Hűvös este a mai. Bár ez így tél közepén nem is csoda. Már bőven a nulla alatt van a hőmérő vékony kis csíkja. A legtöbb ember ilyenkor begubózik a meleg takaró alá, egy bögre forró itallal a kezében. Na igen, a legtöbb… Jaxen Dayl Ford nagy bánatára, ő nem ebbe a csoportba tartozik. Neki még csak fedél sincs a feje felett. Na, nem mintha kivágták volna otthonról, mert nem lett hajléktalan, csak még ilyenkor is „fontos” dolga van. Hogy pontosan mi? Csak a szokásos. Jó véreb módjára őrizni egy házat, pontosabban egy embert. Ebben talán még semmi fura sincs, max csak annyi, hogy a testőrt kint hagyták fagyoskodni. Vagy várjunk csak… Talán nem is csoda, hogy nem bent őrködik. Hogy miért? Mert mondjuk nem merő jófejségből, vagy pénzért vigyázz a bent lévő kölyökre, sőt, kezdjük ott, hogy nem is azért van itt. Csupán ügyel arra, hogy meg ne lógjon és, vagy ne csináljon semmi hülyeséget. De ez már szinte napi feladatnak számít. A legtöbbször ugyan is az ő felügyeletére van bízva. Ő szokott a suli és a stúdió előtt is szobrozni. Mint valami nyomkövetőnek úgy kell rajta maradnia és figyelnie. Amit sokszor megtűr, de néha a pokolba kíván, mint ahogyan most is. Egy az, hogy néha halál unalmas és legfőképp értelmetlen, kettő, hogy ilyen hidegben még is ki a fene csinálná olyan nagy kedvvel? Már egy ideje itt toporog az épület előtt és fel-alá járkálva próbálja enyhíteni a fagyási tüneteit. Már rendesen átfázott és lassan már a lábát se érzi, de bírnia kell, mert nem akarja azt hallgatni, hogy micsoda egy gyenge alak. Meg általában szereti elvégezni, amit rá bíztak. Nehogy már most adja föl. Vacogva veszi a szájába a cigarettát, hátha az egy kicsit eltereli a figyelmét, de ezzel csak azt éri el, hogy míg az egyik keze a zsebében melegszik, addig a másik, majd megfagy. Legfőképp az ilyen napokon átkozza a bent melegedő kölyök bátyját. Most miatta, mindenki szenved valahol, valamilyen formában. Reméli, hogy legalább valamilyen nyomos indoka is van erre a lelépésre, vagy legalább kisgazdagként éli világát Hawaii-on. Még mindig nem érti, hogy volt képes így itt hagyni mindenkit. Tudta jól, hogy mi lesz a következménye ennek és még is itt hagyta az öcsét. Akármennyire is próbálják ráaggatni a rossz fiú jelzőt, azért erre még Jaxen se lenne képes. Az olyan, mintha a saját családját lopná meg és hagyná cserben és neki nincs ehhez gusztusa. Na, arról meg nem is beszélve, hogy tudja jól, hogy ezért kemény büntetés is járna. A falhoz simul, és az eget kémleli. A felhőket elnézve szép éjszakának néz elébe. Csak tudná, mi a francért kell még ilyenkor is itt lennie. Rini nem hülye, biztos nem mostanra tervezi a szökését. De hát a parancs, az parancs. Igaz nem érti, miért hallgat rá. A fene nem tudná meg azt, ha most ellógna. Majd vissza jönne kora reggel és úgy folytatná és akkor még egy cseppet aludni is tudna. De nem. Ő van olyan hülye, hogy leül a fal tövébe és próbál ébren maradni. Ami elég nehezen megy neki. Amúgy sem aludt sokat és a szemhéját már kezdi egyre nehezebbnek érezni.
Forrócsoki: pipa. Nachos: pipa. Párna és takaró: pipa. Egy jó film: pipa. Nincs más hátra, mint beugrani a kanapéra, és halálomig mérgezni magam a szörnyű nasival, ameddig tart a film. Habár egyedül unalmas, mégse tudom kivel tölteni az estét. Anyu a nagyinál van, Kian a franc se tudja hol, B pedig valamilyen versenyre utazott, amire én nem mehettem. Ezt is annak köszönhetem, hogy Jesse és a bandája ellehetetleníti az életem. Ha tudnék is táncolni a sérüléseimmel, akkor se tenném azt, mert Jaxen folyamatosan ott van, és őriz. Azt pedig egyáltalán nem szeretném, hogy balhézzon ott mindenki előtt, így inkább hanyagolom az egészet, ameddig le nem zárul a dolog… Vagy beadom a derekam, s egy leszek közülük, de csak a tánc miatt. Apropó, ha már Jaxen. A szobám ablakából tökéletesen lehetett látni a pofiját, ahogyan majd megfagy odakint. Elégedetten vigyorogtam, hogy végre valami, amit nem tud legyőzni, de mikor már remegő ujjakkal vette a szájába a cigit, egy kicsit megsajnáltam. Ám nem érdekelt, ez a legkevesebb szenvedés, amit azért kap, amit velem tett. Így hát teljes nyugalommal mentem le a nappaliba, miután letusoltam, és huppantam a kanapéra. Elindítottam a filmet, de egyáltalán nem tudtam figyelni rá. Folyamatosan az a szerencsétlen járt a fejemben, és az, hogy ott kint halálra fagy. Elég hideg éjszakát mondtak, és akármennyire is utálom, ehhez még nekem se lenne szívem. Morogva állítottam le a filmet, és caplattam a bejáratiajtóhoz. Felcsaptam az ajtót, és szétnéztem. Szerencsére nem kellett kijjebb merészkednem, mert a ház falának dőlve ült a földön, és vacogott. – Ha nem akarsz halálra fagyni, akkor indíts befele, és nem mondom megint. –Vártam, hogy feltápászkodjon, és bejöjjön, de ha nem tettem, akkor nem erősködöm. Megpróbáltam, nem élt a lehetőséggel, akkor fagyjon meg odakint. Viszont sejtem, hogy be fog jönni, mert azért mégsem olyan hülye, hogy ennyire kockáztassa a testi épségét, és ha végre belépett, akkor a nappali irányába böktem, én pedig a konyhába mentem egy adag forrócsokiért. Visszaérve a kezébe nyomtam a bögrét, s mintha mi sem történt volna, másztam a takaró alá, és elindítottam a filmet.
Ki tudja már hány órája figyeli azt a szerencsétlen kölyköt. Igaz talán feleslegesen is. Elvégre is melyik eszementnek jutna az eszébe kidugnia az orrát ilyen hidegben? Jaxen Day Fordnak sincs semmi kedve az egészhez, de hát ez a feladata. Még akkor is, ha a kutya se látja, hogy mit csinál. Még ő sem tudhatja, hogy esetlegesen nincs e ő is megfigyelés alatt. Így a nagy hideg ellenére is kint áll és vár a Layton ház előtt. Vicces, de attól még, hogy ő az egyik fő verőlegény attól még sajnálja a fiatal fiút. Hiszen ő aligha tehet valamiről. Csupán a bátyja büntetését verik le rajta. Az igazat megvallva, nem nagyon kedvelte Kiant már az elején sem. Így nem csoda, hogy nem tetszett neki, mikor össze is jöttek Jessevel. Mintha már érezte volna előre, hogy ez lesz, hogy nem bízhatnak meg benne. És sajna jók voltak az előérzetei. Emiatt a csúnya lépés miatt szenved most mindenki. De leginkább a haverja és a vétkes kisöccse. Néha elgondolkozik, hogy hova is mehetett Kian annyi pénzel. Legalább valahol Las Vegasban szórja el a pénz felét, hogy még többet csináljon? Vagy azzal a mennyiséggel ügyeskedik? Nagyon fúrja az oldalát, hogy hol lógatja a lábát. Hogy hol van, ami miatt le se sz.rja az itthoniakat. Sötétedik. Ami csak egyet jelent: még hidegebb várható. Pedig már így is lefagyott. Nem érzi már se a lábát se a kezeit. Egy nem túl vastag kabát van csak rajta, ami épphogy véd a hideg széltől. Bakancsa se a bélelt fajtából van, hiszen amúgy nem egy fázós emberről beszélünk. De azért folyamatosan egy helyben állni/ülni… még ő is átfázik ennyitől. Mit meg nem adna egy csésze meleg kávéért. Vagy akár egy bögre forró teáért, pedig nagyon nem a kedvence. De még most annak is jobban örülne, mint egy kisgyermek az édességnek. Igyekszik terelni a figyelmét, így inkább rágyújt és fel s alá sétálgatva a ház előtt, próbál melegedni egy kicsit. De persze, ennyitől még nem fog megizzadni. Csoda, hogy a cigivel betalál a szájába, annyira remeg a keze. Már éppen kezdené feladni és engedni a hidegnek. A falnak támaszkodva csúszik a földre és egy ideig még küzd a fennmaradással, de érzi, hogy pillái egyre nehezebbek. Mintha a hó ólomként ülne rá, s húzná lefelé iszonyatos súlyával. Már épp ragadna le a szeme, mikor egy ismerős hang üti meg a fülét. Óvatosan felpillant a hang irányába és egy alacsonyabb, vékonyabb ismerős alak tűnik fel az ajtóban állva. Kell, egy kis idő mire felfogja a hallottakat és veszi hozzá a bátorságot, hogy felálljon s a hívogató meleg irányába induljon. Nem akart sokat gondolkozni, nem is volt min. Nem hülye, tudja, hogy nem bírta volna kint még sokáig. Bakancsát levéve mászott beljebb oda, ahova mutatták. Ám furcsa módon szokásától eltérően nem vette egyből birodalmába a területet. Inkább csak csendben, kabátban leült a földre és a kanapénak támasztva a hátát gömbölyödött össze a lehető legkisebbre, hogy ne fázzon már annyira. Meglepődve vette el a meleg italt, hiszen nem várta volna, hogy még ilyet is kapjon, annak ellenére, hogy ő mindig csak bántotta. Óvatos szürcsölgetésbe kezdve meredt a tévére és igyekezett nem látványosan remegni, nehogy még ezzel is gyengeséget mutasson a hideggel szemben. Bár azt már akkor megtette, mikor belépett a ház küszöbén.
by 
