A feszültség érződik a teremben, a legtöbben izgulnak, hogy a tanár őket hívja ki a táblához felelni, de én magasról tojok az egészre. És akkor mi van, ha kapok egy szar jegyet? Majd kijavítom, ha lesz időm tanulni, addig meg elviselem azt az egyest a többi között. Másoknak is ilyen logikájának kellene lennie, a falra mászok attól, amikor valaki tanult és majd kidől a padból az izgalomtól, mert azt állítja, hogy szart sem tud. Hülye képmutató picsák…
Emlékszem, mikor kisebbek voltunk vagy amikor új helyre kerültünk a tesómmal ezerszer eljátszottuk az iker trükköket, de ez már nem lehetséges. Hiába nézünk ugyanúgy ki én vékonyabb vagyok
és helyesebb. Már nem tudjuk eljátszani, hogy a másik helyett írunk meg dolgokat vagy felelünk.
-
Brennan Jeremy Groves– szólít fel a tanár. Ezt éreztem. Egyáltalán a helyettesítő tanárok feleltethetnek?
-
Passzolnám eme nagyszerű lehetőséget valaki másnak – mosolygok rá az idősödő tanárnőre, s kacsintok is mellé egyet. Annyiszor megkaptam már, hogy miért nem tanulok, így sosem leszek olyan, mint apám. Ki mondta, hogy olyan akarok lenni? Talán sosem lesz belőlem pszichológus és sosem fogok annyit keresni, mint ő, de különösebben nem izgat a dolog. Csak egy boldog életet akarok.
-
Ez nem lehetséges, gyere biztosan tudsz valamit – próbál győzködni a tanár, akinek egyébként még a nevét sem tudom, viszont ezer közül is megismerném. Az a bibircsók az arcán a pápaszem alatt nem túl vonzó, ha tippelnem kellene, akkor egy vénlány próbál nekünk – mit is tanítani? Konkrétan azt sem tudom milyen órán ülök.
-
Miből kellene felelnem? – kérdezem, mire az egész osztály hangosan felnevet. Hát nem lehetek mindig képben.
-
Anyagcsere folyamata – néz rám összehúzott szemöldökkel. Már nem tartja poénosnak és nem is próbál noszogatni. Azaz igazság, hogy eddig sem viccelődtem bármit is hisznek a többiek, én csak egyszerűen ilyen vagyok.
Nyugiban nyugtázom magamban, hogy biosz órán ülök, és egy kicsit elhúzom a számat. Nem szeretem a bifost és ez nem túl vonzó téma. Valamiért sosem mozgatott az meg, hogy olyan dolgokat elemezzek ki, mint az anyagcsere.
-
Szívesebben felelnék Napóleonból, az lehetséges? – kérdezem halálosan komolyan. Végül is ez a nő csak helyettesít, akkor töriből is feleltethet, nem?
-
Te most szórakozol velem? – kérdez vissza hatalmas, vörös fejjel. Attól félek, hogy úgy fog járni, mint a Harry Potterben Marge néni, így úgy határozok, inkább abbahagyom. –
Ez a viselkedés tűrhetetlen! Azonnal fáradj fel az igazgatóiba. Elégedett fejjel kapom fel a cuccom és nézek rá a tesómra, aki mérgesen pillant rám. Mindennap ez van, felküldenek az igazgatóiba, s ahelyett, hogy odamennék, kisétálok a suliból, s már nem jövök vissza többet aznap. A suli előtt előveszek egy szál cigit és rágyújtok. A mennyben érzem magam.
by 
