Gareth M. Reese

Gareth Maximilian Reese

"I am a man! ...aaAAAAHHH NOO!"

(x25)NO ◆ van ◆ nincs

Életem története

Az élet egy mély örvény, aminek az alján se oxigén, se élet, se tiszta gondolatok. Csak a zúgás és a sötétség. Az érzés, hogy meg fogsz fulladni és nincs senkinek olyan hosszú karja, hogy kimentsen. Amúgy... Garry vagyok. Anyakönyvileg Dr. Gareth Maximilian Reese-Llewellyn PhD vagyok, de csak a Reese-t használom. Birkenhead városában láttam meg a napvilágot, de nem, meg lehet nyugodni, nincs akcentusom. Vagyis teljesen másmilyen. Tudod, hogy miként beszélnek Liverpool környékén... Ebben az játszik a legnagyobb szerepet, hogy beszélni sem ott tanultam meg. Sőt, bevallom hősiesen... Nem angol anyanyelvű vagyok. Elmondom, hogy hol nőttem fel és ha ki tudod mondani, akkor adok öt fontot. Llanfairpwllgwyngyllgogerychwyrndrobwllllantysiliogogogoch. Tehát igen, félvér koreai vagyok, de mindenek felett walesi. Walesi anyanyelvű, walesi gondolkodású és nekem az otthon az, ahol jobban törik az angolt, mint Liverpoolban.
Sokan tartják furcsának, hogy miként keveredtem oda, ahová. A titok az első mondatomra is új fényt vet. Anyám megölte apámat mikor még csak öt hónapos voltam. Én is csak azért úsztam meg, mert menekülés közben elkapták a rendőrök, noha velem is végezni akart. Harminc év letöltendőt kapott a körülményekre és az elkövetés módjára való tekintettel, de lássuk be... az anyám egy drogos riherongy, aki kivéreztette az édesapám pár retkes bankóért, majd engem is kicsinált volna, hogy a szerhez juthasson.
Apai nagyapám fogadott magához, aki egy halász volt. Nem volt gazdag, nem beszélt sosem rendesen angolul, mindig szitkozódott, de megtanultam tőle, hogy mi merre hány méter. Tisztelet, udvariasság, maximalizált köpési távolság. Így aztán nem volt az öregnek könnyű megértenie, hogy miért akarnak engem minden áron kiskorúként egyetemre küldeni és, hogy miként érettségizhetek le még gyerekként. Mi történik velem, hogy amikor elkezdek számolni valamit, szinte átesek a világegyetemen. Az IQ-m nem mondom meg, mert többször is mérték, de inkább más elvekre fektetem magam. Nem... úgy. A nőkkel sosem volt szerencsém. Nagyapám végrendeletében azt is meghagyta, hogy harminc éves korom előtt el kell veszíteni a szüzességem. De ahogy a dolgok állnak, búgva pörög a sírjában.
Igen, ez egyébként egy gyakori dolog nálam, hogy elveszek a fejemben. Annyi szálon futnak a gondolataim, mint egy jó processzorban. Csak sokkal több mag van bennem. Ez megint kétértelmű lett, jó... Tehát, eredetileg egy csodagyerekből indult kvantumfizikus vagyok, aki tanár lett végül, mert egyes intézetek pofátlanul fiatalnak véltek engem ahhoz, hogy felvegyenek. Vagy rossz dolog azzal kezdeni, hogy rámutattam minden kutatásbeli hibájukra.
A Badmintonban tanítok szeptember óta. Persze Bristolnak is megvan a maga rákfenéje, de felvettem a kesztyűt. Szakkört tartok a lányoknak, programozásból. Tudjátok, hogy mennyit keresnek a programozók? Különben is, amíg a Python rejtelmeit bűvölik, addig sem sodródnak olyan sors felé, mint anyám.
Remélem.