Sokan várják ezt a napot az életükben. Engem különösebben nem érdekelt. Úgy gondoltam, hogy minden ugyan olyan az lesz, mint előtte. Szóval nem csaptam nagy ügyet a 18. születésnapomból, de a legjobb haverom nem bírta ki, hogy ne rendezzen nekem egy bulit. Mondtam, hogy semmi szükség rá, mert úgy sem szeretem az ilyen bulikat, de mikor a mozi helyett egy szórakozóhelyen álltunk meg, megváltoztattam a véleményem. Örültem annak, hogy kibérelte nekem a helyet. Rengeteg közeli ismerősöm volt ott és mindenki engem ünnepelt. Nem voltam nagyon kiöltözve, egy szürkés ing volt rajtam, amihez egy fekete nadrágot vettem fel. Mások se voltak jobban kiöltözve, szóval szerintem ezzel nem volt gond.
Körbe mentünk és mindenkivel beszéltem egy keveset. Megköszöntem, hogy eljöttek meg ilyenek. A haverom megmutatta azokat is, akik a buliban segédkeztek, a pincéreket, a kidobókat és még a fotóst is. Nem nagyon érdekeltek, de a fotóson megakadt a tekintetem. Épp a feladatát végezte mikor rámutatott a mellettem álló srác. - Ő felel azért, hogy maradjon valami emlék az estéről. - mondta, de én nem igazán figyeltem rá. Csak bámultam a fotós srácot. Egy idő után aztán magamhoz tértem és rájöttem, hogy túl feltűnően bámulom, szóval gyorsan elfordítottam a fejem. - Van még valaki? - néztem legjobb barátomra. - Igazából még rendeltem neked pár táncos lányt, akik lassan megérkeznek. - még a szám is tátva maradt, mikor ezt kimondta. - Táncos lányok? Tudod, hogy nem igazán vagyok oda a.... - nem fejeztem be a mondatom nehogy meghallja valaki. - Tudom, de ha táncos fiúkat hívok, akkor lebuktatlak. - vonta meg a vállát és közben megérkeztek a lányok. - Inkább ne hívtál volna senkit. - morogtam és otthagytam. Iszonyú kellemetlen helyzetbe kerültem volna, ha azok a lányok elkezdenek nekem táncolni, szóval inkább bementem egy üres szobába és leültem. Nem sokáig voltam ott egyedül, mert az ajtó egyszer csak kinyílt.
by 
