Hiába Graham. Attól, hogy a bátyám itt tanít, még nem fognak úgy elfogadni, ahogy én azt szeretném, ennek köszönhetően téblábolok most egy teljesen más iskola folyosóján. Nem mintha a Rounviewben nem lenne belőlünk, és pont ezért kell nagyon figyelnem, mert Haydennek nem tudnék hazudni, és biztos kiakadna, ha elmondanám neki, mit keresek én itt, mikor a saját sulimban, a saját órámon kéne épp ülnöm. Ez teljesen más világ, itt az embereken nincs egyenruha, és én is kényelmetlenül érzem magam, amiért rajtam van. És a kérdő tekintetek sem segítenek, amikkel engem vizslatnak. Nem, én sem értem, mit keresek itt. Vagyis értem én, épp csak… fogalmam sincs, hogy lehetettem ekkora hülye. Viszont lassan lépkedek, és ha már egyszer itt vagyok, megnézem magamnak azt, amit a hely láttatni enged. Sose jártam még egy ilyen iskolában, otthon is lánysulis lettem, mintha az bármit is számítana. Mintha attól, hogy lányok vesznek körül, nem kerülnék össze a másik nemmel. Ez persze nincs így, megoldottuk, mindig megoldottuk… Most viszont tehetetlenül állok, mert halvány lövésem sincs arról, hol tartják itt a serlegeket, arról meg végképp nincs, miért pont az kell a lányoknak. Nemrég jöttem csak, nem vagyok képben az itteni helyzettel, hiába igyekszem annyira. Teljesen lemerevedek, mikor meghallom bátyám hangját, hisz azt ezer közül is megismerném, aztán berontok az első ajtón, ami a szemem ügyébe kerül. - Basszus – elkerekedett szemekkel passzírozom magam az ajtónak, és biztos vagyok abban, hogy a pír is az arcomba szökik, mikor meglátom a fiút… Hogy lehetek én ekkora szerencsétlen. - Izé… bocsi? – habogok zavartan, elvégre… ki az a hülye, aki pont a férfi wc-be menekül? Táblák Rissa táblák, de pánikhelyzetben nem fog az agyam, és inkább a megaláztatás, mint az, hogy a bátyám vallató tekintetét kelljen bámulnom. - Figyelj… sajnálom, de…. tejóégsegítselbújni – hadarom gyorsan, elvégre Hayden hangja egyre erőteljesebben hallatszik, ez meg pont az a helyzet, amit semmiképp nem tudnék kimagyarázni. Könyörgő tekintetem a szőke, szép szemű fiúéba mélyesztem, hátha sikerül is meghatnom, legalább egy kicsit.
Egy hete jöttem vissza, de persze ez nem jelenti, hogy egyből vissza tudok csöppeni a suli életébe. Konzultációkra kell járnom és teszteket irattatnak velem. Úgy tűnik, nem tudnak besorolni konkrétan egy korcsoporthoz, mert van amiről több, van amiről kevesebb fogalmam van. Például a földrajz vizsgát pont ma időzítettük jövő hétre. Miután valószínűleg az elmúlt időszakban több helyen jártam a földön, mint az összes tanár együttvéve, talán jobban fel tudom használni a gyakorlati tudásom, mint ők, amit a könyveikből nyertek. Aztán ezzel nem is kell tovább bajlódnom. Így megéri gyorsan letudni egy pár dolgot, aztán élvezni a nyarat. Addig órákra se nagyon kell bejárnom szerencsére. Épp indulnék az öcskös motorjához, de még betérek a mellékhelyiségbe egy kisebb dologra. Már a sliccemet húzom fel, amikor szinte robbanásnak nevezhető lendülettel lép be egy lány. Aki ráadásul badmintonos egyenruhát visel. - Szia, kislány. - szalad fel a szemöldököm, miközben a szám sarka hitetlenkedő mosolyra vált, de már dugom is a csap alá a kezem. Hogy megváltoztak a dolgok, amióta nem jártam errefelé. Mielőtt azonban a gondolataim elkalandoznának a különböző szinopszisok irányába, leesik, hogy csak a merő véletlen hozta be a lányt ide, de akárki elől menekült is, elég nagy zsákutcába mászott bele. - Befelé. - döntöm meg a fejem az egyetlen zárható wc felé. Majd a karma megjutalmaz egyszer, mert ilyen önzetlenül segítek egy bajbajutott hölgyön. - Állj fel rá, ha nem akarod, hogy a topánkáid kilátszódjanak! - hajtom le a deszkát azzal a mozdulattal, hogy becsukom magunk mögött az ajtót. Feltéve persze, ha bement előttem a szűk szeparált helyiségbe. Ha így történt, akkor a hátam mögött csukódott ajtóval szinte egy időben nyílik a másik, és egy férfi hang nevetve köszön el valakitől. A köztünk lévő távolság minimális, bőven egymás intimszférájában állunk. Így, hogy a wc-n áll, sem sokkal magasabb nálam, bár az előbb nem volt időm megfigyelni hogy amúgy mennyivel alacsonyabb. Mutatóujjam a szám elé teszem, hogy a lány nehogy megnyikkanjon, bár bevallom, hogy nehezemre esik nem elröhögnöm magam, ahogy meghalljuk a sliccet, aztán a csorgást. De jobban teszem, ha én se mukkanok, mert ha rájönnek, hogy egy lánnyal bújtam be a wc-be, akkor még az előtt röpülnék, mielőtt teljesen visszavennének. Milyen abszurd egy helyzet.
Ennél kellemetlenebb helyzetben még nem volt részem. Mégsem tehetem meg azt, hogy fogom magam, és felszegett állal kilibbenek, mint valami hercegnő. Ha Hayden meglát, ha vele lát meg... igazából bele se merek gondolni, mit tenne most szegény fiúval, mert valljuk be. Zihálok, ő meg épp a sliccével bajlódik, ezt még a legostobább ember is félreértené, én meg tényleg a szívemre venném, ha egy kósza félreértés miatt kerülne bajba. Hálás pillantást kísérve, megyek be a helyre, bár meg kell vallanom, nem igazán fűl hozzá a fogam, de mégis nőből vagyok. Most viszont nem finnyáskodhatok, a vállába kapaszkodva állok fel, lévén máshogy nem igazán menne, majd visszafojtott lélegzettel várom, míg Hayden elvégzi a dolgát, és próbálok nem arra gondolni, ez milyen beteges már. Az sem segít sokat, hogy csak pár centi választ el ettől a fiútól, és bármennyire is szeretnék, nem tudok a szemein kívül másra nézni, egyszerűen nem bírom elfordítani a fejem. Sejtem, mennyire hülyének nézhet, de ennyire közel még sose voltam egyetlen fiúhoz sem, aki nem Graham. Mihelyst hallom, hogy záródik az ajtó, egy megkönnyebbült mosoly kíséretében szállok le, megyek ki és még a szoknyám is megigazítom, mert alapból sem takar sokat, most meg még feljebb is csúszott a kelleténél. - Köszönöm, az adósod vagyok, de tényleg - még a hangomon is hallatszik a hála, amit érzek, mert még csak fogalma sincs arról, mitől mentett meg. - Öhm.... Hayden Graham volt... ne.. ne érts félre, nem rajongó vagyok. Ő a bátyám, és nem lenne túl boldog, ha itt látna, én meg nem akarok bajba keveredni - motyogok, mert úgy érzem, valami magyarázatfélével mégis csak tartozok neki. - Ha már itt tartunk. Marissa Hope Graham, igazából úgy hívsz, ahogy akarsz - nyújtom neki a kezem illedelmesen, ami valljuk be, kissé abszurd egy ilyen helyen, de a zavart hebegésemből csak rájön, hogy nem vagyok épp a helyzet magaslatán.
Tárgy: Re: Carlos & Rissa Szomb. Május 07, 2016 7:17 pm
Marissa & Carlos
Nyilván, ha az ember egy poros kisvárosban tölti az életét, aztán bejárja a nagyvilágot, arra számít, hogy az élet otthon ugyanúgy lesz, ahogy ott hagyta. Az első pár héten nem számítottam nagyobb izgalmakra, a vizsga-stresszen kívül, amit meg valljuk be, sosem éreztem elég fontosnak, hogy nagyobb hatást gyakoroljon rám. Arra végképp nem gondoltam, hogy egy ilyen csinos lánnyal kerülök ennyire közel a Roundview férfi wc-jében. Igaz, itt történtek már piszkos dolgok, a mellettünk telefirkált fal sok születő és beteljesült szerelemről árulkodik, de most valahogy azt nem veszem észre mert a lány tekintete fogságban tart. Mintha lenne köztünk valami láthatatlan fonal, ami egybekötne vele. Vonzódás? Mit tenne most, ha egyszerűen odahajolnék és megcsókolnám? - fut át a fejemen. Általában engedelmeskedek az ilyen hirtelen jött ötleteimnek, csak hogy lássam a reagciót, még akkor is, ha nem vagyok részeg, de a varázst egy kissé megtöri a csobogó hang, így elvetem az ötletet. Bár egy pillanatra még az is eszembe jut, hogy ha nem akar lelepleződni, akkor még felpofozni sem tudna rögtön, de nem éri meg nekem ez a halvány remény. Miután hallom, hogy zárul az ajtó, egy végtelennek tűnő pillanatig nem mozdulok a lány útjából. Aztán utat engedek. - Megjegyzem. - kacsintok rá, de nem vagyok hülye, a badmintonos lányok legtöbbje azért fordul meg a suli körül, mert ez legalább koedukált. Sosem értettem, mi értelme elzárkózni egymástól, nem, bőrszín, vallás vagy akármilyen politikai nem egyetértés okán, amikor a szegregálás végül mindig felbomlik valahogy. Pontosan a lányiskola mivolta teszi vonzóvá a mi sulinkat nekik, hogy itt ólálkodjanak, lessék a fiúkat. Hiszen emberek vagyunk és fiatalok. Tele hormonnal. - Értem. Gondolom, nem akartad, hogy megtudja, hogy a barátod után kajtatsz iskola időben. - vonom fel az egyik szemöldököm. Eredeti ötletem az volt, hogy pont a pasija elől menekült ide, de miután felfedte, hogy az előbb a kedves családtagját volt szerencsénk végighallgatni, ahogy vizel, új szcenáriót kellett kiötlenem. Valamit, amiből megtudhatom, hogy az adóságát behajthatom-e randiban, vagy nem kéne ilyen pofátlannak lennem. Nem hiányzik az életemből, hogy utánam küldjön egy kétajtós szekrényt, hogy szálljak le róla. Balkézzel ragadtam meg a kinyújtott kezet és magam után húztam a folyósóra, miután egy gyors kikukkantással meggyőződtem annak teljes kihaltságáról. - Rendben, katicabogár, de talán kellemesebb kint folytatni a bájcsevelyt. - vettem elejét a következő kellemetlen belépő zavarának. Ráadásul, ha randira hívom a csajt, akkor azt lehetőleg nem a húgyszagban szeretném megtenni. - Carlos. - mutatkoztam be énis, kevésbé puccosan. Felötlött bennem, hogy ajánljam fel neki, hogy hívhat Teddynek, de anyámon és a testvéreimen kívül csak nagyon kevesen becéznek úgy, főleg azok, akik elég bensőségesen ismernek. Ez persze nem zárja ki, hogy a későbbiekben felajánljam Marissának is...
by 
