Apa: 46 éves. Saját konditermet vezet, újabban talán politizál is. Tudom, hogy apa nagyon szeret engem. Én vagyok az első szülött lánya, s a kedvenc gyermeke. Hármunk közül mindig nekem jutott a legtöbb a jóból, édesapám jóvoltából. Ha a munkája mellett van szabadideje azt rendszerint velem tölti, bár mióta saját lakásom van itt ahol a suli van, alig találkozunk. Anya:43 éves. Saját divattervező cége van. Na, igen. Az a sok szeretet amit apától kapok, az anyámmal való kapcsolatomból hiányzik. Rám haragszik ikertestvérem halála miatt, és ezt nem győzi újra és újra a szememre vetni. Nem vagyunk jóban, és szerintem nem is leszünk. Tesók: Az öcsém és a húgom tizenöt éves ikergyerekek. Sosem voltunk egy hullámhosszon, nem is nagyon tartjuk a kapcsolatot, el vannak ők kettesben.
Play by
Holland Perfect Roden
Csoport
Roundview diákjai
pé◆ 3,5 év ◆ nincsenek
Életem története
A belvárosi lakásom hatalmas gardróbjában ülök. Akkora, mint egy fél szoba éppen ezért nem is használom szekrénynek, sokkal jobb ötleteim vannak a berendezésére. A falakat vörösre festették, én a forgós székemben ülök, és nézem a táblámat. A szüleimtől kaptam – afféle demonstrációs táblaként funkcionált egykor – amikor még azt hittem, hogy matematikus leszek. Azóta a gondolataim már irányába terelődtek. Az a más pedig, Donnie Peters. Szemem elidőzik a képeken, amiket a táblára tűzögettem meg ragasztgattam fel. Donnie, ahogy alszik az első órán. Donnie, ahogyan az ebédlőbe éppen a pudingját eszi. Donnie, ahogyan Livvel csókolózik. Elfut a méreg ezen kép láttán. Felállok a székből és egy balerinát meghazudtoló mozdulattal leszakítom azt a felét, amelyen a lány foglal helyet. Elmosolyodom, és tovább nézegetem a képeket. Donnie, ahogyan a kanapémon ül. Donnie, ahogyan éppen kijön egy boltból. Donnie, Donnie, Donnie. Donnie szerepel az összes képen szinte. A tábla közepén egy térkép van, amin minden olyan hely, bolt és üzlet, esetleg étterem fel van tűntetve, ahova sokat jár. Mellette kinyomtatva az órarendje. Állok a tábla előtt és végighúzom a mutató és a középső ujjam az egyik közeli képen, amit még tavaly nyáron készítettem róla. Sokkal könnyebb a közelébe férkőzni úgy, hogy már gyerekkorunk óta barátok vagyunk. - Egyszer az enyém leszel – suttogom, és egy csókot nyomok a képre. Ez az én szentélyem. Az én helyem, ahol a szerelmemmel lehetek, hogyha már a húsvér Donnie nincs velem. Azt a „nőt” választotta helyettem. Tudom, hogy ezért nem a csajra kéne haragudnom, hanem csakis magamra, mert én szúrtam el az összes esélyem nála, gondolom. De egy napon meg fogom szerezni őt magamnak. Rá fog jönni, hogy neki én vagyok az igazi, hogy neki én kellek. Hátat fordítok a táblának, és elindulok kifelé. Gondosan becsukom magam mögött az ajtót, kulcsra zárom, a kulcsot pedig felhúzom a nyakamban lógó láncra. Senki nem láthatja meg ezt, biztos mentem azt gondolná bárki, hogy őrült vagyok, pedig nem. Teljesen tiszta az elmém. Inkább szerelemnek nevezném ezt az egészet. Azt, amit a gyerekkori barátom iránt érzek. Nem tudom őt elengedni és ez kezd felemészteni. Meg kell őt szereznem. Rá kell ébresztenem, hogy neki igazából én kellek, arra, hogy ő engem szeret. A nappaliba érve ledobom magam a kanapéra és miközben előveszem, a telefonom a zsebemből hagyom, hogy Horus, a hófehér perzsám az ölembe másszon és dorombolni kezdjen. Egyik kezemmel automatikusan simogatni kezdem, míg másikkal betárcsázom Donnie telefonszámát. Kicsöng. - Vedd fel Drágaságom. Had halljam azt a negédes hangodat – búgom, miközben a sípolást hallgatom. Beszélni akarok vele.
roundview diák
Darling, my name is
Cassie Ainsworth
• hozzászólások :
151
• kor :
26
• tartózkodási hely :
bristol •
• foglalkozás :
diák •
Tárgy: Re: Mad hatter Hétf. Ápr. 25, 2016 5:11 pm
Gratulálunk, elfogadva!
Szép napot Pandora! Meghazudtolnám az egyik a történetedben megemlített dolgot, mivel szerintem teljesen őrült vsgy, aminek igazából nagyon örülök.*-* Őrültség, mi? Már egyébként Donnie-nak lassan teljes háreme lesz, neked is ott van a helyed. Olyan szép a pofid, ne engedd, hogy más ellopja tőled, foglald le gyorsan és vesd be magad a játéktéren!
by 
