Axelle Delta Oxburry

Axelle Delta Oxburry

Just take my hand
I do not want to wait
I feel the wind in our wings
Let's fly

Keksz ◆lazy af ◆ 2K

Életem története

Szeretném azt állítani, hogy hidegen hagy az exem magánélete és szeretnék mindenből kimaradni, a magam útját járni és seggel röhögni azon a szemét disznón, amiért így elbánt velem. Mégsem tudok elmenni egyetlen cikk fölött sem, muszáj megvennem még akkor is, ha csak két sort kap a mi kis üdvöskénk. Muszáj, tudnom mi van vele, s bár többnyire a nő ügyeiről írnak a szennylapokban, meg a sikeres koncertekről én mégis kíváncsian lapozom a magazint. Ahogy az e heti újságét is, ami mintha kettészedné a szívemet, ezt az alig helyrejöttet.
Sokáig nem tudtam túltenni magamat a véget ért kapcsolaton, ahogy azon sem miként hagytuk abba az egészet. Minden olyan gyorsan történt, az egyik pillanatban még bátran állítottam, hogy tök jól megy a sorunk másnap már szingliként vergődtem be az iskolába. Arra a helyre, ahol megismerkedtünk és bár imádtam a régi iskolámat idéntől átjöttem a lányokkal telibe, mert egyszerűen nem bírtam az ottani levegőt.
Mindig szóba került és bevallom néha még itt is megtörténik, de nem annyira sűrűn és itt legalább nem emlékeztet minden rá. Idegesen dőlök hátra a franciaágyon, ujjbegyeimmel a halántékomat kezdem el masszírozni és hangosan dúdolom a Losing the Love című számot. A szívem szakad szét, legszívesebben az egész világnak elkiabálnám mennyire zavar a mostani cikk, hogy Ő ennyire rohadtul boldog, míg nekem szenvedés szinte minden egyes nap nélküle. De, ha Ő remekül viszi, akkor miért kínozzam tovább magam? Felülök ágyamon és lerúgom a cipőmet, egyenesen a szoba másik végébe ahol egy doboz áll. Megváltó ötlet pattan ki fejemből, határozottan ugrok fel melynek következtében a rúgok a matracban nyikorgó hangot adnak ki, a padló pedig visszhangzik a pataszerű dobogásomtól. Felkapom a dobozt és az összes fájdalmat okozó emléktárgyat egy suhintással lököm bele. Már nem érdekel.
- Erős, független nő vagyok. – a sminkasztalomnál lévő tükörbe pillantok és látom, látom azt az elhatározottságot melynek köszönhetően túl fogok majd lépni ezen az időszakon is. - Rohadtul leszarom mi van veled Wyatt Draper! – kapom ki a közös képünket és eltépem. Kopogás zaja üti meg fülemet és körbenézve a szobámon konstatálom, hogy egy valóságos káosz uralkodik körülöttem. Pont, mint az érzelmeim jelen pillanatban, hánykolódok. – Gyere. – belerúgok a dobozva, hogy valamennyire eltereljem róla a figyelmet, de amint belép vendégem, tudom, hogy nem sok értelme van. Fran sokkal jobban ismer mindenkinél.
- Nagytakarítást csinálsz babám? – szedi fel az egyik képet, majd eltépi és megmosolyogtat a tudat, hogy mellettem áll. – Tudod mit hallottam? – izgatottan szegezi nekem kérdését, én pedig aprón megrántom fejemet nem tudásom jeléül. Még mindig nem tudok gondolatot olvasni. – Emma testvére el akar hívni randizni. Holnap, suli után a bejáratnál fog várni. Vágj meglepődött arcot, nem tudsz róla, oké? – lehuppan az ágyra.
- Rendben. – túllépek, de nem gyorsan és még nem akarok mással találkozni. De lehet el kéne kezdeni…