A gazdag végül is nem más, mint olyan szegény, akinek van pénze.
Mindenki életében van egy olyan mondat, amit már minden helyzetben ezerszer hallott. Egy olyan mondat, amitől már, ha rágondol is összeszorul a gyomra és egyszerűen ideges lesz. Nem tudom ez másoknak miféle mondat, lehet valami olyasmi "Hát már megint hogy áll a hajad" vagy az a tipikus "Nem megmondtam előre?". Na most megmutatom mi is lenne az a mondat, amitől garantáltan felmászok a falra és szétkarmolom a tapétát.
5 évesen:
-Remy, hagyd abba de rögtön!
-Nem csináltam semmit sem!
-Ne hazudj láttam, hogy megütötted azt a kislányt.
-Csak játszottam.
-Így nem játszhatsz.
-De...de..mindenki így játszik, mama!
-Ez nem igaz, neked viselkedned kell, nem szabad olyan neveletlennek lenned, mint a többi gyereknek.
-Miért?
-Azért, mert a francia nagykövet fia vagy.Magyarázd el egy gyereknek, hogy ő nem járhat normális általánosba, hogy neki latint, angolt és egyéb baromságokat kell tanulnia. Nem mehet ki a többiekkel játszani, hanem illemtanon cseszegetik, hogy húzza ki magát. Igazából nem is nagyon vannak többiek, csak a hasonló gazdag, magányos gyerekek, akik rosszul vannak, ha barátkozniuk kell és annyit vannak felnőttek között, hogy már játszani is elfelejtenek, ahogy telik az idő.
14 évesen:
-Muszáj mennem?
-Miért ne lenne muszáj! Ez egy fontos esemény, ahol ott kell lennie az egész családnak.
-Kinek fontos ez?
-Hagyd abba a fintorgást, kérlek! Apádnak fontos, csak barátkozunk egy kicsit, megismerünk új embereket, másokat, akik hozzánk hasonlók.
-Hogyne...smúzolnunk kell a nagykutyákkal, erről szól az egész, nem?
-Jeremy! Nem kellene ilyeneket mondanod, egyáltalán miért használsz ilyen furcsa szlenget? Még, hogy smúzolni!
-És ez rohadt szmoking? Ez is kötelező?
-Most már végképp elég legyen! Kötelező,muszáj,elengedhetetlen. Vita lezárva!
-Francért kell nekem ott feszülnöm.
-Történetesen azért kell, mert a francia nagykövet fia vagy.Vigyorogsz a fater mellett valami idióta újság címlapján. Firtatják a származásodat,a thai anyád miatt. Minden lépésedre figyelned kell, mert hiába vagy kamasz, ugyanúgy lesik, hogy mikor hibázol és teszel olyat, ami által a nagy Bureau támadható. Otthon meg mi van? Semmi. Bureaukrácia. Buli nincs, csaj még annyira se, nézni se lehet bármerre. Járjál vívni, beszéljél jó sok nyelven a tőzsdéről meg a bevándorlásról olyan banketteken,amiken ott sem akarsz lenni, na meg fotózkodjál jó sokat, ha már ilyen csinos tenyészállatnak születtél és ne csodálkozz, ha máris fontolgatják kinek a leánykáját kellene elvenned.
-A nagybátyád telefonált, azt mondta kiment érted az állomásra, de te nem érkeztél meg. Tudtam, hogy sofőrrel kellett volna menned inkább...
-Anya! Valóban nem érkeztem meg, de ennek az az oka, hogy el sem indultam.
-Akkor mégis itthon maradsz, jó tudni, úgysem támogattam, hogy Avignonban tanulj, ha egyszer a Sorbonne-ra is mehetnél.
-Nem maradok itthon, nem is vagyok itthon.
-Jeremy...te most nem Avignonban vagy Gasparddal és már Franciaországban sem?
-Valahogy úgy.
-De akkor honnan telefonálsz vagy hol vagy? Jársz egyáltalán egyetemre?
-Nyugodj meg, lesz diplomám.
-De hol? De miből? Nem nyugszom meg, apád meg fog ölni, oda is adom neki a telefont és szépen elmagyarázod neki.
-Magyarázza el neki a harapósló, úgysem tud három percnél tovább rám figyelni, legyen elég, hogy Angliában vagyok.
-Angliában? Jézusom! Miért?
-Háát...azért, mert én most már nem akarok a francia nagykövet fia lenni.