Don && Syd

Mivel így csütörtök délután semmi dolgom nem volt, a koliban pedig csak szó szerint basztam volna a rezet, gondoltam összekapom magam és elmegyek egy picit szórakozni. Mert az iskola és a házi feladat kit érdekel, ha rosszak lesznek a jegyeim, akkor megmondom otthon, hogy sokat betegeskedtem, előadom az áldozatot, a jó kislányt, és apám rögtön be is indul. Feljön, megtömi a tanárok zsebét, akik átírják a naplóban jóváírt jegyeimet ötösökre. Ezért ha valaki keményen tanul, az rohadtul nem én vagyok, mert nekem megvan ez a lehetőségem, miért ne használnám ki? Tök örülök neki, hogy nem kell felesleges szarságokkal foglalkoznom, így elüthetem az időmet szórakozással, és minden más egyébbel is. Most is ilyesmire készülök, talán éppen ezért vennem a ballonkabátom alá azt a kihívó ruhát, meg amúgy is… Alapból sem öltözködöm sokkal visszafogottabban. A suliban is, ha nem haspólót, akkor mélyen dekoltált felsőket hordok, mert most komolyan… Ki a francot érdekel a prűd, koreai divat? Teljesen eltörpül a nyugati darabok összeállításának merészségétől, nekem meg sokkal jobban áll a lázadó stílus, mint a jókislányos. Vágathatnék magamnak frufrut és parádézhatnék itt rózsaszín szoknyában meg combzokniban, de az egyáltalán nem én lennék, szóval szerintem vegyük úgy, hogy ez a lehetőség fel sem merült bennem. Talán utoljára hat éves koromban lehetett rajtam olyan, vagy még az első napokban amikor idejöttem, de hamar rájöttem egy csomó dologra. Például arra, hogy a suli szar dolog, itt az ember nem talál igaz szerelmet, csak arra jó az egész, hogy kiszórakozza és kiélje magát, mert igazából az egész egy hazugság és átverés. Még, hogy a középiskola az ember meghatározó élményeit hozza el… De persze. Magamon és máson is látom, hogy itt csak kiközösítés és megalázás megy, na meg mosolyogva megdicsérjük egymás haját, sminkjét, ruháját, pedig nem is tetszik nekünk, de ezt persze csak az illető háta mögött jelentjük ki. Persze ha könnyű préda a másik akkor simán a szemébe is meg lehet mondani, de persze csak akkor, ha hatalmas tömeg van. Nem mondom, hogy én nem csinálok ilyeneket, mert azzal tényleg hazudnék, de inkább hagyjuk, mert most nem ez a lényeg. Hamar rájöttem, hogy nem az iskolában fogom megtalálni azt a lelki békét vagy mi a picsát, amiről egész eddig papoltak nekem. Pont ezért kezdtem el körülnézni a városban, és a fiatal, 15 éves lányok kifejezetten befolyásolhatóak, én is ilyen vagyok. Hazugság lenne ennek az ellenkezőjét állítanom, hiszen akkor még mindig ártatlan, jó tanuló lány lennék. A belvárosban igazából nem találtam semmi érdekeset, viszont a külvárosban találkoztam kedves dílerek, akik rövid távon megszerezhető boldogságot kínáltak nekem. Először csak illegálisan betiltott cigit vettem tőlük, amibe némi füvet is kevertek, aztán már jöhetett már maga a termék is. Érdekes, hogy itt megálltam, soha nem éltem a szintetikus drogokkal, maximum néhány bélyeget szereztem magamnak, de azt is csak akkor használtam ha jól akartam érezni magam, viszont magát a dolgot el kellett felejtenem. Ilyenek voltak azok az alkalmak, amikor a tanár úr szobájába mentem, hogy megkapjam a különóráimat.
Most nem oda indultam, ahhoz már késő van, meg amúgy sem beszéltünk már egy hete sulin kívül – ez így megy, néha felkeressük egymást, néha nem – hanem az egyik dílerhez,akitől amúgy a bélyegeket szoktam beszerezni. Sosem találkoztunk nála, ha felhívtam mindig egy hotelba mentünk, mert az sokkal egyszerűbb volt, mint mind a kettőnknek. Neki nem kellett lelepleznie a lakhelyét, így ha esetleg elkapnak engem, nem tudom feldobni őt, nekem pedig nem kellett attól aggódnom, hogy valami olyanba keveredek amiből nem tudok kimászni, ergo simán mondhatom azt, hogy egy egyszerű vacsorára vagyok hivatalos, és reggelig vissza sem megyek. Ez mind a kettőnk számára alibi, közös megegyezésen működik az egész. Ha az egyikőnk lebukik az rántja a másikat is, habár neki így is úgy is kockázatot kell vállalnia szóval szerintem még élvezi is a dolgot, hogy veszélyesen űzi.
Amint megérkeztem, automatikusan a kibérelt szobám mellettibe léptem be, mert tudtam, hogy ezen az emeleten a térfigyelő kamera egy bizonyos szögben nem rögzít, és az pont két szobát nem vesz fel, amiket ki szoktunk venni az ilyen találkozók alkalmával.
- Szia – köszöntem neki, aztán egyből lecsúsztattam a testemről a kabátot. Nem vagyok szégyenlős, egyáltalán nincs mit takargatnom a testemen, sőt, igazából szeretek vele dicsekedni és mutogatni mindenkinek, hogy mennyire szép – Nem követett senki, ugye?
Veszélyes játékot űzök, ezt mind a ketten tudjuk. Mégis csak egy politikus lánya vagyok, viselkedjek akárhogyan. Egyszerűen nem akarok ez miatt szívni, szóval inkább rákérdezek a dologra. Lazán sétáltam be a szobába, a cipőm sarkának kopogása megtörte a csendet, aztán amikor odaértem egy kósza csókot nyomtam a feje búbjára.
- Van valami különleges ajánlatod? Szeretnék valami újat kipróbálni – mondtam neki teljesen mosolytalanul, aztán hanyatt dőltem az ágyon. Sokkal kényelmesebb volt annál, amit a koliban kaptam.

769 | ruha | csúszott, de remélem tetszik. ^^ | as time goes by.