"A jövő felé haladás elképzelhetetlen a múltba vetett pillantás nélkül."
Becenév
Ry, Dan
Születési hely, idő
Anglia; 1989. július 07.
Foglalkozás
Badminton történelem tanára
Családi állapot
Egyedülálló
Kapcsolat a családdal
Az öcsémmel elég jó, a többiekkel csak telefonon kommunikálok.
Play by
Sean O'Pry
Csoport
Badminton tanárai
L. ◆ pár év ◆ nincs
Életem története
Unottan tekintek fel a kerek óralapra. Még tíz perc és szabad vagyok! Már csak tíz aprócska perc és kisétálhatok végre innen, hogy elmerüljek a hétvégének nevezett csoda gyönyöreiben. A dolgozatokat ki kell javítanom, de azokkal hamar megleszek. Tekintetem végigfuttatom a szorgosan körmölő lányokon. A mai utolsó órájuk nekik is ez, és én, szemérmetlenül egy dolgozattal leptem meg őket a hétvége előtt. Előre várható volt az első öt percben tanúsított ellenkezés, de azóta, visszaállt a teremben a rend. Mindenki teszi a dolgát, egyesek saját kútfőből, míg mások a szoknyájuk, tolluk vagy épp cipőjükbe rejtett puskák segítségével. Nem szólok rá egyikre sem, de gondosan felírom a csaláson kapottak neveit. Ők kettesnél nem kaphatnak jobbat. Más nem értene velem egyet, de én elvből nem adok azoknak egyest, akik legalább egy puskával készültek az órára. Gondosan megírták őket, ami annyit jelent, hogy legalább pár percet szántak a történelem tanulmányozására. Bezzeg a hátsó sorban ülő két hölgy, arcátlanul a füzetéből akar némi információt kiszivárogtatni. Az ő nevük mellé, biztosan karó kerül majd a naplóba. Ismét az órát kémlelem, már csak öt perc. Halvány mosoly kúszik az arcomra, hiszen lélekben már otthon ülök egy hideg sör társaságában. -Tegyétek le a tollat! Az utolsó padsorban lévők sétáljanak szépen előre és ezzel a lendülettel szedjék össze a dolgozatokat is! – Határozottan adom ki az utasítást, máshogy nem is lehet. Mikor ide jelentkeztem, azt hittem a lányokkal könnyű lesz, de hatalmasat tévedtem. Ezek rosszabbak, mint két fiúkból álló ellenséges focicsapat egy pályán. Mintha folyamatos hidegháborúk dúlnának az orrom előtt, némi kegyetlenséggel megspékelve. Ami ennél is rosszabb, az a kinézetük. Némelyik egy cseppet sem néz ki diáknak, ami magányos napjaimon, nem kicsit zavaró. -Köszönöm! – Átveszem a lapokat, gondosan egymásra téve a kisebb kupacokat, hogy végül az egész osztály firkálmánya egy tornyot alkosson. Ez a papírhalmaz elvesz legalább két órát a szabadidőmből. Az égiek büntetése azért, mert nem vagyok minta tanár! -Elmehettek! Viszont látásra! – Vetem oda pakolászás közben, de egy pillantásra sem méltatom őket. Tudom jól, hogy ilyenkor mindegyik rohamszerűen kezd el pakolni és sprintelni a női mosdók irányába. És végre eljött a perc! A csengő hangos berregéssel jelzi a szabadság eljövetelének dicső pillanatát. A szívem is beledobban ebbe a mámorba, miközben felegyenesedek és belövöm a tanárit végcél gyanánt. Kicsit szórakozottan szelem át a folyosót, nem egy alkalommal megállva egy lányka testéből álló akadály előtt. Mosolyognak, pislognak, hülyeségeket kérdeznek, miközben én már csak haza akarok keveredni innen. Kemény nap volt ez, sőt, kemény hét! Szerintem minden férfi így érezne, ha egy 40 fölötti és majd 100 kilós takarítónő próbálná meg a takarító szertárba csalogatni. Azóta is rémálmaim vannak, ezért settenkedek ilyen roppant kifinomult módon a tanári felé. Ott felkapom a táskám és repülök a kocsihoz, mielőtt megtörténne a legrosszabb! Azt nem élném túl! Tervemet siker koronázza, így jó tíz perccel később, már a cuccaimmal együtt masírozok előre, de aztán egy pillanat alatt összeomlik a világom. Az a fránya nőszemély a bejárati ajtónál söpröget, ami azért is meglepő, mert félévente egyszer látom ténylegesen munkálkodni. Egyébként csak a célszerszámot támasztja. Visszapördülök a fal mögé, onnan lesném a jelenetet, de pár lány kuncogva megáll mellettem. -Mit csinál tanár úr? –Szegezik nekem hangosan a kérdést, mire az ujjam a szám elé kapva csitítom őket, de már késő. A pokoli torony Godzilla lépteivel megindult felém. Szégyen a futás, de nem látok más kiutat. Megfordulok és egy gyors elköszönést követően, a hátsó ajtót jelölöm ki menekülő út gyanánt. Elszáguldok pár kolléga mellett, de a legtöbben csak mosolyognak a jeleneten. Nem először futok a dolgomra, csakhogy ezúttal kergetnek is. Kirobogok az ajtón, átugrok a kerítésen, majd lihegve vetem magam a kocsim vezető ülésére! -Igen! – Megcsináltam! Már vigyorogva indítok, mikor husigombóc kigördül az épületből. Késő bánat, már itt sem vagyok! Az én hibám, kedves voltam vele, mikor le volt törve. Nem kellett volna! Azóta az elijesztés taktikájával élek, vagyis megmutatom, hogy mekkora bunkó tudok lenni. Kevés sikerrel, de még próbálkozok! Tanár vagyok, az igaz, de fiatal férfi is! Pimaszul felé intek és elhajtok. Remélem, hogy az öcsém már otthon van, mert akkor talán lesz vele valaki, akinek a látványa kicsit feldobja a napom!
badminton tanár
Darling, my name is
Kellin J. Holloway
• hozzászólások :
156
• kor :
31
• tartózkodási hely :
△ Bristol
• foglalkozás :
△ Tanár, CTT alapító
Tárgy: Re: Ryordan Graham Vas. Ápr. 24, 2016 11:23 pm
Gratulálunk, elfogadva!
Szépséges éjjelt kedves Kolléga! Igazán szerencsésnek mondhatod magad, amiért ennyire elnyerted a takarítónő tetszését. Az írásod az enyémet nyerte el, így elfogadlak, meg miért ne tenném? De azért sajnálom szegény nőt, hiszen ha Te, mint tanár és a jövő generációjának okítója, nem kedveskedsz vele, akkor ki fog? :/ Remélem azért nem csak a dolgozatokból áll majd a hétvégéd, ideje lenne talán csajozni is. Most míg meg nem kaparint a takarítónő. Hess foglalózni, majd fedezd fel a játékteret.