Tárgy: Peter F. Seavers Vas. Ápr. 24, 2016 9:57 pm
Peter Felician Seavers
I am not in danger I am the danger
Becenév
Pít
Születési hely, idő
Baltimore, 1995. április 9.
Foglalkozás
Író?
Családi állapot
Egyedülálló
Kapcsolat a családdal
Ó, a kedvenc témám. A szüleim mindig is a bátyámat szerették jobban, ez mindenkinek nyilvánvaló volt, hiába állították az ellenkezőjét. Mikor a bátyám meghalt autóbalesetben, nem volt, ami összetartsa a családunkat. Az apám nem támogatta az írással kapcsolatos terveimet, ügyvédnek szánt, én viszont képtelen voltam megfelelni az elvárásainak, ezért is léptem le otthonról két évvel ezelőtt. Próbálom a lehető legkevésbé tartani velük a kapcsolatot, viszont a távolság sem elegendő ahhoz, hogy apám végleg leszálljon rólam. Ha tudná, mi lett belőlem...
Play by
Chris Wood
Csoport
Dílerek
Unknown
Életem története
Apu ökölbe szorult keze vagyok.
Az egyik pillanatban még a legnyugodtabb hangulatban heverek az ágyon, a következőben pedig a széthullott életem darabjait próbálom összeszedegetni, hátha még van, ami menthető. Persze rájövök, hogy késő, de nem tudok ellene tenni, hiszen ez végleges. Egyetlen telefonhívás. Egy pár perces beszélgetés apámmal döntött olyan lelki állapotba, mintha a legmélyebb kút alján ücsörögnék; hiába próbálok segítségért kiabálni, nem hallja senki. Amolyan néma kiáltásnak mondanám. Valamilyen belső hang a fejemben, ami minden áron próbál rávenni, hogy lépjek, mert ez nem mehet így tovább – természetesen nem hallgatok rá. Csak tűrök, és tűrök, ugyanúgy, ahogy egész életemben tettem.
Apu elcseszett élete vagyok.
Sajnos túl gyorsan kellett felnőnöm, hiszen – apám szavaival élve – semmire sem voltam jó, folyton csalódást okoztam mindenkinek, és az helyett, hogy valamiféle életet kezdtem volna kialakítani magamnak, én ostoba álmokat kergettem. Mondanám azt is, hogy tönkre tette az életemet, de mégis a sok borzasztó nap által lettem olyan, amilyen. Ezt pedig senkivel nem cserélném el semmiért. Talán érzékeny vagyok, és nincs minden rendben a fejemben - a pszichológusom is tanúsíthatja-, de lássuk be, ahhoz hogy elismert író legyek, ezekre szükségem van. Be kell látnom, hogy nem lehet tökéletes életem, de talán nem is akarom, hogy az legyen. Minden, amire szükségem van, az a laptopom és egy félhomályba burkolt szoba a gondolataimmal és halk zenével. Ezt is csak oly módon tudtam elérni, hogy tizenhét éves koromtól kezdve ellentmondtam mindenkinek és mentem a saját fejem után. Ez volt az egyetlen mód, hogy elköltözhessek otthonról minél hamarabb. Ha újra kezdhetném, akkor is ugyanígy csinálnék mindent, elvégre csakis magamnak tartozom magyarázattal az életért, amit választottam a rám erőltetett szokások helyett. Mert nekem unalmas volt más. Amit ők akartak, szemben állt a terveimmel, elképzeléseimmel, és lázadtam, akár egy kamasz; csak talán kicsit keményebben. Azt hiszem ez vezetett odáig, hogy a drogokhoz nyúljak, a kezdeti nehézségek miatt pedig valami munkát kellett keresnem, hogy fizethessem a nyomorult egyetemet, aminek még mindig csak a második événél tartok. Természetesen a lehetőségeim szűkek voltak, a városból ítélve pedig a kábítószerek árusítása bizonyult a legjobbnak. Vicces, hogy a sikeres életemhez vezető úton egyre inkább lecsúszottabbak érzem magam, azokról a balhékról nem is beszélve, amikbe rendszerint belekeveredek a „munkám” miatt. Már abban sem vagyok biztos, hogy egyszer képes leszek leállni.
Én vagyok apu abszolút egykedvűsége.
Belátom, hiába a heves tiltakozás, hiszen egyedül nem olyan édes a siker, melyeket valamilyen módon sikerült eddig elérnem. Hiába az örömöm, azért, ha nem mondja senki, hogy büszke rám. Hiába fejezhetem ki magam szavakkal, ha nem látja senki a mögöttes tartalmat. Úgy érzem, hogy a szívemhez való úton záródott az ajtó két lakattal – csak hogy biztos legyen. Akárhogy is nézzük a szülői árulásnál nincs szörnyűbb. Bebörtönözve szakadtam ki saját magamból, és elvesztettem az utolsó kapcsot is, ami biztosított egy kiutat. Mert ha az ember a legmélyebbre ás a lelkében, ott nem választ, csak sötétséget talál, s a sötétség bármennyire is hívogató, érdemes megkeresni? Azt hittem boldog lehetek, helyette viszont nem vár más csak magány egy üres lappal, mellettem egy boros üveggel. A számban lógó cigaretta füstje borítja be a szobát, hogy teljes homály fedje elborult elmém elől a valóságot. Kilátástalanság kerít hatalmába, és nincs józan gondolatom, mert a szédítő sötétség szívemben egyre csak terjed. Amint találnék egy kiutat a ködfátyolból, ráeszmélek, hogy két fény találkozása után jön csak az igazi sötétség – van még lejjebb.
Apu magányos szíve vagyok.
A hozzászólást Peter Seavers összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Ápr. 24, 2016 11:09 pm-kor.
badminton tanár
Darling, my name is
Kellin J. Holloway
• hozzászólások :
156
• kor :
31
• tartózkodási hely :
△ Bristol
• foglalkozás :
△ Tanár, CTT alapító
Tárgy: Re: Peter F. Seavers Vas. Ápr. 24, 2016 10:30 pm
Gratulálunk, elfogadva!
Üdvözöllek oldalunkon Peter! A PB-d alapján már számítottam valami különleges karakterre, és nem kellett csalódnom, mert tényleg egy nagyszerű, érdekes személyt hoztál hozzánk. Az irományodban nem találtam semmi kivetnivalót, megtudtunk fontos dolgokat a karakterről, melyek segítenek egy kezdeti képet alkotni Rólad. Úgyis a személyiség a játékok során bontakozik ki rendesen, ezért nem is tartalak fel. Irány foglalózni, majd vesd bele magad a játéktérbe.