Tárgy: Don & Dan & Den Kedd Ápr. 26, 2016 10:00 am
Grahams
Unalmas napok legunalmasabbika. Eddig minden napomon történt valami érdekes, vagy megtudtam valami újat, és végre mehettem, nem a seggemet meresztettem és néztem ki a fejemből. De ez a mai… az idő úgy telik, mintha az iskolában egy órán ülnék. Teljesen kiborít. Jó… délelőtt bent ültem…valami tanulást végre hajtottam, meg egy órát büntetésben lehúztam. Ennyi volt. Unalmas! Ezekben az időkben… sőt… nem is… mindig, minden ember a jobbat keresi, a többet reméli. Ahogy mi is a saját kitartásunkkal és önerőből értük el azt, amit. Itt járunk és segítettük egymást. Testvérek vagyunk, hát ehhez mérten elviseljük a másik furcsaságait. Hat óra van, délután. Alig vártam, hogy haza érjek. - Dan! Leköpték az egyik fazont a büntetőiben. Nem én voltam még mielőtt megszólalsz. - röhögtem el magam, Dan valamerre a nappali, vagy az emelet környékén sündörög, tíz perce még fent kotorászott valamivel. Elvigyorodtam. Egészen merész gondolat lenne azt állítani, hogy változott a beállítottságom az elmúlt... pár évben. Olykor nem tudtam normális emberi viselkedést produkálni, még akkor sem, ha egy fiatal nővel állok szemben. Valamiért... ezt a dolgot kihagyták belőlem, vagy én fojtottam el magamban túl korán. Mindenesetre nem bántam. Vannak kik nem ismernek, vannak akiknek a jobbik felem mutatom, mert olyanom is van, naná! Meg vannak a kis csajhoz hasonló bemutatkozásaim. Ki mit érdemel ugyebár? Mert olyan jó modort mutattam annak a bigének, hogy a tanárnak ketté álltak a fülei. Kopogtatnak… - Megyek. - szólok, hogy ne fáradjon Dan a lejövetellel, de a kinti is hallja, hogy nyugodt maradhat, megyek már. Az ajtó nyit, szemöldök a magasban. A maszkom egyből változik érzelemmentessé. - Na nem! Sose nyugodott le kellőképp a víz csobogása közöttünk, kellett minél több harci hév, hogy ne unjam el a létem. De az, hogy a másik bátyám is feltűnik az életemben….kabaré! - Tűnj el, semmi keresni valód itt. Sose bírtam a felesleges szövegelést, s arra sem voltam vevő, ha éppen kimagyarázni próbálják magukat az egyének. Azzal a lendülettel vágtam is be az ajtót előtte. Anyám azt tanította, hogy olyannak kell lennünk, mint a régi jó spártai harcosoknak, akik nem csupán magukat, hanem a kezdő állással a társukat is védik. Ha ő elbukik, te is elbuksz rövid időn belül, és itt már marhára nem számít semmi sem. Olyan, hogy visszalépés számomra már nem létezik. Megszűnt. Elpárolgott. Elszublimált, dematerializálódott. És még sorolhatnám, külön-külön szinonimákat találhatnék ki hozzá, de a lényegen nem változtat semmi. Ami meg még előttünk áll és nem akar félre állni, hát azt eltapossuk. Két lábbal. Martens-bakanccsal. - Csak egy csótány tévedt el…
Vendég
Darling, my name is
Vendég
Tárgy: Re: Don & Dan & Den Kedd Ápr. 26, 2016 1:31 pm
Grahams
Hiányzott már a családi balhé. Az ajtón kopogva felsejlik előttem az egyik múltbéli, homályos jelenet, amit már nagyon, nagyon régen nem idéztem fel. Azokból az időkből volt, amikor még minden szép és jó volt, amikor még mind együtt voltunk, és... hát, három fiútestvér voltunk, akik megállás nélkül ugratták, szivatták egymást. Dan volt a legidősebb, és ő volt a felelős értünk. Mondjuk senki nem kérte, de azért megtette. Ő szólt anyának, ha elfajultak a dolgok, és Den már a műanyag Trexével esett nekem, én pedig igyekeztem őt visszaszorítani a szekrénybe. Így visszagondolva lehet, hogy emiatt lett klausztrofóbiás....whatever. Nyílik az ajtó, és meglátom Den arcát. Nah, nem csak a képe nőtt meg a gyereknek, hanem a gyerek maga is. Pár centivel lehetek magasabb nála, így már nehezebb lenne begyömöszölni a gardróbba. - Na de! - kiáltok vissza mímelt meglepettséggel. Látom az arcán, hogy ha rajta múlik, szerez egy távoltartási végzést, és ha Dan még kegyes is lesz, a kertben sátorozhatok csak. Zsebemben felrezzen a telefonom, de nincs idő snapchatet nézegetni, itt kulturált módon kell családi krízist megoldani. Aztán rámbassza az ajtót. Azt hiszi, hogy ez megállít, kis cuki. Épp, hogy hátat fordíthatott az ajtónak, amikor berúgom a csodaszép faajtót. Knock, knock, bitches. - Dan, drágán, hazaértem! - kiáltok fel az emeletre, mert tuti itt van, láttam a kocsiját a bejárón. A virágot lebaszom az előszobában, és villámgyorsan elterülök a kanapén. - Nem szép dolog a testvéredet kizárni.
Vendég
Darling, my name is
Vendég
Tárgy: Re: Don & Dan & Den Kedd Ápr. 26, 2016 4:56 pm
Graham brothers
Ma egész korán sikerült hazavergődnöm, de egy nagy halom javításra váró dolgozat porosodott az íróasztalomon, ami most már nem tűrt halasztást. Szeretek mindent az utolsó pillanatig húzni, ilyenkor meg fogom a fejem és kapkodok. Jó, ez most nem olyan nagy munka, maximum egy, esetleg két óra alatt megleszek vele. A ház szokatlanul csendes és talán épp ezért haladok gyorsan. Mire Den hangja tölti be a lakást, már az utolsót javítgatom vigyorogva. Üvölt a kis Graham, mint minden nap, de megvallom, baromi jól esik, hogy épp úgy mesél nekem a napjáról ( vagyis ordít ), mint kisgyermek korában anyánknak. Akkor is mindig így rontott be az ajtón, és levegőt sem véve újságolta el a számára fontos dolgokat. Lehet, hogy ökörség, de én szeretek így élni. - Üdv itthon! – Kiálltok le és sebesen tovább írok pár megjegyzést az előttem lévő papír aljára. Azt le sem reagálom, hogy nyitja az ajtót ő, csupán bólintok, amit persze nem láthat. Már épp végzek és egy szép toronyba rendezgetem a papírokat, hogy aztán a táskámba csúsztathassam őket, mikor megüti valami a fülem. Don hangja az? Nem lehet! Megindulok a folyosó felé, mikor Den újra kiállt. - Milyen csótány? Elment az eszed öcsi? – Visszakérdezek és rá két percre egy hatalmas robaj után, tisztán és érthetően tör felém Don hangja. A lépcsőhöz lépek, lenézek és milyen látvány fogad? Az a hülye gyerek betörte az ajtót! Az én ajtómat! Fellobban bennem a düh! - Mi a szart csinálsz öcskös? Eddig barlangban éltél? – Üvöltök rá azzal a ritkán használt parancsoló hangommal, de az arcát látva, nem tudok sokáig ideges lenni. Mégis csak az öcsém és jó ideje nem láttam már. Lecsörtetek a lépcsőn, mint egy dúvad, ami azt jelzi, menten megcsapom, de végül lazán átölelem egy pillanatra, párszor megpaskolva a lapockáját. - Rég láttalak tesó! – Mosolygok rá, majd közelebb hajolok, és rideg komolysággal nézek a szemébe. - De az ajtót, rohadtul kifizeted! – Nem mintha nem telne rá, de meg kell tanulnia a leckét és nem csak neki, hanem a másik jómadárnak is, aki a hallottak alapján megkísérelte kizárni a saját bátyát. Miért csinálják ezt mindig? - Den, a felét természetesen te állod! – Így igazságos, és muszáj annak lennem, ha róluk van szó. Hogy miért? Mert olyanok, mint a tűz és a puskapor, robbannak együtt, hacsak le nem hűtöm őket. Az én családom ilyen, kissé elcseszett, enyhén kaotikus, de mi már rég megszoktuk ezt. Elő kapom a telefonom és a fiúkat figyelmen kívül hagyva hívok egy szakembert. Muszáj, mert éjszakára nem volna jó ajtó nélkül maradni, de ez persze nem érdekli őket. - Gyere be Don és meséld el, hogy mi szél hozott erre! Megint bajba keveredtél? – Tudom jól, hogy Don soha sem azért jön, mert hiányzik neki a család. Ő nem az a fajta, aki ilyesmi miatt meglátogatna. Én akkor kerülök fel a térképére, ha szar kerül a palacsintájába. Apám már vagy ezerszer megtiltotta, hogy segítsek neki, de úgysem tudom megállni. Denért is megtenném ugyan ezt, sőt, már tettem is. Erre valók a testvérek, vagy nem?
Vendég
Darling, my name is
Vendég
Tárgy: Re: Don & Dan & Den Kedd Ápr. 26, 2016 7:01 pm
Testvérem csak kérdezni tud… én meg már csapom is be az ajtót. Büntetésnek szántam, vagyis inkább helyre tételnek, hogy Don tudja, ne baszakodjon velem, mert tényleg elfogyott a rááldozható türelmem... De alighogy ellépek tőle…ez az idióta berúgja a picsába. Behúzom a nyakam és kissé mérgesen figyelem a gazt, amit elhagyott útközben. - Persze! Ordíts csak, verd fel a szomszédokat is barom! - lehurrogom a picsába, szokásomhoz híven. Már hallom a bátyánkat… - Baszd ki a picsába mint macskát szarni! - vigyorodom el, miközben követem testvérem útját az öccséig… Azon elmélkedtem, hogy mennyi időt is pazarlok el erre az értelmetlenre itt... Pontosabban, hogy mennyi időt pazarlok Brandonra, aki valljuk meg rohadtul nem érdemelne egy percet sem. Szavaira megpróbáltam nem azzal reagálni, hogy izomból megfejelem a barom arcát. Pedig az előbb már azt hittem, hogy lenyugodtam. Így is egy nagy állat volt, hát még, ha ivott, vagy drogozott. Nah, akkor aztán ez a varázslatos személyisége szinte kívánta az agyalást és egy baszott mágnesként vonzotta a bajt. Nem mintha most nem azt keresné, de magamtól még mindig egyszerűbb megvédeni, mint magától. Jó, nem akartam, hogy Don bele dögöljön az életvitelébe, még lelkiismeret furdalásom lenne miatta, amit meg sem érdemel. - Hogyne! Ő baszta ki! Fizesse ő! - horkanok fel Dan szavaira. - Mondtam baszd ki a picsába szűrét! - tettem karba a kezem, miközben az idillt figyeltem. Nem érdekel, mit gondol a mai ingerlékenységemről, ahogy biztos őt sem érdekli, hogy én mit gondolok a gyerekes viselkedéséről. Éljen a kölcsönös szarok a fejedre életérzés és pont. Legalább ez működik, bár sose tudni, hogy meddig, mert Brandonnak a kötözködés olyan, mint a levegő. A lételeme. Bár engem is érdekel, melyik hurrikán csapta el mifelénk.
Vendég
Darling, my name is
Vendég
Tárgy: Re: Don & Dan & Den Kedd Ápr. 26, 2016 8:37 pm
Grahams
- Van egy érzésem, hogy egy jó idieg még ezt fogják hallgatni, majd hozzászoknak. - mondom chill hangon. Nm érte, hogy lehet ilyen pipa már attól, hogy meglátott az ajtóban. Régen kellett vagy öt perc, amíg elkezdett sírni, most meglátjuk, ez mennyire nyúlt el. Bátyám glóriával megkoronázott sziluettje ekkor tűnik fel az emeletre vezető lépcsőn, fülig érő vigyorom is arról árulkodik, hogy tudom, ő nem dobna utcára. Öcsike összefonja maga előtt a kezét, duzzog, és ennek nem is fél hangot adni. Felröhögök, amint meghallom a macskás dolgot, majd rákacsintok Dan válla fölül az ölelés közben. - Nem kenyerem az ajtótörés, mégis, helyzet törvényt bont, vagy mi a fasz. - eltávolodok tőle, mert izé. Az elmúlt napokban nem volt érezésem zuhanyozni, ez pedig nem lehet valami csábító. - Én is régen láttalak titeket... Denre mondjuk ráférne egy alapos szájmosás, a végén olyan lesz, mint én. Egyébként nyugalom, nem kell hisztizni. Hoztam neked ajándékot is. - mélyen beletúrok nadrágom bal farzsebébe, és a lába elé dobok egy csomag mazsolát. Lehet egy pöppet erős volt ez a gesztus, tekintettel a nyakán lüktető érre, csak biztos kibírja, kemény gyerek ez. Elnyúlok a kanapén, és egy nagyon nagyon hosszú és kényelmes nyújtózkodás után nekikezdek a mesémnek, szóról szóra azt ismétlem el, ami az idevezető úton játszódott le a fejemben. (et, cicák) - ... Szóval ez a nagy harci helyzet. Itt lakhatok egy ideig? - valószínűleg amíg ki nem rúgnak, de számítsunk a legjobbakra.
Vendég
Darling, my name is
Vendég
Tárgy: Re: Don & Dan & Den Pént. Ápr. 29, 2016 9:13 am
Graham brothers
Mindig úgy gondoltam, hogy elbaszott család a miénk. A jelenlegi pillanatok is csak erősítik ezt a tényt. Kettősség dúl bennem, amint a két öcsémre pillantok. Soha sem éreztem nyűgnek a testvéreimet, viszont mindig az agyamra ment a kettőjük közötti folytonos harc. Kompromisszumra egyikőjük sem képes, ráadásul nagyon is hasonló a természetük. Én sem vagyok makulátlan, de szerencsére apám mérhetetlen makacssága és némi irányításra való hajlam mellett anyám családcentrikus énjéből is jutott nekem egy kevés. Oké, több mint kevés, hisz bármekkora faszságot művelnek a testvéreim, soha sem tudtam rájuk sokáig haragudni. Don születése óta érzem folytonos kötelezettségemnek, hogy valamiféle védő bástyaként álljak mellettük, és ha kell, eltakarítsam a mocskukat. Azt hiszem, hogy ezzel minden nagy testvér így van. - Mindketten hallgassatok inkább, ha egyetlen értelmes szó sem hagyja el a szátokat! – Elengedem Dont a röpke üdvözlés után és rögtön leteremtem őket. Mintha a magabiztos tanár bácsi énemet húznám elő egy nagy karimájú, fekete kalapból. - Először is Den, kifizeted az ajtó felét, mert nem illik a saját testvéredre, de bárki másra sem rácsukni! Meg egyébként is, ha azt mondom, fizess, akkor fizetsz és kész! – Ezúttal nyomatékosabban csengnek szavaim a kopár falak között. Íme, apánk kézjegye a természetembe égve. Hármunk közül, én emelem fel a másikra a legkevesebbszer a hangom. Ritkán kiabálok, vagy parancsolok, de amikor igen, elvárom, hogy mindenki tegye azt, amire utasítom. Utólag sokszor érzem rohadéknak magam az ilyen kirohanásaim miatt, talán mert le sem tagadhatnám, hogy apám fia vagyok a fatert pedig, nem sokan szívlelik. - Másodszor pedig, Don fizeti a másik felét, mert normális ember nem töri be a testvére ajtaját. Ha nem engednek be, újra csengetsz, esetleg felhívsz engem! Ehhez tartsd magad a jövőben! – Idősebb öcsémnek is osztok egy csokornyi észt, mert megérdemli. Na meg azért is, hogy mindketten érezzék, egyik sem kivétel. Nehéz igazságosnak lenni, főleg velük szemben. - Don, ne húzd ki a gyufát! Ez nem egy lerobbant droggyár pöcsfejeknek, hanem a házam! – Tekintetem a zacskó mazsolára, majd újra a férfira irányul, akiben bár ugyan az a vér folyik, mint bennem, mégis több univerzumnyi távolságra vagyunk egymástól. Miattuk megint úgy viselkedek, mint az öreg Graham. Utálnám magam, ha nem ömlene a szó a jövevényből, de szinte levegővétel nélkül magyaráz, és ezzel leköti a figyelmem. - Maradhatsz, de ezt a viselkedést, nem tűröm! Béküljetek ki végre, vagy legalább kerüljétek el egymást! – Nem vagyok elég zord ahhoz, hogy az utcára tegyem a testvérem, még akkor sem, ha az illető nem épp a jó fiúk mintapéldánya. Azt viszont nem tűröm, hogy a méregdrága szőnyegemen üssék agyon egymást. Mivel anyám közbenjárásának hála az én nevemen van az ingatlan, ( szerintem épp azért, hogy egyetlen gyereke se kerüljön utcára, miután apám előszeretettel tagad ki mindenkit ) könnyű szerrel kivághatom bármelyiket az udvarra egy sátor társaságában. Egyébként csoda, hogy én még hivatalosan nem lettem kitagadva! Ami késik, nem múlik.
Vendég
Darling, my name is
Vendég
Tárgy: Re: Don & Dan & Den Pént. Ápr. 29, 2016 12:51 pm
Még egy jó ideig… - Remélem csak 2 napra költözöl be, aztán koccolsz is tovább! - dörrentem oda kissé mérgesen, mint az előzőket. - Nem kívánatos személy vagy itt.… - a bátyó dirigálására elkussolok, ha felemeli a hangját akkor ott a kéz is idővel mozdulni fog. Aztán újra jön a fele lóvéval… - És ha nem tekintem a tesómnak, hanem valami hajléktalan nyominak? - röhögöm el magam…A kinézete úgy is adja magát, szal teljesen mindegy. - Mint valami behajtó cég vezetője, ember. - cukkolom kicsit az idősebbet. Hát sose leszek, olyan mint Brandon… elkerülhetetlen a csatánk, már most látom. Főleg a mazsola után. - Anyád. - szidom ezzel mindhármunkét, négyünkét, jelenleg pont nem gondolkodom ezen. Kérdez, a Bátyánk meg helyet ad neki a lakásban! Felejtsd el!!! Egyből lépek, nekem aztán ne ugasson itt minden szarról! Tőle nem tűröm, mástól sem, de ő…arcul is köpném… de nem ő vagyok. Tehát megragadom két kézzel a nyakánál fogva a ruháját, a grabancát és azzal a lendülettel csapom neki a falnak, ott tartva őt, jegesen szúró tekintettel bámulva a képébe. A bal kezem meg már emelem, hogy az arca felé mutassak fenyegetően. - Húzz el és szépen mondtam… - sziszegem a képébe „finom” éllel. Gyűlölöm a mazsolát… Tudom, hogy nem lesz egy könnyű menet, aminek most nézünk elébe, de egyszer mindennek eljön az ideje… ugye? Gyűlölöm ezt az érzést, ahogy jelenleg minden mást is a világon. A harag tehetetlen borospalackként sodor engem magával, mintha a vízben úsznék, és ingerülten azt tapasztalom, hogy a tagjaim ismét remegésbe kezdenek. Ó, egek, lesz ez még így se! Csak sajna nem az én házam, csak élet itt...ahogy ő is ezentúl...
Vendég
Darling, my name is
Vendég
Tárgy: Re: Don & Dan & Den Pént. Ápr. 29, 2016 2:10 pm
Grahams
- Hallottad Dant. Eleget ültél a tévé előtt és nézted a bambit, megtanulhattad volna, hogy ha nem tudsz egy jó szót szólni, fogd be a pofád, mert még mindig ott van seggeden a tojáshéj. - egy barátságos mosollyal zárom a mondatot, oldalra döntöm a fejem és küldök egy puszit neki. Na jó, ez erős volt. Nem mondok rá semmit, csak kifejezéstelen arccal bámulom ahogy azt mondja, nem tekint a bátyjának. Lehet, hogy folyamatosan szívatom és nem bírunk megmaradni egymás mellett, de az azért... Damn, son, túllőttél a célon. Azt a nézést adja nekem, amit a klubbokban telelőtt bedrogozott hímringyóknak szoktak. Ahha. - Azért cuki, hogy vezetőnek hiszel. És miért lennék? Mert így öltözködöm? Esküszöm, kidobom mindet, ha mutatsz nekem egy csövest tank topban. - azonnal Dan felé fordulok, és teljesen más hangnemben, mosolyogva bólintok a kijelentésére, hogy ez nem egy droggyár. Nem is. Én vagyok a droggyár. Ezt persze nem kell most benyögnöm neki, boldogabb a tudat nélkül. Aztán azt hiszem észreveszem ideges szuszogását öcsinek, aki épp feldolgozza a mazsolát. Ahha. Megragadja a ruhámat, egyből hallom a szövet reccsenő szakadását, és már érzem is baseballsapkám hátuljának koppanását a falon. Aha, au, lehet felszedett egy kis izmot, de ezzel nincs egyedül. - Dan, te ezt hagyni fogod? - fordulok az idősebb testvér felé nevetve, mert olyan nevetséges ez az egész jelenet amit produkál az öcskös, hogy csak na. Azért megkoronázom a feszültséget egy istenes fejeléssel. A fejeink összekoccannak, ujjai elengedik ruhámat, én pedig végignézve magamon konstatálom, hogy majdnem a köldökömig elszakadt ez a szar, amikor a falhoz lökött. - És ennek hány százalékát fogja kifizetni?