Szombat. Isteni teremtmény volt az a személy, aki kitalálta ennek a napnak a jelenlétété, melyet nem szabad bemocskolni munkával vagy szentségtelen dolgokkal. Ezért nem is igyekeztem a felkeléssel, sokáig feküdtem a hatalmas, pihe puha franciaágyamba azon elmélkedve, hogy mivel is kéne különlegessé tennem a mai napot. Ekkor jutott eszembe, hogy mi lenne, ha folytatnám gasztronómiai utazásomat és egy újabb gyöngyszemmel, mégpedig az eperhabbal és epres süteménnyel foglalnám le magam délelőtt, hogy délután, a tv előtt valami egészséges ám annál finomabb dologgal kényeztessem magam. Ez hatott rám oly ösztönzően, hogy nem volt kedvem tovább az ágyamban vergődni, hanem elmentem egészen a közeli piacig, ráadásul gyalog, mert oly szép volt az idő. Sok kedvem volt a mai naphoz, szerettem volna érdekességeket csinálni és egy jó filmet nézni. Szerencsémre még a dolgozatokat is kijavítottam a tegnap, mindegyik majdnem tökéletes lett, ami örömet okoz számomra, hiszen ez azt jelenti, hogy valamennyire meghatottam őket. Ez egy tanár életcélja, hogy olyat alkosson, mellyel a következő nemzedékek maradni is fognak és nem senkik lesznek valahol az utcában. Hamar visszaértem a lakásomhoz, miután beszereztem a kellő hozzávalókat, és mint egy profi séf már hozzá is fogtam az édesség elkészítésének, amikor is megcsörrent hirtelenjében a telefonom. Anya. Egy másodpercig az jutott az eszembe, hogy nem veszem fel, de akkor már másodjára hagynám hoppon az édesanyámat, ami szörnyűséges tett tőlem. Így hát felvettem. - Szia Anya. – köszöntem bele kedvesen, majd hallgattam anyám csilingelő hangocskáját. – Szerintem a jövő héten hazautazok, mert lesz egy rövidebb szünet. Nagyon jó lesz látni végre Natasha kislányát. – vártam már a hazautazást. Olyan régen voltam már otthon, és bevallom nagyon hiányoznak a szüleim. Régen sok időt töltöttünk együtt, utána mindenki elment a világába, járni az ösvényét, és ilyenkor, anya születésnapjakor mindenki visszautazik a világ, különböző részeiből azért, hogy felköszöntse Őt. Gyakran még az olaszországi nagynéném is csatlakozik a kis seregével, aminek köszönhetően mindig tumultus alakul ki és végül egy szállodában kötök ki. - Pillanat anya. Csengettek, megnézem ki az. – a mobilomat a kezembe tartva, konyhai köténnyel a nyakamban mentem ki az ajtóhoz, ahol meglepettségemre Hazel állt. Amikor megláttam kiesett a telefon a kezemből, ami után gyorsan kaptam. – Anya, átjött az egyik ismerősöm. Majd később beszélünk. Én is szeretlek. – tettem le egyből, majd megtörölve a képernyőjét csúsztattam a zsebembe még mindig az előttem álló lányt nézve. - Hazel… mit szeretne? – vettem elő a hivatalos nyelvemet, mikor is magázódom a tanítványaimmal. Úgy döntöttem az első tanítási napomon, hogy ezzel segítek a fejlődésben és ezért nem fogok megengedni sem magamnak, sem nekik azt, hogy tegeződjenek velem iskolaidőben.
Hallin kalandos kalandjai. Part one: Holloway Legénylak. Enjoy!
Sok oka van annak, hogy nem szeretem a szombatot. Az első számú, hogy általában másnapos vagyok és majd' széthasít a fejem az átbulizott éjszaka után, míg a második indoknak azt mondanám, hogy nem tudok magammal mit kezdeni. Régebben eljártam vásárolgatni pár barátnőmmel vagy ha nem értek rá, akkor egyedül, de ezt idővel meguntam és rájöttem, hogy próbálni sem szeretek. Aztán volt azaz időszakom, amikor mindig a moziban ültem és valami filmet néztem, de mostanában ehhez meg már türelmem sincs. Egyre rosszabbnak érzem, hogy végigüljek két órát egy film miatt, ami sokszor le sem köti a figyelmem. Kevés olyan film van, ami képes fenntartani az érdeklődésem huzamosabb ideig. Mára nem terveztem semmit, míg ebéd főzés közben anyával meg nem világosodtam. Minden szó nélkül otthagytam a levest, s szaladtam is fel az emeletre, míg édesanyám szitkozódó kiáltását hallgattam. Nem figyeltem rá, becsaptam magam után a szobám ajtaját, s felkaptam pár cuccom és rohantam is a fürdőbe. Gyorsan megmosakodtam, felöltöztem, kisminkeltem magam és szoros lófarokba fogtam a hajam. Ekkor visszarohantam a szobámba és bedobáltam pár cuccot a kézitáskámba, majd indultam is utamra. Anya hangja már egyáltalán nem hallatszott, amikor az utcára léptem. Elhatároztam, hogy kölcsön veszem a kocsiját, s minden szó nélkül, sunyiban loptam el annak a kulcsát, s indultam el.
Most pedig itt állok. Kellin James Holloway háza nagyobb, mint gondoltam. Hogy honnan is tudom hol lakik? Egyszer suli után még sokáig beszélgettünk és elkísértem egy darabig, mielőtt hazaindultam, ám ekkor eszembe jutott, hogy valamit a suliban hagytam, így visszafordultam, hogy levágjam az utam. Kellin ekkor lépte át a háza küszöbét. Azóta gyakran járok erre, s reménykedem, hogy láthatom. Az ajtó előtt állva többször is átgondolom, hogy csengessek-e, de végül minden belső tiltakozásom ellenére megteszem. Nem telik bele egy percbe és Kellin kinyitja nekem az ajtót. Mikor meglát eléggé meglepődik, olyannyira, hogy még a telefont is képes kiejteni a kezéből. - Szia, mi újság? - kérdezem mosolyogva, s beslisszanok mellette a nyílászárón. Elmosolyodom a meglepettségén és az öltözékén is. A házban kellemes illatok terjengenek és nagyobb rend van, mint elsőre gondoltam. - Jaj hagyd már a magázást, a múltkor megígérted, hogy nem magázol többé iskolán kívül - forgatom meg a szemem. Fura lenne, ha azt mondanám mennyire tetszik nekem ez a férfi? Minden meg van benne, amit eddig kerestem és még intelligens is mellé. Ritka a mai világban az ilyen ember. - Jól hallom, hogy anyukád hívott? Jön látogatóba? Mindenképp ki kell takarítanod előtte a házat. - Akármilyen rend is van mégiscsak egy kanlakról beszélünk, amelyekről köztudott, hogy sosem elég tiszták. Követem a kellemes illatokat és a konyhában kötök ki. Lehajítom a táskám az egyik székre és leülök a másikra, onnan figyelem Kellint. - Olyan jó leülni, ezek a magassarkú cipők tönkreteszik a lábam - sóhajtok fel. Az asztal alatt lerúgdosom magamról, majd Kellinre mosolygok. - Kérhetnék egy pohár vizet? Nagyon megszomjaztam.
Az anyám egy nagyszerű nő és nem csak azért mondom, mert nem soká itt van az anyák napja és én, mint jó fiú haza fogok látogatni hozzájuk. Emlékszem pár ével ezelőtt még nem igazán szerettem Londonban lakni, főleg azért, mert Bristolban töltöttem a kamaszkorom nagy részét, 15 éves voltam mikor arrébb kapott állást az édesapám és ezért költöztünk. Azután minden jött magától, anya vette az akadályokat és amíg apa az új munkájában teljesített egyre jobban, anya úgy vitte a hátán az otthoni dolgokat. A nővéremet és engem nevelt, közben harcolt velünk, mert sosem voltunk azok a gyerekek, akik hallgatnak és elfogadják mások véleményét. Nem, mindig kimondtuk a véleményünket és ez nem feltétlenül nyerte el mindenkinek a tetszését. De anya az más volt. Vele lehetett szópárbajozni, amit a legtöbbször megnyert, mert hát Ő az idősebb és a konyhatündér. Én mai napig nem vagyok egy igazi gyöngyszem a konyhában, de próbálkozok, szerencsémre van internet meg skype, és ha elakadok egyből hívom a muttert. És akkor akadnak ugye percek is amikor mindez fordítva történik, néha ő tárcsázza a számomat csak azért, hogy érdeklődjön. Igazából hetente többször is szoktunk kommunikálni, mégis megnyugtat az, ha felhív. És ez most is így lett volna, ha kinyitva az ajtót nem vesztem el az államat a megdöbbentség miatt, mert hát nem igazán voltam felkészülve arra, hogy Hazel kopogtat. Hatalmasat nyeltem majd amilyen gyorsan tudtam, úgy köszöntem el édesanyámtól. Ezért még kapni fogok két hét múlva, de most nem érdekel. Jobban izgat az, hogy mit keres itt a diáklányom. A levegőbe szippantok, ahogy elhalad mellettem és bebújik a lakásba, amiért hálás is vagyok, mert a környék eléggé pletykás és nem szeretném, ha a korombeli rajongóim másodpercek múlva az ablakhoz préselve figyelnék a jelenetet. Elég lesz megbirkóznom ezzel a helyzettel meg a lelkiismeretemmel. Bezárva az ajtót utána iramodtam és elhagytam a kedves tanár szerepét. - Megígértem én már sok mindent az életem során, de a lelkiismeretem már nem hagyja ezt az egészet. Nem szabadna ezt csinálnunk Hazel, miattad és az állásom miatt. – bármennyire utálok ünneprontónak lenni néha muszáj, és a kockázat a viszonyunk miatt így is a tetőfokra hág. Mit kéne tenni? Útközben visszaálltam a pulthoz és folytattam a dolgomat. – Igen, az édesanyámmal beszéltem de nem jön látogatóba. Két hét múlva én megyek fel hozzájuk Londonba. Tudod az egész család eljön anyák napjára és a szülinapjára. Jön a nővérem és az unokahúgom is, szóval ott a helyem. Amúgy sem piszkos a lakásom! Férfihez képest nagyon tiszta! – kértem ki magamnak, majd egy tányér epret toltam elébe. Pár perc múlva már a sütőnél voltam, hogy a piskótát is betegyem sülni, hiszen ha lúd akkor legyen kövér és itt az idő, hogy egy sok-sok epret egyek. - Nem értem miért hordjátok őket. Szörnyű kínzó eszközöknek tűnnek. Amúgy, mi szél hozott erre kedves Hazel?
Hallin kalandos kalandjai. Part one: Holloway Legénylak. Enjoy!
SEmlékszem arra az estére, amikor összefutottunk egy szórakozóhelyen, akkor még a Mr. Holloway néven emlegetett Kellinnel. Elég homályos nekem azaz este, mivel pár barátnőmmel mentem el és elég sokat ittam, úgy végződött számomra a buli, hogy szépen kihánytam magam és még a kocsiban bealudtam hazafele menet. Mondanom sem kell, hogy anya milyen mérges volt rám, utána egy ideig nem is engedett sehova érthető okokból kifolyólag. Másnap reggel szinte széthasított a fejem és nagy fájdalmak között sikerült csak felülnöm. Nem emlékeztem sok mindenre, ám amikor megnéztem a telefonomon a képeket egyre több emlékkép ugrott be. A legtöbben nevettem vagy éppen elszörnyülködtem, ám az utolsó képnél a döbbenet teljesen kiült az arcomra. A fotón én voltam, amint eszeveszettül mosolygok, míg Mr. Hollowayt ölelem. Onnantól már nem szólítottam többé Mr. Holloway-nek és arról is lemondtam, hogy többé magázzam az irodalom tanárom, mert többé ennek nem láttam értelmét. Nehéz fejtörések árán sikerült kisilabizálnom, hogy mi történt köztünk. Egyik barátnőm azt mondta, hogy csókolóztam vele, ám ő szerencsére nem a Badminton diákseregét erősíti, így nem volt arra gondom, hogy elmagyarázzam neki a teljes szituációt. Azt hiszi egy tök átlagos srác, ám ez nagyon nem így van. - Hagyd a szentbeszédet, semmi értelme ezt mondanod. Most menjek el? Úgyis tudjuk, hogy majd visszajövök vagy te keresel fel. Felesleges küzdenünk, ha úgyis visszatalálunk egymáshoz és mind a ketten tudjuk, hogy ez így lesz – mondom, miközben megrántom a vállam. A lábamat figyelem, s szomorúan konstatálom, hogy piros a sarkam. Valószínűleg az a fránya cipő a hibás érte, de nem most van az a pillanat, hogy én ezzel fogok foglalkozni. Felőlem akár szét is törheti rendesen, akkor sem érdekel, mivel előbb-utóbb úgyis begyógyul, akkor meg minek parázni?
- Az egész családod ott lesz? De jó! – mosolyodom el szélesen, ám ekkor egy olyan ötletem támad, amit már most bánok, pedig még ki sem mondtam. – Megyek veled – nagyon határozott vagyok mindennel kapcsolatban, s ha egyszer én valamit elhatározok az úgyis lesz. Tudom, hogy nem fogja Kellin díjazni az ötletem, de nincs más választása. Már ezt én eldöntöttem, s ha kell akkor titokban bebújok a csomagtartójába és elvitetem magam a tudta nélkül, ott meg már úgysem tud mit kezdeni velem. - Hát hogy férfihoz képest, de attól nem csillog a tisztaságtól, majd rakj rendet kicsit – tanácsolom neki. Valóban szépen rendbe tartja a helyet, de attól függetlenül még van benne kivetnivaló bőven. Valószínűleg neki a legtöbb fel sem tűnik. - Hozd már a vizem, szomjan halok – nyávogok neki egy kicsit, így hátha jobban aktivizálja magát. – Egyébként éppen anyámmal főzőcskéztem, de meguntam, így gondoltam meglátogatlak, ha te már a közelembe sem vagy képes jönni. Órán is inkább fel sem szólítasz, még ha kiugrok a padból sem. Nem mintha tennék olyat bármikor is, de eddig előszeretettel vártad a válaszaim.
Szégyellem magam, amiért tanár létemre még mindig nem tudok leszokni az éjjeli életről és a sörről, de ugyanakkor fiatal férfiból is vagyok és nekünk bizony vannak szükségleteink, amiket ki kell elégíteni. Bár nem épp az egyik diákomban kéne a páromra lelnem, és nem is értem miért nem vágott valaki fejen azon a bizonyos estén mikor megláttam Hazel csodaszép arcú, szép hajú és olyan combú lánykát, hogy az ember fia mindvégig arról álmodozik, hogy közé kerüljenek. Nem kellett volna rámásznom, de mentségemre szóljon az, hogy nem volt szándékos, ittam, nem keveset, másnap meg is lett a fejfájásom tőle és a lelkiismeretem sem tiszta azóta. Jó lenne véget vetni ennek a titoknak, ami azóta is tart pedig nem szabadna. De nem tudom ellökni magamtól, mert kedvelem. - De ez nem kéne így lennie. Ez nem természetes, ami közöttünk folyik. Hazel, a tanárod vagyok, és ha ez kiderül, akkor a szüleid repítenek majd az állásomból, és ha ők nem, akkor az igazgató biztos nem fogja megdicsérni a farkamat, mert ezt tettem. – semmi komolyabb nem történt, úgy értem még nem feküdtünk le egymással, de ahogy mondja, mindig visszatalálunk egymáshoz. Már csak napok, esetleg órák kérdése, míg ez is megtörténik és bevallom, rosszul esik elküldenem. Nem akarom, hogy elmenjen, maradjon itt egész éjszakára és töltsük együtt ezt a napot. De ez a város pletykásabb, mint egy öregnőkkel megtömködött falu valahol Keleten. A térfigyelő kamerák itt is bevannak állítva, ráadásul kivannak élesítve a jó, szaftos pletykára mi pedig tökéletes anyagot szolgáltatunk hozzájuk. - Az egész bizony. Már régóta nem láttam őket, valamikor Karácsonykor voltam otthon utoljára. – fura, hogy már nem Bristolt tekintem az igazi otthonomnak, pedig sokáig éltem itt, de visszamentünk Londonba apa munkája miatt. Sose bántam, de a szívem visszahúzott ide. – Micsoda? Nem lehet, bármennyire is szeretném… - hirtelen akad meg a torkomon a levegő, köhögni kezdek az ajánlatán. Nem, ez nem lehetséges és nem kivitelezhető még akkor sem, ha tényleg örömömet lelném benne, ha Hazel is eljönne velem a családomhoz. Viszont anyámék nem azok a szabadszellemű emberek, szeretik ugyan a modern dolgokat, és a hedonista életmódot, de ha ilyenekről van szó, akkor csakis a megszokott dolgok. Ha megtudnák kicsodám-micsodám is ez a nőszemély, akkor nem sok jót jósolnék magamnak. – Talán elviszlek miután elballagtál. – ha addig együtt maradunk egyáltalán. Na nem mintha most kimondottan együtt lennénk, mert nem vagyunk csak… áh, nem tudom én mi van itt, nem értek a lovakhoz. – Asszony, nem látsz a szemedtől? A padlóról lehetne enni annyira tisztaság van, odafigyelek erre! De ha nem tetszik, akkor adok jelmezt és kezdhetsz térd… akarom mondani, takarítani. – a pulthoz lépek és a nyávogására kitöltök egy pohár vizet és felé gurítom a sima asztallapon. Nem ömlik ki egy cseppje sem, tehát nem lehet erre sem kivetnivalója. Szavai viszont felkeltik érdeklődésemet. - Ez nem így van, felszoktalak szólítani csak nem sűrűn. Ha feltűnően sokszor kérdeznélek téged, akkor az felkelti mások figyelmét, pletykákat hozna létre ezeket pedig el akarom kerülni. Most is várom, és mikor nem figyelsz, akkor alig tudom levenni tekintetemet rólad, de muszáj türtőztetnem magam. – megmosom a kezem és elsimítom a piskótát, majd beteszem a sütőbe. – Nem akarsz segíteni? A tejszínhabot felverhetnéd.
Hallin kalandos kalandjai. Part one: Holloway Legénylak. Enjoy!
Kellin túl sok bűntudatot táplál a még csak bontakozó kapcsolatunk irányába. Túlságosan szívbajos, ha erről van szó és kezdem azt hinni, hogy állandóan retteg, nehogy lebukjunk. Sajnos én a szöges ellentéte vagyok a srácnak, mivel teljes mértékben hidegen hagy a dolog, s annak következményei. Ha Kellin nem elemezné ki minden egyes alkalommal, hogy milyen bajunk származhatna ebből a kapcsolatból, akkor már régen elmondtam volna anyának is. Hogy őszinte legyek nem tudom, hogy mi lenne a reakciója a nőnek, aki szült engem, de sok mindent tőle örököltem. Ugyanolyan csökönyös és magának való, mint én, így szerintem azt mondaná, hogy tegyek, amit jónak látok, hiszen a saját bőrén tanul az ember és mennyire igaza lenne! Igazából azért sem hibáztatnám, ha kellő módon lebaszna, de míg nem említek meg neki semmit addig tárgytalan a dolog. Legalább vele meg kellene osztanom a dolgot, de egyszerűen sosem tudom szólásra nyitni a szám, amikor elhatározom magam. Talán tényleg olyan nagy dolog lenne, mint amilyennek Kellin állítja?
- Mindössze öt évvel vagy idősebb nálam, ami nem sok, ha pedig vonzalom alakul ki köztünk, akkor miért akkora probléma, hogy a tanárom van? Mondhatnád, hogy külön órákat adsz nekem, mert kellesz jövőre a felvételimhez és akkor gyanús sem lesz, hogy ennyi időt töltünk együtt – rántom meg a vállam. Igazából bármit megtennék, hogy Kellin azt gondolja, hogy ez a kapcsolat, ami kettőnk között folyik teljesen egészséges, de bármit teszek úgy tűnik mindig pont az ellenkezője nyilvánul meg. Nem akarom, hogy azt mondja ez neki elég és hagyjuk abba. Nem akarom, hogy ellenálljon, mert nincs értelme. – Nem tettél semmit a farkaddal, hogy azt dicsérgesse a főnököd – mondom, miközben nem nézek rá. Valóban nem feküdtünk még le egymással, pedig már nagyon szeretném a dolgot, de először azt akarom, hogy Kellin kicsit jobban érezze magát és inkább a dolgok jó oldalára gondoljon, mintsem a rosszakra. - Jaj már hogyne lehetne? Nem kell tudniuk, hogy a Badmintonba járok és tanítasz, hidd el tökéletesen meg tudom fűzni őket, hogy ne legyen gondod belőle – nézek rá csillogó szemekkel. Kellin sokszor emlegeti a családját és alig várom, hogy megismerjem őket. Azt mondta, hogy rengetegen vannak és tényleg hatalmas család az övék, olyanok, mint az olaszok és nagyon örülnék, ha becseppennék egy ilyen helyre. Nekem csak anyukám van, senki más, így mindig ketten vagyunk, az ünnepekkor nincs családi banzáj. - Nem akarok addig várni – suttogom magam elé. A ballagásomig több, mint egy év van hátra és nem bírnám elviselni még azt az időt bujkálással, ha kell iskolát is váltok, hogy meglássa, mennyire komolyan gondolom a dolgot. - Haha nagyon vicces – kissé belevörösödök a mondandójába, hiszen nem szokott sosem szexuális módon utalgatni. Gyorsan ki kell vernem a fejemből az előző fél mondatát, mielőtt teljesen pírba lesz az arcom. Más srácok sosem váltottak ki belőlem ilyesféle reakciót, s nem is hittem, hogy belőlem egyáltalán ezt lehetséges. – Vegyél fel egy takarítófiút, aki lehetőleg heteró és nem nő, habár ha nő és leszbikus, akkor nincs ellene kifogásom – mosolygok rá édeskésen. - Köszönöm – veszem el a pohár vizet, amit felém gurított, s egy jó nagyot belekortyolok. Már jobban érzem magam. - Ne félj már ennyire, túlságosan pattogsz a dolgokon – leteszem a poharat az asztalra, félrerúgom a cipőm, majd felállok és odamegyek Kellinhez a pulthoz. – Lazulj már el egy kicsit és nem, nem segítek.
Az anyám mindig igazságszeretőnek nevelt, olyan pasivá akart formálni aki felelősségteljes, és ha véletlenül teherbe ejtene egy nőt akkor nem futamodna meg, hanem hátasságra ajánlaná a fejét és boldogan nevelné a szerelme gyümölcsét. Én pedig majdnem ilyenné is váltam,a gyerek részt inkább hagyjuk ki, mert mindig gumiban csinálom, ha odajutok valakivel, de amúgy… Ja, stimmel a nevelés ezért nem értem miért esik Hazelnek elfogadnia a tényt, hogy többre tartom a munkámat és az ő jövőjét a kapcsolatunknál. Ezek úgyis jönnek mennek, az állandóság meg jó az ember életében, én pedig nem tudnám megadni azt az állandóságot, amire Ő vágyik. Én nem egy szokványos hapsi vagyok, akivel van köztük pár év korkülönbség, nem, én a tanára vagyok, felelős a neveltetésével és tanulásával. Nem jönne jól ki, ha én őt fektetném, miközben hetenként adom le a leckét az osztályának és készítem fel az érettségire. Hogy néznének rám a többi szülők? Leírnám a karrieremet egy életre, de bármennyire szeretnék elszakadni ettől a nőszemélytől nem tudok, nem megy, mert… nem és kész. Megbabonázott ez a nőszemély. - Mert kiskorúnak számítasz még Hazel, engem meg simán lecsukhatnának ezért. Mondjuk ez még a könnyebbik út lenne, mert van az a lehetőség is, hogy elveszítem a munkámat és híre megy ennek az egésznek. Nem akarlak elveszíteni, de ez a dolog… Mindegy, majd kitalálom. Ha kérdezik meg mond nekik nyugodtan ezt a kisegítős sztorit. – már úgyis mindegy. Nem tudok mit mondani neki, amivel el tudnám valamennyire üldözni magamtól, mert ha Ő nem akkor én keresném a társaságát. Kellett nekem akkor annyit inni… - Most még semmi olyat nem tettünk, de mindketten tudjuk, hogy ez a kapcsolat nem csak csókokból fog állni. Tudod, hogy vonzod a tekintetem Hazel. Bár kiét ne? – a lány maga a csoda. Szőke haja van, szép szeme a teste is szép formás, szóval alig lehetne kivetnivalót találni rajta. A modora nem az igazi, de attól szerethető, mert nem egy sima nyávogós pláza cica, akit mindig el kell vinni az x5-ös BMW-vel vásárolni. Na, nem mintha BMW-m lenne. Jelenleg tökéletesen megteszi a kis Toyota Yarisom, szóval míg az nem purcan ki addig nem gondolkodok másikon. - Rendben. Majd értesítem őket, hogy nem egyedül megyek. Csak szólok, hogy tudni akarják majd mit csinálsz, hol dolgozol, mik a terveid a jövőre és hol ismerkedtünk meg. Ezekre mind találd ki a választ és oszd meg velem, hogy képben legyek. Nem szeretek hazudni, de ha ennyire megakarod ismerni a családomat akkor legyen. – elmosolyodok. Hosszú percek elgyötört gondolkodása után először jelenik meg az örömteli görbe az arcomon. És igen, roppantul örülök ennek a csodálatos nőszemélynek a jelenlétének, mert vele amúgy minden sokkal másabb. Jobban érzem magam. – Nem kell nekem takarító, majd jössz te és segítesz nekem. Nem? – közelebb lépek hozzá és végigsimítok elpirult orcáján. – Tetszik ez a pír az arcodon. Kiemeli a szépségedet. – rákacsintok, majd a tésztámra lesek mielőtt segítségét kérném. Figyelem csinos testének ringását miközben átjön az én felemre. Két kezemmel közrezárom a lányt és az arcába nézek. - Majd szét esek olyan laza vagyok drágám. – suttogom ajkai közé, szemeibe nézve, majd szépen lassan hajolok közelebb hozzá, hogy csókra hívogató ajkait birtokba vegyem. Lágyan csókolom sajátommal, néha megszívva az alsó ajkát, miközben kezemmel a derekát szorítom magamhoz és karját simogatom. Miért kedvelem én ezt a lányt ennyire? Nem egészséges… Pár perc csókolózás után húzódok el tőle és homlokomat a homlokának döntöm. – Biztos nem szeretnél segíteni?
Hallin kalandos kalandjai. Part one: Holloway Legénylak. Enjoy!
Tudom, hogy valószínűleg jelenleg Kellinben egy kisebb háború zajlik, s kézzel- lábbal próbálja megakadályozni a kapcsolatunk kiteljesedését, ám sikertelenül. Mind a ketten tudjuk, ha kimondjuk, hogy vége és nem folytatjuk tovább a dolgot, akkor is keresném Kellint vagy ha nem keresném egy ideig, mivel túlságosan össze lennék törve, akkor majd ő keresne engem. Nem kell itt tartani semmitől szerintem, mindössze mind a kettőnknek annyi a dolga, hogy sodródjunk az árral. Hány tanár- diák kapcsolat volt már, amely túlélte a dolgokat, s később valami komolyabb lett belőle? Rengeteg, s váltig merem állítani, hogy a miénk is ezek közé fog tartozni, hiszen nincs az a pénz, hogy én annyiban hagyjam azt, ami köztünk van, s reménykedem, hogy Kellin is hasonlóképpen vallja a dolgokat. Egyszer elképzeltem azt, ahogy kézen fogva végigsétálunk Bristol belvárosán, s a következő percben már idegesen túrtam a hajamban és nagyot sóhajtva fúrtam a fejem a párnámba, hiszen ez még jó hosszú ideig nem történhet meg. Talán még azután sem, hogy leballagtam, mert akkor is jönnének a spekulációk, hogy mégis mióta tart a dolog és könnyen rá lehetne jönni, hogy ami köztünk van, az nem friss keletű. Ha még együtt leszünk, akkor meggyőzöm, hogy költözzünk el innen, úgyis más városba szeretnék majd egyetemre járni, csak anyát sajnálom, hogy egyedül marad majd.
- Jól van, akkor külön órákat tartasz nekem. Egyébként mit kell ezen kitalálni? Nem tudsz semmilyen kézzel fogható, épeszű dolgot kitalálni, mert nincs erre semmi jó magyarázat. A lehető legjobb módon el lehet titkolni, de azt is mondhatod, hogy rokonok vagyunk, hiszen hatalmas családod van, sosem tudnák meg, ez csak a későbbiekben lehet gáz, amikor már leballagtam, de igazából akkor sem lenne jó, ha kitudódna a dolog, s gondolom sejted, hogy milyen okból mondom ezt – magyarázom neki a hajamba túrva. Egy percre sem bántam meg, hogy aznap este részegen egymásba gabalyodtunk. Én is eléggé illuminált állapotban voltam, s nem volt lélekjelenlétem megakadályozni a csókot, de nem is akartam. Azt hittem nem lesz folytatása és a suliban mindig szívatni fog utána, de tévedtem és ráadásul milyen nagyot. – Meg fog történni és ezt te is tudod, és akkor már nem védekezhetsz azzal, hogy nem volt köztünk semmi szexuális kapcsolat – kimérten beszélek, s minden lehetséges végkimenetelt felsorakoztatok magamban. Remélem nem fogunk hatalmas bajba keveredni, nem bírnám elviselni, ha Kellin miattam börtönbe kerülne vagy elveszítené az állását. Ez akkor baromság! - Akkor kezdjük ott, hogy azt mondom 19 éves vagyok, ami már nagykorú és mondjuk tavaly végeztem a gimiben, de családi okokból csúsztattam egy évet az egyetemen és jövőre felvételizek, a többi meg lehet az igazság is, kivéve, hogy be voltunk baszva, amikor megismerkedtünk, mivel az se rám, se rád nem vet jó fényt – kezdek el gondolkozni a hamis kapcsolatunk részletein. Rendkívül örülök, hogy Kellin beleegyezett, hogy elvisz magával. – Mikor megyünk? - Nem takarítok neked uram, ne is álmodj! – Persze, ez nem így van, ha nagy kosz lenne a házban és úgy látom eluralkodnak Kellinnen a dolgok, akkor szó nélkül segítek neki bármiben, de azért nem vagyok az a lány, aki rögtön, szó nélkül ugrik mindenre. Azért be kell vallani, hogy a modoromon még van mit javítani. – Ne már – hajtom le a fejem, s beleremegek az érintésébe. Olyan hatást gyakorol rám, mint még soha senki, s ezt nem győzöm hangoztatni. - Az a baj, hogy egyáltalán nem vagy laza, ha kettőnkről van szó – alig fejezem be a mondatot, de máris belém fojtja a levegőt a csókjával. Hihetetlen jó érzés így érezni őt, mintha tűzijátékok lennének körülöttünk. Minden olyan tökéletes és egyszerűen magával ragad ez az érzés, madarat lehetne fogatni velem. Beleremegek minden egyes alkalommal, amikor kissé beszívja az alsó ajkam. Pár perc után elhúzódik tőlem, s nagyokat pislogva nézek rá. – Kellene? – kérdezek vissza mosolyogva, de már elhatároztam magamban, hogy segítek neki.
A legeslegelső alkalommal mikor nővel voltam, akkor olyan 17 éves lehettem és a nővérem egyik barátnőjével sikerült megejteni a dolgot. Mondhatom tudott a szépség, de voltak már azóta sokkal jobb partnereim, pedig akkoriban Ő amolyan tyúkólas néninek számított. Ami csak annyit jelent, hogy rengeteg kakas hódította meg a tyúkocskát, aki elejtett néhány tojást itt és ott, bár nem keltek ki soha. Tehát ezekből a légyottokból sose lett gyerek, ami mindenki számára csak jó. És a múltkor hívott fel ez a bizonyos tyúkólas hölgyemény, hogy megszületett az első gyereke. Wow. Erre csak ezt tudom mondani és megnézném azt a balekot, akit sikerült megtartania maga mellett, vagy jobban mondva ki az a csávó, akinek akkora lomposa van, mint két négernek? A csaj egy állat volt mellesleg… De jó barátok vagyunk azóta is, de nem is az a lényeg, hanem a tény, hogy még egy olyan kva mint Ő is családot alapított, és talán itt az ideje, hogy én is elgondolkozzak ilyen fontos dolgokon, mint a feleség és gyerek. Mondjuk elsősorban egy barátnő kéne, és bár kedvelem Hazelt nem hiszem, hogy annyira rajonganának a kapcsolatunkért. De próbálok inkább nem is gondolni ezekre, nem akarom, hogy ezen gondolatok rányomják a pecsétjüket a közös délutánunkra, ha már így rám tört. - Teljes mértékben tisztában vagyok a dolgokkal Hazel. Már a második találkozásunk óta számtalan variáció ötlött fel bennem, és ugyanennyit vetettem el, mert nem helyénvalóak. Nem megfelelő dolgok sorakoztatása veszélyeztetheti a hazugságunk sikerességét. De az a különórás sztori megfelelő, a rokonost hanyagoljuk, mert ebben a városban is maradtak rokonaim. Ugye én itt éltem pár évig, majd tizenéves költöztünk vissza Londonba. De a szívem mindig visszahúzott ide. – és amikor felajánlották ezt a munkalehetőséget akkor nem tudtam nemet mondani. Vártam már, hogy befejezzem az egyetemet ráadásul a szaktanárunk azt mondta, hogy pár iskola már kieresztette a hálókat néhányunkra. Reméltem, hogy engem is kiválasztottak, de igazából nem bántott volna, ha magamnak kell szerencsét próbálnom, azért, mert így bemutathattam volna, hogy képes vagyok bármit megtenni azért, hogy a régi otthonomba kerüljek vissza. Most pedig a régi családi házunkban élek. Felújított állapotban persze. – Tudom, hogy meg fog történni, és nem is állok ellen neki, mert… kedvellek Hazel. És lehet, hogy néha nem úgy tűnik, de attól még így van. – szeretném közelebbről is megismerni, de még nem szeretnék nagyon 5-ös sebességre váltani, hogy 180-an száguldva hibába essünk és elrontsuk egymás jövőjét. Mi van, ha nem működünk együtt vagy még rosszabb… mindegy. Kirázom a gondolataimat. - A szüleim tudják milyen vagyok, nem támogatják az ivászatomat, de amíg az én pénzemből élek és nem halmozok adósságot, addig ihatok. Szóval… na, mindegy. Ez a sztori még jó is lehet, csak ne kérjék el a személyidet. Nem hiszem, hogy elfogják. Na, és ha megkérdezik milyen szakra akarsz menni, akkor mit válaszolsz? – kezdek pozitívan hozzáállni a látogatásához, de még mindig rettegek, hogy mit fognak szólni hozzá. Meg kell tanítanom kicsit nyájasabban viselkedni Hazelt. – Két hét múlva megyünk. Reggel 7-kor indulunk és autóval megyünk, szóval kényelmesen gyere. – elég rossz lenne, ha miniszoknyában meg magassarkúban érkezne. A szüleim nem díjaznák, én pedig…nos, inkább nem nyilatkozok. - Rendben. Ne várj akkor tisztaságot. – védekezően emeltem fel a kezem, majd minden figyelmemmel az előttem álló lányra koncentráltam. Nem is tudom, hogy sikerült ennyi ideig türtőztetni magam, és hogy nem támadtam még le a suliban. Szívesen csókolnám ajkait. – Ez nem így van, amúgy igen. Kellene a segítség. Már csak a krémet kell megcsinálni. Rád bízom. – adtam egy puszit a homlokára, majd a sütőhöz menve néztem rá a piskótára, hogy ne égjen oda míg mi beszélgetünk. – Na, és milyen heted volt drága?
badminton diák
Darling, my name is
Hazel Megan Ray
• hozzászólások :
82
• kor :
25
• tartózkodási hely :
bristol •
• foglalkozás :
diák •
Tárgy: Re: Habos kaland - Hallin Pént. Május 20, 2016 10:21 am
Hallin kalandos kalandjai. Part one: Holloway Legénylak. Enjoy!
Valóban bennem is megfogalmazódik az a félelem, ami Kellinben is minden alkalommal, amikor megpillantjuk egymást, de én mégsem parázok rá annyira. Szinte látom a szemében a kapcsolatunktól való rettegést, egy visszahúzó erőt, amit olyan gyorsan el kell tüntetnem onnan, amilyen gyorsan csak lehet. Nem akarok semmi olyan zavaró tényezőt, ami bármelyikünket is meggátolna. Szabadságot akarok és ezt a srácot. Olyan nagy kérés lenne ez? Nem tudom, mit kellene még tennem vagy mondanom, hogy meggyőzzem a dolgok ellentettjéről. Hülye törvények. Valóban elég kockázatos, de ne érdekeljék már a következmények, én sem gondolok rájuk, mégis tisztában vagyok velük, mivel konkrétan letojom az egészet oly’ sok mindennel együtt. Talán erre utalt Kellin, amikor azt mondta a jó múltkorában, hogy a modoromon van még mit csiszolni. Kikérem magamnak! Így vagyok tökéletes, ahogy vagyok.
- Ha a rokonaid figyelnek, vagy néha átnéznek és a lebukás veszélye nagy, akkor lehetünk nálunk is. Anya úgyis általában dolgozik és így nincs otthon, nem fenyeget minket semmi. Ott is ugyanúgy ellennénk, mint itt. Na mit szólsz hozzá? Egy tanár házhoz is kimegy különórát tartani – mosolygok rá félszegen. Annyira szeretném, ha benne lenne, hogy eljön nálunk. Ugyan mi nem vagyunk olyan szerencsés helyzetben, hogy anyának bemutassam, mint barátom vagy jelen esetben valakim, mert fogalmam sincs, hogy hányadán állunk. Biztosra veszem, hogy anya tudja, hogy kicsoda Kellin és már beszélt is vele a sok fogadóórás szülőértekezlet egyikén, s csoda, hogy nem menekült el anyám modorától ott helyben. Elég akaratos és irányításmániás nő, s ha valaki az ellenkezőt mondja, mint amit ő hallani szeretne, annak csak azt tudom tanácsolni, hogy fusson. Ő nem tesz különbséget az emberek közt és az sem érdekli, ha a tanáraimról van szó. Szívtam már meg miatta. - Én is kedvellek – mosolygok rá. Nehezemre esik kimondani a szavakat, mivel soha senkinek nem szoktam kinyilvánítani az érzelmeim, s ennek súlyától kissé kellemetlenül is érzem magam, így a földet kezdem bámulni. Nem teszek további megjegyzéseket azzal kapcsolatban, hogy mi lesz, ha lefekszünk egymással. Egyenlőre hagyom lógni a témát. - Szerintem senki sem támogatja az ivászatod Mr. Grahamen kívül – vágom rá neki gyorsan. Ugyan én is sokszor elmegyek iszogatni a hétvégeken, s volt már rá alkalom, hogy egyedül tettem be a lábam a klubokba, de sosem unatkoztam, hiszen mindig volt valaki, akihez csapódhattam vagy fordítva. – Én sem, mielőtt valami olyasmi gondolat ötlik fel benned, hogy engem egyáltalán nem zavar. Mi van, ha részegen most valaki mással lesz köztetek valami, hm? – kérdezem, míg felhúzom a fél szemöldököm. Tudom, hogy egy srác sem szereti, ha egy lány ilyet kérdez tőlük, de egyszerűen kibukott belőlem és nem tudtam visszatartani magam. Muszájnak éreztem megkérdezni, s már így pár másodperccel az incidens után is legszívesebben a fejem fognám. - Irodalom tanárnak készülök, akárcsak te, úgy biztosan bírni fognak – mosolygok rá Kellinre. – Kivéve, ha nem szeretik a szakmád, mert akkor orvos leszek – nevetek fel. Ha valaki azt mondja, hogy orvosnak készül, akkor attól általában a felnőttek elalélnak és dicsőítik a gyereket. Sosem értettem ezt és azt sem, hogy miért vált ki ilyen reakciót az emberekből az orvos szó. Sosem szerettem volna doktor lenni, egyáltalán nem érdekel ez az ágazat. – Értettem főnök – nevetek fel. Kényelmes cucc, nehéz lesz olyat találnom. - És azt hogy kell? – kérdezem félénken, mivel nem vagyok valami gasztroangyal, s nem megy nekem a főzés semmilyen formában. Általában, amikor anyának is besegítek az úgy történik, hogy a legkisebb feladatokat bízza rám, mint a pucold meg a krumplit vagy vágd fel a húst. Semmi olyat, amikor már valami komolyabbat kellene csinálni. Elmosolyodom, mikor puszit ad a homlokomra, s már most alig várom a következőt. - Hát ömmm… érdekes volt. Egyszer voltam az igazgatónál, mert beszólogattam az egyik nyomoréknak az osztályból, kaptam érte megrovást – húzom el a szám. Igen, most már határozottan értem, miért kell a modoromon csiszolni.
by 
