Tárgy: Kyle Andrew Bradford Kedd Ápr. 26, 2016 10:52 pm
Kyle Andrew Bradford
rövid idézet
Becenév
Kyle
Születési hely, idő
Bristol, 1994.június.03
Foglalkozás
Fényképész
Családi állapot
szingli, nyugodtan változtatható
Kapcsolat a családdal
A családom végtelenül megértő és kedves személyekből áll, akik seggel röhögtek ki mikor pár éve elmondtam melyik nemhez is vonzódok. A nővérem már ellőtte ezt a poént a szüleim előtt, így jogosan fordultak önmagukba, amiért két ilyen elcseszett gyerekkel gazdagították ezt a helyet. Amúgy már megbékéltek a dologgal, először hitték azt, hogy viccelek, de miután felvittem az első évfolyamtársamat a szobámba sakkozni azután már hittek nekem. Anya amúgy egy állatkereskedésben dolgozik, közben gondoskodik a húgomról és néha napján az örökbefogadott unokájukról, miközben a nővérem és a neje elmennek üzleti útra. Apa egy átlagos ingatlanügynök, aki hazudással tengeti az egész napját és ebbe már oly profi lett, hogy anyának simán beadja a sztorit, miszerint ő nem csalja egyetlen nővel sem. Pedig ez nincs így, rengetegszer kefélt már félre, de ki vagyok én, hogy felforgassam a jól működő kapcsolatukat? A nővérem állati jó fej, sokszor hoz nekem kaját az albérletembe, mikor lusta vagyok főzni vagy egész éjjel dolgoztam. A húgom pedig egy könyvmoly, ami furcsa, mert a mi családunk nem ilyen. Na… mindegy. Ez vagyunk mi. Tökéletesen tökéletlenek.
Play by
Julian Schratter
Csoport
Kívülállók
Keksz ◆ még mindig lusta vagyok ◆ Kellin
Életem története
Tudjátok mi a legidegesítőbb egy ember számára? Az, amikor hatvanezer tini lány veszi körül és egyszerre szajkózzák, hogy de rólam is csinálj képet. Mintha nem az lenne a munkám, hogy mindegyik gyönyörűséget megörökítsem az útókor számára vagy legalábbis számukra, mert ha meglátná a gyerekeik milyenek is voltak most nem biztos, hogy túlélnék azt a csapást. Néha a munkám miatt jót röhögök az embereken, nem mindig iszom magam atomra, legalábbis hajnali három muszáj tisztán látnom az embereket, hiszen ezeken az eseményeken keresem a kenyeremre a pénzt. Aminek a jó felét még aznap eliszom, mert úgy vagyok vele, hogy egy hosszú nap után igenis megérdemlem a kényeztetést. Ilyenkor kerülök be a szardíniák közé egy pohár alkohollal a kezemben, hullámzok a tömeggel és az sem szokott zavarni, ha idegen kezek érnek hozzám. Mondjuk, annak jobban örülök, ha az a bizonyos hapsi kerül a képbe, aki a múltkor oly szépen bemutatkozott. Valami megfogott benne, és ez nálam elég nagy szó, mert úgy szoktam váltogatni a partnereimet, mint unokahúgom a szoknyáit reggelenként. De nem igazán szeretek erről a dologról beszélni, a magánéletem tabu, nincs hozzá köze senkinek beleszólása meg még annyira sincs. A szüleimnek sem sok volt. Még mindig viccesnek tartom azt a családi kupaktanácsot, mikor a nővérem előállt a monológjával és az illusztrációval, mellyel megmagyarázta szüleinknek azt, hogy tőle bizony ne várjanak hatalmas esküvőt meg szőke herceget fehér lovon, mert egyszerűen mondva nem a „f*szért van oda”. Talán 11 éves lehettem a nővérem meg 18 mikor ezt így kijelentette. Nevettem, könnyezve röhögtünk, ahogy a szülein fejvesztve néztek egymásra és ami a meglepő, hogy nem azért voltak kiakadva, mert nem „normális”-ként elkönyvelt életet fogja élni , hanem hogy lesz-e olyan személy, aki viszonozza majd az érzéseit és gyurmáznak-e nekik egy unokát. Nehezen szokták meg azaz igazság. Nálam már sokkal könnyebb volt a dolog, beállítottam egy szép nap az iskolából és kijelentettem, hogy nem akarok tovább Sally Barns barátja lenni, mert egyáltalán nem mozgatja meg a fantáziámat úgy, helyette a testvére, Nick, eléggé felkeltette az érdeklődésemet. Ekkor apám leült velem beszélni, jelzem 17 éves voltam már, a méhecskékről és ezekről, és hogy tök normális ennyi idősen nem tudni mit is szeretnénk. De én tudtam. Nagyon is, ahogy most is, amint egy rendezvényszervezővel flörtölök. A listámat bővítem ilyen alkalmakkor, mégis tekintetemmel Brandont keresem, az elégedetlen pasit, aki anno megszólta micsoda képet töltöttem fel róla. Tehetek én róla, hogy atom részeg volt? Not my problem… - Jövőhéten egy esküvőre kéne jönnöd. A fényképész utolsó pillanatban lemondta, de most már biztos vagyok, hogy minden rendben lesz.– Colgate reklámba illő mosolyát villantja rám, de már nem érdekel. Aprót bólintok, elteszem a névjegyét majd lehúzom a shot italomat és már követem is a kiszemeltemet. Ma éjjel nem menekül előlem, a kárpótlásomat még nem kaptam meg.
Na, szép kis család vagytok ti. Meg én is, mivel ezt meglehetősen cukinak találom. Minden esetre imádtam az írásod, megmosolyogtatott - francokat, a "nem a f*szért van oda résznél visítottam -, meg minden. Várom már, hogy a játéktéren is olvashassalak, szóval siess, rabolj el valakit!
by 
