Döntöttem. Minden elszántságomat be fogom vetni, hogy véghezvigyem életem egyik legnehezebb feladatát. Mindig is imádtam enni, ez nem meglepő egy még növésben lévő férfitól, aki előrébb valónak tartja a Torták Királya című sorozat megnézését, mint a saját diákjai dolgozatainak kijavítását. Ekkor úgy döntöttem, hogy ezen a hétvégén az egészséges életmódot fogom pártolni, elmegyek futni és eszek valami füvet, mint valami kecske. Szeretném jó formába hozni magam, no nem mintha most hatalmas hájtömegek lennének rajtam, csak érzem az erőnlétemen, hogy a mostani izomzatom nem olyan, mint fél évvel ezelőtt mikor elkezdtem tanítani. A sok stressz, kaja és kávé teljesen kicsinálta a testemet, és felszedtem pár kilót. Hú, most pont úgy beszélek, mint valami nő, aki a súlya miatt hisztizik. Mindegy. Hasra fordulok az ágyamba és egy nyakatekert pozícióban kezdem el a tv felé irányítani figyelmemet, miközben ügyet sem veszek a némán csörgő telefonomra melyen édesanyám neve és fényképe jelenik meg ritmikusan. Néha úgy érzem, mintha a lovaknál használt szemellenzővel lennék felszerelve, és csak azt látom, ami előttem van. Így történ, hogy Hazel nyerte el a tetszésemet azon a bulin, s én hülye még csak annyit sem kérdeztem meg melyik iskolában tanul. Tudnom kellett volna, éreznem, de nem jelzett semmit, és ez meghozta a bajt a fejemre. Ekkor támadt a legnagyszerűbb ötletem. Felkaptam a telefonomat, majd félreseperve édesanyám nevét a kijelzőről tárcsáztam fel a kollégámat. - Szépséges jó reggelt Ry. Hogy s mint vagy? – érdeklődtem hogyléte felől, no nem azért, mert valóban érdekelne, hanem azért, mert kíváncsi vagyok mennyire másnapos ezen a szombaton. Ha jól emlékszem valamerre volt az este, de az is lehet, hogy összekeverem. Néha összefolynak a hetek a sok monotonitás miatt. – Mit szólnál, ha este elmennénk valamerre? Szívesen begurítanék pár sört. – hozakodok fel nagyszerűen kidolgozott tervemmel, melynek köszönhetően a mai nap is lemondhatok az egészséges életmódról. Na, nem mintha komolyan gondoltam volna az egészet, csak néha napján jól esik a májamnak, ha álmodozok ezen. Nem fog megtörténni, hamarabb tanulok meg anyám szintjén főzni, mintsem fitneszguruvá válni. Ez már csak ilyen. Ha igent mondott az ötletemre, már pedig miért ne tenné, akkor elkezdtem a napomat, ha pedig nem akkor tovább fetrengtem az ágyban, mint egy partra vetett hal.
Reggel. Az ablakon csak úgy dől be a fény, bizonyítva, hogy este nem húztam be a sötétítő függönyöket. Grimaszolok, de túl lusta vagyok felkelni és elmászni az ablakig. Enyhe másnaposság gyötör, ami még elviselhető, de az már kevésbé, hogy a két öcsém, már megint egymás vérét szívja. - Kuss legyen már! – Üvöltöm el magam és bár ez általában nem használ, most egy hangos ajtócsapódás után beáll a síri csend. Remélem, hogy egyik sem halt meg vagy bénult le, csupán megnövelték a kettőjük közötti távolságot. Néha nagyon nehéz velük az élet, de természetemből fakadóan, egyiket sem tudnám kitenni a házból. Jogom volna rá, de a lelkem nem engedné. Gyenge vagyok, ha róluk van szó. Párnát húzok a fejemre és megpróbálom kizárni a külvilágot, mire újabb hangfoszlányok zúzzák szét az idillt. Ki a franc hallgat kemény rockzenét hajnalban? Fetrengek még egy sort, majd lekúszok az ágyról és a szőnyegen is előadom magam, mielőtt minden erőmet összeszedve felállnék, hogy keressek némi fájdalom csillapítót a fürdőben. El sem jutok az ajtóig, megcsörren a mobilom. Pár másodpercnyi gondolkodás után visszavágtatok az ágyhoz, ledobom magam és felveszem a készüléket. - Jó reggelt Kellin! Megvagyok. Itt bolondokháza van, mint mindig. Nálad? – Elnyomok egy ásítást, kíváncsian várva, hogy vajon mit akarhat a haver, mert abban biztos vagyok, hogy nem az egészségügyi állapotom érdekli. Annyira azért már ismerem, hogy kedves szavaiból kihámozzam, van valami a háttérben. Nem várat sokat magára a válasz, Kellin máris lerántja a leplet erről a rejtélyről. - Én benne vagyok! A szokásos hely előtt 9-kor? – Másnapos vagyok, de nem túlzottan. vagy beveszek egy gyógyszert, aztán kialszom a dolgot, vagy iszok még rá. Kutyaharapást szőrével dolog jobb választásnak tűnik, és legalább nem kell az estét is békebíróként töltenem, vagy azt néznem, hogy a drága kisöcsém miként bújik össze a vendégével. Amint leteszem a készüléket, már ugrok is ki az ágyból. Nem lesz ez a nap olyan rossz!
Kilenc után tíz perccel érek oda a megbeszélt hely elé. Késtem, de ez még nem olyan vészes. Sajnos ismét volt egy kis kavarodás otthon, épp ezért lep meg, hogy az ajtón belépve, sehol sem látom a kollégámat. Vállat rántva foglalom el a sarokban lévő helyet, hiszen innen lehet a legjobban belátni a termet. - 2 sört kérnék! –Adom le a rendelést, nehogy üres asztal várja a cimborát. Biztos szomjas lesz, mire ideér, ha pedig mégsem, hát megiszom én mindkettőt. Közben persze nem felejtek el bizalom gerjesztően mosolyogni a két sugdolózó pincérnő felé. Épp szabad vagyok, miért is ne?
Örültem annak, hogy Ry nem mondott egyből nemet az ötletemre, bár bevallom akkor jó bolond kellett volna, ahhoz legyen, hogy lemondjon egy nagyszerű estének a lehetőségét velem. Rengetegszer járunk el hétvégenként inni valamerre, de ez igazából jó, mert így lehetőségünk van átbeszéli a heti problémákat, történéseket meg seggel kiröhögni a többieket a rigolyáik miatt. Meglepő módon rengeteg férfi tanár van ebbe a lányiskolába, talán a vezetőség így akarja kompenzálni az ott tanuló hölgyeket, ami számunkra nem jelent jót. Másfél évvel ezelőtt nem is értem miért fogadtam el az állást, azon kívül, hogy messzire akartam kerülni a családomtól, menekültem a múltam elől és jobban mondva az akkori barátnőmtől. Idióta volt szegény csaj, és jobb is, hogy véget ért a kapcsolatunk, mert félő, hogy ha együtt maradtunk volna engemet is lehúz magával pedig én aztán nem akarok odakerülni ahová Ő. Amint kiderült, hogy hazudott a gyerekkel kapcsolatban és amint meglett a diplomám egyből munkát kerestem, tettem a szépet, bájologtam, de ahogy megkaptam az állást is Bristolban, a régi otthonomban, egyből jöttem is ide. Nem bántam meg, pedig sokszor gyötri a vállamat hatalmas gondok és a tény, hogy alig tudom megosztani valakivel. Ezért is döntöttem úgy, hogy a mai nap férfi kibeszélő show-t fogok lenyomni a legjobb haveromnak, miután bevertem pár ládányi sört. De az még elég messze volt, így elkezdtem a napi teendőimet elvégezni és mire odakerültem, hogy befejezzem elképedtem. Az idő már rég a készülődési időm közepét súrolta, ami azért rossz, mert sokat szoktam nézelődni a tükörben meg dönteni, hogy mit is húzzak testemre. A szüleim hibája az, hogy ilyenre neveltek, mert mindig arra tanítottak, hogy adjak a külsőmre és figyeljek a dologra. Épp kiléptem a tusolóból mikor megszólalt a telefonom, kihangosítva hallgattam, ahogy Hazel arról faggat hová is megyek. Szerettem volna hamar lerázni, de ő nem olyan, akit kidobnék még a telefonból se. Szóval… inkább a késést választottam. Fél óra múlva már a bárunk előtt álltam, és az ablakból láttam, ahogy kedves kollégám már rég ott van, a kiürült poharak legalábbis erre utalnak. Hatalmas mosollyal arcomon mentem be, úgy illatozva, mint egy magazin modellje, és levágódtam vele szembe. - Sajnálom, nem szoktam késni, de most elnéztem az időt. Látom már elkezdted nélkülem, de ezért meghívlak néhány körre. –intettem a pincérnőnek, hogy hozzon még egy frissen csapoltat kettőnknek, majd mikor ez megtörtént koccintásra emeltem a korsót. – Egy ivós estére! – koccintottam össze a két jéghideg italt, majd belekortyoltam. Nagyon jól esett a mai nap után, ahogy a hideg lé legördül a nyelőcsövemben. Nem fogok egynél megállni az biztos. – Milyen napod volt? Mit csináltál a tegnap végül?
by 
••• 