Egyedül a nagynénémmel tartom a kapcsolatot, mióta ideszöktem hozzá. Apám egy Lord, anyám meg... háztartásbeli? Így hívják azt, aki nem csinál semmit, ugye? Nagy volt otthon a szigor, maiből én nem kértem, szóval most nagynéném házában dekkolok itt, aztán... aztán lesz, ami lesz.
Play by
Palvin Barbara
Csoport
Kívülálló
V. ◆ 10+ ◆ Aha
Életem története
Igazából a világ legkönnyebb dolga fogni magad, és ott hagyni mindent a fenébe. Még utoljára jól lehúzni az ősöket, aztán motorra pattanni, és bele a nagyvilágba. Nekem is ez volt a tervem, de valamiért Angliát nem tudtam magam mögött hagyni, csak azt a lepratelepet, amit mások otthonnak neveznek. Tény, nem én voltam a család mintaképe, nem is leszek. Épp hogy csak befejeztem a gimit, anélkül, hogy rövid úton fájdalmas búcsút vettünk volna egymástól, mert az emberek, főleg a suliban dolgozó emberek, baromira nem toleránsak. Mert nem mindenhol fogadják el, hogy csak kamaszodik a gyerek, és a határait próbálgatja. Mert abban a közegben, amiben felnőttem az én viselkedésem teljesen elfogadhatatlan volt. Hát kapják be. Mindig is utáltam azokat a pucc parádékat, amiket hetente rittyentettek, hát mit lepődnek meg azon, hogy némi segítséghez kellett folyamodnom, hogy elviseljem az ott töltött időt? És miért annyira degradáló, ha egy lány nem elégszik meg azzal, hogy a seggét cipelik mindenhová, hanem nemes egyszerűséggel motorra pattan, és saját maga teszi meg az utat? Komolyan, nem értem én ezeket a begyöpösödött, embernek aligha nevezhető valamiket, beleértve drága szüleimet is. Csak azt tudom, eszem ágában sincs beállni a sorba, kontyot hordani, és mérni a centiket, nehogy a szoknyám tbbet mutasson annál, amennyit szabad. Mert igen, ez is olyan, mai miatt megszólják az embert, ha jó alakod van, takard, ahogy tudod, különben a negyvenes, leélt picsák kikezdenek a családoddal együtt. Kinek kell ez? Milyen borult elméjű idióta élvezi ezt? Hát ez az.. senki, mégse akarnak változtatni semmit, mert a hagyomány, a protokoll… ó könyörgöm, csomóan azt se tudják már, hogy azt eszik-e, vagy isszák… És én hátat fordítottam ennek, sőt még a középső ujjam is felmutattam, mikor apám közölte, ha kilépek azon az ajtón, vissza se jöjjek. Szerintem nekik is akkora megkönnyebbülés ez, mint nekem… Cheryl más tészta. Vele kijövök, ő is megtette ezt anno, és nem is félek a nyakába varrni magam, úgyis egyedül van… többnyire. Ha meg nem… kit érdekel. Elküldeni meg úgyse fog, hisz tudja, mi elől menekültem ide, az Isten háta mögé, nekem meg már bőven elegem van abból, hogy szabályok szerint éljem az életem, és kalitkába zárjanak. - Azok kik? – pislogok a szemközti házra, ahonnan megint két pasi jön ki, és többnyire csomóan dekkolnak ott, mintha legalább osztogatnának valamit. Nem érdekel túlzottan, a napágyon fekve kortyolok a Martiniből, de a szemem mégse veszem le róluk. - Grahamék… meg a rajongó tábor – vágok egy grimaszt, mikor az unott hangját hallom, ebből tudom is, hogy vélhetően soha nem botlunk egymásba, leszámítva, ha elfogy a liszt, mikor nagyon kellene.
badminton tanár
Darling, my name is
Kellin J. Holloway
• hozzászólások :
156
• kor :
31
• tartózkodási hely :
△ Bristol
• foglalkozás :
△ Tanár, CTT alapító
Tárgy: Re: Sonja Rodson Kedd Ápr. 26, 2016 11:20 am
Gratulálunk, elfogadva!
Hello Sonja!
Szeretem az olyan nőket, akik a kezükbe veszik az életüket és nekivágnak a világnak. Jól tetted, hogy eljöttél a szüleidtől, mert vannak személyek, akik nem bírják azt a nagyzolós életet. Szerintem Grahamékkel szembe lakni sokkal menőbb lesz, jó sok pasi egy helyen, akik még néznek is ki valahogy. Na, de engedlek repülni, foglalózz és irány a játéktér. És kérem a játékot!