Bronie & Bandit - 2. találkozásunk

Fogalmam sincs, hogy tegnap egyáltalán hogy tudtam lefeküdni attól a szégyentől, amit elszenvedtem. A többi órámat kihagytam, nem is mentem be rájuk, ide már úgysem kell igazolást vinnem. Az egyik barátnőmtől elkértem a jegyzeteit, és otthon tanulmányoztam őket, miközben a napomon gondolkoztam. Ezt helyre kell hoznom így vagy úgy, de tökre megszégyenültem valaki előtt, és ezt a büszkeségem nem igazán tudja elfogadni. Valószínűleg teljes egészében leszarná ma dolgot, ha nem arról lenne szó, szóval ki kéne találnom valamit még tíz előtt, amikor az első órám kezdődik.
Tönkretettem valakinek a ruháját, aki ezért kiröhögött. Úgy néz ki, hogy ezzel rendezve is lett a számla, de én így nem tudom elfogadni, nem fogadhatom el. Egyáltalán nem érdekeltem meg a dolgot – na jó, talán egy picit, de lényegében nem azért tette, amiért kijárt volna nekem – szóval ezért nem is értem ezt az egészet. Na mindegy, úgy néz ki, hogy ez a srácoknál már csak így megy, szem előtt fogom tartani. Ha szép vagy, akkor szóba állnak veled, ha nyomi, akkor leszarnak. Oké, akkor a mai napom ezek szerint fog alakulni.
És ekkor kattanhatott valami az agyamba, ami örömmel töltött el. Talán meg kéne leckéztetnem egy kicsit? Jó, de ezt mégis hogyan tehetném? Ma is odamegyek úgy, ahogy tegnap, és megcsókolom az egész suli előtt, vagy mi? Nem, az úgy nem lenne jó, viszont amúgy is jövök neki egy felsővel. Talán csak csinálnom kéne egyet neki, és odaadni, mivel ilyet még egyet nem kaphat. Nem is kellett nekem több, fogtam magam, és a tegnapi szerelésemben – elég lehangolt voltam, ezért egy kisebb hiszti után magamra zártam a szobám ajtaját és elaludtam – elindultam anyagot venni. Nem igazán emlékeztem arra, hogy tapintásra milyen volt az övé, de akkor kap valami finom pamut anyagból, ami elég szellős, nem tapad rá, és kényelmes. Mert amúgy rohadtul nem érdemli meg, de mindegy, megkapja.
Ahogy hazaértem rikácsoltam az öcsémnek, levettem a méreteit, és az alapján próbáltam belőni a srácét. Ő Cyonnál magasabb és valamivel izmosabb is, ergo bővebb és hosszabb kell. Ha magamhoz akarom mérni, akkor talán egy olyan kéne, ami legalább a combom közepéig lelóg, és annyira bő rajtam, mint az amit tegnap viseltem. Firkálgatni kezdtem a vázlatfüzetembe, körülbelül öt perc alatt meg is lett a terv, én pedig mosolyogva készítettem el a felsőt. Beletelt két órába, de még így is csak reggel nyolc van, szóval bőven van időm még készülődni. Na és akkor most jön a dolog műsor része, azért csak nem mehetek így elé, abban nincsen számomra semmi szórakoztató, meg amúgy is, tegnap kipróbáltam ezt a stílust, és szerintem az bőven elég volt egy életre. Először is lezuhanyoztam és megszárítottam a hosszú szőke hajamat, ami immáron puhán és tisztán ölelte körbe az arcom. Máris sokkal jobb az összhatás. Ezek után felvettem azt a ruhát amit a múlt héten készítettem el csak úgy, néhány hozzá illő kiegészítővel, a hajamat pedig picit begöndörítettem, de csak az alját. Csak egy kevés sminket tettem az arcomra, a szememre szinte semmit, úgy döntöttem ma inkább a vöröses rúzst választom hangsúlyosnak, az összhatás pedig egész jó lett, még magam is meglepődtem. Nem tartom magam igazából az átlagosnál többnek, de azért elismerem, hogy most egész jól mutatok.
Nem is szórakoztam többet, rögtön bepattantam a kocsimba annak ellenére, hogy még így is volt egy órám az első előadásig. Legalább lesz bőven időm arra, hogy megtaláljam, feltéve ha ma egyáltalán a suliban van. Remélem ,hogy ott lesz, különben felesleges ez az egész… Na mindegy, legalább csinos lettem, csak az a köcsög ne találjon meg, mert eskü leütöm…
Lefékeztem, és egyből az udvar felé indultam el, ugyanis a diákok nagyrészét ilyenkor ott eszi a rosseb, meg már az idő is tök szép, egyáltalán nem fáztak a lábaim, miközben a harmatos fűben keltem át. Szinte azonnal felismertem annak ellenére, hogy háttal állt nekem és csak egyszer láttam. Arra emlékeztem, hogy milyen volt a testtartása, ezért magabiztos léptekkel indultam el felé, és megkocogtattam a vállát a mutatóujjammal. Vártam, hogy megforduljon, és azon gondolkoztam, hogy talán közölnöm kéne vele, hogy lentebb keresse a zargatóját, mondjuk a földi halandók szintjén, de aztán végül visszaszívtam a megjegyzést.
- Úgy hallottam tegnap tönkrement az egyik pólód – mondtam tárgyilagos hangnemben, aztán nemes egyszerűséggel odadobtam neki. Na jó, talán inkább hozzávágtam, de ez részletkérdés, általában így adom oda az embereknek a cuccokat, tegnap is csak kávéval próbáltam megkínálni, szóval egy rossz szava sem lehet. Egyáltalán nem akartam letagadni azt, hogy én vagyok a csaj tegnapról, nem igazán szeretek hazudni az embereknek, igazából a kegyetlen igazságok híve vagyok, ő meg majd gondol amit akar, ezek után úgysem találkozunk már szerintem.
- Akkor én megyek is. – intettem neki, aztán már el is indultam visszafele. Ennél többet nem szándékoztam kihozni a helyzetből, nem akartam bocsánatot kérni a kávéért, kellett neki ott lennie. Most nem lenne ez az egész… Na mindegy. Nem foglalkoztam azokkal az emberekkel akk megbámultak minket, tisztában vagyok azzal, hogy a hátam mögött jéghercegnőnek hívnak és nem mindennapi dolog, hogy csak úgy valakinek adok valamit, amit én csináltam, de mindegy. Hamar rá is fog jönni, hogy ez nem valami bolti cucc, mert sokkal puhább és drágább anyagból készült, meg címke sincs benne, szóval remélem boldog lesz attól, hogy valaki csinált neki ruhát.

<3333 | ruha | 855 | nincszenelustavagyokrakni