Pé ◆ 3,5 év ◆ Pandora W.
Figyelem, a lent olvasható szöveg nagyon trágár kifejezéseket tartalmaz. Olvasni csak saját felelősségre!
Múlt: Csak fekszem az ágyon, és sírok. Egyszerűen nem tudom elhinni azt, ami történt. Azt hittem, hogy Rodrick szeret engem, azt hittem ő is közös jövőt akar velem, de világosan megfogalmazta, hogy ez nem így van. Hiba volt neki elmondanom. Hiba volt, hogy elmondtam neki és a szüleimnek.
A lábam és az ágyam is véres. A hasam rettenetesen fáj, ahogyan sajog az arcom is, ott ahol az ökle eltalált. A szám felrepedt, a homlokomról lejött a bőr, de nem ez a legnagyobb bajom. Nem ez az, ami legjobban fáj, hanem az, hogy elveszítettem őt. Az egyetlen gyermekemet. Most ott hever az ágyamon és a lábamon mind az, ami maradt belőle. És az a szemét, még csak a mentőket sem hívta. Csak kimászott az ablakon, miután megbizonyosodott arról, hogy végleg végzett az én kincsemmel.
Látom magam előtt, ahogy megemelkedik az ökle, miután közlöm vele, hogy az apám azt akarja, hogy házasodjunk össze. Érzem az arcomon a pofont, és a homlokomon az ütést. A földre kerülök, a cipője orra egyenesen a hasamba talál. Őrjítő a fájdalom. Felsikoltok, de nem hallja senki, mert a szüleim dolgoznak, a bátyám pedig már rég nem lakik itthon. Még három rúgás, és érkezik a negyedik. A méhem összehúzódik, mintha toló fájdalom lenne, vagy egy nagyon erős menstruációs görcs. Forró anyag zúdul le a bugyimon és a combomon a szőnyegre. Úgy érzem meg fogok halni.
Jelen: - Pete, vedd fel! – durmolom bele a mobilomba. A bátyám már megint elhagyta valahol az iphone-t? Nem veszi fel – vedd, már fel te idióta beszélnem kell veled! – már szinte kiabálok. Az utcán csak néhány járókelő van tekintve arra, hogy késő éjszaka keresem ezt a fatökűt. Biztos baszik valahol. Idegesen csettintgetni kezdek az ujjaimmal, s mire végre felveszi hallom a hangján, hogy fújtat, mint egy bika.
- Na, végre, seggfej! – szólok bele a telefonba kicsit sem barátságosan.
- Ne legyél ilyen morci! Vendégem van.
- Remélem, hogy nem Olivia az – morgom. Nem akarom, hogy Livet találja be – megint. Nem hiszem, hogy volt köztük valami, de a bátyám sosem hagyja ki a lehetőségeket. Mindent megdug ami él és mozog.
- Most, hogy végre méltóztattál felvenni…
- Margo!
- Fab ott van? – kérdezem végül. Nem érdekel, hogy miért szól rám, az sem, hogyha esetleg úgy érzi, a pici hugicája tiszteletlenedik vele.
- Mit akarsz Fabtől?
- Az nem mindegy? Csak edd a telóhoz, és menj vissza nyulasat játszani – hangom flegma és sértő. Direkt.
- Mikor látlak? – kérdezi, mire megtorpanok.
- Mi van?
- Mikor tudunk találkozni? Már egy hete nem voltál nálunk.
- Csodálkozol?
- Hugi, nem csinálhatod ezt! Anyáékat kitörölheted az életedből, de engem nem…
- Add már ide Fabet! – már ordítok. Nem akarok beszélni vele, egyszerűen csak nincs kedvem a hülye hangját hallgatni. A vonal másik oldaláról eltűnik a bátyám, majd egy mézesmázos hang megszólít.
- Szia, Cicus!
- Szia, Fab – hangom könnyelmű, nemtörődöm - Cucc kéne. Egy kis LSD, ha van.
- Tudod, hogy nem lesz ingyen, aranyvirágszál!
- Tudom – mondom és közben próbálok nem arra gondolni, hogy miket is művelek valójában a bátyám háta mögött.