Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
Hyun & Alex - Bad day
------------------------------
by Kwon Hyunwoo
Csüt. Aug. 17, 2017 10:56 pm

Shadowhunters
------------------------------
by Vendég Csüt. Júl. 13, 2017 10:53 am

Secret diary
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Szomb. Május 27, 2017 11:13 am

Jerry && Adrian
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Csüt. Május 25, 2017 8:04 pm

Sorin & Jaxen
------------------------------
by Jaxen D. Ford
Hétf. Ápr. 24, 2017 6:37 pm

Hyun & Alex - Elzárás
------------------------------
by Alexander Yang
Szer. Ápr. 19, 2017 12:41 am

Silhouette FRPG
------------------------------
by Hanna Evans
Hétf. Ápr. 17, 2017 8:22 pm

Marvel-Universe Frpg
------------------------------
by Vendég Szomb. Ápr. 15, 2017 11:55 am

Princess and Alien ~ What the fuck are we doing?
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Hétf. Ápr. 10, 2017 9:35 pm

Top posters
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
Nincs
A legtöbb felhasználó (25 fő) Hétf. Ápr. 25, 2016 8:31 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Birdie Eastwood

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég


avatar

Darling, my name is
Vendég

TémanyitásTárgy: Birdie Eastwood   Csüt. Ápr. 28, 2016 6:33 pm


Birdie Ginevra Eastwood

Becenév
Nem igazán becéznek
Születési hely, idő
Egyesült Királyság; London; 1987. március 15.
Foglalkozás
Jelenleg főállású anyuka, mellette a helyi újságnak dolgozom
Családi állapot
Egyedülálló
Kapcsolat a családdal
A szüleim meghaltak néhány évvel ezelőtt egy tragikus autóbalesetben. Ártatlanok voltak, a vétkes sofőr azóta is börtönben ül. A nővérem az egyetlen támaszom, akivel szinte minden nap találkozunk.
Gyermekem apjával azonban minden kapcsolatom megszakadt. Nem mondom, hogy nem hiányzik, de a zűrös élete miatti aggódás és menekülés egy cseppet sem.
Egyelőre Lilac köti le minden percem és nem tudom mi lenne velem, ha ő nem lenne.
Play by
Ms Pheobe Tonkin
Csoport
Kívülálló
B ◆ 4 év ◆ Nop
Életem története

Az életem pillanatok alatt hullott atomjaira. Minden szenvedés, minden boldogság, minden kín és öröm úgy foszlott szét, mint amikor a papír a tűz martalékává válik. A közös életünk, a múltunk percek leforgása alatt ment tönkre. Egyetlen pofon volt, egy hirtelen fellobbant düh okozta botlás, ami megváltoztatta az életünket. A mai napig emlékszem arra az estére, pedig 12 hónap telt el azóta. 12 gyötrelmes hónap nélküle, egyedül, összetörten.

2015. április 30.

Még mindig nincs itthon. Még mindig azon kattog az agyam, hogy hol lehet. Már rég itthon szokott lenni, ilyenkor már összebújva nézzük az esti filmet, mellkasán az alig 2 hónapos lanyunkkal. Már nem tudom, mivel tereljem el a figyelmemet. Lilac az ágyában szuszog, alig tudtam elaltatni. Ő is érzi az apja hiányát, nem csak én.
Kezemben a mobilommal, a kanapén ültem, felhúzott térdekkel és a bejárati ajtót szuggeráltam. Jönnie kell, nem teheti ezt velünk, nem hagyhat cserben. Amióta megszületett a baba, felelősségteljes felnőttként élt, boldogan tett-vett a gyerek körül, szívesen besegített a háztartásba és én naiv elhittem, hogy a múlt homályba veszett. A múlt, ami megkeserítette az életünket. A drog, az alkohol és egyéb tudatmódosító szerek végleg eltűntek mindennapjainkból. Tévedtem és ez a gondolat búskomorrá tesz.
Nem emlékszem, mikor aludtam el, már csak arra keltem, hogy halk szitkozódások közepette beesik az ajtón és tenyere nagyot csattan a járólapon. Nem szarozott azzal, hogy talpra álljon és becsukja az ajtót – tekintettel a mellette lévő szobában alvó lányára – hanem kinyújtotta lábát és berúgta. Lemondó sóhaj szakadt fel a torkomból és tudtam, hogy a zökkenő-és vitamentes életünknek befellegzett. Esélyét sem láttam annak, hogy a segítségére siessek. Ahhoz túlságosan is dühös voltam rá. Ott kuporogtam az ágyon, amíg észre nem vett és kaján vigyorral állásba nem lökte magát. Beletúrt napszítta tincseibe és lassú, döcögős léptekkel közeledett felém. A kanapé szélére húzódtam, de onnan is éreztem az olcsó szesz szagát. Felkavarodott a gyomrom, a szemem könnybe lábadt és olyan elgyötörtnek éreztem magam. Mintha ólmos súly nehezedne a végtagjaimra, mintha tonnányi kő szakadt volna a szívemre.
Irdatlan erővel rántott tarkómnál fogva magához, felsikkantottam a hirtelen jött gesztustól és ajkamba harapva tompítottam fájdalmamat. Hajamat csomóba gyűrte a tarkómnál és annál fogva húzott közelebb magához. Ajkai durván falták az enyémeket, tenyerem kemény mellkasának feszítettem, de mind hiába volt, mintha egy több tonnás kamiont próbáltam volna meg eltolni magamtól. Megijedtem, az adrenalin tombolt az ereimben, a vérem a fülemben dobolt. Nem tudom, mi vitt rá arra, hogy megüssem, de megtettem. Néma csönd fogadta próbálkozásomat észhez térítésére, de a gondolat, hogy ezzel talán végre észbe kap, a visszájára fordult.
Kézfeje az ajkamat találta, fémes, sós íz öntötte el a számat, fejemet bevertem a falba, akkora lendülettel kaptam vissza azt, amit én adtam neki. Szám sírásra görbült és meg sem próbáltam visszatartani könnyeimet. Leestem a kanapéról, a földön csúszva hátráltam egészen addig, amíg hátam a hideg falnak nem ütközött.
Hajam kócosan, véresem lógott a szemembe és kényszerítenem kellett magam arra, hogy felnézzek rá, de meglepődtem reakciójától. Mire észbe kaptam, már előttem térdelt, arcán megbánás és félelem tükröződött. Törékeny testemet zokogás rázta, Ő pedig pulcsija ujjával törölte felrepedt ajkamról a vért. Az agyam kikapcsolt, nem tudtam gondolkodni, el akartam lökni magamtól, még sem tudtam. Távolról hallottam csak Lilac sírását, de megmozdulni vagy akár a fejemet magamtól felemeli képtelen voltam. Ott gubbasztottunk a padlón, egymástól néhány méter távolságra. Nagy sokára tudtam csak összeszedni magam és magamhoz vettem a síró fiunkat. De nem mertem a közelébe menni. A gyerekszoba ajtajából néztem, ahogy táskába hajigálja a holmijait és fojtott hangon beszél valakivel telefonon.
Állam megremegett, ahogy láttam a ruháit abban a bőröndben, gyűrötten. Az ajkam lüktetett, égett és szédültem is az ütéstől, de végre belátta, ha nem hagy fel ezzel az önpusztító életvitellel, lassan elveszíti azt, ami fontos számára. A családját…
Nem szólt hozzám, rám sem nézett, lehajolt és óvatos puszit nyomott a karomban mocorgó lányunk fejére, aztán magamra hagyott. Az elkövetkezendő órák és napok egybefolytak. Csak a lányom tartotta bennem a lelket és a tudat, hogy Liam jó helyen van egy rehabon, ahol végre megszabadulhat a démonaitól. Csak hogy amilyen könnyen jött a segítség, olyan gyorsan el is röppent. Liam néhány héttel a „szabadulása” előtt elszökött és azóta se látta senki.
Értelmetlen remények tartottak életben és kezdenek elkopni belőlem. Vajon látom még valaha? Megkeres bennünket? Szeret még? Ezer kérdés kavarog bennem, amikre csak Ő tudja a választ.


Vissza az elejére Go down

kívülálló


avatar

Darling, my name is
• hozzászólások :
25
• kor :
24
• tartózkodási hely :
◐ Bristol
• foglalkozás :
◐ Party Photographer

TémanyitásTárgy: Re: Birdie Eastwood   Csüt. Ápr. 28, 2016 8:43 pm

Gratulálunk, elfogadva!

Szia Birdie!

A neved szabadságot és reménységet áraszt felém, és az előtörténetedből kitűnik kellemes személyiséged, mint a madaraknak. Szörnyű, ha egy férfi a szenvedélyek rabjává válik és a családja szívja meg érte a levét.
Én amondója vagyok, hogy jobb nélküle nektek. Az élet szebb lesz az ilyen emberek nélkül, bár a kislányodnak biztos nehéz lesz.
Ezért inkább nem is tartalak fel, menj foglald le csodálatos arcod bambulási , majd less be a játszótérre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Birdie Eastwood
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Gyorsan száguldó hűs patak partján - Marion & Birdie
» Run, baby, run - October, Ville & Birdie

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
• life is a party :: Archívum :: Archivált karakterlapok-
Ugrás: