MADDOX;; noel jude

Noel Jude Maddox

God has given you one face, and you make yourself another.

2014. december 22.

Amúgy karácsony előtt pár nappal születni annyira nem fasza dolog, mint azt sokan gondolnák. Nem azért, mert a hiedelemmel ellentétben nem kap az ember több ajándékot, mint mondjuk egy júliusi. Nem is azért, mert a nagy sütés-főzések közepette valószínűleg tortára már senkinek se kedve, se ideje. Sokkalinkább azért, mert elég nagy az esély arra, hogy mindenki elfelejti. Épp ahogy ma is. 16. Sweet 16. Vágod, amikor az MTV-s műsorokban a bigék kocsit kapnak, meg Khalifa lép fel a 400 fős bulijukon. Amúgy én nem várnék ilyeneket. Csak úgy jól esne egy "boldog szülinapot, Noel" a szüleimtől. Sok a dolog, értem én. Sok rokonnak kell karácsonyi képet keresni, elküldeni a Facebook-on valami üzenettel, túl sokat kell villogni rendezvényeken, túl sokat kell beleszólni abba, hogy a bejárónő mit nem csinál jól a főzésben, mintha bárki is értene hozzá rajta kívül ebben a kurva házban.
Megértek én mindent, csak szar.

2015. december 22.

Szar, ha elfelejtik a dolog évfordulóját, melyet életemben először és talán utoljára hagytak egyedül jól csinálni. Azóta ki van adva mennyit léphetek egy nap, mennyit pisloghatok, mennyi levegőt vehetek, hogy állhat a legkisebb hajszálam, és melyik az a két ugyanolyan szín, amelyek közül az egyik ronda, a másik nem. Tavaly karácsonyra persze kocsit kaptam, meg bulit, mint az MTV-s bigék. Annyi különbséggel, hogy a szüleim néhány napnyi győzködés után végül csak eltakarodtak otthonról, hogy házibulit tarthassak szilveszterkor - tizedannyi emberrel. Karácsonyra. A születésnapi köszöntést kínosan utánabaszva kaptam, mikor eszükbe jutott.
Persze idén is hasonló lesz a helyzet. A bejárónő reggel felköszöntött, és a kedves spanyol akcentusával szégyenlősen rebegte, hogy "édesanyám valószínűleg elfelejtette, mert idén nálunk lesz a karácsonyi fogadás". Ne aggódj, Mila, megszoktam, és aludnék is vissza, ha nem lenne még valaki, aki tudja - és nem merül ki ismerettségünk abban, hogy követ az instán, mert olyanból túl sok van. Te tündér, veled nem számoltam. Nem gondoltam, hogy eszedbe juthatok, mivel Te nekem nem szoktál, csak ha nagyon elkap a lelkiismeretem. Nekem Te csak úgy vagy. A kapcsolatunk nem más, mint egy mentőöv a homofób családom és barátaim tengeréből. Mert szeretlek, de nem úgy, úgy nem tudlak. Megérdemelnéd, hogy tudd, de ha csak sejted is, talán megérted, hogy nem bírok szembenézni az igazsággal.
És miért ne pont most küldje be az egyik seggfej abba az idióta facebook csoportba a Gay Bart?

Valahol, ahol megállt az idő

Szilaj gyönyörnek a vége is szilaj, és nem érdekel semmi, ha Veled vagyok, mert Téged az sem idegesít, ha folyamatosan Shakespeare-t idézek. Akkor idézek folyamatosan Shakespeare-t, ha zavarban vagyok. Veled folyamatosan ezt csinálom, ha ketten vagyunk és Te nem szólsz, csak mosolyogsz, azzal a büszke, elégedett és lélegzetelállító mosolyoddal. Imádlak nézni, miközben mosolyogsz. Olyankor lefagy az idő néhány percig, csak nézem, arra gondolok, hogy milyen szívesen lefotóznám. Naphosszat nézegetném titokban, lefekvés előtt, ébredéskor, a párnámra tenném a fejem mellé, és az egy kicsit olyan lenne, mintha Te magad is ott lennél. Könnyebb lenne elképzelni, ahogy átölelsz, oltalmazóan, mintha meg akarnál védeni a világ elől; ahogy a homlokom csókolod, majd ajkaimat, vörösre, addig, amíg a vágy szét nem szed belülről mindkettőnket, hogy aztán megálljt parancsolj, mert szeretünk egymás által szenvedni. És mert menned kell.
Könnyebb lenne, mint vörösre csókolt ajkak helyett, mint egy kislány, vörösre bőgött szemekkel ülni az ágym közepén most, hogy újra rám tört. Már az elején tudtam, hogy - elmondásod szerint nem éppen boldog, de - házasságban élsz egy nővel, van egy ötéves lányod, és a nejed fiúval terhes. Csak akkor még nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz. Nem csak mindemiatt nem gondoltam, hogy úgysem lesz köztünk semmi. A tanárom vagy.
És jobban fájsz, mint az összes elfelejtett születésnap...