Olivia Haynes

Olivia Haynes

Live life how you want & not how the others want you to!

Muffin ◆ 7 év ◆ -

Életem története

Napok teltek el majd hetek, hónapok és végül lassan már észre se vettem, hogy 4 hosszú éve hiányzik valami az életemből. Egyre kevesebbet gondoltam anyára de ha a kezembe került egy közös családi fénykép még mindig elkapott a sírás. Ez sosem fog elmúlni? Sosem fog elmúlni az érzés, az a mérhetetlen ürességet, ami körbevesz? Tény, hogy Lor ott volt. De Ő olyan volt mintha teljesen egyszerűen túllépett volna anyán. Nekem pedig… voltak barátaim, de azok cseppet sem voltak mondhatók igaziaknak. Együtt szívtunk, vettünk be pár bogyót vagy néha csak szimplán hobby szinten törtünk be egy két boltot. Jó szórakozásnak tűnt Lor pedig sosem szidott meg annyira, hogy magamra vegyem a dolgot. Gondolom azt hitte ezzel segít, hogy nem vesz rövid pórázra, hogy elsimítja az ügyeimet és, hogy egy egyszerű ejnyebejnyével el van intézve minden. Pedig szükségem lett volna rá. Arra, hogy leordítson, hogy azt mondja, hogy rossz voltam és nem mehetek, sehova mert akkor talán most nem tartanék ott ahol.
- Liv! – ugrott a nyakamba egy vad idegen csaj. Szőke haja szoros copfba volt fogva a feje tetején. Szeme erősen kihúzva tussal, ami kissé már el is mosódott. Utána az én egyik jelenlegi legjobb barátnőm Margo. Vérvörös bőrnadrágban és fekete áttetsző anyagú pólóban volt mind a két oldalán egy-egy pasival.
- Ő az új barátnőnk Gale. – mutatott a nyakamba boruló lány felé majd széles vigyor ült ki az arcára és megcsörgetett egy zacskót előttem, amiben fehér színű pirulák voltak. Ennek hatására az én szám is egyre szélesebbre húzódott s végül Margo oldalán helyet foglaló férfiakra néztem kérdően.
- Óh igen. Válassz, melyiket szeretnéd az estére? – kacsintott egyet és mivel megráztam a fejemet nemlegesen csak egyszerűen odalökte mellém az egyiket. Nem volt az én stílusom. Magas volt, nálam vagy 3 fejjel magasabb. Szép kidolgozott teste volt, de látszott rajta, hogy az agya nincs a helyén. Fekete testhez simulós inget viselt farmerral, ami egészen jól is állt volna neki, ha a feje nem csúfítja el az összképet. Talán össze is illettünk volna, mivel rajtam is egy farmer volt és egy fehér áttetsző blúz, magas sarkúval.
- Mehet a buli királylány? – karolt át a mellettem álló fiú én pedig szinte automatikuson bólintottam rá a kérdésre.

- Liv! Liv! Óh az Isten szerelmére válaszolj már! – verődött vissza a hangja Margonak a szűk sikátorok kőfalain. Ősz volt, a szél hidegen csókolta meg szabad karomat és arcomat, de jelenleg jól esett ez az időjárás. A szemeim be voltak csukva és magam elé képzeltem anya arcát, ahogy rám mosolyog s én vissza rá. Éreztem a puha kezeinek simítását a vállamon, azt az igazi anya illatot, ami az a parfüm volt amit minden egyes évben kapott tőlünk karácsonyra. Visszagondolok az utolsó közös szentesténkre. Otthon voltunk, hármasban. Mézeskalács illat szűrődött be a nappaliba a konyhából, gyertyák égtek mindenütt a lakásban és a legutolsó fogasra is díszeket raktunk. Még a ruhám is a szemem előtt van: piros egybe részes kis ruha, amit a nővéremtől örököltem. Fáztam benne. Anya mindig rám szólt aznap este, hogy ki van az egész hátam és inkább ne nyitogassam az ablakot csak azért, hogy lássam a hóesést.
- Liv! – pofozott fel valaki úgy isten igazán, és ha nem lettem volna ilyen állapotban talán vissza is ütök. Bódultan nyitottam ki a szememet és az emlék utóízétől még mámorosan mosolyogtam magam elé. A fátyol a szememről lassan lejjebb úszott és magam előtt láttam a barátnőmet, ahogy egy újabb ütésre készül. Valami kaparta a torkomat. Száraz volt és… és nem emlékeztem semmire.
- 10 perce ájult vagy baszki. Már a mentőt akartuk hívni, de akkor kimutatták volna, hogy drogoztál…- némi aggodalmat véltem felfedezni a hangjában, de ez nem nekem, hanem a drognak volt köszönhető. Azért nem akarta, hogy rosszul legyek és a mentőket is azért nem akarta hívni, mert félt, hogy felnyomom őt a rendőrségen, hogy tőle kaptam a drogot. Pedig tudhatná, hogy nem vagyok ilyen.
Lassan feltápászkodtam és neki döntöttem a fejemet a mellettem lévő kőfalnak. Éreztem, ahogy az arcom bal oldala ezzel egyidejűleg sajogni kezdett, s ahogy oda nyúltam éreztem valami ragadósat az ujjaimon. Vér. Óh a picsába, mi történt?
- A pultnál ájultál el. Beverted a fejedet. De ugye ezt könnyebb kimagyarázni, mint azt, hogy miért vagy kiütve. – nézett rám rosszallóan Margo. Mögötte pár méterre ott állt egy biztonsági és az a csaj, aki legelőször a nyakamba ugrott.
- Vigyél haza! – nyálaztam be a számat és a mondtad szinte összefüggéstelenül jött ki a számon.
- Tessék? – lépett egyel közelebb a lány és a mögötte álló barátnője a biztonságival együtt. Szépen lassan hárman tornyosultak felém.
- Haza akarok menni! – csordult le pár kósza könnycsepp az arcomon s végül eszeveszett sírásba váltottam át. A régi életemet akarom! Vissza akarom kapni önmagam!