Tárgy: Charlotte Francesca Kennedy Hétf. Ápr. 25, 2016 8:13 pm
Charlotte Francesca Kennedy
A családot nem lehet megválogatni.
Becenév
Lottie, Cesca
Születési hely, idő
Seattle, 1987. május 17.
Foglalkozás
Iskolaorvos (Badminton)
Családi állapot
Hajadon
Kapcsolat a családdal
Nem beszélek velük.
Play by
Elizabeth Olsen
Csoport
Kívülálló (?)
Miss Predator ◆ van ◆ not yet
Életem története
Nem néztem én mindig így ki. Az egész befordulás azután történt, hogy tizenhat évesen leestem a lovamról a nemzetközi versenyen. Nem volt könnyű kiheverni, hogy szeretett lovad a szemed láttára pusztul el, mert olyan szerencsétlenül esett, hogy az akadály egyik kis része a mellkasába fúródott, én könnyebben megúsztam, csak a térdem tört el. De vele nőttem fel, és a versenyzést is abbahagytam, elcsesződött térddel amúgy se lehettem volna valami szuper díjlovas. Sőt semmilyen lovas nem vált belőlem utána, mert nem voltam hajlandó többet az istállóba menni. A szüleim persze azt hitték csak dacos vagyok, de a baleset után másfél évvel se mentem ki a többi lóhoz. Pedig egy köpetre voltak, elég nagy birtokon laktunk, így az istálló a telken volt megtalálható, még most is ott van, csak én azóta Bristolban élek.
Szóval sikeresen felépültem a térdsérülésből, aztán kitűnő eredménnyel érettségiztem le, és jutottam be az orvosi egyetemre. Sebész akartam lenni, ám valami oknál fogva, nem bírtam elviselni, hogy az emberek hozzám beszéltek, eszembe is jutottak a pszichológusom szavai, hogy nem vagyok társasági lény, s néha igen csak kitudok borulni a dolgokon, és ezt mind a balesetemre vezette vissza, meg arra, hogy a családom nem az hű de jó család. Mármint tisztelem őket, mint szülők, viszont ennyi az egész. Kőgazdag seattle-i családról beszélünk, akiknek csak egy jó befektetés voltam. Ha sok versenyt megnyersz már gyerekként is, akkor értékes vagy a Lilywhite család számára, viszont a látványos bukást nem tűrik el, tehát a kis bukfencezésemet a díjnyertes arab kancával Safirával halálos bűnként kezelték. Nem is nagyon beszélek velük, csak karácsonykor, bár én akkor is dolgozom. Rengeteg hulla van azon a három napon, csak erről nem tud senki, öngyilkosság, alkoholmérgezés, szimpla autóbaleset, és még sorolhatnám milyen esetekkel találkozom. A legutóbb is majdnem teltházas ünnepet tartottam a társammal, pedig neki éppen van családja, mégis dolgozni kellett. Ilyen az élet, na meg a Murphy törvény is.
Két év után viszont úgy gondoltam, hogy inkább iskolaorvos leszek, igaz, hogy a sok diák szinte csak azért jön hozzám, mert lógni szeretne. De engem nem zavar, szeretem ezt csinálni, sokkal nyugodtabb a környezet, mint a hullaházban, pedig ott csend van, viszont nem liheg a nyakadba a rendőség, hogy ugyan igyekezz már, mert el kell kapniuk az elkövetőt. A lovaglást pedig azóta újra művelem, igaz csak két hetente egyszer, mert többre még nem vagyok képes, de Isis a telivér kanca megtanított arra, hogy újra bízzak az állatokban, és az emberekben is!
Szia Charlotte! Üdvözöllek köztünk! Ha nem bánod majd holnap meg is látogatlak egy igazolásért. Szép, kerek előtörténettel ajándékoztál meg minket, minden benne volt, aminek kellett. Sajnálom a térdsérülésed, s hogy emiatt abba kellett hagynod a lovaglást, de az élet megy tovább. Örülök, hogy egy ilyen iskolaorvosunk van, mint te! Irány foglalózni és játszani, javaslom foglald le a tantárgy foglalóban, hogy te vagy a Badminton iskolaorvosa, nehogy valaki lecsapjon még erre a címre!