roundview diák
Darling, my name is Alexander Wentworth • hozzászólások : 4
| Tárgy: Alexander Wentworth Kedd Jan. 24, 2017 5:59 pm | |
|
Alexander Wentworth rövid idézet
Alex
1998.01.20.
Bristol
Tanuló | Egyedülálló
Bristol
Roundview diák
Jackson Wang |
Vannak anyás és apás gyerekek. Én kétségtelenül utóbbiak táborát erősítettem, mit meglepőnek nevezni nem lehetne, annak tükrében, a nőt, ki megszült, s ki rögvest azután, hogy végre cumit dughatott a számba, visszatért karrierje építéséhez, szinte nem is láttam. Hazugság lenne azt állítani, bántam ezt, mióta csak eszemet tudom, nem voltunk egy hullámhosszon, különböztünk mindenben, mi számított, megnyugtatóbb volt hát mindenkinek, ha apával ketten lehettünk csak otthon. Ő volt minden, mi számított, ő volt, aki törődött velem, aki felnevelt, akihez mindig fordulhattam. Neki köszönhetőn nem féltem előre haladni, jól tudván, ha hátrapillantok, ott lesz majd mögöttem. Fokozatosan távolodtam, ahogy az évek rakódtak rám, de életem így is köré építettem, nem gondolva abba bele, egyszer elveszthetem.
Megtörtént ez mégis, váratlanul, érthetetlenül. Egyedül maradtam, egy anyával, kit nem is ismertem és a hírrel, megházasodik ismételten. Nem tudtam, nem is akartam megemészteni ezt, az egyetlen általam alkalmazható módon kezdtem hát harcolni ellene, azzá váltam, mivel jól tudtam, képzelt világában kárt tehetek.*** Cseng a fülem, mintha víz alá nyomták volna fejem. Elmerülök. Fuldoklok. A külvilágra homályos fátyol borul, vállaimra nehezedik, mozdíthatatlanul, áthatolhatatlanul. Érzékelem anyám túl vörösre kent ajkainak mozgását, de szavai hozzám már nem jutnak el. Jelentéktelenek érvei, magyarázatai, nyugtatása. Nem számítanak érzései, nem akarom hallani, ahogy arról beszél, ugyanúgy gyászolja apát, ahogy én teszem. Nem vagyok kíváncsi hazugságaira többé. Tüdőm levegővel telik meg, majd távozik mind hirtelen. Ajkaim nyitva, anya arca megremeg. Üvöltök talán? Nem tudom, nem érdekel. Csalódott dühömnek helyt adok, ezúttal biztosan tudva, minden elkiáltott szavam visszapattan a falakról és bejárja az egész helyet, tudatva mondandóm a jelenlévőkkel. S így is van jól. Tudniuk kell a menyasszony múltjáról, árulásáról. Titok előttük nem lehet, alig néhány hete temette férjét és máris örök hűséget vágyik fogadni egy másik férfinek. Vállamra nagy, súlyos tenyér nehezül, fülembe mély hang duruzsol, fiának nevez. Hogy van képe ehhez? Gondolkozásra időm nem pazarolom, habozás nélkül pördülök meg ünnepi cipőbe kényszerített talpaimon. Öklöm magasra emelem, meglendítem. Arcán a meglepődés minden pénzt, következményt megér, fájdalmas szisszenése nem különben, mikor orrának csattan kezem. A teremben valaki rémült sikolyt ereszt meg, egyetlen pillantásra se méltatom, a kijárat felé indulok. *** Félhomályos, szűkös helyiség, egymást váltó, színes fények. Magaslaton álló, fáradhatatlanul játszó lemezlovas, dübörgő, hatalmas hangfalak. Ritmusra vonagló, izzadságtól fénylő, egymásnak simuló testek. Lenge öltözetű, erkölcstelen lányok, macsót alakító, szánalmas seggfejek. Pult mögött rohangáló, bosszankodó munkások, félig még izzó cigarettacsikkekkel borított, alkoholtól ragacsos padló. Magasított székeken, vagy félhomályban meghúzódott asztaloknál koktélt, sört, rövidet vedelők. Mellékhelyiségben füvezők, fehér port szívók, extazy-t, LSD-t nyelők. Club a semmi közepén, tele drogossal, csőcselékkel, hormonfűtötte tinédzserekkel. Ha tudod, hogy élvezd az életet, köztük el miként vegyülj, számodra is egyértelmű, minden részlete tökéletes. *** – Mit művelsz? – gyanakodva méregetem a felém sebesen közelítő, arcán ijesztő vigyort őrző, kezeiben régi kamerát szorongató havert. Bőszen remélem, bármibe is kezdett megint, abba szándékában belevonni engem is, nem áll. Nem mintha szívesen lennék akármi jónak elrontója. Visszafogom hát a késztetést, hogy fejbe dobva valamivel még időben elvegyem a kedvét, kivárom, hogy lefékezzen előttem és beavasson terveibe. – Iskolai feladat, úgyhogy ne legyél barom és segíts nekem. Szóval… mesélj a hobbidról!– Most komolyan? Ennél jobbat nem tudtál kitalálni? Azt nem akarod tudni esetleg, hogy mekkora a lábméretem, vagy mit reggeliztem?– Az biztos, hogy nem türelemtablettát – vágja rá vidáman, mire menten kidagad egy ér a homlokomon, kiválóan mutatva igazát. Remek. – Kussolj és folytassuk, nem érek rá egész nap.– Jó–jó. Tudtommal nem vagy olyan reménytelenül sötét, akkor meg hogy sikerült megbuknod?– Elfelejtettem megoldani a feladatokat.– Az összest?– Az összest.– Oké. Szerinted igaziak Elisabeth Waltz mellei?– Az anyámról beszélsz, te segg és nem, nem azok – elégedett vigyoránál, levegőbe bokszolásánál több nem is kell, hogy tudjam, ami eddig is meglehetősen nyilvánvaló volt, ennek az egésznek abszolút semmi köze valami idióta iskolai feladathoz. – Megint fogadtál? A nyereményed fele az enyém – az ügy végére a pontot én tettem fel úgyis, mert hát ki más tudhatná jobban a választ ezen kérdésre, mint akitől infantilis anyja képes volt megkérdezni, jól mutat–e új szerzeménye? Persze, hogy nem. Negyven múltál, cseszd meg! Ideje elfogadnod, hogy aszalódsz. – Nyilván, úgyis a te pénzed tettem fel.– Remek. Nem is értem, minek barátkozok veled.– Talán mert nincs más, aki elviselne.Jogos. Bólintok is hát, egyetértésem jeléül, némaságommal jelezve azt is, ideje lezárni az interjúztatósdit. *** – Mit állsz itt, mint a fasz…ent? Üdv, Diri! – intek a közvetlenül mellettünk elhaladó felé, átköltve némiképp hasonlatom lényegi részét, széles, megbánás leghalványabb jelét se őrző vigyorommal mutatva azért, az ott még véletlenül se faszent akart lenni. – Kinyögöd, mit akarsz? Vagy jobban esne, ha kiverném belőled? – fordulok a még mindig mellettem szobrozó felé, szélnek eresztve türelmem utolsó léggömbjét is. Szeretek egyedül ülni itt reggelente, élvezni a csöndet, s bár egyetlen pisszenést se eresztett meg, mióta megérkezett, ebbe a srác, kit még csak nem is ismerek, nem fér bele. Bosszúságom meg az alapozta, sejtelmem sincs róla, mégis mikor érkezett, léptei figyelmem elkerülték teljesen, észre kizárólag azért vettem, mert véletlenül irányába fordítottam fejem. Meglepett kiáltásom sikerült időben visszanyelnem ugyan, afelől nincs kétségem, pontosan látta az arcomra kiülő ijedtséget, hiába tüntettem azt el szinte rögvest. Ez pedig nem hat éppen simogatón önérzetemre.
|
|
badminton tanár
Darling, my name is Kellin J. Holloway • hozzászólások : 156
• kor : 31
• tartózkodási hely : △ Bristol
• foglalkozás : △ Tanár, CTT alapító
| Tárgy: Re: Alexander Wentworth Szer. Jan. 25, 2017 10:07 am | |
|
Elfogadva! you passed the test! Kedves Alexander! Mint a címből is kiderült el lettél fogadva. Üdvözöllek az oldalon, és remélem jól fogod érezni magad nálunk. Nem tartalak fel, foglald le az arcodat és irány a játéktér. |
|