Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Chat
Latest topics
Hyun & Alex - Bad day
------------------------------
by Kwon Hyunwoo
Csüt. Máj. 18, 2017 8:45 pm

Sorin & Jaxen
------------------------------
by Jaxen D. Ford
Hétf. Ápr. 24, 2017 6:37 pm

Hyun & Alex - Elzárás
------------------------------
by Alexander Yang
Szer. Ápr. 19, 2017 12:41 am

Silhouette FRPG
------------------------------
by Hanna Evans
Hétf. Ápr. 17, 2017 8:22 pm

Marvel-Universe Frpg
------------------------------
by Vendég Szomb. Ápr. 15, 2017 11:55 am

Princess and Alien ~ What the fuck are we doing?
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Hétf. Ápr. 10, 2017 9:35 pm

Oliver & Mona
------------------------------
by Mona Barthel
Vas. Ápr. 09, 2017 3:44 pm

Hava Lila Bass
------------------------------
by Hava Lila Bass
Szomb. Ápr. 08, 2017 11:24 pm

Avatárfoglaló
------------------------------
by Hava Lila Bass
Szomb. Ápr. 08, 2017 10:45 pm

Top posters
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
nincsen
A legtöbb felhasználó (25 fő) Hétf. Ápr. 25, 2016 8:31 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Jerry && Adrian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

roundview diák


avatar

Darling, my name is
• hozzászólások :
26
• kor :
18
• tartózkodási hely :
Bristol
• foglalkozás :
Ingyenélő bajkeverő

TémanyitásTéma: Jerry && Adrian   Csüt. Jan. 26, 2017 3:06 pm

Drunken time;
tag: Jeremy | notes: Limitless | outfit: click

Az egyetlen kérdés, ami ezen a hajnali órán foglalkoztatja Adrian Blair Lyont, hogy mégis hova a francba tűnt Sullivan Dwight. Pedig tisztán emlékszik, hogy este még együtt mentek arra a bulira. Legalábbis rémlik neki valami olyasmi, hogy megint elrángatta őt a kedvenc szórakozóhelyére, csak aztán szem elől tévesztette. Pontosabban az a tetemes mennyiségű alkohol meg a még ki tudja mi teljesen elködösítette az elméjét, és mindent elfeledtetett vele. De hát mindig ez van. Ad elrángatja a hercegnőjét egy buliba, amit az idősebb minden bizonnyal még nem is élvez. Abba persze a fiatalabb bele sem gondol, hogy mit érezhet a másik, mikor egész éjjel le sem szarja őt, csak iszik és drogozik és másokkal enyeleg. Pont mint ma... És talán ez is lehet az oka annak, hogy nem találja Sullit. Talán megunta, talán lege lett abból, hogy mindig övé a sofőr szerep, és mindig neki kell hazacipelni a teljesen öntudatlan, mozgásképtelen állapotba került fiatalabbat. Mert más oka nem lehet. Hiába próbálta már máskor is ráerőltetni, hogy igyon ő is valamit, vagy esetleg próbálja ki azt a fehér port, mert biztos nem fogja megbánni, Ő mindig visszautasította. Szóval még így, öntudatlan állapotban is teljesen biztos abban, hogy talán csak nem bírta tovább nézni a barátját, és inkább magára hagyva őt hazament. Na de majd kikérdezi, ha találkozik vele.
Egyelőre csak haza szeretne jutni még mielőtt a szülei felébrednének, és rájönnének, hogy megint elszökött a tiltás ellenére. Egyedül viszont koránt sem olyan egyszerű dolog ez, mint először hitte. Még sötét volt, mikor elindult, és mivel buszozni csak akkor hajlandó, mikor Sulli felrángatja arra a büdös és hangos borzalomra, és a sofőrje is úgy döntött hogy nem hajlandó felvenni a telefont, így kénytelen gyalog hazajutni. A baj csak az, hogy fogalma sincs arról, hogy épp hol van. Azt látja, hogy sok fehér van körülötte, ami mondjuk nem csoda, hisz tél van, és a hó is esett nemrég. Valami kitaposott úton halad előre és már egy pár perce csak kopasz fák vannak körülötte. Valami parkban lehet, de hogy pontosan melyikben, arról halvány lila gőze sincs. Csak reméli, hogy ott van, amelyik közelebb van a lakásukhoz, mert akkor talán még van arra esély, hogy időben hazaérjen. Bár tekintve, hogy már kezd világosodni, és jelenleg nála még a csiga is gyorsabb tempóban halad, erre nem sok esélyt lát.
Még ha nem dülöngélne úgy, mintha bármelyik pillanatban eleshetne, talán még normálisan is kinézhetne. De így... mint egy részeg majom. Talán még annak is érzi magát jelen esetben. Mert hát az a tetemes mennyiségű alkohol eléggé sok volt ahhoz, hogy még mindig ködös legyen a tekintete tőle, és azt se tudja, hogy épp fiú-e vagy lány. Na jó... efelől mondjuk nincs kétsége, hisz azt a csajt is majdnem sikerült megfűznie és megdugni a klub mosdójában. Csak hát a baj ott volt szorosan mögötte. Az pedig a csaj kétajtós szekrény méretű pasijának alakjában jelent meg, és mivel Adrian még részegen is ragaszkodik az életéhez, kénytelen volt meghátrálni. Pedig milyen jó estét tölthettek volna el együtt...
- Figyelj már az orrod elé idióta... - mordul fel, mikor valaki szépen fellöki. Igaz, talán pont ő volt az, aki nem tudott egyenesen járni, ezért a másikba ütközött, de hogy érdekli ez most őt? Amúgy sem, de most végképp. Meg amúgy is... Milyen idióta rohangál hajnalok hajnalán a tél közepén az utcákon?


_________________

We are punished by our sins, not for them.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

kívülálló


avatar

Darling, my name is
• hozzászólások :
10
• tartózkodási hely :
Bristol
• foglalkozás :
Egyetemista önkergető

TémanyitásTéma: Re: Jerry && Adrian   Vas. Jan. 29, 2017 7:04 pm




You are the one thing in my way


Rosszul alszom, folyamatosan forgolódom és nem tudom rendesen kipihenni magam. Álmomban egy követségi partin keringek, ahol ismerősek ugyan az emberek, de ténylegesen senkivel sem tudok kapcsolatot kialakítani. Egyikük sem érti, amit mondok, így csak kóválygok fel és alá mindenféle siker nélkül, míg meg nem találom a családomat. Anyám tipikusan elegáns, tradicionálisan thai esküvői ruhát visel kék színben, mindenféle ékszer nélkül és egy percre sem hajlandó rám nézni. Apám elegáns öltönyben feszít és megvető pillantásokat vet rám, nem igazán értem miért. A tükörbe nézve látom meg, hogy abszolút nem vagyok az eseményhez öltözve. Szűk farmert viselek, bakancsot, sötétzöld inget és hozzá bőrkabátot, tehát ruházatom alapján semmi keresnivalóm itt, ez meg is magyarázza apám arckifejezését. Megérintem vállát, beszélni próbálok vele ő pedig válaszol. Egy szavát sem értem.  Franciául beszél, de emlékeztet arra az asszonyra, akit még kiskoromban hallottam beszélni és  dialektusa miatt megfejthetetlen volt szinte minden szava. Tudom, hogy ez csak egy álom, de megijedek. Apám csak beszél és beszél és beszél azon a fojtott, dühös hangján, amit sosem szerettem hallani, de továbbra sem tudom mit mond. Anyám is bekapcsolódik az elég egyoldalú beszélgetésbe, ugyanúgy nem értem és ez a frászt hozza rám. Nem értem családom, az anyanyelvem, hirtelen csak helytelen angol mondatok jutnak az eszembe. Mit jelent ez? Ha nem értem a franciát talán már nem is vagyok francia? Vagyis nem volnék indentitásomnál?
Erre a gondolatra ébredek hajnali három körül és hiába próbálkozom már nem tudok visszaaludni, kavarognak a gondolatok a fejemben és elég nyugtalan vagyok. Fél óráig bírok még fetrengeni, aztán úgy döntök, hogy kezdek valamit a fölös energiáimmal és elindulok futni. Headset be, zene maxon és próbálom kizárni a saját gondolataimat és minden figyelmemet a környező fákra és betonra irányítani. Nem a szokásos kocogást végzem, elég sebesen haladok annak ellenére, hogy ennek nem sok értelme volt, mivel se maratont nem kell időre lefutnom, se nem üldöznek vagy vagyok veszélyben. A saját reakcióimtól menekülök, a saját döntéseimtől, de azokat nem nagyon tudok lehagyni, sajnálatos módon jönnek velem, csak a fákat, bokrokat hagyom el, az aggodalmam hű társam, egy pillanatra sem szeretne magára hagyni, ragaszkodóbb egy jó kutyánál is. Épp ilyenfajta, szépséges hasonlatokat alkotok fejben, mikor nekiszaladok valakinek. Látom előre az alakot, azt viszont nem, hogy be fog dőlni az utamba, akár egy határozatlan, mozgáskultúrájában megzavart ent. Enyhén meglepődünk mindketten, én olyannyira, hogy arccal kicsit meg is támadom a talajt, ám sikeresen elkerülöm a becsapódást.
-Már meg se haragudj, de te szédelegtél az utamba-nézek vissza összehúzott szemekkel az áldozatomra, akit tulajdonképpen megsajnálok. Nem tudom ugyanis mennyire tud magáról vagy a környezetéről.
-Egyébként meg ...jól vagy?-kérdezem tőle, miközben végigmérem.





_________________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

roundview diák


avatar

Darling, my name is
• hozzászólások :
26
• kor :
18
• tartózkodási hely :
Bristol
• foglalkozás :
Ingyenélő bajkeverő

TémanyitásTéma: Re: Jerry && Adrian   Pént. Feb. 24, 2017 9:48 pm

Drunken time;
tag: Jeremy | notes: Limitless | outfit: click

Már lassan a nap is felkel. És addigra neki már rég otthon kéne lennie, hogy az álcáját, miszerint ma is jófiú volt, és nem ment sehova, egész éjjel csap a szobájában tespedt, fent tudja tartani. Mert hát ki tudja meddig tart a szülei türelme. Talán már így is rengeteg esélyt adtak neki, már így is rengetegszer megbocsájtottak neki és szemet hunytak a borzasztó viselkedése felett. És talán a türelmük kezd fogyni. Pedig régen nagyon is tisztelte őket. Gyerekként el se tudta volna képzelni, hogy bárhogy is ártson nekik, még ha csak szavakkal is, de a lelkükbe gázoljon, vagy épp ellen szegüljön az akaratuknak. akkor még szinte mintagyerek volt. És szerette a szüleit annak ellenére, hogy mióta csak az eszét tudja, tud arról is, hogy ők nem az igazi szülei. Mert hát az még neki is teljesen nyilvánvaló volt, hogy két nyugati embernek semmiképp nem lehet ázsiai származású gyereke - igaz, akkor még csak azt tudta, hogy teljesen máshogy nézett ki, mint a szülők, és az oviban is volt, hogy a gyerekek elég furán néztek rá, mikor az anyja, vagy az apja érte ment, de ez őt már akkor sem zavarta. Soha nem is titkolták előle, hogy örökbefogadott gyerek, ezzel mindig is tisztában volt, és soha nem is volt semmi baja. Ugyanúgy szerette a szüleit, mintha csak az édes gyermekük lenne.
Csak aztán valami változott. Szó se essen róla, a szüleit még most is nagyon szereti és tiszteli őket, csak épp azóta már elfelejtette,hogy ezt hogy is kéne kimutatni felé. Mert rossz társaságba keveredett... és elég rég  volt már ahhoz, hogy azóta teljesen megváltozzon. Már Sulli sem ismerte a régi énjét, csak ezzel a vad, bulizós Adriannal találkozott. Aki tegnap este is elrángatta őt egy buliba, amit minden bizonnyal az idősebb még csak nem is élvezett. De hát egyedül az ilyen helyekre Ad sosem megy, már csak azért sem, mert az ő drága Hercegnője mindig vigyáz rá, és hazaviszi ha ő már gyakorlatilag a saját lábán se tud már megállni. Most is ez volt. A rengeteg pia, meg miegyéb, amit az órák alatt magához vett teljesen elhomályosította az agyát, nem is tudja hogy merre van. És még csak azt se, hogy Sulli hol tartózkodik. Pedig órákig kereste - na jó, max tíz percig -; és minden kis zugot, ami csak az eszébe jutott végignézett, de sehol senki, Vagyis hulla részeg, teljesen eszméletlen fiatalok igen, de az ő drágája nem volt köztük. Talán tényleg megunta őt, és nem bírta tovább, hazament. Sőt... Minden bizonnyal. Mert az elképzelni sem tudja róla, hogy épp valami árokban fekszik részegen, mert ismeri már annyira, hogy tudja róla, hogy ilyet nem tenne. Pedig már rengetegszer próbálta rátukmálni a piát, meg mást is, de mindig elutasította.
És mivel sehol nem találta, úgy döntött, hogy inkább egyedül indul haza. A kérdés csak az, hogy az pontosan merre is van. Mert hát jelenleg azt se tudja, hogy tartózkodik, de sebaj, elindul valamerre. Igaz, elég bizonytalanak és dülöngélők a léptei,  és igencsak lassan megy, de legalább  halad. Azt mondjuk nem tudja, hogy a jó irányba is tart-e, de majd kiderül. Egy biztos... Haza kell jutnia, mielőtt felkelne a nap, és a szülei rájönnének, hogy kilógott. De talán még ki tudná magyarázni magát. Persze csak akkor, ha kijózanodik, az pedig minden bizonnyal egy egész hosszú művelet lesz. És nem is gondolt arra, hogy bárki más keresztezni fogja az útját, de hát... El nem tudja képzelni, ki olyan hülye, hogy tél közepén, hajnalok hajnalán futkározzon. Még csak nem is hall semmiféle segélykiálltást, és az említetten kívül senki mást sem lát - na nem mintha őt annyira észrevette volna -, szóval teljesen biztos benne, hogy nem üldözik. Akkor meg minek futkározik, mint egy mérgezett egér?
- Te vagy olyan hülye, hogy itt futkározz, mint egy idióta... - felmordulva emeli a tekintetét az idegenre, így ha eddig nem lett volna eléggé magától értetődő, szemeiből tisztán kiderül, hogy nagyon nincs magánál. A kérdésre pedig nem válaszol, csak morog valamit, és már kerüli is ki a másodikat. Csak hát nem épp biztos lábakon áll, így szépen elbotlik a saját lábában, hogy közelebbről is megismerkedhessen a hideg földdel. És onnan már nem is akar felállni, csak a hátára fordul, és az eget bámulva neveti el magát, nem is foglalkozva az idegennel, hisz talán már rég tovább szaladt.
- Ki fognak nyírni...


_________________

We are punished by our sins, not for them.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

kívülálló


avatar

Darling, my name is
• hozzászólások :
10
• tartózkodási hely :
Bristol
• foglalkozás :
Egyetemista önkergető

TémanyitásTéma: Re: Jerry && Adrian   Hétf. Márc. 27, 2017 1:47 pm




You are the one thing in my way


Mikor kínomban elindultam futni őszintén szólva nem számítottam arra, hogy bárkivel is összetalálkozom majd, az meg pláne nem volt tervben, hogy a szó minden értelmében belefutok egy enyhén szólva csatak részeg srácba. Igazából csak arra tudok gondolni, hogy borzasztóan rossz lehet neki, meg arra, hogy ennek az állapotnak az eléréséhez és fenntartásához mennyi alkohol szükséges. Ittam már életemben, de azért így még sosem néztem ki, ahogy az idegent elnéztem még azt sem mertem volna biztosan állítani, hogy lát, nem hogy, képes járni és beszélni. És mégis…megszólalt, mégha nem is Rimbaud verset szaval teljes beleéléssel, hanem engem hülyéz le, amiért futok.
Tényleg ennyire fura, hogy egy inszomniás ember nekiáll levezetni a fölös energiáit és ezt épp egy kis szaladgálással teszi? Bár abban kezdtem neki igazat adni, hogy nem a legjobb időpontot választottam. Most, hogy megálltam kezdtem érezni, hogy egy csöppet azért hideg van, annak ellenére, hogy a testre simuló, egyszerű fekete futóruházatom valamennyire melegen tart.
-Nem hülye vagyok, hanem némileg hiperaktív-kérem ki magamnak, de ahogy egy másodpercre a fiú szemébe nézek, tisztán látom, hogy bármiről szónokolhatok neki, szinte esélytelen, hogy egy szavamat is felfogja vagy egyáltalán meg akarja érteni. Ez azért durva! Szerda este van, mégis mennyi idős lehet? Egyáltalán tanköteles még? Ha nem az sem jogosítja fel arra, hogy ilyen állapotban kószáljon, mint valami holdkóros, még a végén elájul és megfagy. Azt hiszem láttam is egy amerikai filmet, amiben ez történt, vagy le is lőtték a srácot és inkább azért halt meg? Lényegében mindegy bármi is történt, a hidegnek is volt köze hozzá, ezt lefogadom. Bevallom bármekkora címeres baromnak is tűnik, dolgozik bennem az emberség és kicsit aggódom érte. Itt hagyjam? Ne hagyjam? Ezen elmélkedem, miközben helyben kezdek kocogni, de hamarosan megkapom a választ, mikor a srác elesik és meghemperedik a földön. Nem hagyhatom itt egyedül, simán meghalhat.
Nagyot sóhajtok és leguggolok hozzá, hogy az arcába nézhessek, így pont hallom, ahogy azt motyogja ki fogják nyírni. Erre kicsit kiguvadnak a szemeim. Valaki tényleg meg akarja gyilkolni? Gyanakvó tekintettel nézek körbe, de senkit nem látok közel s távol, csak mi ketten vagyunk az utcán.
-Mégis ki akar meggyilkolni-kérdezem zavartan, de mivel nem tudom mennyire dolgoz fel, mint zavaró tényezőt, finoman megfogom az állát és magam felé fordítom a fejét, hogy lásson és remélhetőleg halljon is-és mi okból?




_________________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése




Darling, my name is
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Jerry && Adrian   

Vissza az elejére Go down
 
Jerry && Adrian
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
• life is a party :: Bristol :: Belváros-
Ugrás: