant be. Talán érezte, ha tovább Londonban marad, apám árnyékában, egy városban vele, ez lesz. Ezért lépett le a húga szomszédságába.
Anya helyében bizonyára felgyújtottam volna apám kibaszott házát.
De nem. Mert nekem ide kellett jönnöm. Mert anya iderángatott. Mindent tökéletesen megszervezett, körülbelül fél év leforgása alatt, mikor is kiderült, hogy apa az egyik munkatársnőjével kavar. Elintézte a lakást, szerzett munkahelyet a helyi lapnál, és grátiszba beíratott egy szájba baszott, szuper elit LEÁNY ISKOLÁBA. ’Nem fog ártani a fiúktól való elszeparáltság’ – ez volt a válasz a 'miért?’ kérdésre. A nagynéném is ott dolgozik, és valószínűleg protekcióval kerültem be a Badmintonba. Lefeküdt az igazgatóval – nem baj, ha nő... -, vagy ilyesmi, mert olyan átlaggal, mint az enyém, holt biztos, hogy senkit sem vesznek fel.
Szóval. Valahogy így kerültem ide. Igazából nem is lényeges. Egyszerűen itt vagyok, vagy mi.
Kopott, fekete bőrdzsekit viselek, és egy sötétzöld pulóvert – f*ck, it’s Monday again felirattal. Jobbomban félig elszívott, piros Marlboro, balomban a telefonom. Minden érzékem a finom rezdülésre van kiéleződve, ami nem is marad el. Amy írt, Londonból. Amy írt, aki most egyedül ül törin. Amy, akivel tesin az utolsók között kullogtunk. Akivel együtt jártunk full ismeretlen bandák koncertjeire. Akivel együtt szívtunk be először. Aki, mióta az eszemet tudom, három lépcsőháznyira lakik tőlünk. Amy, akivel az oviban együtt fogócskáztunk, bújócskáztunk, énekeltünk buta dalocskákat, színeztünk és a játszótéren mulattunk. Amy, aki most épp olyan egyedül van, mint én.
- Még nem láttalak itt – egy lány szólal meg mellettem. Barna haja van, és whiskey színű lélektükrei. És... atyavilág, úgy néz ki, mintha photoshopolták volna. Eddig mindenki úgy haladt el mellettem, mintha itt sem lennék. Fintorogtak, összesúgtak, nevetgéltek, felvonták a szemöldöküket, úgy mértek végig, mintha legalább ebolás lennék. Ő az első, aki észrevett.
- Neked is szia – morgom az orrom alatt.
- Ide már minden jött-ment hajléktalant beengednek? – kérdőn néz a mellette álló, szőke lányra, de nyilván nekem szánja szavait. – Mi a neved? – szegezi nekem a kérdést, egy szúrós pillantás kíséretében.
- Közöd? – horkantok, és a cigarettába szívok, majd Amynek válaszolok. Kiveszi a telefont a kezemből. – Mi a faszt csinálsz? – sziszegem a képébe, mire maga felé fordítja a telefont, és hangosan olvasni kezdi.
- ’Hiányzol, Lia! Nélküled az egész iskola más fényben látszik. Az osztály sem a régi. El sem tudod képzelni, mekkora űrt hagytál magad mögött. Az üres lakásotokban, az üres szobádban, az üresen hagyott székeden, mellettem, a padodban.’ – teátrális hangon, rettentően hangosan rikácsolva adja elő Amy üzenetét. – Te leszbi vagy? Istenem, ide már tényleg mindenkit beengednek! Alacsony a kerítés, lányok – színpadiasan biggyeszti le ajkait.
Megfeszítem az állkapcsomat. Ökölbe szorítom a kezeimet. A körmeim a tenyerembe vájnak.
És behúzok a hülye picsának.
Aztán nem megyek be az első órára.
Helyette az igazgatói iroda előtt üldögélek, és várok az ítéletre.


Vissza az elejére Go down

roundview diák


avatar

Darling, my name is
• hozzászólások :
151
• kor :
20
• tartózkodási hely :
bristol •
• foglalkozás :
diák •

TémanyitásTárgy: Re: Lia Prescott   Szer. Május 04, 2016 7:15 pm

Gratulálunk, elfogadva!
Szia Lia Very Happy

Nekem nagyon szimpatikus vagy és már most kijelenthetem, hogy bírom a karaktert, amit alkottál, remélem a véleményem a későbbiekben sem fog túlzottan változni. omg
A lapod vége eléggé ledöbbentett, nem számítottam volna rá egyáltalán, de remélem, hogy Amy is hamarosan feltűnik köztünk vagy bárki, aki beférkőzhet az életedbe. Very Happy
Menj foglald le azt a gyönyörű pofid és játssz! Smile
El vagy fogadva!

_________________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://skinsfrpg.hungarianforum.com
 
Lia Prescott
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
• life is a party :: Archívum :: Archivált karakterlapok-
Ugrás: